Nemzeti Ujság, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-07 / 252. szám
wiHKrXLUAW Első nagy francia-német légicsata Időjárási Papon Várható idő iá- ^ _ tanács» ozásba°sékiettoziS Vá*’ XXI. évfolyam, 252. szám + KED^u^^) Budapest, 1939 november 7 vóma£iv%iá'*k IV. Prior vezérőrnagy, a dán hadsereg főparancsnoka Egore Muti, a fascistapárt új főtitkára Dr. Ullein-Reviczky Antal a jugoszláv Szent Száva-rend II. osztályának keresztjét kapta a csillaggal Kocsis András szobrászművész, a Balló-díj nyertese. Enyhülés jelei a finnszovjet feszültségben Megkettőzött diplomáciai munka indul a Dunavölgy és a Balkán kérdései körül • Molotov feltűnő beszéde a Szovjet új politikájáról Az éjszakai órákban vált ismeretessé Európában az a feltűnő beszéd, amelyet Molotov szovjet külügyi népbiztos a novemberi bolsevik forradalom évfordulóján rendezett ünnepségen mondott és olyan kijelentéseket tett, amelyek máris roppant feltűnést keltettek világszerte. Molotov beszédét lapunk más helyén ismertetjük, ezen a helyen beszédéből kiragadjuk ezeket a jellegzetes mondatokat: „A szovjet civilizáció forradalmi jellege nem jelenti a nemzet régi kulturális hagyományainak megtagadását. Mi bolsevisták megbecsüljük a történelmet és tudjuk, hogy a szociális haladás csak az elmúlt dicsőséges történelemre támaszkodhat. A szovjet hazafiasság áthatja egész népünket.“ A „nemzet régi hagyományaira“ és a „szovjet hazafiasságra“ való hivatkozás egészen új hang egy szovjet népbiztos szájából és előre veti az orosz imperiális politika fellépésének árnyékát. A lenini, trockiji és litvinovi külpolitikát Molotov nyíltan elítélte. Úgy látszik, hogy Moszkvában most új lökést adnak a húsz évig szunnyadó orosz expanzív törekvéseknek, amelyeknek megindítása Nagy Péter, II. Katalin és I. Sándor cár nevéhez fűződik.• A világpolitikai érdeklődés előterébe az a váratlan és meglepő fordulat került, amely a Moszkvában folyó finnszovjet tárgyalásokban bekövetkezett. A Finnország és a Szovjet közötti feszültség szombaton a tetőpontjára hágott , úgy látszott, hogy az egymással szemben álló álláspontokat aligha lehet már összeegyeztetni. Hétfőre azután a helyzet jelentősen megenyhült, ami annak tulajdonítható, hogy Szovjetoroszország engedett merev álláspontjából és hajlandó volt figyelembe venni a finnek szempontjait. Moszkvát minden bizonnyal impresszionálta Finnország elszántsága szabadságának és függetlenségének megvédésére, amit Cajander finn miniszterelnök szombati rádióbeszédében oly drámai módon fejezett ki. Erkko külügyminiszter nyilatkozatában pedig azt hangoztatta, hogy Finnország szükség esetén visszahívja a Moszkvában tárgyaló delegációt. A moszkvai kedvező fordulat beállásában okvetlenül szerepet játszott az is, hogy az Északamerikai Egyesült Államok állandóan komoly érdeklődéssel kísérik a finn kérdés fejleményeit és Finnország a saját erején kívül számíthatott az USA és az északi államok támogatására Moszkvával szembeni vitájában. Szombaton a Kremlben lefolyt tanácskozások eredményeit, a finn kiküldöttek közölték kormányukkal, amely vasárnap megvitatta az új helyzetet. Úgy tudják, hogy a Szovjet eredeti követeléseit számottevően mérsékelte és remény van arra, hogy a szovjet és finn álláspontot összeegyeztessék. A kérdések bonyolult volta miatt azonban hosszú kimenetelű tárgyalásokra van kilátás. Figyelmet érdemlő jelenség, hogy a szovjet sajtó beszüntette finnellenes