Nemzeti Ujság, 1942. február (24. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-18 / 39. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1942 február 18. Szerda savai, hogy az anarchiát megakadá­lyozza .. Mialatt a Kormányzó a Gellért-szálló­­ból a parlament épületéhez hajtat, feszült­­várakozás közt telik el az a pár perc, míg végre harsogó éljenzés veri fel az ideges csendet, — írja a Nemzeti Újság tudósí­tója. — Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a terembe lép s ellentenger­­nagyi egyenruhájában megáll az üléste­rem közepén az elnöki emelvénnyel szemben. Az egész Ház feláll, a karzatok közönsége is lelkesülten tapsol és éljenez és minden szem a kormányzó délceg alakján pihen, aki nemes tartással áll az ülésterem közepén. Ugyanaz a tengerész­tiszti egyenruha van rajta, amelyet, mint a Novarra parancsnoka viselt, midőn Otranto alatt megsebesült. A lelkes él­jenzés és tapsvihar lassanként lecsilla­podik s ekkor Rakovszky elnök a követ­kező szavakkal fordult Horthy Miklóshoz: „Kormányzó Úr! Magyarország nemzet­gyűlése Önt Magyarország kormányzó­jévá választotta meg. Kérem, méltózta­­tik-e elfogadni Magyarország kormány­zói tisztjét?“ Horthy röviden csak ennyit válaszol az elnöknek: „Magyarország kormányzói tisztjét elfo­gadom.“ Erre újabb lelkes éljenzés és taps zúg fel a Házban. Az új kormányzó ezután leteszi az esküt. Az eskümintát Szabóky Jenő jegyző olvassa, aki után a Kor­mányzó tiszta csengő hangon mondja: „Én, Horthy Miklós, Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű le­szek, törvényeit, régi, jó és helyben­hagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és terüle­tét megvédem, kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium út­ján gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igaz­ságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen!“ Az eskütétel után felfüggesztették az ülést, a szünetben minisztertanácsot tar­tott a kabinet. A minisztertanácson meg­jelent a kormányzó és a kabinet vala­mennyi tagja. A jegyzőkönyvet bárc­házi Bárczy István miniszteri tanácsos vezette. A Huszár-kabinet beadta lemondását, minthogy misszióját befejezettnek tekin­tette. A Kormányzó köszönetet mondott a kormány működéséért és felkérte az ügyek ideiglenes továbbvitelének vállalá­sára. A minisztertanács ezzel véget ért, a Kormányzó visszatért a fővezérségre, a nemzetgyűlés ülését újból megnyitották és a miniszterelnök javaslatára vita nél­kül megszavazták a Kormányzó megvá­lasztásának és eskütételének becikkelye­zéséről szóló törvényjavaslatot, inkább sürgette a probléma megoldását, úgy­hogy Bárdossy László kormánya már a múlt év őszén előkészítette a kor­mányzó helyettesítéséről szóló törvényja­vaslatot, de a költségvetés tárgyalása miatt az országgyűlés karácsonyi szünete előtt már nem került sor a javaslat tár­gyalására. Most azonban, hogy az ország­gyűlés az új esztendőben ismét megkezdte tanácskozását, a kormány legelső felada­tának tartotta, hogy az ország érdekében a kormányzó helyettesítésének kérdését tető alá hozza. Bárdossy László kétség­telenül páratlan politikai sikert aratott azzal, hogy biztosította a törvényjavaslat méltóságteljes és nyugodt megszavazását, de egyszersmind a magyar országgyűlés is tanújelét adta annak, hogy bölcsen sá­fárkodik a nemzet által reáruházott biza­lommal és az ország létérdekeit érintő kérdésekben meg tudja teremteni az annyira kívánatos egységet és összefo­gást. A kormányzói jogkör kialakulása Az elmúlt huszonkét esztendő alatt több törvényt alkotott a magyar ország­gyűlés a kormányzói tisztséggel kapcso­latban. Ezeknek a törvényalkotásoknak célja az volt, hogy az államfői hatalom szilárdságát, folytonosságát és akcióké­pességét biztosítsa. A kormányzói tisztség­ről elsőizben az 1920. évi I. törvénycikk intézkedett, amely a királyi hatalom szünetelését mondta ki és a kormányzó­nak, mint ideiglenes államfőnek a hatás­körét írta körül. Az 1920. évi