Nemzeti Ujság, 1943. július (25. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-11 / 154. szám
4 NEMZETI ÚJSÁG I 1943 július 11. Vasárnap H Militrolettákat rablakrámákat, fekete vászonból vagy tartós fekete papírból, megrendelésre készítek LECSKFI FERENC kárpitos- és díszítőmester Budapest VI., Lovag utca 15 szám. TELEFON: 116—833. függőségünk után a független Magyarország megteremtésének hitével és fanatizmusával egyelőre az önálló Csonka-Magyarországot szervezte meg, stabilizálja az állami életet, megindítja a termelő munkát, lerázza Trianon billincseit, honvéd hadsereget teremt, melylyel bevonul a visszatért felvidéki, erdélyi és délvidéki részekre. Hosszasan méltatta ezután az elnök Kormányzó Urunk érdemeit, majd igy szólt: — Isten tartsa, Isten óvja, Isten sokáig éltesse nemzetünk Atyját, országgyarapító Kormányzónkat ! Vér Tibor ezután leleplezte vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország Kormányzójának életnagyságú arcképét. A választmányi ülésen megjelentek hoszszasan éltették, ünnepelték a kormányzót. f Proninszka Ottokár: „Fogjon velünk kezet, ki szívből magyar s ki nemcsak a bibliát citálja, hanem a keresztény erkölcs alapján állva, az ország fejlődését ez irányben előmozdítani kívánja. Fogjon kezet velünk, fogja meg a mi, kezünket! Vallja velünk, hogy a gazdasági életben is kell érvényesülnie a keresztényszociális gondolatnak, amely gyakorlati kereszténységről mi sohasem mondunk le. Egy gyakorlati keresztényszocializmusnak a pénzügyi politikában az a vezető gondolata, hogy a terheket arányosítsuk, hogy azokat arányosan elosszuk s a pénz, s a bankok hatalmát nemcsak ne növeljük, hanem azokat körzetükké visszaszorítva, a tőkének a munkával való párosítását s egyesítését előmozdítsuk. A keresztény nemzeti újjászületés korszakában nem is lehet más, mint szociális a pénzügyi politikánk.“ Nemzeti Újság 1920 december 25. Razzia után 74 étterem, vendéglő és kávéház ellen indítottak eljárást Az utóbbi napokban számos panasz merült fel, hogy a kistisztviselők és munkások, főleg a külvárosi részeken, nem jutnak kellő időben megfelelő mennyiségű élelmiszerhez és felütötte fejét a feketepiac, úgy a rendőrség, mint a csendőrség „repülőgárdát“ szervezett, amelyvillámrazziákat tartott úgy a fővárosban, mint a kültelkeken és a környéken is. Végigjárták a kültelki vendéglőket, korcsmákat, ahol sehol sem találtak kifüggesztett árlapot, a hivatalos árnál lényegesen magasabb árakon szolgálták fel az ételt és italt. Megállapították, hogy sok helyen tejm nélkül szolgálták ki a kenyeret, de csak akkor, ha a vendég 1.50—2 pengős kisfröccsöt fogyaszt. 36 kereskedő és vendéglős ellen indítottak eljárást a kültelken, majdrajtaütésszerű szemlét tartottak a város belső részein lévő vendéglőkben. ..Megállapították, hogy igen sok helyen itt sem, volt kifüggesztve az ártábla, ellenben úgynevezett „zsebétlappal“ dolgoztak a pincérek. Ezeken a zsebétlapokon olyan ételek szerepeltek, amelyeket tilos kiszolgáltatni. Míg a hivatalos étlapon csak az engedélyezett ételneműek szerepeltek a megállapított árakon, addig a zsebétlapon már 12—15 pengős kacsa- és libasült, bécsiszelet és egyéb ilyen „csemege“ állt, amelyeket jegy nélkül kaphatott meg a rendelő, ha kétpengős többletet fizetett le a pincéreknek. Hetvennégy ilyen étterem, vendéglő ellen ifjőült eljárás. Repülőgárda ellenőrizte a kávéházakat, kávéméréseket és a tejterszítékkereskedőket is. Kiderült, hogy, igen sok tej feketén kerül forgalomba magas áron és még magasabban a fogyasztó elé. Igen sok kávéházban, bridzsszalonban, cukrászdában érték tetten a kiszolgálókat, amint tejszínhabos ételeket adtak a vendégek elé. A közellátási rendeletek megszegői és kihágói ellen természetesen a legszigorúbb eljárást indították meg. Cztós a síker, fee a nemzeti hasábjain hirdet PÁRISI PAN 1943 NYARÁN , Párig, julius hó. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Les Nouveaux Temps legutóbbi számában „Au peys de Saint Étienne“ címen érdekes cikk jelent meg José Germain tollából. Magyarországról van benne szó. És a trianoni békeszerződésről. Magyarország mellett és a trianoni békeszerződés ellen. José Germain bevezetőben szemrehányást tesz honfitársainak, hogy sokan közülük az értelem magasabb fokát látják a hitetlenségben. Semmit sem hisznek és nem is akarnak hinni. Nem akarták meglátni a múlt háború után elkövetett diplomáciai hibákat, amelyek között a legsúlyosabb kétségtelenül az volt, amelyet a katolikus és hagyományhű Magyarország ellen elkövettek. A demagógia ezt az országot reakcionáriussá kiáltotta ki és így az ezeréves nemzetet, amelynek fiai körében annyi barátja és csodálója volt az igazi francia gloire-nak, megfosztották területének és lakosságának kétharmad részétől. Ez a múltjára büszke nemzet, amely annyiszor volt bástyája a Nyugatnak az ázsiai barbár támadásokkal szemben, 20 évig méltósággal viselte a gyászt, amelynek egyik okozója Franciaország volt. — Ezek után is szerettek bennünket, kérték hogy gondolkozzunk, ők tiszta szívükből beszéltek, de a Quai d'Orsai elhallgattatta a szívét. Mikor visszatértem Magyarországból és felszólítást tettem közzé, amelyet Pierre Benoit, Claude Farrére, J. J. Thauraud, Henri Bordeau, George Lecomte és annyian mások írtak alá, a Quai d'Orsai volt, aki ellenállt. A büszke magyarok ellenben felfigyeltek a szolidaritásnak erre a gesztusára és a Revíziós Liga illusztris elnöke 1932-ben többek között a következőkben válaszolt: „Magyarország hőn óhajtja megőrizni Franciaországgal való hagyományos kapcsolatait, amelyet nem szűnt meg soha megőrizni akarni még annak a fájdalmas kiábrándulásnak ellenére sem, amelyet a francia delegátusoknak a béketárgyaláson és később tanúsított magatartása okozott. Mi Franciaországot még a háború folyamán sem tekintettük ellenségnek. Csak ellenfélnek, amelyet a szövetségi kötelezettségek a másik táborba helyeztek .. A cikkíró ezután idézi a Területvédő Liga levelének úgyszólván teljes szövegét, amely azzal végződik, hogy a francia kormány egy napon fel fogja ismerni a Trianonban elkövetett szörnyű igazságtalanságot és kötelességének fogja érezni, hogy a békés revízió útjára lépjen. Magyarország nem akar mást, csak élni és békében dolgozni. Nem kíván mást, csak hogy tartsák tiszteletbe a jogait, mint ahogy maga is tiszteletben tartja a másokét. José Germain keserűen állapítja meg, hogy a francia külügyminisztérium nem értette meg az ő és barátai felszólítását és a politika teljes dekompozíciójával az idegen nemzeteket jobb- és baloldali nemzetekké akarta osztályozni. A siralmas államférfiak úgy tekintették a külügyminisztériumot, mint egy politikai kávéházat. Hol egy veszély nélküli vendéglő? José Germain ezután meleg szavakkal utal Baranyai Zoltán nemrégiben Vichyben tartott előadására, amelyben hallgatóit végigvezette