Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

XII NEMZETI ÚJSÁG 1940 március 24. Vasáruul) hol Szófia körül zajlott le. Alaki okokból harmadik tárgyalást is tartottak. István közben egyik börtönből a másikba került s közben közel két esztendő múlt el. Vé­gül a harmadik tárgyaláson feloldották a halálos Ítéletet és mint politikai bű­nöst, életfogytiglani száműzetésre ítélték. Konstancában hajóra tették, onnan Kon­stantinápoly ba, Marseillcba került, aztán át a tengeren és kikötöttek vele Ujkale­­dóniábun, inert az Ítélet azt jelölte ki a száműzetés helyéül. Az ujkaledóniai szigetcsoport Ausztrá­lia és a Fidzsi-szigetek között van, közel az egyenlítőhöz, a 160-ik és 170-ik hosszú­sági, a 20-ik és 30-ik szélességi fok kö­zött. Ujkaledónia, a szigetcsoport köz­pontja, 3,7.000 négyzet kilómét«:1. Ott van ti kihalófélben lévő fegyenctelep. A fran­cia igazságszolgáltatás az utóbbi évtize­dekben alig küld oda elítéltet. És ha igen, akkor is csak örökös kényszermun­kára Ítéli gonosztevőket. Politikai elítél­tek alig kerülnek oda, a háború után küldtek oda egyet-kettőt, akkor, mikor Sz István odakerült, összesen üt politikai száműzött, volt: egy francia tiszt, két. francia polgár, valami belga katona és ő, a magyar. Mikor átadták a fegyenctelep parancs­nokának. meglepő dolog történt. A pa­rancsnok közölte vele, hogy hat hónapig kap ruhát, lakást, ellátást, dolgoznia nem kell. De jó lesz, ha utánanéz a dolog­nak, mert félév múlva se ruhát, se ellá­tást nem kap, tehet amit akar, minden­esetre önmagáról kell gondoskodnia. Az óceán közepén fekvő szigetről nem lehet megszökni, nem is ajánlatos megpró­bálni. De szerezzen magának valami munkát, mert félév után óhenhalhat. Az embergyüiölc) korcsmóros regénye Sz. István a két évig tarló fogság alatt megtanult franciául. Könnyen ment, mert franciák között volt, kukkot sem beszél­hetett magyarul. Ez volt a szerencséje. Két hónapja lehetett a fegyenctelcpcn, mikor egy hirdetést olvasott: a sziget északi oldalán valaki kisegítőt keres vendéglője vezetésére. István irt. A ven­déglős felelt, hogy jöjjön. El is ment. Vagy harminc kilométert gyalogolt, zu­hogó esőben. Dórig ázva állt meg a ki­halt, elhanyagolt vendéglő előtt. Be akart menni,» de egy bozontos szemöl­dökű. marcona öregember durván elza­varta. — Nem adok enni. A em adok inni. Nem szolgálok ki senkit — rivalt rá az öreg. István magyarázkodni akart, de az öreg­ember kiparuncsojta. — Van szive ilyen időben visszakér­­getni a fegyenctelep re? Hát akkor mért hívtak ide“? A mérges vénember erre fölfigyelt — Hát maga az, aki a fegyenctclepről ajánlkozott? No, ha a fegyoictelepröl jött, akkor bejöhet. Benn száraz ruhát adott neki, azonnal meleg ételt készíttetett, forralt bort tett elébe. Megindult az „üzleti tárgyalás“ Az öreg közölte Istvánnal, hogy ö nem akar vendéget látni, nem akar semmiről se tudni. Ha kedve van, vegye át a ven­déglő vezetését, lakást, ellátást, fizoté-st is kap, de ha egyetlen vendéget az ő nya­kára enged, azonnal kidobja. Gyűlöli az embereket. Egyedül akar élni. Alikor István a fegyenctelepről akart beszélni, az öreg leintette: — Két hónapja van olt és nekem akar magyarázni? Tizenöt évet töltöttem olt kényszermunkában, öcsém.' Hamarosan kiderült, mért olyan em­­bergyillölő az öreg ujkaledóniai