Nemzeti Ujság, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-04 / 100. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1940 május 4. Szombat ,s©rí Belgrádban a tárgyalások megkez­dődését. Németország pozícióit igyekszik lecölöpözni, ugyanakkor ő is teljesíti gazdasági kötelezettségeit. A múlt hó­napban tengelyen egymillió tonna szenet szállított Olaszországba az I'Alpeseken át s igy biztosította Olasz­ország teljes szénszállítását. Ez olyan bámulatos teljesítmény, amire gazda­sági körökben nem is számítottak. Az olasz-német viszony további alakulá­sára nézve nehéz volna jóslásokba bo­csátkozni. Érdekes azonban a Brüsszelben megjelenő Le People című lapnak az a megjegyzése, hogy ha Mussolini elhatá­rozta, hogy segíti Hitlernek a háborút megnyerni, akkor kénytelen lesz a hábo­rút viselő minden kockázatát is vállalni. Ez a hang nyilván Franciaország és Anglia hangját jelenti. Angol hivatalos jelentés Namsos kiürítéséről London, május 3. Érkezett éjjel 1 órakor. (Reuters) A hadügyminisztérium jelenti, hogy a péntekre virradó éj­jel a szövetségesek namsosi csapatai újra hajóra szálltak. A namsosi csapatok visszavonása beletartozik abba a visszavonulási tervbe, amely Trondhjem egész környékének kiürítését tervezi. A hadügyminisztérium megállapítja, hogy a csapatok h­ajórarakása teljes mértékben sikerült, anélkül, hogy veszteséget szen­vedtek volna. A narviki szakaszon előrenyomuló csapataink — mondja továbbá a jelen­­tés , május 1-én és 2-án visszaverték a németek ellentámadásait. Az ellenségnek nagy veszteségei voltak, sok foglyot ejtettünk. (MTI) Stockholm, május 3. (Német Távirati Iroda) Az Aftenbladet Grongból érkezett jelentése szerint a szövetségesek a várost a 2-áról 3-ikára virradó éjjel ürítették ki. Az ut­cák egész nap tele voltak katonákkal, akik a tengerpartra igyekeztek, itt csó­nakokba szálltak és kieveztek a távolabb álló hadihajókhoz. A németek bomba­támadásaikat kizárólag a kikötőre és a tengerpartra összpontosították és ezeket teljesen összerombolták. A jelentés a továbbiakban megjegyzi, hogy az angolok visszavonulása a norvég lakosságban igen mély benyomást keltett.(M77) Anda Isnest bevették a németek Berlin, május 3. (Német Távirati Iroda.) A véderő főparancsnoksága közli (május 2-án): A német csapatok szüntelenül ül­dözve a vad futásban visszavonuló an­golokat, elérték A­n­d­a I­s­n­e­s­t és ott 15 órakor kitűzték a német birodalmi hadilobogót. A véderő főparancsnokság je­lenti (május 3-án). Miután az utolsó angol csapatok ki­ürítették Andalsnes területét és a város német kézen van, egész Norvégiá­ban gyorsan halad a megbékélési akció. A norvég csapatok leszerelése Nyugat- Norvégiában folyik. Szétszórt norvég egységek, amelyeknek nincs áttekinté­sük a helyzetről, egyes helyeken még el­lenállást fejtenek ki német portyázó­­osztagokkal szemben. A Narviktól északra és délnyugatra fekvő terepen ellenséges erők lassan előrenyomulnak állásaink ellen. Az ellenség támadásait német biztosító csapatok visszaverték. (MTI) London, május 3. (Reuter) A hadügyminisztérium jelenti (május 2-án): A szövetséges haderőket, amelyek az elmúlt napok folyamán Troudhjem­­től délre eredményes feltartóztatási hadműveleteket hajtottak végre, sok tá­madás visszaverése után az ellenséges nyomás állandó növekedése folytán visz­­szavonták. A csapatokat Andalsnes­­ben és környékén lévő többi kikötők­ben sikeresen behajózták. A behajózást az ellenség minden erőfeszítése ellenére sikerült végrehajtani. Az ellenség min­den erejével légi után igyekezett a kikö­tőket és az összekötővonalakat szétrom­bolni. Narvik körül folynak a hadmű­veletek és több osztag érintkezésben volt az ellenséggel. (MtT) Két nap harctéri eseményei