Nemzeti Ujság, 1942. május (24. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-29 / 120. szám
'££ ;*• *4: íír*; ]p,&$iakcá VAsta A BELÜGYMINISZTER legutóbb törvényjavaslatot nyújtott be a városi, községiés körorvosokról, valamint egyes közigazgatási rendelkezések módosításáról és ■kiegészítéséről. A javaslat állami tisztviselőkké minősíti a városi, községi és körorvosokat, akiket a belügyminiszter nevez ki két évnél nem hosszabb-kórházi gyakorlat-alapján. Megszűnik a helyhezkötöttség is, amennyiben a belügyminiszter az orvosokat áthelyezheti. A városi, községi és közorvosok illetményeit az állam viseli, a városok és községek azonban az illetményeket az államnak megtérítik. A városi, községi és közorvosi pályák népszerűsítését szolgálja az az intézkedés, amely az orvosok számára megnyitja a VII. fizetési osztályt. A javaslat 2. fejezete kimondja, hogy a belügyminiszter a főfelügyelete alatt álló közkórháziakra vonatkozóan az orvosok alkalmazásának előfeltételeit rendelettel szabályozhatja. A kórházak fertőző, vagy tüdőbeteg osztályán alkalmazott orvosokat és egyéb alkalmazottakat veszélyességi pótlék illeti meg. A javaslat szabályozza, hogy a betegápolási átalány terhére kiket kell a kórházakba felvenni és kimondja, hogy a gazdasági cseléd ápolási költségeit 30 napon át a gazda viseli. A fertőző betegségek elleni védekezések során a törvényhatóságok hatáskörébe utalt kérdésekben a belügyminiszter közvetlenül isintézkedhetik és szükség esetén az ország egész területére, vagy annak egy részére nézve elrendelheti az egész lakosságnak vagy a lakosság egy részének kötelező orvosi vizsgálatát, valamint a fertőzés terjesztése szempontjából gyanús személyeknek meghatározott foglalkozásoktól való eltiltását. A javaslat az egészségügyi segédszolgálat ellátására minden törvényhatóság területén maximálisan 50.000 lélekre egy-egy egészségőrt állít 4 NEMZETI ÚJSÁG 1942 május 29. Péntek 1 FERENC JÓZSEF krkuvni vényt nyújtott be, hogy a pénteki ülésen a napirend tárgyalásának megkezdése előtt vitassák meg Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter legutóbb Baján elmondott beszédét. A Ház Szőllősy indítványát nem szavazta meg, az elnök napirendi indítványát fogadta el. Ezzel az ülés 2 óra után be is fejeződött. ****•*•*+*••I«21 Gróf Zichy Gyula emlékének áldozott Pest vármegye közgyűlése Pest vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt a Vármegyeházán tartotta májusi kisgyűlését. Dr. Viczián István főispán elnöki megnyitó beszédében mélyen megilletődött szavakkal emlékezett meg a törvényhatóság egyik legkiválóbb tagjának, gróf Zichy Gyula kalocsai érseknek elhunytéról és méltatta a megye érdekében kifejtett áldásos és önzetlen munkásságát. Hangsúlyozta, hogy az elhunyt főpap mindenkor a legnagyobb érdeklődésselkisérte figyelemmel a vármegye ügyeit, v ■ ■ s. a törvényhatóságnak oszlopos tagja volt. Közölte a főispán, hogy a temetésen a vármegye képviseletében vitéz Endre László alispánnal együtt megjelent és az elhunyt ravatalára a megye közönsége nevében koszorút helyezett el. A főispán javaslatára az elhunyt emlékét a kisgyülés jegyzőkönyvében megörökítették. A kisgyülés tagjai helyükről felállva, mélyen megilletődve hallgatták a főispán * ■ megemlékezését. Napirend előtt Inárcsi Papp Ferenc emelkedett szólásra és a megjelentek lelkes helyesléssel kisérve, méltatta a magyar honvédség teljesítményét s hadseregünk tökéletes felszerelését. Ezzel kapcsolótlatban kijelentette, hogy hadseregünk, te- Z-,* hát a jövő érdekében mindent meg kell - v.. tennünk és a legnagyobb áldozattól sem “'»--•’szabad visszariadnunk. Viczián István főispán és vitéz Endre László alispán válaszukban elismerték a 7 gazdaközönség kívánságának helyességét, mert nemcsak a fronton, hanem itthon is mindenkinek el kell végeznie munkáját. 