kocsmá­­ros. Tényleges altiszt volt a francia had­seregben. Ö kezelte az ezredpénztárt. Egyizben elkártyázta az éppen aznap érkezett háromszáz frankos küldeményt. Azonnal siirgönyzött jómódú szüleinek, akik a közelben laktak, hogy hozzák be a háromszáz frankot, mert elkártyázta. Amikor a postáskisasszony továbbítani akarta a sürgönyt, éppen jelen volt az ezred egyik tisztje. Azonnal jelentést tett, még aznap rovancsolást tartottak, megállapították n háromszázfrankos hiányt és az altisztet hadbíróság été ál­lították. Hiába érkezett meg két nap múlva a háromszáz frank — mint jogi nyelven mondják — „a sikkasztás lenge be volt fejezve“, az altisztet lefokozták és tizenöt évi kényszermunkára Ítélték. Békeidőben különösen vigyáztak a had­sereg becsületére. így került a furcsa ember Ujkalodó­­niába. igy töltött ki tizenöt esztendőt tes­­tet-lelket ölő kényszermunkában. Ember­­gyűlölő lett s elhatározta, hogy sohase tér többé vissza hazájába. Mikor kitöl­tötte a büntetést, ottmaradt azon a vidé­ken. ahol nagyon kevés a fehérember. Volt gyapot ültetvényes, telekspekuláns és végül kocsmáros, de mikor már annyi vagyont gyűjtött, hogy tellett arra, ami kellett, nem abort vendéget látni. Sz. István ottmaradt és felvirágoztatta a vendéglőt. Az öregembernek nagyon imponált, hogy őt már halálra is Ítélték, az egyetlen ember volt, akivel megfért, sőt megbarátkozott. Sz. Istvánnak egész jól ment a sora, hat év alatt szép kis vagyont takarított meg, vagy huszonöt­­ezer pengője volt már, amikor sürgönyt kapott, hogy apja, az öreg makói mészá­ros és vendéglős halálos beteg, jöjjön haza, mert látni szeretné. Meg kell je­gyezni, hogy közbén Sz. István a francia köztársaság elnökétől kegyelmet kapott, büntetését elengedték, az utolsó éveket már mint szabad polgár töltötte .Ujkaje­­dóniábnn. Elindult haza. Az utazás akkor még nagyon körülményes volt, hónapokba tel­lett, mig hazaért. Apja már régen a te­metőben nyugodott, sőt közben egyetlen nővére is meghalt. A sógora vette át a hagyatékot és mire ő hazaért, már nem vagyon, hanem adósság várta. Hogy megmentse a szülői örökséget, egész meg­takarított pénzét beleöltc a vendéglőbe, amelyet sógora szállodává nagyobbitott. Mindene odaveszett, még annyija sem maradt, hogy visszautazhatott, volna Uj-A leghidegebb téli napok egyikén ve­tette fel nekem valaki a kérdést: lesz-e még valamikor oly időjárás, hogy a napon sütkérezve izzadni fogunk? Bizony lesz. Ez az idők járása. íme itt vannak az első tavaszi napok s az emberek de­rűs arccal, felvillanyozódva járnak-kcl­­nek. Sőt már-már felvetődik az idei nyaralás megoldásának gondolata. Helyes is. Jóelőre kell úgy a családok­nak, intézményeknek és hatóságoknak gondoskodni, hogy a magyar családok a hazai keretek között tölthessék a nya­rat oly körülmények között, hogy ez évben ne gondoljanak osak legfeljebb utazási célokból a külföldre. Keressük fel még inkább, mint tavaly frissen hazakerült hegyeinket, vegyük körül a Balatont, a Dunát, a Tiszát. Én azt hiszem, hogy ez évben az egész or­szágban kedvező nyaralási szezon lesz. Természetesen minden tényezőnek meg­feszített erővel kell dolgoznia azon, hogy a kedvező nyári idő szezonja kellően kibaszóájtassék, hogy elegendő tiszta, vonzó és pormentes környéki) nyaraló­­lakás álljon rendelkezésre, hogy az