Nemzeti Ujság, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-30 / 73. szám
Öi'fát'iit beszélő számok rengetegébe(t cd mesterséges északi fény a rádió problémák egész sorát oldja, meg — OfLéra már monoklit viselt — (Rendszeres repülőjárat !Délamerikáim Los Angelesből jelentik, hogy a kaliforniai egyetem nyilatkozata szerint sikerült az északi fény jelenségeit mesterséges úton is előállítani. Eddig még nem sikerült az északi fény egész spektrumát mesterségesen létrehozni. A tudós, aki a most ismertetett kísérleteket végezte, kijelentette, hogy az atmoszférának az a része, amely az északi fényt „kitermeli“, 60—1000 kilométernyire fekszik a föld színe felett. Laboratóriumban az északi fényt azáltal idézték elő, hogy kvarccsöveket sósavval és kénsavval töltöttek meg és azután elektromos áramot bocsájtottak rajta keresztül. Az így keletkező utólagos izzás miniatűr északi Mint Marseillesből írják. Délnyugatfranciaországban Montignac városka közelében öt iskolás fiú egy barlangban történelemelőtti időkből származó képeket talált, amelyekről Henrick Breuill kiváló francia régész most tett részletes nyilatkozatot. A felfedezés tudományos körökben valósággal szenzáció erejével hatott, minthogy ez az új történelemelőtti képsorozat nemcsak értékben múlja fölül a világhírű Altamira-barlang történelemelőtti ábrázolásait, hanem korban is jelentékenyen megelőzi azokat. Amíg az Altamira-barlang képeit 20.000 évesre becsülik, az újonnan megtalált preohistorikkus képek mintegy tízezer évvel régebbi múltra tekintenek vissza. A lescauxi (így hívják a kis helységet, ahol találták őket) barlangképek a régészek feltevése szerint az első kőkorszak egyik kultura periódusának végéről származnak. Breuill a felfedezésről készített jelentésében különösen kiemeli az óriási, majdnem öt méter hosszúságú bika ábrázolásokat, amelyeket széles fekete vonalakkal festettek a falra és fejüket hatalmas színfoltokkal élénkítették. A barlangjáratok egyik sötét folyosóján több fény, amit egy spektroszkóp segítségével, — amely a jellegzetes vonalakat fényképező lemezre veszi föl — mérnek meg. Az egyetem közlése szerint az új kutatások a tudomány következő problémáira nézve bírnak nagy jelentőséggel: 1. Abba a helyzetbe fog kerülni a tudomány, hogy a rádióadásnál felmerülő problémák egész sorát oldja meg. 2. Újabb ismereteket szerezhetünk a napsugárzásról, amely mint néhány tudós azt véli, egy napon talán egyik legfontosabb erőforrása lesz földünknek. 3. Az atmoszféra kutatása az asztronómusok számára is nagy fontossággal fog bírni, mint nyolcvan képet számolt meg, legnagyobbrészt olyan kőblokkokon, amelyek a barlang mennyezetéről hullottak le. Emellett a barlangnak néhány emelkedő galériáját még nem is kutatták át. Az őskori festők, akik ezt a barlangot freskókkal feldíszítették, lovakat is festettek vörös színben. Egyébként a régészek feltevése szerint vallásos, vagy mágikus célból ábrázolt állatok között bölényt, szarvast, két oroszlánt és egy problematikus élőlényt is találtak, amiről valószínűnek tartják, hogy medvét akar ábrázolni. Az egyik már kompozíciót is felmutató festmény, amely valószínűleg egy történelemelőtti vadászdrámát ábrázol, Breuill a következőképpen írja lá: „A kép baloldalán egy fekete orrszarvú lassan halad előre. A középpontban egy vörös színben tartott férfi fekszik a földön, mellette dárda és dobóka. Balról feketén keretezett homokszínű bölény tekint feléje. A férfi belső részei úgy látszik fel vannak szakítva, úgy mint egy bikaviadalban elesett lóél. A véres jelenethez békés kontrasztként az elesett férfi mellett egy madár ül egy kis faoszlopon.“ Az első kezdeményezés 1938. évre megy vissza, amikor az orosz hosszútávú repülőgépek egyik három gépből álló stafétája, amely megnyerte az istres—damaszkus—párisi versenyt, Délamerikába indult útnak és rekordidő alatt tette meg az utat. Ennek a jól sikerült kísérletnek eredményeképen rendelte el Mussolini 1938 májusában, hogy rendszeres repülőszolgálatot tervezzenek Délamerikába. ,A LATI-t (Linea Aeree Transcontinentale Italiane), 1939 szeptember 11-én hívták életre. A társaság Villa Eisnerosban a Do Sal-szigeten Fernando de Noronhaban, Pernanlencoban és Batiaban állított fel a legmodernebb berendezésekkel felszerelt támaszpontokat. Ezeket a támpontokat az Atlanti Óceánon még két olasz hajóval is kiegészítették, amelyek 500 kilométerre a legközelebbi