1 -ígéretet tettek, hogy illetékes helyen a tv ■ mezőgazdasági termelés biztosítása érdemi kében lépéseket tesz. A kisgyűlés ezután a napirendre tűzött ,11- mintegy másfélszáz előterjesztést tár■-agyalta le és fogadta el. Megverik Franciaországban Nem az alkalmi kirándulókról esik majd szó, akik természetes kíváncsisággal keresik fel a távolabbi tájakat, hogy itthon nem tapasztalható érdekességet, vagy számukra különcséget, élményeket gyűjtsenek. Ezen az állandó utazási vágyon kívül van egy lassúbb, de komolyabb, nehézkesebb, de mélyebb értelmű folyamat is ahogyan egy műveltségi kör terjeszti mind messzebbre határait s küldi időszakonként szükséges és fontos utánpótlását. A kultúra vándorlása teremti meg a jó és biztos összehasonlítási lehetőséget és segítheti az idegeneket is helyesebb önismerethez. A nagyobb körű műveltségek akkor teljesíthetik minden hivatásukat, ha legalább ugyanannyit kérnek az idegenektől, mint amennyit küldeni képesek számukra. Valamifajta hasonló kapcsolatnak kell léteznie a magyar és a francia kultúra között is. Hogy mit vettünk tőlük és hogy e „kölcsönkenyeret milyen gusztussal rágtuk meg, nehéz és messze vezető probléma. Irodalom, művészettörténetünk, zeneesztétikánk, tudományágaink, a helyes önítélet kedvéért állandó éber figyelemre kényszerülnek és méltán, büszkén könyvelhetik el a sok ötletet, amely a francia és magyar művelődés házasságából született. De megfordítva az érmet, jogos kíváncsisággal kérdezheti bárki: mit nyújtottunk mi magyarok a sok ajándékért? A művelődés nehéz szövetéből csupán egy szálat választva ki és tapogatva végig, kiket küldöttünk, vagy kik jutottak el képviseletünkre Franciaországba? Rövid történeti áttekintést végezve, valahol a múlt század közepén, a klaszszicizmus és a romantika találkozásánál kell kezdeni a vázlatos szemlét. A 48-as emigránsok a 60—70-es években térnek haza és a Páriában szövődött kapcsolatok később sem szakadnak meg. A tán szellemi vezérszerepet betöltő Pulszky Ferenc francia kapcsolatait a nagyobb távolság sem képes megszakítani. A De Gerando-család a Telekiekkel való rokonság révén kerül Magyarországra és érdemes munkát végez. Erdély történetét irja meg egyikük francia nyelven. Gróf Teleki Sándor együtt tölti száműzetésének éveit Hugóval Guernesayban. Itt nyeri meg a nagy romantikus költő minden rokonszenvét hazája számára. De jól ismeri a magyar problémákat Michelet is. Majd később a Millennium éve, a világkiállítás lesz jó alkalom arra, hogy mélyítse és folytassa e messze időkben kezdődött rokonszenvet. Ebben az időben jelenteti meg Polignac a kor magyar költőinek anthologiáját francia nyelven, Petőfitől, Aranytól, Reviczkytől, Bajzától, majd mindenkitől kerül egy-két vers a kötetbe. De már előbb járt nálunk Mme Adam, a kiegyezés után a pusztító szegedi árvíz alkalmával. Mélyen érző szive hozta, majd jó kis kötetnyi jegyzetet vitt magával Párisba — ebből kerekedett a „La Patrie Hongroise“. A könyvben magyarországi élményeiről számol be, de még többre is hajlandónak bizonyul, operaelőadást szervezett Párisban az árvízsújtotta város megsegítésére. A felsorolt pár adat gyér bizonyságnak tűnik. Példaszerűen ragad ki