Csütörtökön és pénteken a német csa­patok teljes erővel folytatták előnyomu­lásukat, amelynek közbenső sikereit Dombas elfoglalása és az osloi trondh­­jemi közvetlen összeköttetés megterem­tése jelentette és amely végül is Nam­­sosnak és Andalsnesnek, a szövetségesek két legfontosabb partraszállási helyé­nek kiürítésére vezetett. A Német Táv­irati Iroda csütörtöki jelentése szerint az angolok fejvesztett meneküléssel hagyták el Dombost és át nem tekint­hető készletek és felszerelés jutott né­met kézre. Amikor Andalsnest csütörtö­kön negyven kilométernyire megközelí­tették, foglyul ejtették azt a háromszáz norvéget, akik az angolok visszavonulá­sát fedezték- Ezeknek az eseményeknek a hatása alatt Range norvég tábornok, Merell és Romsdal területének norvég főparancsnoka felajánlotta a megadást és parancsot adott csapatainak, hogy szüntessék meg a kilátástalan ellenállást. A német csapatok elérték Andalsnest és a Sopne-öblöt is. Valdres vidékén a ne­gyedik norvég hadosztály megadta ma­gát. A foglyok száma 300 tiszt és 3200 főnyi legénység. Ugyanakkor a Bergen­­ből a bergeni vasútvonal mentén előnyo­muló német csapatok és az Oslóból Ber­gen irányába törő csapatok találkoznak egymással. A Myrdal melletti 5 km-es hosszú alagutat harccal kellett elfog­lalni, miután megkerülésére nem volt lehetőség. Ezen a vidéken a németek a többi között 8 löveget, 25 gránátvetőt, 120 géppuskát, többezer puskát, 100 útra­­kész tehergépkocsit, 2000 kerékpárt és nagymennyiségű ruházati és élelmiszer­anyagot zsákmányoltak. A német csapa­tok elfoglalták a kinsarviki nagy erő­művet és aluminiumgyárat. Számos hid­­robbantás késleltette az előrehaladást és sok helyen lehetetlen volt a felrobban­tott hidakat megkerülni, úgy hogy a szakadékokat kötelekkel hidalták át. Mialatt a szárazföldi hadműveletek folytak, a légi- és tengeri erők is erős te­vékenységet fejtettek ki. Az angol lég­ügyi minisztérium jelentése szerint az angol légi haderők a stavangeri repülő­teret nem kevesebbszer, mint tizenhatszor támadták meg. Ezenkívül hat ízben bom­bázták a dániai aalborgi repülőteret és öt alkalommal az Oslo közelében fekvő fornebui repülőteret. Hevesen bombáz­ták a Jütland északi részén a Salten Langse parton lévő Ry nagy dán re­pülőteret. A támadás a csütörtökről péntekre virradó egész éjszaka tartott. Az angol légihaderő igen tevékeny részt vett az andalsnest csapatelszállítások el­len intézett német légitámadások elhárí­tásában. A németek repülőgépei azonkí­vül, hogy támogatták a szárazföldi csa­patok előnyomulását, mintegy fél napon át bombázták Namsos kikötőjét. A véd­erőfőparancsnokság jelentése­­ szerint Norvégia nyugati partján az egyik an­gol repülőgépanyahajó középméretű bombatelitalálatot kapott a hajó orrába. A hajón tűz támadt. Egy második repü­lőgép anyahaj­ót is telitalálat ért, de az eredményt nem lehetett megállapítani. Egy cirkálót elülső részén két bomba­­találat erősen megrongált. Egy nagyobb csapatszállító hajót két középnagyságú telitalálat elsüllyesztett. Narviknál a Német Távirati Iroda harctéri jelentése szerint az angolok fo­kozott harci tevékenységet fejtenek ki. Az angol hadihajók tüzeléssel támogat­ják szárazföldi csapataikat. . Nagyobb mértékben vetik harcba a tengeralattjá­rókat is. A Nemzeti Újság zürichi szer­kesztőségének londoni jelentése szerint a középnorvégiai norvég csapatok fő­­parancsnoka főhadiszállását valahol Észak-Norvégiába helyezte. A behajózott szövetséges csapatokat norvég csapatok is kísérik- Jól értesült helyen azt hiszik, hogy a norvég hadsereg jelentékeny ré­szeit a szövetséges csapatokkal együtt más norvég ponton fogják latba vetni. Londonban, mint a Havas távirata je­lenti, elismerik, hogy az