azokon a diplomáciai kapcsolatokon, amelyek a történelem folyamán Franciaország és Magyarország között kialakultak. A Nouveaux Temps cikkírója ezután arra hivatkozik, hogy a szentistvéni gondolatot akkor értenék meg igazán a franciák, ha Magyarországon szerezhetnének közvetlen benyomásokat. Gróf Apponyi Albert, a kultúrának ez a nagymestere, aki jobban ismerte és beszélte a francia nyelvet, mint nagyon sok francia, ezt mondta neki, mikor Pesten járt: „Mondja meg Parisban, hogy alighanem, mi magyarok vagyunk az a nép, amely legjobban élvezi a francia szellem ízét“. — Most, hogy Európa itt holnap elé néz, ideje, hogy jobban megismerjük Magyarországot — fejezi be cikkét José Germain.« Ha két ember találkozik, azt kérdezi egymástól: — Nem tud egy vendéglőt, ahol veszély nélkül lehet étkezni? Mindenki a nagy fordulatról beszél: a kormány nyílt támadásra indult a zugkereskedelemi és a feketepiac ellen. Az első attaque a vendéglőket éri. A most megjelent rendelet szerint minden vendéglőt, ahol meg nem engedett ételeket szolgálnak fel, ahol a megengedettnél magasabb árakat számítanak, ahol bármit tilalom ellenére vagy jegy nélkül szolgáltatnak ki, azonnal bezárják. A bezárás ideje három hónapnál kevesebb nem lehet. Visszaesés esetén a bezárás legalább egy évre történik és a vendéglőst eltiltják foglalkozásának gyakorlásától. Súlyosabb esetekben a bezárás két évre szól és a tulajdonost valamennyi árujának elkobzása mellett örökre eltiltják foglalkozásának gyakorlásától. A rendelet azonban nemcsak a vendéglőst, hanem most már a vendéget is sújtja. A legkisebb büntetés az, hogy a tilalom ellenére fogyasztott étel árának ötszörösét kell azonnal fizetnie bírság fejében, ezenkívül pedig bűnvádi eljárás indul a törvényt megszegő vendég ellen, akinek nevét a* lakcímét a napilapokban is közzéteszik. Tegnap az első napon 200 vendéglő' ■'ártat be a meglepő észeki razziákat tartó detektívek. Ezek között 3 vendéglő bezárása 13 kánonra, a többié rövidebb időtartamra szól. A „La petite chaise“ című közel 400 éve fennálló híres párisi vendéglőt végleg bezárták és tulajdonosát egy évre internáló táborba helyezték. Ez a nagymultú vendéglő arról volt nevezetes, hogy délben és este is minden nap remek húsokat, tejszínhabos tortákat szolgált fel. De legfeljebb 20 vendéget fogadott ebédre vagy vacsorára. Csak olyanokat, akiket a tulajdonos személyesen ismert és megbízhatónak tartott. A Petite Chaise az utcáról nem volt megközelíthető, ajtaja állandóan zárva volt, aki nem ismerte a viszonyokat, azt hihette, hogy a vendéglő nincs üzemben. Az udvaron keresztül előbb fel kellett irtenni a padlásra és onnan zeg-zugos csigalépcsőn, koromsötétben a pincébe, mert ott volt a vendéglő. Az udvarban egy öreg éjjeliőr fogadta a vendégeket s ő vezette őket az említett regényes után a tiltott paradicsomba. A Petite Chaise konyhája már békeidőben is híres volt, a mai viszonyok között a „gourmék“ a réginél is nagyobb becsben tartották. Egy ebéd vagy vacsora viszont személyenként 1000 frankba került, természetesen csak akkor, ha a vendégnek nem voltak különleges kívánságai, beérte három tál étellel és egy üveg borral. A Petite Chaise a nagy forgalomtól távol eső Jeu de Cronelle-ban van, da így is olyan jól ment, hogy még a ház barátai is csak akkor kaptak helyet, ha legalább két nappal előbb előjegyezték az asztalt. A 13 hónapra bezárt „Chez Nique" egészen új