Nemzeti Ujság, 1940. február (22. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-22 / 42. szám
Brabanti Elza: Rigó Magda Nem túlzás: Wagner mesteralkotásai közül talán a Lohengrin a legnépszerűbb. A hattyúlovag, aki az igaz diadalát jelképezi az ármány fölött, mintha az erkölcs megnyilatkozása volna nem csupán a színpadon, de a zenében is. Az Operaház szerda esti előadásán Rigó Magda, a nagytudású énekművésznő vitte színpadra Brabanti Elza alakját, ifjabb állomása ez a felejthetetlen emlékezetű Szabados Béla kiváló neveltjének, aki már első szereplésével is jelentős sikert aratott. Rigó Magda művészi tudása azóta elmélyült, stíluskészsége kifinomult. Drámai szopránjának csengő fénye egyik legnagyobb értéke az Operaház művészegyüttesének. A művésznő teljes illúziót keltő nemes, szinte méltóságteljes alakítása a sorsüldözött Brabanti Elza tragikus szerepében sokáig emlékezetes marad mindazok körében, akik szereplésében gyönyörködtek. Tapsban és ünneplésben megnyilatkozott elismerés jelével halmozták el Rigó Magdát új szerepében való bem avatkozásakor. A címszereplő Závodszky Zoltán sokszor méltatott, de mindenkor újabb dicséretreméltó alakítása ezúttal is a legjelentősebb erőssége volt az előadásnak. A Grál-mondát a művész a szűnni nem akaró tapsra megismételte s újra bizonyságát adta annak, hogy ez időszerint valóban ő az Operaház legkiválóbb Wagner-tenoristája! Losonczy György drámai erejű hatalmas Telramundja, Kálmán Oszkár Henrik király szerepében, Tutsek Piroska a démoni Ortrud és nem utolsó sorban Hámori Imre, a zengő szavú királyi hirdető osztoztak az emlékezetesen szép est sikerében. Külön dicséret illeti az énekkar értékes teljesítményét. Roubal Vilmos karigazgató fáradhatatlan munkával tizenhét taggal egészítette ki az operai énekkart és hosszas munka eredménye volt, hogy az új tagok oly derekasan állották meg helyüket, különösen a második felvonás „csatakórusának“ előadásánál. A közönség nagy szeretettel és elismerésel ünnepelte az összes szereplőket és a valóban nagyvonalúan vezénylő Ferencsik János karnagyot is. (d. f.) Werner Krauss, contra Emil Janninss Emil Jannings nagy fába vágta fejszéjét, amikor arra vállalkozott, hogy megeleveníti a vásznon Koch Róbert titánalakját. Hónapokig készült szerepére, klinikai előadásokra járt, laboratóriumokban dolgozott, életrajzokat, korabeli festményeket tanulmányozott , és végül az emberábrázolás olyan csodáját produkálta a felvevőgép előtt, amely mindenképpen méltó a nagy kutató emlékéhez. De Werner Krauss, Virchow tanár alakítója is tökéletes maszkban és szuggesztív erővel varázsolja elénk a híres orvosprofesszort, aki Koch Róbert legnagyobb ellenfele volt. És ahogyan Koch és Virchow az életben vetélkedett, úgy áll egymással szemben Jannings és Werner Krauss mesteri alakítása, szinte eldönthetetlen, hogy melyik jobb, melyik művészibb a kettő közül. SZÍNHÁZ - MŰVÉSZETI Lánczy Margit olaszországi sikere Hírt adtunk már egy ízben Lánczy Margit olasz staggione társulatának nagy sikeréről s különösen arról a nagy elismerésről, amelyben ennek a nagytehetségű magyar színésznőnek olaszországi körútján része volt. A Lánczy—Ninchi-társulat ez időszerűit Milanóban játszik, ahol már bemutatta az eddig műsorára vett magyar darabokat is. A társulat eddig a következő darabokat adta elő: Hunyady Sándor: „Pusztai szél“, Vaszary