XVII. tör­vénycikk, az 1926. évi XXII. törvénycikk, és az 1933. évi XXIII. törvénycikk után az 1937. évi XIX. törvénycikk kiterjeszti a kormányzó jogkörét és intézkedik a kormányzó utódlásáról. Az 1940. évi II. törvénycikk Kormányzónk húsz esztendős országlásának elévülhetetlen érdemeit örökítette meg az ország törvényei kö­zött. Az 1937. évi XIX. törvénycikk csak az utódlásról intézkedett, a kormányzó he­lyettesének kérdését azonban nem érin­tette. A törvény indokolása megállapítja, hogy az eltelt idő tanulságai és a mai nemzetközi helyzet (1937) arra figyelmez­tetnek, hogy a jövőben még előre meg nem határozható ideig szükség lehet az állami főhatalom ideiglenes gyakorlására hivatott kormányzói tiszt fenntartására. Ebből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás a kormányzói méltóságnak még hosszabb időre való fenntartására gondolt e tör­vény megalkotásánál is. Politikai körök­ben már ekkor hangoztatták, hogy a tör­vény megalkotásának indokai szükségessé tennék a kormányzó helyettesítése kér­désének szabályozását is. Ez a tén­­ az elmúlt öt év alatt több ízben felmerült. A gondolattal az utódlási törvényt elő­terjesztő Darányi-kormány is foglalko­zott. Több ízben felmerült a terv az­­Imrédy-kormány alatt, majd Teleki Pál kormánya alatt egyre szélesebb körben adtak kifejezést a politikai világban a kérdés rendezése szükségességének. Idő­közben a világpolitikai helyzet is egyre A felsőház meghívója, az együttes ülésre A felsőház háznagyi hivatala a követ­kező meghívót adta ki: Az országgyűlés felsőháza és képviselő­háza 1942 február 19-én, csütörtökön dél­előtt 11 órakor együttes ülést tart a kö­vetkező napirenddel: A kormányzóhelyettes megválasztása, eskütétele és ennek törvénybe iktatása. * A felsőház tagjai délelőtt fél 11 órakor a felsőház társalgótermében gyülekeznek. Megjelenés: zsakett, fekete zakó vagy kis­­magyar. Fabinyi Tihamér felavatta a milánói magyar kulturintézetet és gimnáziumot Milánó, február 17. A magyar-olasz kulturális vegyes bi­zottság magyar tagjai Fabinyi Tihamér vezetésével vasárnap nagy ünnepélyes­­sel avatták fel Milánóban a magyar kul­­turintézetet, valamint a magyar-olasz is­kola első gimnáziumi osztályát. A magyar kulturbizottságot a milánói pályaudvaron a prefektus vezetésével az összes htóságok képviselői üdvözölték. Ott voltak azonkívül Ciano grófnak, Bottai miniszternek és Pavolini minisz­ternek külön Milánóba küldött képviselői. Délelőtt 11 órakor történt meg az új épületben a már nyolc éve fennálló ma­gyar-olasz elemi iskola továbbfejlesztése­ként létesült magyar gimnáziumi osztály felavatása, amelyen Klimkó Jánosné, az iskola igazgatónője, továbbá a lombar­­diai főigazgató, valamint Fabinyi Tiha­mér, a magyar bizottság elnöke mondtak beszédet. Az iskola növendékei — 90 szár­­alékban olasz gyermekek — magyar, és olasz énekeket adtak elő. Az ünnepségen megjelent előkelőségek a legnagyobb megelégedésüknek adtak kifejezést a lá­tottak felett. Délben Callerati-Scotti Milánó főpol­gármestere adott ebédet a vendégek tisz­teletére, délután 5 órakor pedig nagy ün­nepség keretében avatták fel a magyar kulturintézetet. A kulturintézet ünnepé­lyes megnyitásán résztvett Milánó pre­fektusa és főpolgármestere, a fasiszta párt miánói titkára, a katonai és polgári hatóságok vezetői, a milánói egyetemek rektorai, Schuster bíborosérsek képvise­lője, továbbá mintegy 400 főnyi közön­ség. A megnyitóbeszédet báró Abele Egon milánói magyar főkonzul mondotta. Utána Unghváry Iván János, a magyar intézet vezetője tartott hosszabb előadást arról, milyen célt szolgálnak a magyar intézetek és milyen lesz a programja a milánói magyar intézetnek. Ezután Fabinyi Tihamér tartott hosz­­szabb előadást Milánó és a magyarság ez­redéves kapcsolatairól. Az előadást a kö­zönség állandó tetszése kísérte. A törté­nelmi érvekkel alátámasztott fejtegetés, amely sokak előtt még ismeretlen kap­csolatokat világított meg, igen nagy ér­deklődést keltett. Az