ár­drágításoknak már korán eleje vétessék és a Balaton-környéki lakosság lássa be, hogy neki úgyis sokkal kedvezőbb érté­kesítése lehetőségek állanak rendelkezésre A szúnyog egyik átka a Balatonnak. Reá kell mutatnom ebből a szempontból az idei szúnyogjáról várható pusztítá­saira. Tudunk róla, hogy idegenek futva menekültek a Balaton mellől egyedül a szúnyogok miatt. Az idei rengeteg hó még inkább el fogja poesolyásitani a Balaton körüli áradásos területeket. En­nek következménye, hogy aránytalanul st k szúnyog lesz. Tessék erre előre gon­dolni. Ez az érdekelt vármegyék és községek közigazgatási feladata. Nem marad más hátra, mint erélyes intézke­déssel levezető árkokat ásni, vagy a meglevőket kitisztítani. A pocsolyás te­rületeken megfelelő tavaszi időben pet­róleum leöntéssel kellene kipusztitani a szúnyog-petéket,,Egy séges akciót kellene szervezni az egész Balaton -mentén. Kép­zeljük, mily szunyogérmádiákat fog ki­bocsátani például az idén a Zamárditól Szántódon keresztül Balatonföldvárig A strandok rendbehozatala különös gon­dot kíván. Az utóbbi években elharapó­zott a furunkulozin, mely hosszú hetekre szorez a nyaralás után ktelletmetlensé­­get, sőt operatív-beavatkozást is. A fu­­runkulozis oka egyrészt az, hogy a ba­latoni strandok egy része a tó hordalék rínyaga, mely infekcióra alkalmas. Másik oka az, hogy sok helyen a stran­dokat és napfürdőre használt mólókat és partszegélyt nem söprik rendszeresen. Legalább hetenként' kétszeri söprést kell kívánni a strandtulajdonosoktól. Ez az ő érdekük is. A nem homokos, hanem hordalék anyagból álló strandokat (pél­dául a balatomföldvá.ri szép Galamb­sziget) fűmaggal kellene bevetni, mely nem kerülne sokba és gyönyörű zöld pázsitot hozna a nyaralók nagy övömére. Nekünk kincsünk a Balaton. Ne en­gedjünk vizéből elvenni egy méternyi területet sem. Még sportcélokra sem. Megengedhetetlen, hogy akkor, amikor a parii iszapos területet felhasználhatnák építkezési célokra, pályákra, akkor a viz szent területéből veszünk el. Ehelyett különösen a strandok körül állandóan tisztogatni kellene a liánoe részeket és * Jcaledóniália. Nyomorba került es végül francia barátai szánták meg, kihívták Pá­­risba és állást szereztek neki. Az ügyes, életrevaló makói fiú harmadszor is újra kezdte az életet, hamarosan talpraállt, üzletvezető lett, aztán önállósította ma­gát. Most saját üzeme van Párisban. Múlt esztendőben nagy meglepetés érte. Az emberkerülő kaledóniai kocsmáros, akivel állandóan levelezésben állott, érte­sítette, hogy nagyon beteg, nem tart to­vább haragot, visszatér hazájába. Az öreg meg is érkezett, néhány boldog na­pot töltöttek együtt és az öreg közölte vele, hogy minden ingó és ingatlan va­gyonába beveszi felestársnak. Másnap jogi formába öntik a megállapodást. Erre nem került sor, mert az aggastyán aznap éjjel meghalt írás nem maradt, a sokmilliós vagyont a rokonok örökölték. Ez a története annak, hogy került a Szajna mellé a tiszameuti kiejtés. Mert Sz. István nagyon ügyesen, nagyon hite­lesen váltogatja francia nyelven a külön­böző e-ket és ó-ket. De magyarul most is azzal a hazai kiejtéssel beszél, amit nem lehet megtanulni és nem lehet elfelejteni. az ország többi vidékének lakosságánál. Jó lenne minden Balaton-környéki köz­ségben és nyaralóhelyen május elején