János: „Angyalt vettem feleségül“, Chiarelli: „Arcok és álarcok“, Dario Niccodemi: „Menekülés“, Sem Benelli: „Gúnyvacsora“, Kistemaekers: „Fiammata“, Morucchio: „Il passaggio all'Ecquatore“, D'Angeli: „Centro di nei“, továbbá De Stefanitól „L'unica donna al mondo“. Most van betanulás alatt „Az ember tragédiája“ és Kolltay Miklóstól a „Bonninok kincse“. Az olasz sajtó mindenütt a legnagyobb elismeréssel ír a társulat előadásairól s különösen Lánczy Margit kiváló alakításairól. A Corriere della Sera-ban Renato Simoni, a jeles kritikus, a „Centro di noi“ c. darab előadásával kapcsolatban a következőket mondja: „Valóban finom és mélységes egyszerűséggel, szűkszavú, de kifejező drámaisággal játszott Lánczy Margit. Nagy siker volt. A "Popole di Roma" hasábjain azt írta róla: „Már beszámoltunk a nagy személyi sikerről, amelyet Lánczy Margit aratott és megállapítottuk teljes művészi értékét és helyét az olasz színpadon. A kiváló és érdekes magyar művésznő hozzájárult színházunk gazdagításához“. A L‘ Ambrosione“-ban ezt írja Pio de Flovis a „Pusztai szél“ c. darabbal kapcsolatban: Lánczy Margit életet és szenvedélyt öntött a magyar színpadi mű szerepébe. Teljes mélységgel hozta ki a legdrámaibb mozzanatokat, feltárva ezzel művészetének gazdag skáláját. Hosszabb cikkben foglalkozott vele a Roma Fasista Hódolat Lánczy Margitnak címen. A cikkről a következőket idézzük: — Ha egy idegen színésznő nemcsak azt mutatja meg, hogy kitűnően tud olaszul, hanem olyan tökéletesen, teljesen fesztelenül játszik, hogy elfeledteti, hogy más nemzetiségű, az általános érzelmi rokonszenven túl előtérbe nyomul a művészete iránt megnyilatkozó bámulat. Ez a Lánczy Margit esete, aki meg akart birkózni az olasz prózai színházzal, előzőleg eljött Olaszországba egy vegyes műfajú és műsorú magyar társulattal („Magyar Szivárvány) és most csodálatos próbáját adta nekünk nem közönséges művészi dualitásainak. Ezenkívül újságok és folyóiratok egész sora foglalkozik a Lánczy-társulattal s adózik a legteljesebb megbecsüléssel Lánczy Margit művészetének. NAPSUGÁR — Ezt a paklit még leosztjuk, aztán Margó, te vagy a soron, hogy elbeszéld legkedvesebb leánykori emlékedet — fordult a háziasszony Bozsokinéhoz, aki a szomszédbirtokon gazdálkodott. A másik két bridzspartner szintén a közeli környék birtokosnéja volt. Minden héten, csütörtökön más és más bridzspartnernél gyűltek össze, hogy hetenként egyszer játékszenvedélyüknek hódoljanak. De megállapodást kötöttek, hogy a társalgásnak is áldoznak némi időt ebben a koratavaszi, sáros, falusi világban. Pereszteghyné, a háziasszony úgyis mint műkedvelő írónő arra biztatta őket: mindegyik mondja el legkedvesebb leánykori emlékét. Azzal fenyegetőzött, hogy a megyei hetilapban novellát ír a legsikerültebb történetből. (— Jaj, nekünk! — jegyezte meg epésen a kártyában mindig vesztes Molnárné.) Az utolsó osztás gyorsan lefutott, a partit Molnárné veszítette el, mint rendesen. A háziasszony összeseperte a lapokat, Molnárnénak vigasztalásul tojáskoktélt töltött, a többiek a tea mellett maradtak. Eloltotta a csillárt és meggyújtotta a japán ernyős hangulatlámpát. Azután intett a soron lévő áldozatnak, hogy kezdheti. Bozsokinének valóban áldozat volt a vallomás. Tizenötéves özvegysége alatt férfiasan szűkszavú lett a lágy arcélű, fehér bőrű asszony, akinek álmodó szeménél, csak