támaszponttól cirkáltak. A transoceáni repülőgépek tizenhat utassal és egy tonnányi súlyú postával és áruval szelik át az óceánt. A római Guidonia repülőtérről felszállva, a gép 2064 km-es repülés után Sevillában száll le, majd innen átrepül a 330 km távolságban fekvő Lisszabonba, ott felveszi a portugáliai postát és utasokat és azután viszarepül Sevillába. A következő nap Villa Eisnerosba repül a gép, ez 2052 km-es út. Itt üzemanyagot vesz fel s azután tovább repül az 1143 km-nyire fekvő Do Sal-szigetre, ami további 1143 km-t jelent. Innen jön a leghosszabb út Pernanbucoig 3377 km, ahonnan egy napos pihenőéút után megteszi a még hátralévő 2249 km utat Rio de Janeiroig. Ilyen módon Brazília fővárosa Rómából négy nap alatt elérhető. Tarmincezer éves képtár T hatszáz éves a szmüüveg A sok szemüveget hordó ember, aki a legnagyobb magától érthetődőséggel illeszti fel orrára ezt a ma már nélkülözhetetlen látószerszámot, nem is tudja, milyen hosszú időre volt szükség, míg a szemüveg mai alakjában kialakult. Hogy a nagyító lencsét, amely a szemüvegnek is alapját képezi, ki találta fel, egészen pontosan nem lehet megállapítani. Mindenesetre a különböző kristályok fénytörési jelenségei vezették rá az embert és az optika tudományánakkezdeteit az alexandriai természettudósoknál találjuk meg a Krisztus utáni második évszázadban. A legenda pedig már Néróról is feljegyezte, hogy zöld kristályból csiszolt monoklija volt, amivel rövidlátását enyhítette. Mindenesetre az első írásos nyomot ezer évvel későbbről találjuk meg Ibnet Heitham arab tudósnál, aki a XII. században írt könyvében írja le ezeket a szavakat: „egy üvegből készült golyószelvény alkalmas arra, hogy egy tárgyat nagyítva tüntessen fel." Ez volt a találmány alapgondolata. A szemüveg gyakorlati feltalálása a XIV. század elejére eshetik, ebből az időből származnak az első okmányok is, így például a velencei magas tanácsnak egy tilalma, amely megtiltja, hogy a kristályüveget szemüvegekben közönséges üveggel pótolják. Az első ábrázolását a szemüvegnek 1352-ből találjuk aVelence melletti Trevizoban egy bíborost ábrázoló arcképen, amely az író kardinálist hatalmas pápaszemmel ábrázolja. Egyébként is Velencét tekinthetjük a szemüveggyártás bölcsőjének. Németországban az optikai tudomány későbbi nagy kifejlesztőjében eleinte csak úgynevezett, tudomány olvasóköveket alkalmaztak s minthogy itt az átlátszó üveg előállítása eleinte még nem sikerült, kvarcot és hegyikristályt is csiszoltak lencsealakúra. Ezeket az olvasóüvegeket, sőt a szemüvegeket is eleinte csak az öregkori messzelátás ellensúlyozására alkalmazták és eleinte csak egy üveget, tehát monoklit használtak. Rendes kétüveges pápaszemet először a bolognai püspöknek rendeltek ugyancsak a XIV. század elején. Eleinte a két lencsét vastag vaskarikába foglalták, majd később áttértek a könnyebb szaru-, vagy fakeretekre. A két karikába foglalt lencsét vastag szöggel erősítették egymáshoz és ezeket a szemüvegeket kézzel kellett a szem előtt tartani. Csak a XV. században kezdték a két körülszegett lencsét íveit összekötővel egymáshoz erősíteni és a foglalat ekkor már egy darabból készült. Évszázadokon át csak konvexüveget használtak távolbalátás ellen. Az első konkáv-üveget Raffaelnek X. Leó pápáról készült portréján állapították meg a szemüveg reflexéből. Ezt a körülményt megerősíti az a tény, hogy okmányszerűen bizonyítva van, miszerint X. Leó pápa, mint általában az egész Medici-család erősen rövidlátó volt. Hogy a szemüvegnek mozdulatlanságát a szem előtt biztosítsák, később a lencséket egy szalagba erősítették bele, amit a fej közé csatoltak, vagy pedig fonallal a fülhöz kötötték azokat. Perzsiában a fejre varrt két gombhoz erősítették a szemüvegnek fonalát. Az úgynevezett olló-, vagy villaszemüvegek Napóleon direktóriuma előtti időkben voltak általánosak, míg az egyik oldalán tartóval ellátott borgnettet George Adams 1780-ban találta fel Angliában. A bidermeier hozta lapos ovális alakú szemüveget, amelyeket Schubert képein láthatunk. (Róma)(Rio de Janeira négy nap Az olaszok tengerentúli forgalmat lebonyolító repülőtársasága a LATI, amely a háború ellenére is fenntartja járatait, felhatalmazást kapott az argentin kormánytól, hogy féléven belül betétiként járó repülőjáratot állítson be személyszállításra és postaszállításra egyaránt Róma és Argentina között, az afrikai partok—Brazília—Uruguay