támadásait, a Pravda emlékezetes vezércikkét például a többi lap nem vette át, ami már a békülékenyebb hangulat egyik megnyilvánulása. A kopenhágai Politiken értesülése szerint az oroszok most már nem követelik Hangot, hanem csak a Srangétől tizenöt kilométerre fekvő Lapovikot. A feszültség enyhülésére mutat az is, hogy a finn delegációt meghívták az orosz forradalom évfordulóján rendezendő ünnepségekre. A moszkvai operai díszelőadáson az udvari páholyba kaptak meghívást a finn küldöttség tagjai, míg Sztálin és Molotov részére az udvari páholy mellett lévő kis páholyt tartják fenn. úgy számítják, hogy a finn-szovjet tárgyalásokat az ünnepségek után folytatják, a két álláspont részleteiről azonban egyelőre nincsenek közelebbi értesülések. Olaszország és a Balkán A finn kérdés mellett a dunai és balkáni Európában is nagy fontosságú események körvonalai bontakoznak elő. Az itteni eseményekkel kapcsolatban a figyelem természetszerűen elsősorban Olaszország felé fordul, amelynek magatartását elhatározó jelentőségűnek tartják. A világsajtó, köztük az angol lapok is, hosszasan foglalkoznak Mussolininak a dunai és balkáni olasz befolyás megerősítésére irányuló szándékaival és minden jel arra mutat, hogy Olaszország az olasz-görög barátság és együttműködés újbóli megszilárdításával máris megtette az első lépést, amelynek további fejleményei lesznek. A Gazetta del Popolo belgrádi jelentése szerint az egyes balkáni államok között még mindig ellentétek állanak fönn. Az egyetlen békés és nyugodt terület jelenleg az Adriai és az Égei tengerparton húzódik végig, de remélik, hogy ennek a területnek kedvező légköre előbb-utóbb érezteti hatását az egész Balkánon. Belgrádban hisznek abban, hogy az olasz-görög egyetértés az ankarai egyezmény bizonytalan elemeit kiegyensúlyozza. Az olasz-görög jegyzékváltás folytán ugyanis a Görögországnak nyújtott, garancia teljesen tárgytalanná vált. Ami most már Olaszország álláspontját a tervbe vett balkáni blokkal szemben illeti, a helyzet jelenleg az, hogy Olaszország elhárította magától a kölcsönös segélynyújtási kötelezettségen alapuló balkáni tömb létesítését és szívesebben látja, hogy az egész vonalon a kétoldalú szerződéskötés rendszere érvényesüljön, amint ez olasz-görög viszonylatban már meg is történt. Olaszország mindaddig nem tartja megvalósíthatónak a balkáni államok tartós együttműködését, amíg az egyes államok között ellentétek vannak. Mindenekelőtt tehát ezeket az ellentéteket kell egymás között kiküszöbölni az olasz felfogás szerint. Ezzel kapcsolatban a MTI közli a londoni Daily Express budapesti jelentését, amely szerint a megbékülés érdekében megkettőzték a diplomáciai munkát és remény van egy értekezlet összehívására. A nehézséget azonban Románia magatartása okozza, amennyiben vonakodik kielégíteni a bulgár kívánságokat, mert attól tart, hogy ezzel, precedenst teremt a magyar igények számára. Magyar-jugoszláv viszonylatban sokkal biztatóbb a helyzet, Ullein-Reviczky Antal magyar külügyi sajtófőnöknek magas jugoszláv kitüntetése is az összetartás növekedésére mutat. Az MTI szófiai távirata szerint a Prazdnicsni Vesti című bulgár lap azt írja, hogy Románia, úgy látszik nem szándékozik rövidesen rendezni a magyar kisebbségek ügyét. Megállapítja a lap, hogy Magyarország a béke fenntartása érdekében kereste a megértést Romániával, Jugoszlávia is közvetítő szerepet játszik, de kézzelfogható eredmények nélkül. A kisebbségi kérdés pedig — írja a lap — mérges daganatként rontja meg az itteni államok viszonyát, megakad.