a haja volt feketébb. Ebbe a hullámos, lágy tömegbe már ezüst vonalakat húzott az ősz ecsetje és a gond, IRTA: LEGÉNY ELEMÉR hogy három fiát, akik éppen olyan szőkék és daliásak voltak, mint az apjuk és cseresznyeszeműek, akár az anyjuk, felnevelje, utjukra bocsássa. — Én a Napsugáreimet adnám a novellának, Katica — kezdte Bozsoki Margó, a háziasszonyhoz fordulva. Bizonyára nem emlékeztek rá, hogy ez volt a férjem, a szőke és daliás Bozsoki beceneve. Valaki egy megyebálom, mikor a táncteremben sugárzóan, szőkén megjelent, elkiáltotta magát: Itt a Napsugár! Valóban napsugár-jelenség volt. Szőke, kacagó és akár a nyári napsugár, ritkán bújt a felhők mögé. Egészen addig, míg a satanovi híres halálrohamnál súlyos fejsebet nem kapott, amely hosszú évek kínlódása után végül elvitte. Akkor felhők közé rejtőzött a sebesült napsugár. No, de ez az én magántermészetű lírám. Megpróbálom elmondani, hogy miképpen történt a Napsugár leánykérése... Bozsokiné megitta a teáját és a kártyaasztaltól átült egy kényelmesebb berzselybe, aztán folytatta: — 1912 kora tavaszán Pesten töltöttünk néhány hetet. Napsugár mindenütt velünk tartott. Éttermekben, színházakban, zenés kávéházakban. Udvarolt és ostromolt. Nem engedtem, hogy hamarosan észrevegye: az ostromlott vár kapui már zárva vannak. Hagytam, hogy egy kicsit drukkoljon. A főváros akkori legnagyobb szenzációja a Városi Színházban fellépő orosz cári balett és annak utolérhetetlen szólótáncosa, Nizsinszky volt. Napsugár kötelességévé tettem, hogy okvetlenül szerezzen jegyet. Ez bizony már csak „A rózsa lelke“ című baletthez sikerült, én pedig „Igor herceget“ szerettem volna látni. „A rózsa lelke“, ez a koreográfiai költemény Fokin, a ma is működő orosz balettkomponista műveinek legdrágább gyöngye, Theophile Gautier költeményének köszönheti születését, mégpedig a költemény egyetlen sorának, amelyet sokszor mondogatok magamban, mikor Napsugárra gondolok: „Je suis le spectre de la rose, que tu portais hier au bal“... A balett csodálatos látványa alatt, mikor az alvó leány előtt szerelmese képében megjelenik a keblén viselt rózsa lelke, mikor a zene kimondhatatlan lágyságú hullámai szinte illatfürdőbe burkolják a lelket, akkor suttogta el Napsugár leánykérését és egy rózsát nyújtott át, amelyet azonnal a mellemre tűztem. Ez volt az én „igenem“... Ennyi volna az egész, kedveseim — eresztette le a hangját Margó és fátyolos szemét körülhordozta a társaságon ... — De ehhez hozzáfűzök egy későbbi emléket — folytatta lassan. — Ez az emlék is régi már. Abból az időből való, mikor a rádió a hőskorát élte. Talán én voltam az első egész Zalában, aki az antennát kifeszítettem a házam tetején és vadászni kezdtem a hullámhosszak világában. Kezdetleges szerszám volt akkor még a rádiókészülék, a hangszórónak se híre, se hamva. Napsugarat akkoriban veszítettem el, aludni nem tudtam, talán meg is őrültem volna rádió nélkül. Egész éjszakákat töltöttem el rádióasztalkám előtt, fülhallgatóval a fejemen ... — Egyszer, egy tavaszi éjszakán, mikor a szobám ablaka nyitva állott, fiaim a szomszéd szobában aludtak, balett-zenét sugárzott a bécsi adóállomás. Jó zenei hallásom van, mindjárt a nyitánynál ráismertem „A rózsa lelke“ muzsikájára. Akkor még nem jelentek meg nyomtatott, heti rádióműsorok, az ember csak vadászott a műsorszámokra és öröm volt, ha kedvére