egykettőt. Felkészültségük mellett messze marad a szélesebb körű közvélemény, alaposabb ismereteiket egyszerűbb, de a romantika korában minden tekintetben érthető fogalmakkal helyettesíti, olyan szimbólumokkal, csikóssal, vagy pusztával, amelyek ellen ma is újabb és újabb harcot indítunk. Amennyire érthető jelenség a különöset, egzotikusat kereső romantika idején, annyira érthetetlen a reálisabb mai viszonyok között. A napló- és regényíró Justh Zsigmondban is kissé a keleti nábobot fogadták, aki távoli kastélyában Moliéret és francia klasszikusokat játszat. Valahogyan eképpen alakulhatott az egyik legnagyobb magyar irodalomközvetítő alakja a gáláns francia társaságok előtt. De erősíthették e romantikus meggyőződést Jókai lefordított művei is. Kevesebben érezhették meg a nagy regényíróban a nagy mesélőkedélyű őszinteségét, a csillogó és tetszetős külsejű romantikus formát. A század végétől 1905—1906-ig mintegy 25—30 műve jelent meg franciául. De a romantikus szemléletmód nem egyirányú, természetességét igazolja az is, hogy hasonló természetű vágyakkal kívánkoznak a magyarok Franciaországba és fogják azonos elvek szerint törvényekbe a távoli rokonszenves nemzet életét, műveltségét, hat, feltétlenül megragadja a franciákat! az, ami különösképen magyar, Babits, Móricz, Illyés, Bibó, Zilahy, Ady, Kosztolányi és különösképen Mécs, ezenfelül mindaz, amit a magyar színház érdeke-" sőt és a francia színházhoz kevéssé hasonlíthatót termel. Ilyen vonatkozásban nem szabad megfeledkezni a polgárság művészéről, Márairól sem-A rövid és lehetőleg tömörségre törekvő felsorolás feladata rámutatni a sajnálatos tévedésekre is; pár évvel ezelőtt történt, hogy Móra Ferenc „Ének- a huzától való eltérések miatt nem jelenhetett meg franciául. Utolsó fejezetként szinte kötelesség vázlatosan felsorolni mindazokat, akik figyelemmel és látható írói munkásságukkal együtt kísérik a magyar műveltség alakulását, így Lacretellet, Jalouxet a magyar munkákról irt bírálataikkal, Tharaudet„ az Eötvös-Kollégium volt lakóját Észak- Magyarországról irt munkájával, a trianoni Magyarországot legjobban ismerő és erről jelentős könyvet iró Paul Hasardot, akinek a magyar költészet alapos ismeretéhez Mécs is kötetét ajánlotta. Valeryt, a humanista kongresszus idején nálunk járt bölcselet, aki most dolgozza fel magyarországi emlékeit és aki ezekről a világkiállítás alkalmával tartott mély értelmű előadást. De megfordultak nálunk, mások is: Drieux és La Rochelle, a Nouvelle Revue Francaise szerkesztője, aki különösképen politikai viszonyainkat ismeri jól, de Mousie, Glodelhez hasonló érdeklődéssel és sokan mások, akik mind igaz érdeklődéssel figyelik a mai Magyarország, politikai és társadalmi változásait. • A szűk keretben felsorolt adatok csupán rövid tájékoztatást óhajtanak nyújtani a szélesebb körben olvasónak, rövid utalást tartalmaznak mindarra vonatkozólag, ami közeledést jelentett a két nemzet között. Ezeknek az értékeknek a megbecsülése teremtett valóban igaz barátságot, a barátságon túl is igaz megbecsülést és mindkét műveltségi kör számára való és helyes önismeretet. RADOCSAY DÉNES A jelen korképe A távolabbi múlt ismerete után adatszerű emlékezés alig lehetséges a világháború utáni évekre. Téves fogalmak keringenek rólunk francia földön — ennek közismert okát és okozóit ismét napfényre vetni fölösleges —, fontosabb az, amit mi magunk tettünk, ahogyan gróf Klebelsberg Kunó szervezte az első ösztöndíjakat és külföldi intézeteket, ahogy rendszeresebben