Nemzeti Ujság, 1940. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-06 / 4. szám

8 NEMZETI ÚJSÁG 1340 január 6. Szombat dombóvári, özv. Fejos Gyuláné bonyhádi és Vizy Ákos pápai járásbirósági, Móricz Dalma Országos Földbirtokrendező Bírósági, Deák Emilné battonyai, Kunczer Ilona Szekszárdi és Z­óczy Béláné debreceni járásbírósági, Szőke Lajosn­é korai, Bajkai Lajos kinestái jogügyi igazgatósági, Posch Károlyné budapesti ügyészségi, ifj. Bognár József kúriai, dr. Hajdú Pálné és Biró Jánosné budapesti bün­tető járásbírósági, Várkonyi­­Tenőné budapesti Ítélőtáblái, Nagy Anna szolnoki törvényszéki, Csikós Mihályné szegedi Ítélőtáblái, özv. Szé­kely Károlyné újpesti, Szvoboda Júlia gödöl­lői járásbírósági, Litvai Istvánné budapesti törvényszéki, Zentai Gyula nagyatádi járás­bírósági, Pataky Margit budapesti büntető törvényszéki, Szabó Kálmán miskolci járás­bírósági, Gazdag Ödönné, Fekésházy Lajosné, Oaál Etel és Somfalvi Pál kincstári jogügyi igazgatósági, Bohár László budapesti I—III. kerületi és Szabó Szilárd kisvárdai járásbíró­sági, Komlósi Andrásné budapesti Ítélőtáblái, Csűri János szegedi törvényszéki, Mányoki Sándor kecskeméti és Boros Károly budapesti büntető járásbírósági, Bakó Ferenc szekszárdi ügyészségi, Emődi Margit szeghalmi, Molnár Sándor debrecni és Svékus Lajosné újpesti já­rásbírósági, Magassy Jolán budapesti büntető törvényszéki, Bacsói Ágoston kaposvári ügyészségi, Ádám Mária jászapáti járásbíró­sági, Gál István az igazságü­gyminisztériumba berendelt budapesti büntető törvényszéki, Csóka Olga debreceni járásbírósági, Tátray Gabriella sátoraljaújhelyi, Attila Sándor bu­dapesti és Szaiber Józsefné az igazságügymi­­nisztériumba berendelt budapesti büntető tör­vényszéki, Balás Zoltán igazságügyminiszté­­riumi, Bárdfalvi Istvánné budapesti büntető, Sziklai Ilona és ifj. Horváth Józsefné székes­fehérvári és dr. Seregély Gyuláné budapesti büntető törvényszéki kezelőket. Tauber Magda igazságügyminisztériumi segédhivatali gya­kornokot, Zám­­g Józsefné igazságügyminiszté­riumi, Tana Erzsébet budapesti központi já­rásbírósági, Toperczer Andorné budapesti bün­tető törvényszéki, Zboray Ádám budapesti köz­ponti járásbírósági, Simonfay Ida és dr. Czen­ner Jenőné igazságügyminisztériumi, Arató Anna balassagyarmati törvényszéki kezelőket jelenlegi alkalmazásuk h­elyén, Bódi Lajos makói járásbírósági kezelőt a makói járásbíró­sághoz, Hepper János karcagi járásbírósági és Szűcs József budapesti törvényszéki kezelő­ket jelenlegi alkalmazásuk helyén, Keresztes István derecskei járásbírósági kezelőt a tisza­­löki és Bagi Kálm­án gyulai törvényszéki ke­­zelő, igazolványost a gyulai járásbírósághoz irodasegédtisztekké nevezte ki. Az igazságfü­gyminiszter Udvarhelyi­­ Ottó az igazságügyminisztériumba berendelt buda­pesti törvényszéki, Csere Lajos kiskőrösi, Gu­lyás Ferenc debreceni és Kiss István hód­mezővásárhelyi járásbirósági dijnokokat, Czeisz Máté nagykátai járásbirósági és Mi­­kulás Aladár szekszárdi járásbirósági betét­­szerkesztő dijnokokat, Gyöngyösi József sze­gedi járásbirósági dijnokot, Hargitai Géza hajdúböszörményi járásbirósági betétszer­­kesztő dijnokot, Szabó Zoltán budapesti bün­tető­­járásbirósági dijnokot, Mester Gyula bácsalmási járásbirósági betétszerkesztő szak­ái­­­nak okát, Nováczky Ferenc nagykanizsai és Veroszta Gyula kecskeméti járásbirósági, Sze­keres Irén