valóra bukkant. Boldogan, tele fájdalmas gyönyörűséggel hallgattam az ismerős zenét és kigyult bennem annak a békebeli, régi estnek sokszor idézett, varázslatos emléke. Szemem az ablakon, a nyitott, holdfényben úszó éjjeli kapun függött. Megelevenedett a balett, lassan lehunyódott a szemem... A láthatatlan zenekar azt a jelenetet színezte éppen, mikor az első báljáról hazatérő leány a holdfényes éjszakában kihajolva, a bálra gondol és lassan ajkához emeli a kebléből kivett rózsát. A szerelmesétől kapta táncközben. Ebben a pillanatban megjelent előttem karcsún, sugarasan, szőkén, Napsugár, úgy, ahogy akkor, a bálteremben szívembe zártam alakját... Végtelen gyengéden állott az ablakom előtt és híven, szerelmes tekintettel kitárta felém a karját- Lassan felállottam és igézetten mentem feléje... de alig léptem kettőt, irtózatos csörömpölésre riadtam fel. Gyuri, a legidősebb fiam tartott a karjában... Rádiókészülékem pedig ott hevert darabokban a lábam előtt. A balettmuzsika elringatott és egyetlen pillanatra visszahozta az elveszített napsugarat, ha álomban is. — Nem volt kár a drága rádiókészülékért, amelyet lerántottam a fülhallgatóval, megérte... Je suis le spectre de la rose, vive un portals au bal — ismételte a Gautier-verssort Margó asszony és tenyerével elfödte fehér homlokát. Néhány percig csend volt, csupán a koratavaszi eső dobolása hallatszott az ablakokon... indis-vzatilkalt Az Első diadal, Galamb Sándor vígjátékának bemutatója kivételesen vasárnap este lesz a Nemzeti Színházban. Tehát arra a napra érvényesek a bemutató bérletek. Szombaton pedig Bibó Lajos nagy sikert aratott drámája, a „Sasfészek“ kerül szilire. Az Első diadal főpróbáját változatlanul pénteken délelőtt rendezi a színház. * Gyönyörű kulturfilmet készített a norvég fjordokról a német Tobis-gyár operatőre. A film technikai megoldása káprázatosan szép, de még érdekesebb, mert ez az első film, amelyhez nem írták a kísérő zenét, hanem ahhoz alkalmazták a felvételeket. Melichard, a jeles német komponista írt egy északi rapszódiát és ezt illusztrálták ezzel a filmmel. * Stockholmból jelentik, hogy állítólag az angol tájékoztató minisztérium propaganda filmet akar készíttetni a Jösingsfjordban nemrég lepergett , világszerte nagy izgalmat keltett eseményekről. A propaganda film főszereplője hír szerint Charles Laugthon lesz, az „Altmark“ kapitánya. A hírt a Stockholm Tidningen londoni tudósítója adta le. * Február 26-ig meghosszabbították a Zeneművészeti Főiskola szénszünetét. * Vicki Baum „1417 Broadway“ című regényét megfilmesítik. * A párisi Nagyopera ballettkara tavaszszal spanyol vendégkörútra indul. A nagyhírű ballett saját díszletét viszi a turnéra. Bilicsi Tivadar visszaszerződött az Andrássy Színházhoz. ♦ A Lehár-ciklus utolsó felújítása szombaton este lesz a Városi Színházban, ahol Szűcs László, Barabás Sári és Takács József éneklik és játsszák el a Kék mazurt. * Dohnányi Ernő gyengélkedése miatt a Filharmóniai Társaság péntek esti hangversenyét Ferencsik János, az Operaház karnagya vezényli. * Fennállásának 75. évfordulóját ünnepli a komáromi Koszorú Dalegyesület, amely március 2-án ünnepi hangversenyt rendez. * Szendy Károly polgármester elhatározta, hogy a Fővárosi Zenekar év elejére tervezett vidéki hangversenykortját a forgalmi nehézségek miatt csak áprilisban tartja meg. * Dániel Ernő, a jeles fiatal magyar zongoraművész Belgrádban vendégszerepel,ahol az Operaházban március első napjaiban rendezendő magyar estén is közreműködik. * I Strauss Richard „A békenap“ című Wallenstein-korabeli történeti dalművét nagy sikerrel mutatta be a rostocki városi operaház. A parancsnok szerepét Penninger Antal, a színház magyar származású baritonistája alakította és a sjtóközlemények a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg érces hangjáról és pompás emberábrázolásáról. 