Nemzeti Ujság, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-30 / 73. szám

Öi'fát'iit beszélő számok rengetegébe(t­ cd mesterséges északi fény a rádió problémák egész sorát oldja, meg — OfLéra már monoklit viselt — (Rendszeres repülőjárat !Délamerikáim Los Angelesből jelentik, hogy a kali­forniai egyetem nyilatkozata szerint si­került az északi fény jelenségeit mester­séges úton is előállítani. Eddig még nem sikerült az északi fény egész spektrumát mesterségesen létrehozni. A tudós, aki a most ismertetett kísérleteket végezte, kijelentette, hogy az atmoszférának az a része, amely az északi fényt „kitermeli“, 60—1000 kilométernyire fekszik a föld színe felett. Laboratóriumban az északi fényt azáltal idézték elő, hogy kvarc­csöveket sósavval és kénsavval töltöttek meg és azután elektromos áramot bo­­csájtottak rajta keresztül. Az így kelet­kező utólagos izzás miniatűr északi Mint Marseillesből írják. Délnyugat­­franciaországban Montignac városka közelében öt iskolás fiú egy barlangban történelemelőtti időkből származó képe­ket talált, amelyekről Henrick Breuill kiváló francia régész most tett részletes nyilatkozatot. A felfedezés tudományos körökben valósággal szenzáció erejével hatott, minthogy ez az új történelemelőtti kép­sorozat nemcsak értékben múlja fölül a világhírű Altamira-barlang történelem­­előtti ábrázolásait, hanem korban is je­lentékenyen megelőzi azokat. Amíg az Altamira-barlang képeit 20.000 évesre becsülik, az újonnan megtalált preohisto­­rikkus képek mintegy tízezer évvel régebbi múltra tekintenek vissza. A lescauxi (így hívják a kis helységet, ahol találták őket) barlangképek a régészek feltevése szerint az első kőkorszak egyik kultura periódusának végéről származnak. Breuill a felfedezésről készített jelen­tésében különösen kiemeli az óriási, majdnem öt méter hosszúságú bika áb­rázolásokat, amelyeket széles fekete vo­nalakkal festettek a falra és fejüket ha­talmas színfoltokkal élénkítették. A bar­langjáratok egyik sötét folyosóján több fény, amit egy spektroszkóp segítségé­vel, — amely a jellegzetes vonalakat fényképező lemezre veszi föl — mérnek meg. Az egyetem közlése szerint az új ku­tatások a tudomány következő problé­máira nézve bírnak nagy jelentőséggel: 1. Abba a helyzetbe fog kerülni a tudo­mány, hogy a rádióadásnál felmerülő problémák egész sorát oldja meg. 2. Újabb ismereteket szerezhetünk a nap­sugárzásról, amely mint néhány tudós azt véli, egy napon talán egyik legfon­tosabb erőforrása lesz földünknek. 3. Az atmoszféra kutatása az asztronómusok számára is nagy fontossággal fog bírni, mint nyolcvan képet számolt meg, leg­nagyobbrészt olyan kőblokkokon, ame­lyek a barlang mennyezetéről hullottak le. Emellett a barlangnak néhány emel­kedő galériáját még nem is kutatták át. Az őskori festők, akik ezt a barlangot freskókkal feldíszítették, lovakat is fes­tettek vörös színben. Egyébként a régé­szek feltevése szerint vallásos, vagy mágikus célból ábrázolt állatok között bölényt, szarvast, két oroszlánt és egy problematikus élőlényt is találtak, ami­ről valószínűnek tartják, hogy medvét akar ábrázolni. Az egyik már kompo­zíciót is felmutató festmény, amely való­színűleg egy történelemelőtti vadász­drámát ábrázol, Breuill a következő­képpen írja lá: „A kép baloldalán egy fekete orrszarvú lassan halad előre. A közép­pontban egy vörös színben tartott férfi fekszik a földön, mellette dárda és dobóka. Balról feketén keretezett ho­­mokszínű bölény tekint feléje. A férfi belső részei úgy látszik fel vannak sza­kítva, úgy mint egy bikaviadalban elesett lóél. A véres jelenethez békés kontrasztként az elesett férfi mellett egy madár ül egy kis faoszlopon.