igazságügyminisztériumi, Rer­­kovszky Béla budapesti Ítélőtáblái, dr. Foga­­rasi István kaposvári törvényszéki, dr. Mikó Ferenc szentendrei járásbirósági, özv. Probst Lajosné szegedi törvényszéki bijnokokat. Pa­lotás Sándor kalocsai járásbirósági be­tétszer­­kesztő szakdijnokot, Vigh Mihály szolnoki és Juhá­zy János miskolci törvényszéki, Ráth El­vira pápai járásbirósági dijnokokat, Péter Gyula az igazságügy minisztériumba, berendelt püspökladányi járásbirósági betátszerkesztő szakdijnokot, Skoda Teréz Karbs­ és Bara Gá­­borné monori járásbirósági dijnokokat, Sajtos János törökszentmiklósi járásbirósági betét­­szerkesztő dijnokot, Móricz Lórándné buda­­pesti központi és Ficzere István jászberényi járásbírósági, Pusztai Kálmán debreceni ítélőtáblái, Simsay Margit kincstári jogügyi igazgatósági, Nagy József csurgói és Füvet­sy Sándor szentendrei járásbírósági, Joó Kata­lin budapesti ítélőtáblái, Ujj István nagyka­nizsai és Süveges György vásárosnaményi já­rásbírósági bijnokokat jelenlegi alkalmazásuk helyén segédhivatali gyakori­­okokká ne­vezte ki. A kezelői kar Az igazságügyminiszter Szombathy Gézát a budapesti ügyészséghez, Sólyom Ferencnét a budapesti I—III. kerületi járásbírósághoz, Heinisch Nándorné kaposvári, Hildák György­né berettyóújfalusi, Vendrei Erzsébet egri, Sváby Erzsébet budapesti központi és Keszthelyi László marcali járásbirósági dij­­nokokat, Antal István székesfehérvári járás­­birósági bet­é­tszerkeszt­ő dijnokot, Domján Anna­ budapesti I—III. kerületi, Bandi Ernő József újpesti és Bárdosi Gyula szombathelyi járásba-beégi, Kazy Imréné kalocsai és Gátér Ella egri törvényszéki, Tolnay Ida győri, dr. Kósa Mi­hály­né fehérgyarmati, Takács Já­nosné budapesti központi és Lan­tái Lajos enyingi járásbirósági. V. Szigeti Ilona szom­bathelyi ügyészségi. Hoffmann Ferenc kalo­csai járásbirósági. ifj. Varga Lajos budapesti ügyészségi. Varga Imre zalaegerszegi és Páll Gyuláné vásárosnaményi járásbírósági, Érc­­kövi István kaposvári ügyészségi, ifj. Dárdai Ferenc mohácsi, Zalay Endre budapesti köz­ponti, Orbán Vilma kiskőrösi és Frivaldszky Tibor soproni járásbírósági, ifj. Simonfalvi Imre budapesti ügyészségi, Szász Amália és ifj. Székelyhidy Antal szegedi kir. járásbiró­sági, Helesfai Miklós kúriai és Lehotay Mi­­hályné budapesti I—III. kerületi kir. járás­birósági dijnokokat, Perlaki Béla adtunyi já­rásbirósági betétszerkesztő dijnokot, Lantos József celldömölki és Oswald Edit sárospataki járásbírósági, vitéz Sasa Józsefné kassai ítélőtáblái, Horpai Béla miskolci ügyészségi, Krasznay Olivér ceglédi járásbírósági, Lo­­vassy József egri törvényszéki, Vaus Ferenc bajai járásbírósági, Szű­ts István szegedi tör­vényszéki, Farkas István csornai, Bükky József veszprémi és Geller Márton csornai já­rásbirósági, Kalászi Gyula győri ügyészségi, Bán László szombathelyi törvényszéki, Ta­­káts Istvánné budapesti ügyészségi, dr. Ke­­quini Péterné pestszenterzsébeti járásbiró­sági, Nagy Zoltán miskolci törvényszéki, Gás­pár Ilona szigetvári, ifj. Vécsey Győzőné bu­dapesti központi és Fekete Zoltán tamási já­rásbírósági, Csíz László veszprémi törvény­­széki, Nagy Ilona mezőtúri, Farkas Teréz bu­dapesti bü­ntető és Horváth Kálmán gödöllői járásbírósági, Sziklai Béláné kaposvári tör­vényszéki, Halász Lajos paksi, Szala Pál prtt­­noki, Romhányi Margit gödöllői, Kertész Má­ria gyulai és Czeglédi