9 NEMZETI ÚJSÁG 1940 február 22. Csütörtök Az új Nyirő-dráma színlapja A Nemzeti Színházban nagyban folytak az előkészületek Nyirő József: Új haza c. darabjának bemutatására. A kiváló író szeretett népe legszomorúbb napjait viszi színpadra az igazi drámaíró megragadó erejével. A színmű a Madófalvi veszedelem c. nagysikerű regényének a folytatása. Az Árpádházi királyok óta különleges jogokat élvező székelyekre — sorozatos vérbefojtott népi szabadságharcok és forradalmak után — a Mária Terézia idejében felállított határőrségnek tűzzel-vassal való keresztülvitelével a legnagyobb csapás szakad. Ezt a tragikus időt eleveníti fel Nyirő József Uj hazájában. A Buccow generális és a Bruckenthal kancellár véres terrorja, a Siculieidium megismétlődése elől Moldovába menekülnek a csíki székelyek, de a román fejedelem hiába részesíti mindenféle kegyben, nem tudnak otthont építeni, az ősi erdélyi föld visszahívja őket, visszatérnek, hogy teljesebb legyen tragédiájuk. A Nyirő József darabjának több, mint 70 szereplője van. A főbb szerepeket a Nemzeti Színház legjobb erői játsszák: Csortos, Dajka Margit, Somogyi Erzsi, Jávor, Lehotay, Kovács, Makláry, Hosszú, Gobbi ,, Apáthy, Nagy, Berky Lili, stb. Az előadást dr. Németh Antal igazgató rendezi. Játékmester: Abonyi Tivadar, díszlettervező: Horváth János. Bombaüzlet a Royal Színházban A Royal Színház lázasan készül az új operett bemutatójára. Mivel a színház az előkészületek alatt nem tart előadást, délelőtt és este is próbálnák, hogy a szombati bemutatóra elkészüljenek. A Bombaüzlet című darab, csakugyan bombaüzlet lesz, mert a színház igazgatójának sikerült megegyezni Fellegi Terivel, a kiváló sanson énekesnővel, hogy a darab keretében egy bárjelenetben fellépjen. A „Bombaüzletnek" különben érdekes karrierje van. Miskolcon került először előadásra és a többi vidéki, valamint a kolozsvári színházakban eddig több mint 500-szor került már színre. A darabban viszszatér régi sikerei színhelyére Lantos Ica, az „Egy bolond százat csinál“ felejthetetlen sírkerti szubrett-primadonnája. Kertész Dezső, Lalabdr Árpád, Bihary, Mórócz, Bérczy, Szöreghy, Sárossy erősségei a kitűnő együttesnek, a díszleteket Vargha Mátyás tervezte, a zenekart Endre Email vezényli. — Bognár Lajos: „Miénk ez a föld!“ című énekes színjátékába is bemutatja a pusztulásra ítélt falu feltámadását. Az öntudatra ébredt agrárifjuságot a KÁLÓT átalakító erejű új célok felé irányítja: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart a hazának! A mozgalom vezetői meggyőző érvekkel és tettekkel nyerik meg ellenfeleiket. A szociálisan megszervezett faluból önként eltűnik a kizsákmányoló idegen elem. A darab szereplői jellegzetes falusi típusok. Az író olcsó propagandaeszközök helyett színes elevenséggel mozgatja alakjait. A tehetséges énekes játék a KALOT-Műsorközpont kiadásában jelent meg.