“ Az első kezdeményezés 1938. évre megy vissza, amikor az orosz hosszútávú re­pülőgépek egyik három gépből álló sta­fétája, amely megnyerte az istres—da­­maszkus—párisi versenyt, Délamerikába indult útnak és rekordidő alatt tette meg az utat. Ennek a jól sikerült kísérletnek eredményeképen rendelte el Mussolini 1938 májusában, hogy rendszeres repülő­szolgálatot tervezzenek Délamerikába. ,A LATI-t (Linea Aeree Transcontinen­tale Italiane), 1939 szeptember 11-én hív­ták életre. A társaság Villa Eisnerosban a Do Sal-szigeten Fernando de Noronhaban, Pernanlencoban és Batiaban állított fel a legmodernebb berendezésekkel felszerelt támaszpontokat. Ezeket a támpontokat az Atlanti Óceánon még két olasz hajó­val is kiegészítették, amelyek 500­­ kilo­méterre a legközelebbi támaszponttól cirkáltak. A transoceáni repülőgépek tizenhat utassal és egy tonnányi súlyú postával és áruval szelik át az óceánt. A római Guidonia repülőtérről felszállva, a gép 2064 km-es repülés után Sevillában száll le, majd innen átrepül a 330 km távol­ságban fekvő Lisszabonba, ott felveszi a portugáliai postát és utasokat és az­után viszarepül Sevillába. A következő nap Villa Eisnerosba repül a gép, ez 2052 km-es út. Itt üzemanyagot vesz fel s az­után tovább repül az 1143 km­-nyire fekvő Do Sal-szigetre, ami további 1143 km-t jelent. Innen jön a leghosszabb út Pernanbucoig 3377 km, ahonnan egy na­pos pihenőé­út után megteszi a még hátralévő 2249 km utat Rio de Janeiroig. Ilyen módon Brazília fővárosa Rómából négy nap alatt elérhető. T­armincezer éves képtár T hatszáz éves­ a szmüü­veg A sok szemüveget hordó ember, aki a legnagyobb magától érthetődőséggel il­leszti fel orrára ezt a ma már nélkülöz­hetetlen látószerszámot, nem is tudja, milyen hosszú időre volt szükség, míg a szemüveg mai alakjában kialakult. Hogy a nagyító lencsét, amely a szem­üvegnek is alapját képezi, ki találta fel, egészen pontosan nem lehet meg­állapítani. Mindenesetre a különböző kristályok fénytörési jelenségei vezették rá az embert és az optika tudományá­nak­­kezdeteit az alexandriai természet­­tudósoknál találjuk meg a Krisztus utáni második évszázadban. A legenda pedig már Néróról is feljegyezte, hogy zöld kristályból csiszolt monoklija volt, amivel rövidlátását enyhítette. Minden­esetre az első írásos nyomot ezer évvel későbbről találjuk meg Ibn­et Heitham arab tudósnál, aki a XII. században írt könyvében írja le ezeket a szavakat: „egy üvegből készült golyószelvény al­kalmas arra, hogy egy tárgyat nagyítva tüntessen fel." Ez volt a találmány alap­­gondolata. A szemüveg gyakorlati feltalálása a XIV. század elejére eshetik, ebből az időből származnak az első okmányok is, így például a velencei magas tanácsnak egy tilalma, amely megtiltja, hogy a kristályüveget szemüvegekben közönsé­ges üveggel pótolják. Az első ábrázo­lását a szemüvegnek 1352-ből találjuk a­­Velence melletti Trevizoban egy bíborost ábrázoló arcképen, amely az író kardi­nálist hatalmas pápaszemmel ábrázolja. Egyébként is Velencét