Nemzeti Ujság, 1941. december (23. évfolyam, 275-297. szám)
1941-12-26 / 294. szám
A háború esélyei a Csendes-óceánon A háború megindulása a Csendesóceánon villámcsapásként vezeti be az irtózatos vihar kitörését hosszú hónapok fülledt, nyomasztó feszültsége után. Érdemes egy pillantást vetni a Csendes-óceánon megindult háború esélyeire. .Az Egyesült Államok 1940-ben és 41-ben összesen kétmillió tonna kereskedelmi hajóteret engedett át Angliának. Ez a tonna űrtartalom hiányzik az 1939-ben még kereken 10 millió tonnát kitevő öszszes kereskedelmi hajóűrből. Az Egyesült Államok tengeri forgalmát békeidőben kétharmadrészben Anglia és mások bonyolították le. A saját forgalmát most magának kell lebonyolítania. Az USA kötelezte magát, hogy a Közelkeletre és a kaukázusi arcvonal céljára a Vörös-tengerbe és a Perzsa-öbölbe, e 23.000 kilométeres útvonalra 135 hajót állít be. Az észak-atlanti, azaz angol ellátási vonalra 185 hajót, Kína megsegítésére a Rangoonig való hajózásra 20 hajót kellett lekötnie. Ezenkívül körülbelül 250 hajóval átvett Angliától Délamerikába, Afrikába és Ázsiába vivő hajóútvonalakat is. E nagy feladatok mellett megkezdte Amerika a hadiflotta fejlesztését is. Ennek végcélja 32 csatahajó, 18 repülőgép-anyahajó, 85 cirkáló, 368 romboló, 185 tengeralattjáró és 14.000 tengerészeti repülőgép. Az 1945—46-ban elérendő hajóhadállományból 17 csatahajó — köztük 45— 65.000 tonnásak is — építés alatt áll. Ugyancsak építés alatt áll 12 repülőgépanyahajó, 48 cirkáló, 190 romboló, 90 búvárnaszád és 200 segédhajó. 1945—46-ban a most kétmillió tonnát kitevő amerikai hadiflotta megkétszereződik a tervek szerint. A hajóparkfejlesztési terv a kereskedelmi célokra szükséges 18 millió tonna új építkezéssel együtt húszmillióra növelné 3—4 év alatt a kereskedelmi és hadihajóűr nagyságát. Ez évente hat-hétmillió tonna hajótér építését jelentené. Az idén és tavaly még csak 1—1,5 millió tonnát tett ki az építési kapacitás. Angol adatok szerint a hajógyárak munkáját lefoglalja 31 angol hadihajó javítása. Az Egyesült Államok hajóépítési kapacitása még nem érte el a tervezett nagyságot és máris itt a háború. Az Egyesült Államok, amely eddig kölcsönözte hajóit Angliának és a Szovjet Uniónak szánt hadianyag és utánpótlás szállítására, most saját háborújában kénytelen igénybe venni hajóparkját. Az Egyesült Államok számára hátrányos, hogy hadtápja távol fekszik, a harci területektől. A holland-indiai térség San Franciscotól és a Panama-csatornától 15.000 kilométernyire fekszik. Ezért építette ki előzetes szívós munkával az Egyesült Államok kormánya a singaporei vezető útvonalat. Az amerikai szárazföld partvonalától a Vancouver-szigetek, a Sitka-, Kodiak-szigetek, Dutch Harbour-ig valóságos megerősített kikötőrendszer. E széles alapból a singapoori csúcspontig háromszög alakban két előnyomulási vonalat figyelhetünk meg. Az északi a Hawai-szigetek Pearl Harbour erődjével, a Midway-szigetek, Wakesziget, Guam, a Fülöp-szigeteken Savite és Manila egészen Singapoorig jelzi az északi előnyomulási vonalat, amely kettévágja a japán kézben levő Marian és Karolina-szigetek közti tengerrészt. Ez részben előnyös, mert közelebb visz a megtámadandó ellenfélhez, másrészt hátrányos, mert még útközben kiteheti a hajóhadat japán támadásnak. A déli útvonal a Samos-szigeteken át a Tutuila-szigetek, Pagopago erődjén Új Guinea Port Moresby erődjén, az ausztráliai Port Darwinot és a borneói Sorabaján át vezet Singapoorig. E nevek mind szerepelni fognak, vagy már szerepeltek is a harci jelentésekben, mert valamennyi az amerikai felvonulás célját szolgálja, tehát ki lesznek téve a japán támadásoknak. A felvonulási tér betetőzésére 40 repülőtér megépítését kezdték meg Burmában és Kínában. A vázolt hadászati helyzetből érthető, hogy Japán első akciói a közbeeső leszálló- és gyülekezőhelyek ellen irányulnak. Miután a japánok a hazai bázisokról, mintegy 2—3000 kilométernyire kénytelenek csak hajózni, az amerikai Zömöket megelőzhetik, sőt túlerőben is felléphetnek velük szemben. A szakértők előtt nem váratlan, hogy Japán kezdeti sikereket ért el. Guam egyenesen kihívta a gyors rajtaütést. Wake, az óceán végtelenségében álló sziget ugyancsak védtelenül volt kitéve a japán megszállásnak. Elvesztésével számolni kellett. A Hawai-szigetek ellen intézett japán támadások célja az, hogy túlerővel támadhassanak rá a hatalmas területen szétszórt kisebb amerikai hajóhadakra, másrészt, hogy elvágják az amerikai hajóhad utánpótlási vonalát. Az amerikai szárazföldi erők mozgósítása két-három év alatt fokozatosan tízmillióra növelhető. Ahhoz, hogy akcióba vessék ezeket az erőket, szükség van a hajóhad és a kereskedelmi hajózás továbbfejlesztésére. Havonta 100.000 főnek a Csendes-óeánra való szállítása körülbelül 3 millió tonna hajóteret venne igénybe. A biztosított átszállításhoz elsősorban tengeri fölényt kell szereznie az Egyesült Államoknak az egész japán szigetvilág NEMZETI ÚJSÁG 1941 december 25. Csütörtök v