Zoltán mátészalkai já­rásbirósági, Inokai Géza miskolci ügyészségi, ifj. Nagy Géza tokaji járásbirósági, Császár Károly budapesti ítélőtáblái, Csikoss János vámosmi­kólái járásbírósági, Berényi Erzsé­bet budapesti ügyészségi, Brunner Klára bu­dapesti központi járásbírósági, Umlauf La­josné igazságügyminisztériumi, Molnár Pál igazságügyminisztériumba berendelt buda­pesti közpronti, Horváth Katalin dombóvári, Gözsy Jolán makói és Komjáthy Tivadar új­pesti járásbirósági, Kovács László miskolci törvényszéki, Legény Katalin budapesti I— III. kerületi és Salamon János pécsi járás­birósági, Galgóczy Róza miskolci ügyészségi, Németh Margit az igazságügyminisztériumba berendelt budapesti I—III. kerületi, Rezel Auguszta budapesti központi, Milovai Mátyás bácsalmási és Dobos Andor ácsai járásbiró­sági, Tóth Ilona és Németh Anna az igazság­­ügyminisztériumba berendelt budapesti tör­vényszéki bijnokokat jelenlegi alkalmazásuk helyén, továbbá Geszthy Endre bácsalmási já­rásbirósági dijnokot a székesfehérvári, Ta­mási József nyíregyházi járásbirósági dijnok, igazolványost a nyíregyházai és Pásztor László salgótarjáni járásbirósági dijnok, igazolvá­ny­ost a salgótarjáni járásbirósághoz, Varga István őrmester, igazolványost a soproni és Balogh Károly nyugalmazott csendőr, Igazol­ványost a szolnoki törvényszékhez ideiglenes minőségű kezelőkké nevezte ki. Az igazságügy miniszter Juhász József dél- Báceod és Derekai István pestvidéki törvény­széki, Prantner István szekszárdi járásbíró­sági, Sziberth Ferenc pécsi törvényszéki, Lőre Ignác győri Ítélőtáblái, vitéz F. Nagy János gyulai és Szilák Albert szegedi járásbírósági, Göndöcz Ignác budapesti, Bartha Károly miskolci és Bodor Miklós budapesti büntető törvényszéki, Tóth Károly győri Ítélőtáblái és Kalmár József budapesti büntető törvény­­széki I. osztályú altiszteket jelenlegi alkalma­zásuk helyén szakaltisztekké nevezte ki. Kultuszminiszteri kinevezések A kormányzó dr. vitéz Ha­ász Aladárt mi­­niszteri osztályfőnökké kinevezte, dr. Pusztai Jánosnak a miniszteri tanácsosi címet és jel­leget. dr. Emődy Istvánnak, dr. Martonyi Já­nosnak, dr. Draskóczy Mihálynak és dr. Pá­pai Vratarics Györgynek a miniszteri titkári címet, dr. Pataky Máriának és dr. Márkus Istvánnak a tanügyi titkári címet adomá­nyozta; a tanügyi igazgatás fogalmazói lét­számában Gombkötő Antalt és Micsák Már­tont tanügyi főtanácsosokká, dr. Gallay Re­zsőt és dr. Tomcsányi Boldizsárt, dr. Kovács Jánost, Dobos Lászlót és dr. Kontarik Gyulát tanügyi tanácsosokká, a berendelt tansze­mélyzet létszámában Marczinkó Andort állami gimnáziumi igazgatóvá a VI. fizetési osz­tályba kinevezte, Bihary Istvánnak és dr. Lozka Alajosnak a tanügyi főtanácsosi jel­­leget, dr. Neubauer Konstantinnak és dr. Boldis Dezsőnek a tanügyi főtanácsosi címet és jelleget, dr. vitéz Barnabás Istvánnak és vitéz Ujváry Lajosnak a tanügyi főtanácsosi címet, Eördögh Bélának, Madocsai Pálnak és vitéz Katskó Gyulának, Márkus Jenőnek és­­Tanson Vilmosnak a tanügyi tanácsosi címet, Rusznyák Bélának és dr. Somogyi Béninek a tanügyi tanácsosi címet és jelleget, Marton Józsefnek, Angyal Miksa Bélának, Csonta­ Győzőnek, dr. Imre Józsefnek, dr. Juhász Já­nos Lászlónak és dr. Sümegh Bélának a tan­ügyi titkári címet és jelleget, dr. Kornya Fe­rencnek a tanügyi Segédtitkári címét és jel­leget adományozta, az egyesített közalapít­ványi