(Folytatás a 2-ik oldalon.) Lapunk mai száma 10 fillér AMGNA ISÖRÖKORSZÁG London, november 6. Az angol diplomácia nagy sikerként könyveli el az angol-francia-török szövetséget. Törökország barátsága négy, szempontból roppant fontos Nagybritannia számára: a Fekete-tengerrel való közlekedés miatt, a földközi-engeri „egyensúly“ miatt, az indiai „legrövidebb“ út miatt s végül a Balkán-államok állásfoglalása miatt. E négy szempontot tekintetbe véve, Törökország szövetsége az antente-államokra nézve előnyös megoldást jelent. Magánbeszélgetésekben angol államférfiak úgy nyilatkoznak, hogy a török szerződés ratifikálása felér a németek lengyelországi hódításával. 1. A múlt háború bizonyította be, mennyire életbevágó kérdés Angliára nézve, hogy barát vagy ellenség őrzi-e a Fekete-tenger bejáratát. Még ma is rengeteg család siratja szeretett fiait, kik a Dardanellák osztrománál estek el, Gallipoli — ahogy ezt a hadjáratot nevezték — még most is szomorúsággal tölti el a brit államférfiakat. Főképpen Mr. Churchill — ki ennek a keleti áttörésnek híve volt — hangoztatja, hogy, ha sikerült volna, a múlt világháború már 1916-ban véget ért volna. Elképzelhető tehát, minő megnyugvás az angolok számára, hogy a mostani háborúban szoros barátság fűzi őket Ankarához s mily boldogok, hogy a török államférfiak nem engedtek Moszkva ama kívánságának, hogy minden „nem feketetengerbeli“ hajó előtt becsukják a Barcanellákat. Azt hiszik, hogy ha Lengyelország a Fekete-tengerig terjedt volna, másképpen fordulhatott volna ennek a háborúnak a sorsa is. 2. Az angol-török szövetség következtében a Földközi-tenger keleti részében megerősödött az „egyensúly“. Tessék csak elképzelni, mi történt volna, ha a török enged a Szovjet nyomásnak s egyrészt kitiltja az angol és a francia flottát a Fekete-tengerből, másrészt lehetővé teszi az orosz flottának, hogy kifusson és a Földközi-tengerben támadja meg őket? Micsoda tengeri csatákra került volna a sor, amelyekben az egyik fél veszély esetén visszaszaladhatott volna a saját kikötőibe, ahová ellenfelei nem követhették volna! Ez teljesen felfordította volna a mostani földközitengeri egyensúlyt, s azt jelentette volna, hogy Angliának és Franciaországnak óriás méretű flottát kellett volna a közel keleti vizeken készenlétben tartani. Most marad minden a régiben: mivel az egész Földközi-tenger mentén egyetlen „barátságtalan“ állam sincsen, az angol és a francia flotta más vizekben verekedhet a német tengeralattjárókkal. De mindezen túl most, hogy Törökország szövetséges állam, még az eddig a Földközi-tengeren állomásozó hajók egy részét el is küldhetik más vizekre. 3. A harmadik előny, amely a Törökországgal való szövetségből folyt, az, hogy az India felé vezető legrövidebb út biztosítva van, mert a szuezi csatorna szabad. Csak egy szempillantást kell a térképre vetni s rögtön kitűnik, minő tehertétel az Indiából, Ausztráliából, vagy Új-Zélandból jövő csapatokat nem a Vörös-tengeren és a szuezi csatornán át a Földközi-tengeren keresztül szállítani. A szuezi csatorna lezárása esetén egész Afrikát meg kellett volna kerülniük s a portugál és spanyol partok mentén kellett volna a csapatokat Franciaországba utaztatni. Ez nemcsak anyagi kárt, hanem rettenetes időbeli veszteséget jelentett volna. A szuezi csatorna felett aggódó admi-