Nemzeti Ujság, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-27 / 21. szám

ÁZSIA ÚJ RENDJE Írta: NYISZTOR ZOLTÁN Évek óta hallja az európai közvéle­mény, hogy Ázsiának éppúgy megvannak a maga mély és halasztást már nem tűrő népi, faji, gazdasági és szociális problé­mái, akárcsak Európának és a háború a .Világ e két sarkán és legrégibb kultúrte­­rületén éppen az új rend megvalósítása érdekében robbant ki. Azoknak, akik hosszú évtizedeken keresztül csak a „sárga­­veszedelmet“ festették Európa egére, nagy meglepetés és szenzáció lehetett már maga az a puszta tény, hogy Ázsia éppúgy gyötrődik belső problémáival, akárcsak Európa, sőt hogy hamarább kellett a végső megoldáshoz, a háborúhoz nyúlnia, mint Európának. A látszat eleinte az is volt, hogy a világveszedelemnek feltüntetett sárga faj: a kínai és japán csak egymást emészti a kilátástalanul elhúzódott hábo­­rúban s csak a legújabb események, az európai és ázsiai háború szerves összekap­csolódása kezdett arra mutatni, hogy az ázsiai új rend elsősorban az angol és ame­rikai igát akarja, legalábbis Távolkelet nyakáról, lerázni. Ázsiának ez a sokat emlegetett új rendje a legközelebbről érinti most már egész Európát. Egyrészt, mert Európa népei az új világháború nyomán éleseb­ben és világosabban látják mint valaha, hogy ez a földgolyó kis kontinensekre való tagozódása ellenére is szorosan összefügg, az európai életszínvonallal a többi konti­nensek nyersanyagellátása nélkül fenn nem tartható. Milyennek képzelik el tehát az ázsiai új rendet elsősorban természetesen azok, akik a jelszót kiadták és a megvalósítás útjára léptek, a japánok? És vájjon mit tartogat ez az új rend az ottani népek számára politikailag, Európa számára pe­dig gazdaságilag és kereskedelmileg? Az úgynevezett hatalmi vagy éppen világha­talmi politikát itt nem akarjuk érinteni, mert az úgyis mindig a legféltettebben őr­zött titkok világába vész s rugalmasságá­ban úgyis mindig a maguktól kialakult körülményekhez igazodik. Mi csak az ázsiai népek várható változásait és jövő­jét kutatjuk s a fehér faj kilátásait, mely annyira érdekelve van Ázsia problémái­ban Az ázsiai új rend legegyszerűbb és leg­alapvetőbb tételét, hogy „Ázsia az ázsiaiaké“, az angolszász világ arra ma­gyarázta, hogy Japán világuralomra tör, naiakról és hindukról, amelyekkel szem­ben már csak mérhetetlen területük és népességük miatt is a legmerészebb japán politika is csak politikai és gazdasági ve­zetésről gondolkozhatott. A világ közvéleményét a japán ígére­tek közül elsősorban a Fülöp-szigetekre vonatkozó fogja kellemesen érinteni és megelégedéssel eltölteni. Keletnek ezt az egyetlen színtiszta keresztény népét mé­lyen a szívébe zárta már az amerikaiak ellen vívott szabadságharca folyamán, de még inkább a manilai eucharisztikus kon­gresszus óta a fehér világ egész közvéle­ménye. Ezt a népet igaz kereszténysége és spanyol kultúrája miatt is a magunkénak tartjuk s ha szükségből be is láttuk volna, szívesen sohasem láttuk volna a nagy, de mégis csak nekünk idegen keleti pogány kultúrákban való elmerülését. A japán nyilatkozat azért erkölcsi fölény és győ­zelem, mert már a meghódítás első per­ceiben garantálja azt, amit az amerikai hódító minden ígérete ellenére sem adott meg: a filippinók szabadságát és függet­lenségét. Egy többszázados álom és vágy válik így valóra és lesz megnyugtatása a többi népeknek, amelyek a japán vesze­delem helyett egy gyarmati sorsban tar­tott népet látnak a világtörténelem szín­padán a szabadság hajnalában megjelenni. A japán gesztus valóban önmegtagadó és nemes lemondását semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az összes szaktudó­sok felfogása szerint japán településre a legalkalmasabb lett