tekinthetjük a szemüveggyártás bölcsőjének. Német­országban az optikai tudomány későbbi nagy kifejlesztőjében­ eleinte csak úgy­nevezett, tudomány olvasóköveket alkal­maztak s minthogy itt az átlátszó üveg előállítása eleinte még nem sikerült, kvarcot és hegyikristályt is csiszoltak lencsealakúra. Ezeket az olvasóüvegeket, sőt a szem­üvegeket is eleinte csak az öregkori messzelátás ellensúlyozására alkalmazták és eleinte csak egy üveget, tehát monok­lit használtak. Rendes kétüveges pápa­szemet először a bolognai püspöknek rendeltek ugyancsak a XIV. század ele­jén. Eleinte a két lencsét vastag vas­karikába foglalták, majd később áttér­tek a könnyebb szaru-, vagy fakere­tekre. A két karikába foglalt lencsét vas­tag szöggel erősítették egymáshoz és ezeket a szemüvegeket kézzel kellett a szem előtt tartani. Csak a XV. század­ban kezdték a két körülszegett lencsét íveit összekötővel egymáshoz erősíteni és a foglalat ekkor már egy darabból készült. Évszázadokon át csak konvex­üveget használtak távolbalátás ellen. Az első konkáv-üveget Raffaelnek X. Leó pápáról készült portréján állapították meg a szemüveg reflexéből. Ezt a körül­ményt megerősíti az a tény, hogy ok­mányszerűen bizonyítva van, miszerint X. Leó pápa, mint általában az egész Medici-család erősen rövidlátó volt. Hogy a szemüvegnek mozdulatlansá­gát a szem előtt biztosítsák, később a lencséket egy szalagba erősítették bele, amit a fej közé csatoltak, vagy pedig fonallal a fülhöz kötötték azokat. Per­zsiában a fejre varrt két gombhoz erő­sítették a szemüvegnek fonalát. Az úgy­nevezett olló-, vagy villaszemüvegek Napóleon direktóriuma előtti időkben voltak általánosak, míg az egyik oldalán tartóval ellátott borgnettet George Adams 1780-ban találta fel Angliában. A bider­­meier hozta lapos ovális alakú szemüve­get, amelyeket Schubert képein látha­tunk. (Róma)(Rio de­ Janeira négy nap Az olaszok tengerentúli forgalmat le­bonyolító repülőtársasága a LATI, amely a háború ellenére is fenntartja járatait, felhatalmazást kapott az argen­tin kormánytól, hogy féléven belül be­­tétiként járó repülőjáratot állítson be személy­szállít­ásr­a és postaszállításra egyaránt Róma és Argentina között, az afrikai partok—Brazília—Uruguay út­vonalon át­ A repülőszolgálatot kiter­jeszthetik a chilei Santiagoig. Argenti­na mindössze azt a feltételt állította, hogy a repülőjárat szárazföldi személy­zete nyolc százalékban argentinekből álljon, míg a repülő legénységét lehet kizárólag­­­olasz vagy kizárólag argentin repülőkből összeállítani. Ebből az alka­lomból a „l’Italia nel Mondo“ érdekes adatokat közöl az Olaszország és Latin­­amerika közötti repülőszolgálat fejlődé­séről. A fasiszta uralom tízéves évfordulója alkalmából Balbo tábornagy vezetésével lefolyt délaf­rikai csoportos repülés annak idején az Óceánon átrepülő össze­köttetés összes nehézségeire rámutatott. Ez a nagy feltűnést keltett repülőút azonban másrészt bebizonyította, hogy a repülőösszeköttetés megvalósítható. Az ezután következő évek óriási fejlődést hoztak az olasz polgári repülésben éppen úgy, mint a repülőgépépítés terén álta­lában. S ekkor egyre inkább jelentősé­get nyert a transatlanti repülőforgalom. NEMZETI ÚJSÁG u­­o.1941 március 38. Vasárnap_ Filléres népbiztosítást terveznek a tuberk­ulózis ellen A tüdővész évi 150 milliós értékveszteséget okoz Magyarországon