előadás után a magyar Intézet helyiségében fényes fogadás következett, amelyen megjelentek milánói társasági, szellemi, pénzügyi és politikai élet elő­kelőségei. Este De Capitani D’A­rzago szenátor, államminiszter, a milánói magyar-olasz kultúrintézmények összekötőbizottságá­nak elnöke adott vacsorát a magyar ven­dégek tiszteletére. **************************************************************11 Háziipari Szövetkezetet alakít a MANSz Horthy Istvánná a magyar házi­iparért Mióta a szükség rákényszeríti az embe­reket, hogy megbecsüljék a szépségük mellett tartós holmikat, a magyar házi­ipari cikkeknek ismét erőben megnőtt a becsülete. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a néhány év előtti 5,6 millió pengős magyar háziipari export az 1941. évben már 15 millió pengőre emelkedett és nagyon megnőtt belföldön is a kereslet háziiparunk termékei iránt. Már maga a 15 milliós kivitel bizonyítja, hogy a ma­gyar háziipar gazdasági jelentősége roha­mosan emelkedik. Nagy része van ebben a Felvidék és Erdély egy része visszaté­résének is. Szakértők mintegy évi 30 mil­lió pengőre becsülik azt az összeget, amit a magyar falvak háziipara a belső piacon értékesített termékeiért kap s amit a há­zilag készült ruhákkal, használati és dísz­tárgyakkal magának megment. Kétségte­len, hogy a falvak népe ezen a téren még nem használ ki ma sem minden lehetősé­get és háziiparunkon keresztül a magyar nemzeti jövedelem még erősen fokozható. Az iparügyi minisztérium illetékes té­nyezői mellett ennek felismerése vezeti az Országos Nép- és Családvédelmi Alap keretében létesült vármegyei és városi közj­óléti szövetkezeteket, amikor tanfo­lyamok tartásával és segélyekkel a házi­ipar minél szélesebb körben való elter­jesztésére törekednek. Azonban, mint minden termelő munkának, a háziipar­nak is legjobb szószólója a nép előtt a jól megszervezett és a vállalkozók reménysé­geit beváltó értékesítés. Néhány évvel ez­előtt országszerte általános volt a panasz, hogy bizonyos, a falu népétől idegen ele­mek, rávetették magukat a háziipari ter­mékekre is és valósággal kiuzsorázták a falusi asszonyokat. A vállalatba kiadott munkákért hihetetlenül csekély munka­­díjakat fizettek és ezzel voltaképpen maga a háziipari cikkeket közvetítő, idegenszellemű kereskedelem irtotta ki lassan, de biztosan a magyar falvak egy részéből a háziipart. A háziipar termelésének fokozásával egy időben nagy változások készülnek most az értékesítés terén is. Ebben a munkában részt kíván venni a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, amely ér­dekes és nagyjelentőségű mozgalmat in­dított meg a magyar háziipari cikkek ér­tékesítése érdekében. A nemescélú moz­galom elgondolói és megindítói között ott van vitéz Horthy Istvánná, aki mint a MANSZ társelnöke egyik leglelkesebb ve­zető tagja ennek az áldásos munkát végző asszonyszervezetnek. Horthy Istvánná a MANSZ minden megmozdulásában tevé­keny részt vesz és különösen az olyan mozgalmakat karolja fel, ahol szociális megsegítésről, a­ magyar nép elesettjei­nek istápolásáról van szó. Megnyugtató a magyar háziipar jövője szempontjából, ha most az ő neve is az élen szerepel, ami­kor egy olyan mozgalom megindításáról van szó, amely a háziipari termékek érté­kesítésének állandó biztonságát és igazsá­gosságát megteremteni hivatott. A gróf Ráday Gedeonna országos elnök és dr. Algyay Pálné ügyvezető elnök ál­tal irányított szervező munkáról néhány érdekes adatot sikerült megtudnunk. A MANSz, mint ismeretes, 22 esztendő­vel ezelőtti megalakulásakor is egyik fő­céljául a magyar háziipar fejlesztését tűzte ki, s fennállása óta maradandó ér- Megjelent tatának* a* Uj Élet Regénytárnak legújabb száma: JANE KOVACH ' POKOL SZÖKEVÉNY Ara 4A fi­­­tár Mindenütt­­ minden fisAg'trnsstöti­lyen dohÁnytdzsdeben ni a m­­IN­BI­­­X IBUSZ.Ez a vUionban, nályaud­varon­­ kapható. Biztos a siker, ha a­­ NEMZETI ÚJSÁG hasábjain hirdet tékű munkát végzett ezen a tévé... Né­hány