népgyülésre összehívni a község lakossá­gát a nyaralási idény megbeszélésére, melyen előadók ismertetnék a lakásviszo­nyok és élelmezési kívánalmakat, a nya­ralókkal való bánásmódot és azt a mód­szert, mellyel a nyaraló-szezon úgy a háziakra, szállodákra, mint a vendégekre legkellemesebb módon telik el. Az illeté­kes köröknek érdemes lenne az előadók számára az idei nyárnak megfelelő be­szédvázlatot kidolgoztatni. Még a legöre­gebb szállodásnak is van tanulnivalója és módositanivalója előzékenység és leleményeség terén. A községek la­kosságától, személyzettől feltétlen elő­zékenységet. és udvariasságot kell kíván­ni. Abszolút csend, ott, ahol csendnek kell lenni, szolid barátságos hangulat és arc mindenkor és mindenütt. Meg kell magyarázni, hogy a barátságosság nem a vállveregetést és bizalmaskodást je­lenti. Nem árt, ha az éttermek, kávéhá­zak, penziók, szállodák tulajdonosai ál­landóim figyelik személyzetüket és időn­ként összegyűjtik őket, hogy megjegyzé­seiket, javításaikat, általánosságiban le­adják. Sok panasznak lehet evvel elejét vonni. húzódó pocsolyás terület és Földváron a lóverseuypálya és az úgynevezett Ha­lastó vize. Képes lesz tönkretenni a Balaton legszebb pontjainak nyári sze­zonját. Még idejében hívjuk erre fel az illetékesek figyelmét. Általában az a kérésünk ngy magáno­sokhoz, miut intézményekhez, hogy út­építést, tavaszi kert takarítást, parkok gruppirozásáf, a strandok r end bob oza tá­lát, villaépitést lehetőleg nem a nagy nyári szezonban, hanem szezon előtt in­tézzük el. Ne csúfítsuk el a szezont ilye­nekkel; ezt el is kellene tiltani. Ne fe­ledjük el, hogy a nyaralási idő előre­tolódott június hónapra, hisz utóbbi évek­ben júniusban pompás időt kaptunk. Kívánatos lenne tehát, ha az idén a vizsgálatok befejezése után a tanuló ifjú­ság azonnal megkapná bizonyítványát, hogy a családok mielőbb mehessenek nyaralni. gyönyörű tavat parti részeiben megóvni az elsekélyesedéstől. Folytassuk a fásítást különösen a Balaton déli oldalán. Lám, mily okos volt a veszprémi Káptalannak fenyősitésc, mely egész Siófokig húzódik. Pártfogó mivolta mellett most már a bá­jos villák egész tábora húzódik meg benne. Ezt okos lenne fenyővel folytatni Siófokon túl is. Program: a strandon napsugár, a villák körül: fák. Ha azon­ban valaki gyermekes családnak adja ki a villáját, lehetőleg engedje meg a gyii­­mölcsszedést is a nyaraló gyerekeknek. Szeretnénk a Balatonon sokkal több vitorlást látni, fehér, sárga, barna és más szinü vitorlákkal, melyek a viz életét je­lentik és amelyeket Velence kék tenger­vizében annyira csodálunk. A hajók köz­lekedését meg kellene javítani. Mielőbb át kellene térni a vaporetto-rendszerre, mely meggyorsítja és megélénkíti a köz­lekedést a partok között. A mostani köz­lekedés túl lassú. Ha a vitorlások ára valamivel olcsóbbodna, sokkal több lenne a vitorlás. Igen praktikus a Budapest— balatoni havi vasúti bérlet. Ezt azonban oda kellene javítani, hogy aki legalább egy havi berietet váltott, az további fél-Nyaraljunk a Balatonon, de szúnyog Háborút, de mielőbb a szunyogcsapás ellen! Hozzuk alaposan rendbe a strandokat hónapra is megválthassa bérletét és ne legyen kötve uj, egész hónapra megfizetni a bérletet, ha arra szükségo nincs. Itt sok kívánnivaló van. Minden fürdő­helyen előro kellene