és módszeresebben láttunk hozzá, hogy helyesen ismerjük meg a külföldet és helyesen ismerhessen meg bennünket is a külföld. Ezekben az időkben döbbentünk rá, hogy a magyar műveltséget nem szabad 12 millió ember körébe bezárni. Csak jóval a háborúután indul meg újra a magyarok első jelentkezése. Először Zilahynak 1925/26 körül volt nagyobb sikere egy-két regényével és színdarabjával is. Sorra jelennek meg a magyar költői és prózai anthologiák, a magyar regények, Móricz Zsigmondtól, Karinthy Frigyestől, Kosztolányi Dezsőtől, Kuncz Aladártól és közük sűrűbben, az előkelő francia irodalmi folyóiratok Ady, Babits, Mécs verseit. Különös szerephez jut Kuncz Fekete kolostora, melyet Lattereile minden izében világirodalmi műnek jellemez, de hasonlóképpen a legnagyobb alkotások között jelöli meg helyét a Nouvelle Révue Francaise, a Mercur de France, vagy a Nouvelles Bittereres. Kuncz könyve a legjobb és legalaposabb ismertető. Hiven számol be mindarról a kétkedésről, kétségről, csalódásról, mely a távoli ország franciás műveltségű és a francia műveltséget kutató íróját az ellenséggé lett környezetben érheti. A regény kettős célt szolgál, épp úgy ismertette meg a magyarokat a háborús Franciaországgal, mint ahogy a franciákat egy más szemüveg segítségével önmagukkal. A távolabbi múlt ismertetésénél izgatóbb kérdés, hogy milyen a kapcsolat a jelenben. Mécs László az első magyar költő, aki még életében eljut ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy idegen nyelven , franciául jelenhetett meg versgyűjteménye. A kiadói sikerhez nem utolsó sorban járult hozzá szuggesztiv egyénisége; franciául bevezetve és magyarul elszavalva egyszerre érthetővé vált az idegen számára is a költemény minden egyéni varázsa. Egy hónap alatt fogyott el az anthológia első kiadása s további egy év alatt a második. Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a Párisból menekülő hölgyek egy-két kedveltebb szerzőjük mellett Mécset is hónuk alatt szorongatták. Mécset kivéve a magyar írók sikere nem, annyira az elkelt példányszámokon, mint inkább az előkelő bírálatok hangján mérhető le. Maga a francia irodalom rendkívül gazdag és a háború utáni érdeklődése természetszerűleg elsősorban az angol és az amerikai műveltség felé fordult. Kis nemzet előkelő kultúrája — mint a miénk — csak a mindent számon tartók, az értékbéli hangsúlyra figyelők körében kelthet sikert. Ezt a tényt bizonyíthatják a legkülönbözőbb jelenségek. Kosztolányit a legnagyobb francia lap, a Temps közölte tárcarovatában. Minden egyes esetben a párisi magyar ösztöndíjasok siettek segítségére a fordítónak. Ezzel kapcsolatban adódik a különös kérdés: mi a kapcsolat és mi a rokonság a nyugati és a dunavölgyi katolicizmus között? Nagy sikert arattak a halhatatlan nevű magyar püspök, Prohászka Ottokár „Elmélkedései az evangéliumról“után kissé meglepte a katolikus műveltségű franciákat, akik elvonatkoztatottabban gondolkodnak, kevésbbé állnak közel a néphez, mint mi. Ez a jelenség magyarázhatja a költő Mécs és a bölcselő Prohászka sikerét, alapjaiban rokon, de kifejező készségében idegen gondolatvilágnak a térhódítását a más szempontok szerint itélők között. Mindenekelőtt a felsorolt pár név működött a leghívebben közre, hogy a franciáknak a magyar művelődésről alkotott képe igazabb és teljesebb legyen. Nem tagadható, hogy az igazság és a teljesség érdekében komoly lépéseket tettünk. De természetes az eredmény is: akik megismertek bennünket, műveltségünk csúcsaiból