fogalmazói létszámban dr. Farbáky Zoltánnak a közalapítványi királyi főügyészi címet adományozta; a minisztérium szám­vevőségének tiszti létszámában Márkus Ar­túrt miniszteri számvevőségi I. osztályú fő­tanácsossá kinevezte, Nika Ferencnek pedig a miniszteri számvevőségi II. osztályú főta­nácsosi címet és jelleget adományozta. Pénzügyminisztériumi kinevezések A kormányzó a magyar királyi pénzügy­miniszter előterjesztésére a pénzügyminiszté­rium fogalmazási tisztviselőinek létszámában dr. Szilágyi Ernőt miniszteri osztályfőnökké, dr. Jalsoviczky Zoltánt miniszteri tanácsossá, dr. báró Collas Dezső, dr. Czéh József és Bosnyák Lajost miniszteri osztálytanácsosok­ká kinevezte; Hámos Dezsőnek a miniszteri osztályfőnöki jelleget, dr. Hirsch Nándornak és vitéz Madaras Jenőnek a miniszteri osz­tályfőnöki címet és jelleget, dr.­­Pallós János­nak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget, dr. Látm­ányi Lászlónak a miniszteri osztály­tanácsosi címet, dr. Szmertnik Imre, dr. R­á­­bóczky György és dr. Buda Ivánnak a mi­niszteri osztálytanácsosi címet és jelleget, Bécsey Béla, dr. Szendy Tibor, dr. Szakát­s Kornél Gyula, dr. Kokas Lajos, dr. gróf Oaky Árpád és dr. Bolgár Emilnek a mi­niszteri titkári címet és jelleget, dr. Karádi László, dr. Trajánovits Lajos és dr. Schmidt Ádámnak a pénzügyi titkári címet és jelle­get adományozta. Földmivelésügyi minisztériumi kinevezések A kormányzó a földmivelésügyi miniszté­rium fogalmazási tisztviselőinek létszámában dr. Weber Lajost és dr. Makoldi Gedeont mi­niszteri tanácsosokká, dr. Hazay Árpádot, dr. Kund Ede Zoltánt, dr. Nyiry Károlyt és dr. Tassonyi Ernőt miniszteri osztálytanácsosokká kinevezte, továbbá dr. vitéz Antalfy Sándor­nak és dr. Devich Lászlónak a miniszteri ta­nácsosi címet, dr. Orczy Bélának a minisz­teri osztálytanácsosi címet és jelleget, dr. Tomka Miklósnak a miniszteri titkári címet és jelleget adományozta; a minisztérium számvevőségi tisztviselőinek létszámában Fü­­löp Andrást miniszteri számvevőségi igaz­gatóvá és Demete Józsefet miniszteri szám­vevőségi I. osztályú főtanácsossá kinevezte; Görgényi Gyulának, Érczhegyi Dezsőnek és And­rá­s Gyulának a miniszteri számvevőségi II. osztályú főtanácsosi címet és jelleget, Ár­­kossy Ottónak, Madaras Fáinak­, dr. Hübner Kálmánnak és dr. Damó Gyulának a minisz­teri számvevőségi­­tanácsosi címet és jelleget adományozta; végül a minisztérium segédhi­­vatali tisztviselőinek létszámában Szüts La­josnak és Frissl Istvánnak a miniszteri se­­gédhivatali igazgatói címet és jelleget G. Magda Gábornak az irodafőtiszti címet és jelleget adományozta. A kultusz-, pénzügy- és földművelés­ügyi tárcák kinevezéseinek közlését ked­den reggel megjelenő számunkban foly­tatjuk. Finnországi különösségek írta: HIVATAL JÓZSEF Amikor a világ szeme észak hősein pihen, akkor fel kell hogy táruljon előt­tünk a rokon finn nép egész élete, szoká­sai, egyben egyéni sajátosságai is, me­lyek­ nekik a legtermészetesebbek, nálunk a kuriózumok... „MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK“... - imádkozza az egész világ. A finn ember is, de azért kenyeret nem eszik! Van ugyan neki egy zabból és árpából készült lepényfaj­tája, de ebből csak éppen annyit fo­gyaszt, amennyi szénhidrátra a szerve­zetének okvetlen szüksége van. Kovász­­talan, szárított, 15—20 centiméteres négy­­szögletesre formált vékony lapok