esztendővel ezelőtt azonban egy miniszteri rendelet kimondotta, hogy iparigazolvánnyal nem rendelkező egye­sületek nem foglalkozhatnak háziipari cikkek értékesítésével. Az iparügyi mi­nisztériumban most folyik az igazolt háziiparosok jegyzékének felülvizsgá­lása. Ennek éppen az a célja, hogy ki­vegyék a háziiparral foglalkozók sorsát azoknak kezéből, akik, mint említettük, az elmúlt évtizedek során kiuzsorázták a falusi asszonyokat. A keresztény házi­ipari kereskedelem nem elég erős ahhoz, hogy a várakozó kiesést pótolni tudja. Már­pedig az egyre nagyobb értékeket termelő magyar háziiparnak biztosítani kell a jó értékesítési lehetőségeket, sőt lehetőleg még ki kell szélesíteni a falu téli foglalkoztatását. Ebbe a munkába kíván bekapcsolódni a MANSz kipróbált és megbízható szervezetével, amikor meg­alakítja Budapest székhellyel a „M. A. N. Sz. Háziipari Szövetkezet“-et. A teljesen altruista alapon működő Háziipari Szö­vetkezet foglalkozik majd a­ háziipari cikkek nagybani és kicsinyben­ vételé­vel, eladásával, a háziipari termékek elő­állításához szükséges bel- és külföldi anyagok megszerzésével. Vásárolt kiállí­tások rendezése és minden lehetőség fel­­használásával elősegíteni igyekszik a ma­gyar háziipart. A szövetkezet tagjai első­sorban a MANSz tagjai tehetnek, azon­felül mindazok a magyarhonos természe­tes és jogi személyek, akik háziiparral foglalkoznak, vagy azt támogatni kíván­ják. Értesülésünk szerint az iparügyi minisz­térium és a Háziipari Központ örömmel veszi tudomásul, hogy a MANSz most már ebben a formában vesz tevékeny részt háziipariunk szolgálatában. Nagy örömmel fogadták a szövetkezet gondolatát a szö­vetség vidéki szervezetei, melyek közül eddig száznál több helyi csoport jelentette be csatlakozását. Már eddig is nagyon sok üzletrészt lejegyeztek, bár a jegyzések csak most indultak. A keresztény házi­iparosok is megértéssel vették tudomásul a készülő háziipari szövetkezet megalaku­lását, mert tudják, hogy ebben az önzet­len munkára vállalkozó szervezetben nem versenytársat, hanem olyan testvéri vál­lalkozást kapnak majd, amely mellett az ő érdekeik is biztosítva vannak. A szövet­kezet szervezőbizottsága február 23-án a Faluszövetség tanácstermében a vidéki csoportok részvételével nagyszabású érte­­kezletet tart, s akkor állapítják meg vég­legesen az alakuló közgyűlés határidejét. Radiókai Pista A KORMÁNY tagjai kedden délelőtt 9 órakor Bárdossy László miniszterel­nök elnökletével minisztertanácsra ültek össze, amelyen folyó kormányzati ügye­ket tárgyaltak meg. A minisztertanács a déli órákban ért véget. * A FELSŐHÁZ igazságügyi, iparügyi, vala­mint kereskedelemügyi és közlekedési bi­zottsága pénteken, február 20-án délután fél ötkor együttes ülést tart, amelynek tárgya: A nemzet nagyjaira, úgyszintén a szentekre és az egyházak nagyjaira, va­lamint az egyházak elnevezésére utaló megjelöléseknek az ipari és kereskedelmi tevékenység körében való használatáról szóló törvényjavaslat. Ezt követőleg öt órakor a közigazgatási és társadalompo­litikai bizottság tart együttes ülést, ame­lyen az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalják. Telekügyek a város­­rendezési bizottságban A főváros városrendezési és magánépít­­kezési szakbizottsága Morvay Endre , alpol­gármester elnöklésével ülést tartott. Egy ta­báni ingatlancserére vonatkozó előterjesztést K. Császár Ferenc felszólalása után levettek a napirendről. A F­atori-dűlőben óbudai kis­­lakásépítési célokra 9000 négyszögölnyi tel­ket vesznek meg 170.000 pengős költséggel. A XIII. kerületben az Unoka-, Gyöngyöss­­ég Kedves-utcák között polgári fiú- és leányiskola építését kezdik meg. A Fő-utca 66. számú telken megkezdik az iparügyi mi­nisztérium anyaggazdálkodási hivatalának építését A hivatalban 207 irodahelyiség lesz. A bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a Retek­utcában telket szerezzen meg a főváros. A Rudas-fürdő átépítésének tervét levették a napirendről.

Next