andalsnest visszavonulásnál elvesztettek bizonyos mennyiségű hadianyagot, de koholmány az az állítás, mintha „felbecsülhetetlen zsákmányt s­ejtettek volna a német csa­patok. ♦ A német sajtó lelkes cikkekben méltatja a középnorvégiai győzelmeket. A Deutsche All­ ­ Ha szájize rossz és nyelve lepedékes, ha émelygést és hányingert érez, akkor már egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz is gyors megkönnyebbülést idéz elő, mert ez az emésztőcsatornát biztosan megtisztítja az ott felgyülemlett ártalmas anyagoktól. Kér­dezze meg orvosát! gemeine Zeitung igy ir: Amit hivatalosan Londonban megszakított „késleltető hadmű­veletinek mondanak, az a valóságban máso­dik Gallipoli, a Németország ellen intézett északi angol oldaltámadás vége. A különb­ség csak az, hogy ezt az új Gallipolit Chur­chill nem a távoli Dardanellákon, hanem An­glia kapui előtt vesztette el. A legutóbbi két nap eseménye — állapítja meg a Berliner Börsenzeitung — teljessé teszik azt a benyo­mást, hogy a nyugati hatalmak teljes­ vere­séget szenvedtek Norvégiában. Mi a helyzet Köros körül? London, május 3. (Reuter) A svéd határról érkezett hírek szerint a norvégek még kezükben tartják Szörost, amelyet a németek a hét ele­jén kiürítettek. Péntekre virradó éjjel egy 400­ német katonából álló különü­­mény ismét megkísérelte, hogy behatolód­jon Rorosba. A norvégek, akik között­ svéd önkéntesek is harcolnak, egy naivig­ tartó küzdelem után visszavetették a­ németeket a városból. (MTI) Beszüntették a memeli csapatszállításokat Stockholm, május 3. (Reuter) Az Aftenbladet kaunasi tudó­­sítójának memelvidéki jelentése szerint Memel és a többi keletporoszországi kikötők kator­it előkészületeit abbahagyták és a korábban ha­r­iladott német csapatszállításokat teljesen be­­szüntették. A keletporoszországi feszültség is teljesen megenyhült. (MTI) Chamberlain teljes tájékoztatást adott a norvégiai hadihelyzetről London, május 3. A­ képviselők csütörtökön délután egybe­gyűltek az alsóházban, hogy meghallgassák Chamberlain miniszterelnök beszámolóját a háború helyzetéről. A diplomáciai karzaton ott volt a belga, argentínai, brazíliai, egyiptomi és kínai, valamint a norvég, román, litván, jugoszláv, finn, bulgár és holland követ. Chamberlain miniszterelnök mindenekelőtt kérte a képviselőket, hogy legyenek még egy kis türelemmel, miután egyelőre lehetetlen olyan tervekről és megmozdulásokról beszélni, amelyek még nem fejeződtek be. Csak ideigle­nes nyilatkozatot adhat, de azt hiszi, hogy Churchill és ő maga a jövő hét kezdetén jóval többet mondhat, amikor a Háznak alkalma lesz az egész ügyet az előtte levő jelentések alapján megítélni.­­ Körülbelül egy hónappal ezelőtt elhatá­rozták, hogy kisebb erőket készenlétben tarta­nak, hogy elfoglalják a norvég tengerpart kikötőit, ha Németország támadást intézne Délnorvégia ellen. Minden tervbe vett lépésün­ket — mondotta Chamberlain — attól tettük függővé, hogy Németország m­egsérti-e Nor­végia semlegességét. Több ízben kérdezték, várjon hogy volt lehetséges az, hogy Német­ország bennünket megelőzött. Már régebben tudtuk, hogy hónapokon keresztül a német balti kikötőkben csapatösszevonások folynak. Világos volt, hogy valamilyen támadó lépés készül. Az ott összpontosított haderőket egyf­formán fel lehetett volna használni egy Finni­ország, Svédország, Norvégia, Hollandia vag­y Anglia elleni támadásra és teljesen lehetetlen volt előre megmondani, hogy kit fog sújtani az ütés. Még h­a tudtuk volna is, hogy Ddni■(( és Norvégia az ütés áldozatai, akkor sem tud­ták volna megakadályozni azt, ami történt, a­ sújtott országok együttműködése nélkül. Mind a két ország azonban azt hitte, hogy semleges­ségük megvédi őket és ezért