volna a Fülöp-szige­tek országa közelsége, klimatikus viszo­nyai s kiaknázhatatlannak és kimeríthe­­tetlennek ítélt gazdasági kincsei miatt. Más és súlyosabb probléma a keleti gyarmatok és gyarmatnépek sorsa. Mert bármilyen tisztelője is legyen valaki az emberi szabadságnak és a népek önren­delkezésének, ha megfordult már gyar­matokon és betekintést nyert népeik éle­tébe, nem hallgattathatja el magában a benyomást, hogy nem minden nép való egyelőre a szabadságra és az önálló állami életre. Őszintén szólva nem is tudnának mit kezdeni vele s a megadott szabadság és függetlenség esetleg sokkal nagyobb belső harcokba, zavargásokba, vérengzé­sekbe döntené őket, mint amiben ma van­nak. Hogy egy nép maga intézhesse a sor­sát, ahhoz egyrészt a nép zömében bizo­nyos vele született vagy a történelem folyamán kialakult államépítő és állam­alkotó erő kell, legmagasabb rétegeiben pedig egy olyan mély és önálló intelligen­cia, amelyik a nagy tömegek felett a ve­zetést át tudja venni és észszerűen alkal­mazni. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint például Abesszínia esete, amelyik ugyan független ország volt a négus ural­­­kodása alatt, de fertője az embertelenség­nek és a zsarnokságnak; olyannyira, hogy az angol segítséggel most visszatért né­­gust még az angolok sem merik korlátlan hatalommal uralkodni hagyni, hanem fel­tételekkel megkötötték és erkölcsi ellen­őrző szerveket adtak m­ellé. Távolkeleten is lesznek tehát népek, amelyek rég meg­értek már és harcoltak is önállóságukért és lesznek népek, amelyek nem értek meg a szabadságra és függetlenségre. E pillanatban ugyan még nem vált idő­szerűvé India problémája s az eddigi ja­pán tervek és megnyilatkozások is inkább Távolkeletre vonatkoztak s nagyon is tar­tózkodóak voltak Indiával szemben, de ha a háború kiterjesztése esetén mégis sző­nyegre kerülne, a legnagyobb fejtörést a politikának mindenesetre India okozná. Nem arról van szó ugyanis, mintha a hindu nép a többi és sokkal kisebb számú ázsiai néppel szemben még mindig nem­ érett volna meg a felszabadulásra, hanem évezredes társadalmi tagozódottságának merev akadályai miatt. A hinduknál ugyanis világnézetükből és vallásukból kifolyólag kasztok vannak s a népesség zöme és óriási többsége ahhoz a legutolsó „páriasorsra“ kárhoztatott kaszthoz tarto­zik, amelyet ők maguk „érinthetetlennek“ neveznek. Lehet-e egy népet felszabadí­tani és saját sorsára bízni, amikor saját felfogása szerint a nagy többség sorsa csak a megvetettség s az elrettentő hasonlat­nak használt páriasors lehet? Nyilván­való, hogy a hindu népet először saját val­lásának és világnézetének társadalmi és szociális ősi berendezkedésének béklyói­tól kell felszabadítani, hogy a politikai függetlenségre érett lehessen. Mert azzal ugyan a hindu nép sem érne semmit, ha az angol vagy akármilyen más idegen ha­talom helyett a legfelsőbb kasztok, maha­radzsák és egyebek zsarnokságába és rab­szolgaságába kerülne, akiknek szemében , míg annyit sem érne, mint az angol keres­kedőében, aki legalább munkaerőt vagy adóalanyt látott bennük. Nem is beszélve arról, hogy az indiai császárság az egység helyett minden valószínűség szerint száz és száz apró fejedelemségre szakadna, amelyek vallási, gazdasági vagy hatalmi szempontok miatt talán egymás ellen folytatnák a legöldöklőbb háborúkat. De még súlyosabban esik latba a gaz­,­dasági szempont. Európa mai népessége, technikája és kultúrája mellett nem tudja magát fenntartani a többi kontinensek nyersanyaga nélkül. Egészen primitív s ma már elképzelhetetlen viszonyokra kel­lene visszasüllyednie, ha a nyersanyagfor­rásait Európa számára nyitva nem tartják s annak elosztását, illetve a nyersanya­gok és ipari termelvények kölcsönös ki­­cserélődését el ném rendezik és lehetővé nem teszik. A termelésnek, piacnak és ke­reskedelemnek azonban szervekre és szer­vezetekre van szüksége s ha az eddig lebonyolító angol szerv kiesnék, Európa érdekében gondoskodni kellene arról hogy szerepét más európai népek átve­gyék. Másként az új rend helyett csak Ázsia békéje, és Európa egyensúlya borul fel. Azért az ázsiai új rend első feltétele, hogy „Ázsia az ázsiaiaké“ csak politikai forma és az idegen hatalmak ártó politikai játékának a kiküszöbölésére szól és nem Üzletszerző tisztviselőket ősk­eresztényeket, fővárosi keresztény napilap terjesztéséhez felveszünk. Gyakorlattal rendelkezők jelentkez­zenek okmányaikkal V., Báthory-u. 8. I. emelete, délelőtt 9-től 11. óráig. amit azzal akar megvalósítani, hogy át­veszi a Távolkelet népei fölött a gyámko­dást és hegemóniáját kiterjeszti az egész Csendes-óceánra. Szentül meg voltak győ­ződve, hogy Japánnak sűrű és szapora néptömegei miatt új földek, elsősorban a Fülöp-szigetek és Ausztrália meghódítá­sára van szüksége, hogy népfeleslegeit le­telepíthesse és az anyaország nemzeti, kul­turális és politikai hatalma alatt meg­tarthassa , hogy a többi országokban, amelyekre esetleg szemet nem vetett, po­litikai gyámkodásra és gazdasági kizsák­mányolásra tör. A háborúban minden felelős helyről el­hangzott szó tízszeres vagy százszoros visszhangot kap, ezért is szoktak a hábo­rús felek hadicéljaikat illetőleg hallga­tásba burkolózni vagy legalábbis csak általános és nem konkrét elvekbe kapasz­kodni. Annál feltűnőbb, hogy a japán miniszterelnök legutóbbi beszédében az ázsiai térség rendezésével kapcsolatban már konkrét és kötelező ígéreteket tett, amelyek nemcsak a politikai szenzáció erejével hatnak, hanem a japán háborús célokat is egész új megvilágításban mu­tatják be. A japán miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy Japán az ázsiai népek függetlenségét és szabadságát érinteni nem akarja és többek között a Fülöp-szi­getek függetlenségét is garantálja. De még Ausztráliáról és az úgynevezett holland­indiai szigetvilágról is hasonló kijelenté­seket tett, hozzáfűzve természetesen, hogy „ha ellenállásukkal nem akadályoz­zák meg az ázsiai új rendet“. Még inkább áll ez Ázsia nagy népeiről, mondjuk a kí­ NEMZETI ÚJSÁG 3 1942 január 27. Kedd MÜLLER LAJOS S. J. terjesztésében rövid életrajz jelent m Mg Árpádházi boldog Margitról: Engesztelő élet a hazáért címmel. Ara P U#. * P. Jámbor László S. J.­­ Istennek nevét hiába ne vedd! Ebből a könyvből sok ezer példányt kellene szétszórni és eljuttatni a magyar nép minden rétegéhez. Aki nem olvasta, nem is sejti, hogy mi a káromkodás bűne és a magyarság jö­vendő sorsának alakulása közt az összefüggés. Ara 34 fillér, * A magyar győzelem titka Négy oldalas röpirat. Ara X fillér. Tömegterjesztésre ajánljuk. Kapható: KORDA Ipari és Kereskedelmi Bál, Budapest VIII., Mikszáth Kálmán­ tér A Telefon: 136—185. érintheti a világtermelés és világkeresk­­­delem problémáit. Luukkonen asszony látogatása Pécsett Fanny Luukkonen, a finn Lotta Sword Magyarországon időző elnöke vasárnap érkezett vissza Pécsről, ahol ugyanúgy, mint a magyar fővárosban, a legmelegebb ünneplésben részesítették. A délelőtt fo­lyamán múzeumokat látogatott meg, majd délután az Egyesült Női Tábor központi helyiségében megjelentek a magyaror­szági nőegyesületek vezetői és az általuk képviselt sokezer magyar nő üdvözletét tolmácsolták a tábornok­ asszonynak. Az egyesületközi vendéglátáson résztvettek nemcsak a fővárosban székelő nőegyesü­letek és szervezetek elnökei, de képvisel­tették magukat az erdélyi, felvidéki és délvidéki asszonytáborok is. Az egyesületi vezetők mindegyike átnyújtotta ajándé­kát az ünepelt finn tábornok-asszonynak: emlékkönyveket, háziszőtteseket, plaket­teket ajándékoztak Fanny Luukkonen asszonynak. Este a Szent Gellért-szállóban Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgár­­mestere adott 100 terítékes vacsorát a finn Lották elnökének a tiszteletére. Az ünnepi vacsorának egy fogását nem szolgálták fel, az ellenértéket a finn hadi­árvák javára fordítják. Hétfőn délelőtt a Budapest Fürdőváros Egyesület meghívására és rendezésében harmincszemélyes autóbuszon Fanny Luukkonen asszony megtekintette a fő­várost. Ellátogatott a különböző gvegy­­fürdőkbe, gyógyintézetekbe, majd Kara­­fiáth Jenő dr. m. kir. titkos tanácsos, fő­polgármester ebédet adott a finn lották elnökének tiszteletére. Délután a Finn- Magyar­­társaság díszhangversenyt ren­dezett, amelyen részt vett Fanny Luukko­nen asszony is. Hétfőn délelőtt a Szentkirályi­ utca 29. számú épületben a Légoltalmi Liga Or­­szágos Női Bizottsága bemutatót rende­zett Fanni­ Luukkonen asszony, finn ven­dégünk tiszteletére. Ebben az épületben, óvóhelyen, kapott elhelyezést a Liga női bizottsága által rendezett gyűjtésből vásárolt légoltalmi mentőállomás. A finn vendéget, aki az Egyesült Női Tábor ve­zetőségének kíséretében érkezett meg, elsőnek Révész Sándorné, az Országos Női Bizottság titkára köszöntötte, majd Orosz Györgyné, az illetékes VIII. ker. liga kirendeltség nő-alcsoportjának el­­­nöke kalauzolta le az óvóhelyre, ahol el­helyezést nyert a légoltalmi mentőállo­más. Közben — a feltevés szerint — légi­támadás érte a házat, az épület légoltalmi parancsnoka, dr. Jirka Alajosné, riasztást rendelt el. Lent, az óvóhelyen, addigra már összegyűltek a ház lakói, egymás­után hozták a VIII. ker. Légoltalmi Leány­gárda tagjaiból alakult őrség tag­jai a ,,sebesülteket“, akiket megfelelő kötésekkel láttak el. Luukkonen asszony nagy érdeklődéssel nézte végig az első-­ segélynyújtási gyakorlatokat és a mentő­­állomás dús fölszerelését, majd finn nyel­ven rövid beszédet mondott. — Az em­beri élet drága — mondotta, — meg kell védeni! Mindenkinek teljesítenie kell a saját érdekében és mindazt, amit a kor­szerű légoltalom megkíván. Majd nem­zete nevében sikert kíván a magyar Lég­oltalmi Liga asszonyseregének munkájá­hoz. A látványos bemutatón jelen volt Anna hercegasszony, a Liga női bizottsá­gának országos elnöke, akit Dobokay Béla nyug.­vezérőrnagy, a VIII. ker. Lég­oltalmi kirendeltség vezetője kalauzolt. Az Egyesült Női Tábor központi helyiségé­ben vasárnap délután rendezett egyesület­közi összejövetel keretében Fanny Luukkonen asszony, akit az egybegyűlt vezetőasszonyok elhalmoztak ünnepléssel és ajándékokkal, vi­szonzásul vitéz Keresztes Fischer Ferencné­­nek, az Egyesült Női Tábor elnökének üd­vözlő szavak kíséretében átadta a Lották érdemkeresztjét, míg a Fanny Luukkonen mellé beosztott Dédné dr. Garzó Mária, a Női Tábor titkárnője, megkapta a Corvin lánc­­szerű régi ékszerérmét, a XII. századból származó „Ru­pus“-t. Ezenkívül a következő hölgyek kaptak Lotta-emlékérmet: dr. Csáky Tihamérné, Sz. Veress Jolán, vitéz Bodor 50 pengő jutalmat kap, hozza vissza a 46-os villamoson megtalált iratalmat. CSIKY JÓZSEF névre, Thököly­­út 167., vagy Fűrész­ utca 55 .. Aladárné Czeke Vilma, dr. Dálnoki-Veres Julia, dr. Hável Józsefné, Ábrahám Dezsőné, dr. Kokas Eszter, Kárpáthy Kamillóné, Eöt­­tevényi Olivérné, Jakóné Krepuska Zsuzsa, Nagy Klára, gróf Esterházy Móricné, Miha­­lits Győzőné és Ravasz Lászlóné. Ezek a ki­tüntetett magyar asszonyok tiszteletbeli lot­ták lettek. Dr. Csáky Tihamérné köszöntötte Fanny Luukkonen asszonyt, aki válaszul kis selyem finn zászlót adott át az Egyesült Női Tábornak. A zászló fája ősi finn nyírfából készült és a zászlót finn asszonyok hímezték.

Next