szerkesztettek általános képet és vázoltak a romantikus képletnél is megbízhatóbb arcmást önmaguk számára a magyarságról. A magyar műveltség ismeretében segítségükre lehetett az 1923-ban indult Revue des Etude Hongroise, vagy a Nouvelle Revue Hongroise, melyet a századeleji főkonzul, Fontenay gróf alapított. Cikkeik és tanulmányaik komolyságukkal és tudományos szempontjaikkal kétségkívüli értéket jelentenek azok körében, akik szélesebb körben figyelnek az európai műveltség alakulására. A francia ember mindig sokat olvasott, de különösebb érdeklődéssel fordult a kisebb nemzetek kultúrája felé az összeomlás után. Több joga és módja adódik arra, hogy becsületesebben és alaposabban ismerje meg Európa összes szellemi jelenségeit. Külsőleges, de örvendetes jelenség, hogy a mai időkben már a kiadóvállalatok jelentkeznek érdeklődve a magyar szerzők újabb munkái iránt. Biztató jelenség, hogy a mai időkben egy-egy magyar író már közönségsikerre is számít Kilenc nagyobb épület és hét családi ház Szendy Károly polgármester az elmúlt hétért a következő nagyobb építkezésekre adott ki építési engedélyt: MÁV- igazgatóság IX., Gyáli-ut 38.241. hrsz. négy darab kétemeletes bérház 48 lakás, ifj. Mohácsi László XI., Fehérvári-út 148—150. kétemeletes bérház, 13 lakás; ifj. Mohácsi László" Csurgói-út 8822/20. hrsz. kétemeletes bérház, 14 lakás; OTI VII., Rumbach Sebestyén-utca 12.. kétemeletes, bérház, 40 lakás; OTI XIV., Hungária-körút 32.428/1—8. hrsz. háromemeletes bérház, 58 lakás; Barna Ignácné XIV., Hungária körút 103/b. kétemeletes bérház, 9 lakás; Földi Marcellné XI., Nagykikinda utca 3780/12. hrsz. egyemeletes bérház, 5 lakás; Padra Sándor XI., Somlói út 30. egyemeletes bérvilla, 10 lakás; Béres István XIV., Nagy Lajos, királyút 31.485/58. hrsz. 1 emeletes bérház, 6 lakás. Földszintes családi házak építésére:Tardi József X., Kerepesi-út 66. két lakás, Páli ív, János XIV., Szentmihályi-utca 87. egy lakás, Némedi Gyula és Lajos XIV., Kassai-utca 55. egy lakás, Török Károly XIV.,Ráskay ,Lea-u. 74. egy lakás, Czvetko Ferenc III., Csatárkautca 44. két lakás, Kalló Béla XI., Baraszt-u. 42. két lakás, Strakle Károslyné III., Erdőalja utca 182. két lakás, kaptak engedélyt. mWWWmMWWtHWWMWHHmWHWHMIHWMIII Hatalmas zsákmányhoz jutottak a városházi falbontó betörők Nagyszabású betörés történt csütörtökre virradó hajnalban a Károly körút 28. számú házban. Ez az épület a városház-tömbhöz tartozik és az emeleten hivatali szobák sorakoznak. A földszinti helyiségekben üzletek vannak. Ismeretlen betörőbanda először Berger Sándor kávé-, és teaüzletébe hatolt be. Az üzlet ajtajáról letörték a lakatot, a belső ajtót felfeszítették s amig a két betörő az üzlethelyiségben kutatott, harmadik társuk, az utcán őrködött és új lakatottett az üzlet ajtajára, nehogy a rendőrnek feltűnjön a rendellenesség. ... _ " : 1... . A betörők egész éjszaka dolgoztak, 30001 pengő értékű kávét és teát csomagoltak öszsze. Dolguk végeztével kibontották a szomszédos Orenbach-féle kis üzlet falát és 55.0001 pengő értékű árut szedtek össze. Zsákmányukkal még nem teltek be, mert további falbontás útján behatoltak a szomszédos Hacsek és Farkas-féle optikai üzletbe,ahol megfúrták a páncélszekrényt,, de miután kevés pénzt találtak, közel 10.000 pengő értékben fényképeket csomagoltak össze. Hatalmas zsákmányukkal az üzlet Gerlóczy utcai kijáróján távoztak el. A rendőrség a vakmerő betörők felkutatására széleskörű nyomozást indított Megvette már a KÉPES KRÓNIKA legújabb számát?