ezek, melynek egyik felső sarkában lyuk van, s ennélfogva akasztják és szárítják afféle régimódi perecesboton. S ha a déli részen terem is valamelyes búza, ez sikér­tartalom nélküli és már a malomnak hozzá kell adnia olyan Vegyiszert, mely a kolesztest előmozdítja. A híres viipari hatalmas szövetkezeti malom irodája egyben Vegyészeti laboratórium is. A pászkaszerfj kényére viszont nagyszerűen eltartható, könnyen vihető és a mostani háború élelmezésében rendkívüli fontos­ságú, még akkor is, amikor a finn ember az é „mindennapi kenyeredben volta­képpen a mindennapi ” tejére gondol... A TEJ NEM HIÁNY­OZHATIK EGYETLEN FINN CSALÁD ASZTA­LÁRÓL SEM. Ott találjuk szegénynél, gazdagnál egyaránt. A kövér, jó, friss tej pótolja a vizet és helyettesíti az amúgy is ismeretlen bort. A szövetkeze­teknek szállított tejjel fizeti az adóját, mint ahogyan évszázadokkal ezelőtt vaj­jal fizetett a fejedelmeinek le. Minden finn család viszi a tejét a nagy Valio­­tojszövetkezet helyi fiókjába s ezzel már törleszti is naponta az összes adóját és egyben biztosítja a külkereskedelmi forgalmat. A tejből száz literes hordókba ömlesztett sózott vaj lesz. Nekünk szo­katlan iz, nekik a legtermészetesebb táplálék. Éppen olyan természetes, mint a keleti embernek a faggyú, az olasz­nak az olaj, a középeurópainak a disznó­zsír, a franciának a friss teavaj — északon meg a sózott, konzervált vaj...­­» FINNORSZÁGBAN A LEGNAGYOBB ÉRTÉK AZ EMBER, ugyanakkor, ami­kor az egész világon emberfeleslegek mutatkoztak. A legdrágább és legkomp­likáltabb gépeket is beszerzik, csakhogy kevesebb munkásra legyen szükségük. Mert északon kevés a gyerek és sok a gyár. Az a temérdek fa, ami ott terem és az a sok vízesés, mint ingyen energia­forrás, egyre több gyárat követel. A pa­pír- és cellulezegyárak egymás hegyen­­hátán- És a finn pedig nem gyári mun­kásnak született. Inkább erdei famunkás, ahol a vihar tépi és a szél szaggatja. A gyár kőépülete idegen neki. Pedig szik­lákkal teli ország, de azért ő csak fage­rendákból zójja össze és mohával béleli ki l­aházát. Csak Helsinkit építette kőből, azért is nevezik kőrengetegnek. Annyi tűzeset után is inkább újra építi az ő illatos északi fenyőjéből a házát, sem­hogy kő között lakjék. •­ A SVÉDEK SZELEPE A FINN KÖZ­GAZDASÁGI ÉLETBEN évszázadokon keresztül bankár és nagykereskedő mun­kája volt. A nagy hajózási vállalatok az övéik voltak, a bankokban ők ültek. Az igaz, hogy viszont a zenét, kultúrát, irodalmat a svédek támogatták a legjobban. Nem is szakadtak el lélek­ben és érzésben egymástól soha. A két nyelv használata ma is közös minden állami hivatalban. Pedig a la­kosságnak csak 10 százaléka svéd- És például senkinek sem tűnik ott fel, hogy a finnek legnagyobb nemzeti költője, a nagy Runeberg sohasem irt más nyel­ven, csak — svédül! Turkui villájában, mely ma nemzeti múzeum, nem láttam egyetlen finn kéziratot sem. A finn soha­sem haragudott a svédre, pedig százado­kon át az övék volt az élet java. A fi­nn ember, a maga csendes módján meg­találta ennek is az ellenszerét, gazdasági tévéin. És miként a zsidót a kerakecev­­emben le tudja győzni a görög, a görö­göt az arab, az arabot az örmény, így lett ellenállhatatlan versenytársa a svéd hegemóniának a­­ finn szövetkezet!,,,­­. * FINNORSZÁGBAN NINCS ZSIDÓ­KÉRDÉS és mégis, négymillió finn között csak háromezer zsidó él! És pedig egyszerűen