útvonalon át A repülőszolgálatot kiterjeszthetik a chilei Santiagoig. Argentina mindössze azt a feltételt állította, hogy a repülőjárat szárazföldi személyzete nyolc százalékban argentinekből álljon, míg a repülő legénységét lehet kizárólagolasz vagy kizárólag argentin repülőkből összeállítani. Ebből az alkalomból a „l’Italia nel Mondo“ érdekes adatokat közöl az Olaszország és Latinamerika közötti repülőszolgálat fejlődéséről. A fasiszta uralom tízéves évfordulója alkalmából Balbo tábornagy vezetésével lefolyt délafrikai csoportos repülés annak idején az Óceánon átrepülő összeköttetés összes nehézségeire rámutatott. Ez a nagy feltűnést keltett repülőút azonban másrészt bebizonyította, hogy a repülőösszeköttetés megvalósítható. Az ezután következő évek óriási fejlődést hoztak az olasz polgári repülésben éppen úgy, mint a repülőgépépítés terén általában. S ekkor egyre inkább jelentőséget nyert a transatlanti repülőforgalom. NEMZETI ÚJSÁG uo.1941 március 38. Vasárnap_ Filléres népbiztosítást terveznek a tuberkulózis ellen A tüdővész évi 150 milliós értékveszteséget okoz Magyarországon Széles körökben keltett élénk visszhangot a Nemzeti Újság vasárnapi cikke, amely a kötelező népbiztosítás terve mellett foglalt állást a tuberkulózis ellen megindított élet-halál küzdelemben■ Kétségtelen tény, hogy Magyarországnak népszaporodási, közegészségügyi, honvédelmi és gazdasági szempontból egyformán rendkívül súlyos problémája a tuberkulózis elleni védekezés. Megfelelő eredmény biztosítása céljából legalább 10—15.000 új kórházi ágyra lenne szükség, mert enélkül beszélni sem lehet a tuberkulózis kérdésének gyökeres megoldásáról. Olaszország nagy eredményeket ért el a kötelező népbiztosítás bevezetésével, amelynek terve most már nálunk is egyre nagyobb erővel kerül előtérbe. Beszéltünk erről a tervről dr. Herepey-Csákányi Győző egyetemi magántanárral, a Budapesti Orvos Szövetség elnökével, aki mindenekelőtt megállapította, hogy a súlyos probléma megoldásához szükséges anyagi eszközök a kötelező filléres biztosítás bevezetésével a népesség minden nagyobb megterhelése nélkül előteremthető. — A Gazdaságkutató Intézettel karöltve állapítottam meg legutóbb mondotta Herepey-Csákányi főorvos —, hogy Magyarország a tuberkulózis pusztítása következtében évenként 150 millió pengő értékveszteséget szenved mai népességgyarapodásunk figyelembe vételével a nemzeti jövedelem rovatában. Mindenképpen elérkezett tehát az ideje annak, hogy kövessük az olasz példát és a kötelező filléres népbiztosítás bevezetésével vegyük fel a harcot a tüdővész pusztításaival szemben. Elsősorban természetesen a mezőgazdasági munkásbiztosítás kiépítésére van szükség. A trianoni Magyarországra vonatkozó számítások szerint 6.600.000 biztosított bekapcsolásával körülbelül 10 millió pengő évi bevételre számíthattunk volna. A havi 5 fillértől 30 fillérig terjedő járadék olyan elenyészően csekély összeg, hogy tehérnek nem számítható, viszont hatásában ilyen nagyjelentőségű eredményeket biztosít. A tuberkulózis elleni kötelező biztosításból nem maradhatnának ki természetesen a többi törvényes alapon működő biztosító intézetek tagjai sem, mert csak így érhető el, hogy gyógykezelésük a mainál tökéletesebb legyen, minden biztosított addig álljon gyógykezelés alatt, amíg meg nem gyógyul. Az ipari munkásságnak tuberkulózis elleni pótbiztosításán kívül szükség van a többi társadalmi rétegek kötelező biztosítására is, progresszív anyagi megterhelés és a szolgáltatások mértékének ugyanilyen szempontból való megállapítása mellett. így lenne elérhető, hogy a magyar társadalom minden rétege biztosítva legyen tuberkulózis ellen. A keretek megfelelő kiszélesítése évenként szerény számítás mellett is 15—20 millió pengőt jövedelmezne. A legegységesebben megszervezett és leghatásosabbnak bizonyult olasz tüdővész elleni küzdelem — évi 35.000 halálozási szám mellett — 50000 ágyat állított csatasorba. Ennek alapján nálunk — a 17.000-es évi tuberkulózis halálozást véve alapul — 24.000 ágyra lenne sürgős szükség. Ezzel szemben jelenleg 7000 ágyunk van! A nagy hiány pótlásáról a legrövidebb időn belül gondoskodni kell. . ÚJ MAGYAR ÍRÓ ÚJ REGÉNYÉT egy sokat igérő írói pálya nagyszerű nyitányát indítjuk el a siker útján NADLER PÁLMA ALKONYTÓL a HAJNALIG ~ Egy szerelemben és szenvedésben gazdag nagy asszonyi élet története a múlt század végétől napjainkig. ATHENAEU M