nem foganatosí­tottak semmiféle óvintézkedéseket . A Norvégia elleni hadjárat április 7-én­ kezdődött. Azon a napon értesültünk, hogy erős német tengeri haderők Norvégia nyugati partja felé vonulnak. Április 7-én este több csatahajó és a második cirkálóraj elhagyta, Scapa Flow és Bosyth haditengerészeti tám­pontokat. Április 8-án az első cirkálóra­ is­ kifutott, hogy részt vegyen a hadműveletekben. Április 9-én a német haderők behatoltak D­á­­niába és Oslóban, Stavangerben, Bergenben é­s­ Trondhjemben csapatokat szállítottak partra. A harcok Trondhjemért A továbbiakban Chamberlain miniszterelnök megemlékezett arról a tengeri ütközetről, amelyben a Renown csatahajó súlyosan meg­rongálta a Scharnhorst német csatahajót, vala­mint a Narvik fjordban lezajlott hadművele­tekről, amelynek folytán szintén súlyos káro­kat szenvedtek a német torpedórombolók és kereskedelmi hajók.­­ Az április 13-án eredményesen keresztül­vitt tengeri támadásnál valamennyi Narvikban horgonyzó ellenséges hadihajó megsemmisült. Ezzel fölöslegessé vált azoknak az erőknek a harcbavetése, amelyeket eredetileg Narvik el­foglalásával bíztak meg. A további vállalko­zásokat illetőleg szem előtt tartottuk elsősor­ban azt, hogy Norvégiát minden tőlünk tel­hetővel megsegítjük, másodsorban, hogy ellen­álljunk, illetve visszaverjük a dél felől jövő német támadást és végül harmadsorban, hogy megkönnyítsük a norvég király és kormányá­nak menekülését. A miniszterelnök kijelentette, hogy ezeket a célokat a leggyorsabban olyképen lehetett volna elérni, hogy Trondhjemet elfoglalják. A Namsosban április 14-én hadihajók kö­töttek ki és április 16-án és 18-án angol csa­patok szálltak partra. Néhány nappal később francia alpesi vadászok szálltak partra Nam­­sosnál. A francia vadászok legnagyobb része gyorsított menetben Steinkjer felé igyekezett, hogy megsegítse a norvégokat, akik meg­szállva tartották azt a helységet. Trondhjem­­től délre több hajó április 17-én Andalsnesnél kötött ki és április 18-án és 19-én csapatokat szállított partra. — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ma részleteket közöljek azokról a harcokról,, amelyek a szövetséges csapatok partraszál­lása óta Norvégiában folytak. A szövetséges csapatok komoly nehézségekkel találták ma­a­gukat szemben. A legnagyobb nehézség ab­ban állott, hogy a fontos repülőterek majd­nem kivétel nélkül az ellenség birtokában­ voltak. Ilyen körülmények között néhány nap­pal ezelőtt nyilvánvalóvá lett, hogy a néme­tek helyi légi fölénye miatt tüzérséget és harckocsikat nem lehet partra szállítani. Mindkét fegyvernem igen fontos lenne csa­pataink részére, hogy a dél felől előrenyo­muló ellenségnek ellenállhassanak. Bár az an­gol tengeralattjárók, a francia tengeri had­erők és az angol légi haderők munkája nagy­szerű teljesítményt nyújtott, a németeknek­ mégis mindig sikerült erősítéseket Norvé­giába küldeni, még­pedig sokkal nagyobb­ mértékben, mint ahogy az nekünk sikerült. — A múlt héten úgy döntöttünk, hogy kény­telenek vagyunk lemondani arról a tervről, hogy Trondhjemet dél felől foglaljuk el. En­nek következtében csapatainkat vissza kell vonni erről a vidékről és máshova kell szál­lítani őket. Veszteségek a tengeren Andalsnesben állomásozó csapatainkat már visszavontuk anélkül, hogy egyetlenegy em­bert vesztettünk volna. A veszteségekről egy­előre nem adhatok részletes jelentést, azon­ban megvan minden okom azt állítani, hogy azok a hadműveletekhez viszonyítva nem vol­tak súlyosak. Bár nem sikerült Trondhjem városát elfoglalni, meg vagyok elégedve, hogy a szövetséges csapatok által elért sikerek mér­lege kielégítő. A németek Norvégiában és Dániában könnyű győzelemre számítottak. Számításuk azonban a norvég nép hősiessé­gén, valamint a szövetséges csapatok erőfe­szítésein meghiúsult.­­- Háromheti háború után Németországnak sem sikerült egész Norvégiát elfoglalnia. Ez idő alatt a német haditengerészet komoly veszteségeket szenvedett. A veszteségek kö­zött szerepel két súlyosan megrongálódott sorhajó, három, de lehetséges, hogy négy el­süllyedt cirkáló, tizenegy elsüllyedt torpedó­romboló és végül öt megsemmisített tenger­­alattjáró. Azonkívül elsüllyedt harminc csa­patszállító és utánpótlási hajó. Több ezer em­ber itt életét vesztette. További tíz szállító­­hajót torpedólövés ért és több mint valószínű, hogy elsüllyedtek. A háromheti háború alatt az angol haditengerészet négy torpedórombo­lót, három tengeralattjárót, egy őrhajót és öt halászhajót vesztett. Légi támadás következ­tében öt másik hadihajó megsérült. Egy né­met tengeralattjáró elsüllyesztett egy után­pótlási hajót. Ezekből a számokból látható, hogy az angol haditengerészet veszteségei igen csekélyek. A német haditengerészetet ez­zel szemben súlyos veszteség érte, úgy hogy ezzel a tengeri erők egyensúlya teljesen meg­változott és lehetővé teszi az egész szövetsé­ges hajóraj új elosztását.­­ Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezzem, hogy lehetséges lenne visszaállítani a szük­séghez képest a Földközi-tengeren a hajók el­osztását, amely elosztásra kihatással voltak az északi-tengeri események. A jelen pillanat­ban egy angol és egy francia csatahajó, több cirkáló és más hajóegységek kíséretében, a Földközi-tenger keleti részén útban van Alexandria felé. . Visszatérve a norvégiai hadjáratra, Cham­berlain kijelentette, hogy „nem lehet ponto­san megállapítani a németek emberanyag­­veszteségét, azonban feltehető, hogy több­ezerre rúg. Azoknak, akik abból a tényből, hogy nem sikerült Trondhjemet elfoglalni, el­hamarkodott következtetéseket vonnak le, csak azt mondhatja, hogy még korai azt állí­tani, hogy eldőlt a norvég mérleg. A hadjá­ratban eddig csak egyetlen egy szakasz feje­ződött be, amelyről azt lehet állítani, hogy ha­ a szövetségesek nem érték el céljukat, akkor a németek sem érték el az övékét, mert az ő veszteségük nagyobb. Felhívta a Ház, vala­mint az egész ország figyelmét, a szándék nem az, hogy Norvégiából csupán mellékhad­­színteret teremtsenek, azonban nem engedhető meg, hogy a haderőket szétszórják, vagy hogy a szövetségesek fontos helyen veszedelmesen gyengéknek bizonyuljanak. Az ellenség meg­szállva tartja Norvégia legfontosabb pontjait. Hatalmas erők állanak rendelkezésé­re, hogy bármely pillanatban támadhasson. A táma­dást villámgyorsan elindíthatják valamilyen irányban. Az ellenség készen áll és nem riadna vissza Hollandia vagy Belgium, vagy mind­két ország megszállásától. Lehetséges azonban, az is, hogy a Délkeleteurópában lévő szom­szédai ellen fordul. Az ellenség még ennél is többet tehet: nagyszabású támadást kísérelhet meg nyugaton vagy Anglia ellen. Bolondság lenne az ellenség előtt föltárni a harcosza­ti terveket, melyek segítségével legjobban le le­het győzni. Azonban mégsem szabad a had­erőket annyira szétszórni, hogy ezzel fontos esetekben a cselekvési szabadságot is gyöngít­sék. Továbbra is meg kell ragadni minden alkalmat, hogy Norvégiában kárt szenvedjen az ellenség. Mindamellett nem engedhetjük meg magunknak — mondotta Chamberlain -,- hogy letérjünk a „hosszú időre szóló harcá­szati tervről, amellyel meg akarjuk nyerni a­ háborút.“ Beszéde végén Chamberlain kijelentette, hogy bizonyos műveletek folyamatban vannak, azonban semmi olyat sem szabad tenni, ami veszélyeztethetné a műveletekben résztvevők életét. Ezért kérte a Házat, hogy megjegyzé­seit és kérdéseit a jövő hétre halassza el. (MTI)

Next