Széles körökben keltett élénk visszhan­got a Nemzeti Újság vasárnapi cikke, amely a kötelező népbiztosítás terve mel­lett foglalt állást a tuberkulózis ellen megindított élet-halál küzdelemben■ Két­ségtelen tény, hogy Magyarországnak népszaporodási, közegészségügyi, honvé­delmi és gazdasági szempontból egyfor­mán rendkívül súlyos problémája a tuberkulózis elleni védekezés. Megfelelő eredmény biztosítása céljából legalább 10—15.000 új kórházi ágyra lenne szük­ség, mert enélkül beszélni sem lehet a tuberkulózis kérdésének gyökeres meg­oldásáról. Olaszország nagy eredménye­ket ért el a kötelező népbiztosítás beve­zetésével, amelynek terve most már nálunk is egyre nagyobb erővel kerül előtérbe. Beszéltünk erről a tervről dr. Herepey-Csákányi Győző egyetemi magántanárral, a Budapesti Orvos Szö­vetség elnökével, aki mindenekelőtt meg­állapította, hogy a súlyos probléma megoldásához szükséges anyagi eszkö­zök a kötelező filléres biztosítás beveze­tésével a népesség minden nagyobb meg­terhelése nélkül előteremthető. — A Gazdaságkutató Intézettel kar­öltve állapítottam meg legutóbb mon­dotta Herepey-Csákányi főorvos —, hogy Magyarország a tuberkulózis pusztítása következtében évenként 150 millió pengő értékveszteséget szenved mai népesség­­gyarapodásunk figyelembe vételével a nemzeti jövedelem rovatában. Minden­képpen elérkezett tehát az ideje annak, hogy kövessük az olasz példát és a köte­lező filléres népbiztosítás bevezetésével vegyük fel a harcot a tüdővész pusztítá­saival szemben. Elsősorban természete­sen a mezőgazdasági munkásbiztosítás kiépítésére van szükség. A trianoni Ma­gyarországra vonatkozó számítások sze­rint 6.600.000 biztosított bekapcsolásával körülbelül 10 millió pengő évi bevételre számíthattunk volna. A havi 5 fillértől 30 fillérig terjedő járadék olyan elenyé­szően csekély összeg, hogy teh­érnek nem­ számítható, viszont hatásában ilyen nagyjelentőségű eredményeket biztosít. A tuberkulózis elleni kötelező biztosítás­ból nem maradhatnának ki természete­sen a többi törvényes alapon működő biz­tosító intézetek tagjai sem, mert csak így érhető el, hogy gyógykezelésük a­ mainál tökéletesebb legyen, minden biz­tosított addig álljon gyógykezelés alatt, amíg meg nem gyógyul.­­ Az ipari munkásságnak tuberkulózis elleni pótbiztosításán kívül szükség van a többi társadalmi rétegek kötelező biz­tosítására is, progresszív anyagi meg­terhelés és a szolgáltatások mértékének ugyanilyen szempontból való megállapí­tása mellett. így lenne elérhető, hogy a magyar társadalom minden rétege biz­tosítva legyen tuberkulózis ellen. A ke­retek megfelelő kiszélesítése évenként szerény számítás mellett is 15—20 millió pengőt jövedelmezne. A legegységeseb­ben megszervezett és leghatásosabbnak bizonyult olasz tüdővész elleni küzdelem — évi 35.000 halálozási szám mellett — 50000 ágyat állított csatasorba. Ennek alapján nálunk — a 17.000-es évi tuber­kulózis halálozást véve alapul — 24.000 ágyra lenne sürgős szükség. Ezzel szem­ben jelenleg 7000 ágyunk van! A nagy hiány pótlásáról a legrövidebb időn belül gondoskodni kell. . ÚJ MAGYAR ÍRÓ ÚJ REGÉNYÉT egy sokat igérő írói pálya nagyszerű nyitányát indítjuk el a siker útján NADLER PÁLMA ALKONYTÓL a HAJNALIG ~ Egy szerelemben és szenvedésben gazdag nagy asszonyi élet története a múlt század végétől napjainkig. ATHENA­E­U M

Next