összeállítani az egész nyári programot. Aggodalmam van abban az esetben, ha a Balatoni Sport­hetet ismét szeptember elejére teszik. Bermennyire gyönyörű az ősznek ez az ideje a tavon, bármennyire fáj otthagyni a hívogató kékséget, mégis, valljuk be, hogy szeptemberben már nincs élet. A Balatoni Sporthetet augusztus utolsó he­tében kell megrendezni. Akkor sikerülni fog és talán sokakat itt tartani, akik 20-ika úján elmennek. Ami a társadalmi életet illeti, nekem az a megjegyzésem, hogy annak irányítását a nyaralóhelyeken nem lehet_ csupán do­tált fürdőtitkárokra bízni. Ettől a mi publikumunk irtózik. Mindenütt kell ke­resni egy alkalmas társadalmi emberi, aki spontán kezébe veszi az intézést és mellette legyen segitőként a űzetett tit­kár. Módosítani kellene azt a helyzetet, hogy a fürdőegyesületek tagjai csupán a helyi villatulajdonosok legyenek. Sok embernek, ha anyagi ereje van is hozzá, nincs kedve villával lekötni magát. A nyaralóhelyek többségi publikuma most már az évek óta egy helyet látogató villabérlő, vagy panziós publikumból adódik. Ennek is módot kell adni, bogy hozzászóljon a nyaralóhely ügyeihez, hisz „kurtaksát“ fizet! Tehát, ha egy villa­bérlő családfő lefizette a szezonra szóló kurtaksát, akkor automatikusan legyen tagja a fürdőegyesületnek. Akkor bizo­nyára céltudatosabb és a nyaralók óhaj­tásának megfelelőbb beruházásokat, par­kírozást és közmunkát fognak csinálni a rendelkezésre álló összegekből és a stran­dokon tisztaság lesz. Árpi a társadalmi életet illeti, a magyar viszonyok szerint nehezebb összehozni a különálló társasá­gokat, de némelykor talán mégis sikerül ad hoc programokat alkotni. Az idegenekről nagyon kevés gondosko­dás történt eddig társasági szempontból. Ha azonban a nyaraló idegenekről tud­ják, hogy kik azok, akkor ismét csak a. fentemliteít társadalmi ember utján le­het és kell is összehozni a magyar társa­sággal. Ahhoz nekünk nagy érdekeink fűződnek, hogy a nyaraló idegen nálunk társasági szempontból ne legyen el­hagyatva és ne unatkozzon. Társadalmi és sport téren sokat várunk majdnem az egész Balatonra kiterjedő Balatontöld­­vári Sportklub működésétől. Nem szabad a nyári program során megfeledkezni arról sem, hogy a közönség a délutáni cukrászdában zenét kíván. Nagyon sokan vannak az országban, akik még nem látták a Balatont, Külö­nösen a felvidékiek. Mozgalmat kell in­dítani, hogy akinek körülményei csak engedik, e nyáron nézze meg a magyar tengert és töltsön ott legalább 3 napot. Nem egy napos filléres vonatokat, hanem 3 napos ottartózkodással nyaraló-vonato­kat kell indítani, jutányos ellátás be­­kombinálásával. Propagandát kelj en-e indítani. Egy vonat publikumát szét le­hetne azután osztani az egy vonalon fekvő nyaralóhelyek között aszerint, ki hova akar menni. A Balaton egész peremén miudenütt van már vasáru aponkiqt misé zés re temp­lom .vagy kápolna. Csak minden nyaraló­helyen külön-külön plakátot kel! kifüg­geszteni az összes forgalmas helyeken (még a strandokon is), mely az órát közli. És jól kell megválasztani az órát'. Ami a vasárnapi munkaszünetet illeti, nincs ér­telme a Balaton körüli enyhítésnek. Ezt a nyaraló közönség sem kívánja. Tartsák be tehát szigorúan a vasárnapi munka­­szünetet. Koródi-Katona Janóé.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék