Nemzeti Ujság, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-27 / 21. szám
ÁZSIA ÚJ RENDJE Írta: NYISZTOR ZOLTÁN Évek óta hallja az európai közvélemény, hogy Ázsiának éppúgy megvannak a maga mély és halasztást már nem tűrő népi, faji, gazdasági és szociális problémái, akárcsak Európának és a háború a .Világ e két sarkán és legrégibb kultúrterületén éppen az új rend megvalósítása érdekében robbant ki. Azoknak, akik hosszú évtizedeken keresztül csak a „sárgaveszedelmet“ festették Európa egére, nagy meglepetés és szenzáció lehetett már maga az a puszta tény, hogy Ázsia éppúgy gyötrődik belső problémáival, akárcsak Európa, sőt hogy hamarább kellett a végső megoldáshoz, a háborúhoz nyúlnia, mint Európának. A látszat eleinte az is volt, hogy a világveszedelemnek feltüntetett sárga faj: a kínai és japán csak egymást emészti a kilátástalanul elhúzódott háborúban s csak a legújabb események, az európai és ázsiai háború szerves összekapcsolódása kezdett arra mutatni, hogy az ázsiai új rend elsősorban az angol és amerikai igát akarja, legalábbis Távolkelet nyakáról, lerázni. Ázsiának ez a sokat emlegetett új rendje a legközelebbről érinti most már egész Európát. Egyrészt, mert Európa népei az új világháború nyomán élesebben és világosabban látják mint valaha, hogy ez a földgolyó kis kontinensekre való tagozódása ellenére is szorosan összefügg, az európai életszínvonallal a többi kontinensek nyersanyagellátása nélkül fenn nem tartható. Milyennek képzelik el tehát az ázsiai új rendet elsősorban természetesen azok, akik a jelszót kiadták és a megvalósítás útjára léptek, a japánok? És vájjon mit tartogat ez az új rend az ottani népek számára politikailag, Európa számára pedig gazdaságilag és kereskedelmileg? Az úgynevezett hatalmi vagy éppen világhatalmi politikát itt nem akarjuk érinteni, mert az úgyis mindig a legféltettebben őrzött titkok világába vész s rugalmasságában úgyis mindig a maguktól kialakult körülményekhez igazodik. Mi csak az ázsiai népek várható változásait és jövőjét kutatjuk s a fehér faj kilátásait, mely annyira érdekelve van Ázsia problémáiban Az ázsiai új rend legegyszerűbb és legalapvetőbb tételét, hogy „Ázsia az ázsiaiaké“, az angolszász világ arra magyarázta, hogy Japán világuralomra tör, naiakról és hindukról, amelyekkel szemben már csak mérhetetlen területük és népességük miatt is a legmerészebb japán politika is csak politikai és gazdasági vezetésről gondolkozhatott. A világ közvéleményét a japán ígéretek közül elsősorban a Fülöp-szigetekre vonatkozó fogja kellemesen érinteni és megelégedéssel eltölteni. Keletnek ezt az egyetlen színtiszta keresztény népét mélyen a szívébe zárta már az amerikaiak ellen vívott szabadságharca folyamán, de még inkább a manilai eucharisztikus kongresszus óta a fehér világ egész közvéleménye. Ezt a népet igaz kereszténysége és spanyol kultúrája miatt is a magunkénak tartjuk s ha szükségből be is láttuk volna, szívesen sohasem láttuk volna a nagy, de mégis csak nekünk idegen keleti pogány kultúrákban való elmerülését. A japán nyilatkozat azért erkölcsi fölény és győzelem, mert már a meghódítás első perceiben garantálja azt, amit az amerikai hódító minden ígérete ellenére sem adott meg: a filippinók szabadságát és függetlenségét. Egy többszázados álom és vágy válik így valóra és lesz megnyugtatása a többi népeknek, amelyek a japán veszedelem helyett egy gyarmati sorsban tartott népet látnak a világtörténelem színpadán a szabadság hajnalában megjelenni. A japán gesztus valóban önmegtagadó és nemes lemondását semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az összes szaktudósok felfogása szerint japán településre a legalkalmasabb lett volna a Fülöp-szigetek országa közelsége, klimatikus viszonyai s kiaknázhatatlannak és kimeríthetetlennek ítélt gazdasági kincsei miatt. Más és súlyosabb probléma a keleti gyarmatok és gyarmatnépek sorsa. Mert bármilyen tisztelője is legyen valaki az emberi szabadságnak és a népek önrendelkezésének, ha megfordult már gyarmatokon és betekintést nyert népeik életébe, nem hallgattathatja el magában a benyomást, hogy nem minden nép való egyelőre a szabadságra és az önálló állami életre. Őszintén szólva nem is tudnának mit kezdeni vele s a megadott szabadság és függetlenség esetleg sokkal nagyobb belső harcokba, zavargásokba, vérengzésekbe döntené őket, mint amiben ma vannak. Hogy egy nép maga intézhesse a sorsát, ahhoz egyrészt a nép zömében bizonyos vele született vagy a történelem folyamán kialakult államépítő és államalkotó erő kell, legmagasabb rétegeiben pedig egy olyan mély és önálló intelligencia, amelyik a nagy tömegek felett a vezetést át tudja venni és észszerűen alkalmazni. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint például Abesszínia esete, amelyik ugyan független ország volt a négus uralkodása alatt, de fertője az embertelenségnek és a zsarnokságnak; olyannyira, hogy az angol segítséggel most visszatért négust még az angolok sem merik korlátlan hatalommal uralkodni hagyni, hanem feltételekkel megkötötték és erkölcsi ellenőrző szerveket adtak mellé. Távolkeleten is lesznek tehát népek, amelyek rég megértek már és harcoltak is önállóságukért és lesznek népek, amelyek nem értek meg a szabadságra és függetlenségre. E pillanatban ugyan még nem vált időszerűvé India problémája s az eddigi japán tervek és megnyilatkozások is inkább Távolkeletre vonatkoztak s nagyon is tartózkodóak voltak Indiával szemben, de ha a háború kiterjesztése esetén mégis szőnyegre kerülne, a legnagyobb fejtörést a politikának mindenesetre India okozná. Nem arról van szó ugyanis, mintha a hindu nép a többi és sokkal kisebb számú ázsiai néppel szemben még mindig nem érett volna meg a felszabadulásra, hanem évezredes társadalmi tagozódottságának merev akadályai miatt. A hinduknál ugyanis világnézetükből és vallásukból kifolyólag kasztok vannak s a népesség zöme és óriási többsége ahhoz a legutolsó „páriasorsra“ kárhoztatott kaszthoz tartozik, amelyet ők maguk „érinthetetlennek“ neveznek. Lehet-e egy népet felszabadítani és saját sorsára bízni, amikor saját felfogása szerint a nagy többség sorsa csak a megvetettség s az elrettentő hasonlatnak használt páriasors lehet? Nyilvánvaló, hogy a hindu népet először saját vallásának és világnézetének társadalmi és szociális ősi berendezkedésének béklyóitól kell felszabadítani, hogy a politikai függetlenségre érett lehessen. Mert azzal ugyan a hindu nép sem érne semmit, ha az angol vagy akármilyen más idegen hatalom helyett a legfelsőbb kasztok, maharadzsák és egyebek zsarnokságába és rabszolgaságába kerülne, akiknek szemében , míg annyit sem érne, mint az angol kereskedőében, aki legalább munkaerőt vagy adóalanyt látott bennük. Nem is beszélve arról, hogy az indiai császárság az egység helyett minden valószínűség szerint száz és száz apró fejedelemségre szakadna, amelyek vallási, gazdasági vagy hatalmi szempontok miatt talán egymás ellen folytatnák a legöldöklőbb háborúkat. De még súlyosabban esik latba a gaz,dasági szempont. Európa mai népessége, technikája és kultúrája mellett nem tudja magát fenntartani a többi kontinensek nyersanyaga nélkül. Egészen primitív s ma már elképzelhetetlen viszonyokra kellene visszasüllyednie, ha a nyersanyagforrásait Európa számára nyitva nem tartják s annak elosztását, illetve a nyersanyagok és ipari termelvények kölcsönös kicserélődését el ném rendezik és lehetővé nem teszik. A termelésnek, piacnak és kereskedelemnek azonban szervekre és szervezetekre van szüksége s ha az eddig lebonyolító angol szerv kiesnék, Európa érdekében gondoskodni kellene arról hogy szerepét más európai népek átvegyék. Másként az új rend helyett csak Ázsia békéje, és Európa egyensúlya borul fel. Azért az ázsiai új rend első feltétele, hogy „Ázsia az ázsiaiaké“ csak politikai forma és az idegen hatalmak ártó politikai játékának a kiküszöbölésére szól és nem Üzletszerző tisztviselőket őskeresztényeket, fővárosi keresztény napilap terjesztéséhez felveszünk. Gyakorlattal rendelkezők jelentkezzenek okmányaikkal V., Báthory-u. 8. I. emelete, délelőtt 9-től 11. óráig. amit azzal akar megvalósítani, hogy átveszi a Távolkelet népei fölött a gyámkodást és hegemóniáját kiterjeszti az egész Csendes-óceánra. Szentül meg voltak győződve, hogy Japánnak sűrű és szapora néptömegei miatt új földek, elsősorban a Fülöp-szigetek és Ausztrália meghódítására van szüksége, hogy népfeleslegeit letelepíthesse és az anyaország nemzeti, kulturális és politikai hatalma alatt megtarthassa , hogy a többi országokban, amelyekre esetleg szemet nem vetett, politikai gyámkodásra és gazdasági kizsákmányolásra tör. A háborúban minden felelős helyről elhangzott szó tízszeres vagy százszoros visszhangot kap, ezért is szoktak a háborús felek hadicéljaikat illetőleg hallgatásba burkolózni vagy legalábbis csak általános és nem konkrét elvekbe kapaszkodni. Annál feltűnőbb, hogy a japán miniszterelnök legutóbbi beszédében az ázsiai térség rendezésével kapcsolatban már konkrét és kötelező ígéreteket tett, amelyek nemcsak a politikai szenzáció erejével hatnak, hanem a japán háborús célokat is egész új megvilágításban mutatják be. A japán miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy Japán az ázsiai népek függetlenségét és szabadságát érinteni nem akarja és többek között a Fülöp-szigetek függetlenségét is garantálja. De még Ausztráliáról és az úgynevezett hollandindiai szigetvilágról is hasonló kijelentéseket tett, hozzáfűzve természetesen, hogy „ha ellenállásukkal nem akadályozzák meg az ázsiai új rendet“. Még inkább áll ez Ázsia nagy népeiről, mondjuk a kí NEMZETI ÚJSÁG 3 1942 január 27. Kedd MÜLLER LAJOS S. J. terjesztésében rövid életrajz jelent m Mg Árpádházi boldog Margitról: Engesztelő élet a hazáért címmel. Ara P U#. * P. Jámbor László S. J. Istennek nevét hiába ne vedd! Ebből a könyvből sok ezer példányt kellene szétszórni és eljuttatni a magyar nép minden rétegéhez. Aki nem olvasta, nem is sejti, hogy mi a káromkodás bűne és a magyarság jövendő sorsának alakulása közt az összefüggés. Ara 34 fillér, * A magyar győzelem titka Négy oldalas röpirat. Ara X fillér. Tömegterjesztésre ajánljuk. Kapható: KORDA Ipari és Kereskedelmi Bál, Budapest VIII., Mikszáth Kálmán tér A Telefon: 136—185. érintheti a világtermelés és világkereskdelem problémáit. Luukkonen asszony látogatása Pécsett Fanny Luukkonen, a finn Lotta Sword Magyarországon időző elnöke vasárnap érkezett vissza Pécsről, ahol ugyanúgy, mint a magyar fővárosban, a legmelegebb ünneplésben részesítették. A délelőtt folyamán múzeumokat látogatott meg, majd délután az Egyesült Női Tábor központi helyiségében megjelentek a magyarországi nőegyesületek vezetői és az általuk képviselt sokezer magyar nő üdvözletét tolmácsolták a tábornok asszonynak. Az egyesületközi vendéglátáson résztvettek nemcsak a fővárosban székelő nőegyesületek és szervezetek elnökei, de képviseltették magukat az erdélyi, felvidéki és délvidéki asszonytáborok is. Az egyesületi vezetők mindegyike átnyújtotta ajándékát az ünepelt finn tábornok-asszonynak: emlékkönyveket, háziszőtteseket, plaketteket ajándékoztak Fanny Luukkonen asszonynak. Este a Szent Gellért-szállóban Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere adott 100 terítékes vacsorát a finn Lották elnökének a tiszteletére. Az ünnepi vacsorának egy fogását nem szolgálták fel, az ellenértéket a finn hadiárvák javára fordítják. Hétfőn délelőtt a Budapest Fürdőváros Egyesület meghívására és rendezésében harmincszemélyes autóbuszon Fanny Luukkonen asszony megtekintette a fővárost. Ellátogatott a különböző gvegyfürdőkbe, gyógyintézetekbe, majd Karafiáth Jenő dr. m. kir. titkos tanácsos, főpolgármester ebédet adott a finn lották elnökének tiszteletére. Délután a Finn- Magyartársaság díszhangversenyt rendezett, amelyen részt vett Fanny Luukkonen asszony is. Hétfőn délelőtt a Szentkirályi utca 29. számú épületben a Légoltalmi Liga Országos Női Bizottsága bemutatót rendezett Fanni Luukkonen asszony, finn vendégünk tiszteletére. Ebben az épületben, óvóhelyen, kapott elhelyezést a Liga női bizottsága által rendezett gyűjtésből vásárolt légoltalmi mentőállomás. A finn vendéget, aki az Egyesült Női Tábor vezetőségének kíséretében érkezett meg, elsőnek Révész Sándorné, az Országos Női Bizottság titkára köszöntötte, majd Orosz Györgyné, az illetékes VIII. ker. liga kirendeltség nő-alcsoportjának elnöke kalauzolta le az óvóhelyre, ahol elhelyezést nyert a légoltalmi mentőállomás. Közben — a feltevés szerint — légitámadás érte a házat, az épület légoltalmi parancsnoka, dr. Jirka Alajosné, riasztást rendelt el. Lent, az óvóhelyen, addigra már összegyűltek a ház lakói, egymásután hozták a VIII. ker. Légoltalmi Leánygárda tagjaiból alakult őrség tagjai a ,,sebesülteket“, akiket megfelelő kötésekkel láttak el. Luukkonen asszony nagy érdeklődéssel nézte végig az első- segélynyújtási gyakorlatokat és a mentőállomás dús fölszerelését, majd finn nyelven rövid beszédet mondott. — Az emberi élet drága — mondotta, — meg kell védeni! Mindenkinek teljesítenie kell a saját érdekében és mindazt, amit a korszerű légoltalom megkíván. Majd nemzete nevében sikert kíván a magyar Légoltalmi Liga asszonyseregének munkájához. A látványos bemutatón jelen volt Anna hercegasszony, a Liga női bizottságának országos elnöke, akit Dobokay Béla nyug.vezérőrnagy, a VIII. ker. Légoltalmi kirendeltség vezetője kalauzolt. Az Egyesült Női Tábor központi helyiségében vasárnap délután rendezett egyesületközi összejövetel keretében Fanny Luukkonen asszony, akit az egybegyűlt vezetőasszonyok elhalmoztak ünnepléssel és ajándékokkal, viszonzásul vitéz Keresztes Fischer Ferencnének, az Egyesült Női Tábor elnökének üdvözlő szavak kíséretében átadta a Lották érdemkeresztjét, míg a Fanny Luukkonen mellé beosztott Dédné dr. Garzó Mária, a Női Tábor titkárnője, megkapta a Corvin láncszerű régi ékszerérmét, a XII. századból származó „Rupus“-t. Ezenkívül a következő hölgyek kaptak Lotta-emlékérmet: dr. Csáky Tihamérné, Sz. Veress Jolán, vitéz Bodor 50 pengő jutalmat kap, hozza vissza a 46-os villamoson megtalált iratalmat. CSIKY JÓZSEF névre, Thökölyút 167., vagy Fűrész utca 55 .. Aladárné Czeke Vilma, dr. Dálnoki-Veres Julia, dr. Hável Józsefné, Ábrahám Dezsőné, dr. Kokas Eszter, Kárpáthy Kamillóné, Eöttevényi Olivérné, Jakóné Krepuska Zsuzsa, Nagy Klára, gróf Esterházy Móricné, Mihalits Győzőné és Ravasz Lászlóné. Ezek a kitüntetett magyar asszonyok tiszteletbeli lották lettek. Dr. Csáky Tihamérné köszöntötte Fanny Luukkonen asszonyt, aki válaszul kis selyem finn zászlót adott át az Egyesült Női Tábornak. A zászló fája ősi finn nyírfából készült és a zászlót finn asszonyok hímezték.