azért, mert a finnek között nem lehet keresni. Nyithat boltot, de rendelni csak a helybeli szövetkezet útján rendelhet. Ez meg csak az Elanto: a szövetkezetek, ipartele­pek és gyárak nagy központja útján kaphat árut A központ csak a helyi szö­vetkezettel számol el, tehát a kereskedő csak ennek a függvénye lehet Ez szabja meg, ez irányítja az árat A kereskedő, ha meg akar élni, csak a szövetkezetnél és csak drágábban árusíthatna. De ki megy oda vásárolni, ahol drágábban adnak. Az új üzlet tehát már nyitásakor megbukott mert a boltra, csak rá lehetne fizetni. A MAGYAR ÍRÓKÉRT . Rövid ideje annak, hogy a Csanádi megyéspüspök hívó szava megmozgatta a magyar társadalmat. Mentsük meg a magyar képzőművészetet! — adta ki a jelszót a magyar főpásztor és szava a magyar társadalom legszélesebb rétegei­ben talált megértő visszhangra. A ma­­gyar művésztársadalom örök baján kí­vánt segíteni a Csanádi püspök, amikor felhívást intézett a nemzet lelkiismereté­­hez. A magyar művész , a földkerekség egyik legtermékenyebb­, legtehetsége­sebb, legeredetibb alkotója s éppen ennek a művésznek kell nélkülöznie azt, amit a Sors a nagyobb, tehetősebb nemzeteit fiainak megadott, a társadalom megérté­sét, támogatását. A megrázó szavakra sokaknak lelkiismerete ébredt fel és re­méljük, hogy az az áldozatos segítség, amellyel a megértő magyar szívek máris megkezdték képzőművészeink felkarolá­sát hatalmas társadalmi megmozdulássá izmosodva, végre-valahára, talán —* mondjuk ki őszintén — tisztességes meg­élhetéshez juttatja a magyar képzőmű­vész gárdát. A Csanádi püspök felhívá­sára megindult társadalmi akció élére a társadalmi akciók nemeslelkű, megértő, áldozatkész védnöke, maga Horthy Miklósné, a kormányzó hitvese állt, aki 20,000 pengős adományával indította meg az adakozást. Azóta egyre-másra érkez­nek az adományok és ma már igen te­kintélyes az az összeg, amely az akció rendelkezésére áll. Örvendetes jelenség, hogy a társadalmi mozgalom nemcsak a képzőművészeink helyzetére terelte rá a közvélemény figyelmét, hanem egyre több oldalról hallatszanak nyilatkozatok, amelyek arra mutatnak, hogy a nemzet lelkiisme­rete ébredezik más irányban is. Közéleti vezetők egymás után mutatnak rá arra, hogy nemcsak a magyar képzőművészek, hanem a magyar költő és író társadalom is súlyos gondokkal küzd. Különösen nehéz, majdnem megoldhatatlan problé­ma elé állította a szépirodalom művelőit a sajtótermékek oldalszámát korlátozó papírrendelet. Irodalom, papír nélkül! Sas, amelynek szárnyát szegték. Lehe­­tetlen azt kívánni, hogy szárnyaljon, a nemesebb célok magasabb régiói felé. A művész mindennapi gondok, a létért való állandó küzdelem között olyan, mint a szárny aszegett sas. A magyar írónak, költőnek pedig éppen a mai nehéz idők­ben kell teljesítenie kötelességét. A ma­gyar történelem lapjai elégé világosan mutatják, hogy valahányszor fellegek tornyosultak a Kárpátok fölött, ha a nemzet megpróbáltatások óráit élte, vi­gasztalója, támasza, reménységadója a magyar költő, a magyar író volt. A mai nemzedéknek is meg kell szívlelnie ezt és a rendkívüli időkhöz mérten rendkí­vüli áldozatkészséggel kell kivennie ré­szét abból a társadalmi megmozdulásból, amely a magyar író és költő létét akarja biztosítani. A nemzetet erősíti az, aki ha kell, áldozatok árán is tehetőségéhez ké­pest kiveszi részét a magyar irodalmat támogató akcióból!

Next