vendéglő, de nem kevésbé híres. Az Avenue Wagram 69. számú házban, Parizban szokatlan modernséggel rendezték be. A bennfentesek szerint ott még jobban lehetett étkezni, mint a Petite Chaise-ben. Olyan ételeket szolgáltak fel, mint békében. Előétellel kezdődött a menü, azután hal, tournedot vagy Chateaubriand következett és remek sajtokkal, süteményekkel, gyümölccsel fejeződött be a menü. Szemébyenként 2000 frankért. Az ismert vendéglők közül a Trois Mousquefaires, az El Parador, a Les vipnes du Seigneur, a Annette és Avherge Saint Hubert rollait húzták le az első razziás napon. A vendégek közül eddig senkit sem büntettek meg. Ami a zugkereskedelem elleni harcot illeti, a detektívek más téren is jól dolgoztak. Egy Suresnes-i kereskedőnél 14 és fél tonna fekete piacra szánt cukrot foglaltak le. Neully-ben 20.000 méter gyapjúszövetet koboztak el amelyet több mint 17 millió frank haszonnal készült eladni a kalmár. A rue Lafitte-ban 7600 üveg cognac lefoglalásával 3 millió frankos haszontól ütöttek el egy zugkereskedőt. 83 pék is áldozatává vált a razziának, illetve zugkereskedelemnek. Így kezdődött, az első nap, milyen lesz a többi? Tornavara Lappföldön és Montlouis-ban Most, fejezték be a Tornavara című film külső felvételeit. A dolog érdekessége az, hogy ezt a Lappföldön lejátszódó mesét Franciaország egyik legdélibb pontján, Montlouis-ban vették föl Az északi, havas Lappföldhöz a spanyol határ közvetlen közelében találtak külső jellegzetességeihez hasonló területet. Hegyek között, 2209 méteres magasságban játszik a film, Mila Parley, Pierre Renier, Jean Chevrier és társaik hiteles lappszérmékben alakítják szerepeket. A statisztákat helybeli katalánokból rekrutálták, mert amint a rendezők megállapították, sokan vannak közöttük, akik bámulatosan "Hasonlítanak a lappföldi típusokra, így találkozik észak a déllel. * A Párisi Operaház balletkara külföldi körútra indul, amelynek első állomása Svájc lesz. A Serge Lifar vezetése alatt útnak induló együttes az elmúlt két év legnagyobb sikerű balettjait fogja bemutatni.. Mai gazdasági rend Az európai országok mindegyike kemény harcot vív lakosságának ellátása érdekében. A háború erőfeszítései még azokban az országokban is éreztetik hatásukat, amelyek megőrizték semlegességüket a mai roppant arányú küzdelemben. A semleges államok ellátása is igen nehéz feladatot jelent az illető államok vezetőinek még keményebb szervező munkára, de egyúttal a társadalom megértő közreműködésére van szükség azokban az államokban, amelyek hadban állanak. A belső és a külső front között vitathatatlan összefüggés van, mert hiszen a belső front helytállása nélkül a leghősibb lelkű hadsereg sem állhatja meg a helyét a csatatéren. Ezt fejtette ki a pénzügyminiszter is legutóbbi szegedi beszédében, amikor komoly szóval fordult a társadalomhoz s attól áldozatos helytállást követelt. A munkafegyelem biztosítása éppen olyan elsőrendű érdek, mint amilyen létfontosságú az, hogy a hadsereg fegyelmezett legyen. Jól szervezett, fegyelmezetten elvégzett munka nélkül a társadalom képtelen komoly erőfeszítésre s alkalmatlanná válik arra, hogy hordozza azokat a feladatokat, amelyeket a világhelyzet alakulása folytán vállalnia kell. A kormányzat áthatva ettől a szellemtől, az egész ország számára olyan gazdasági rendet kívánt megteremteni, amely egyrészt lehetővé teszi a fokozottabb termelőmunkát minden foglalkozási ág számára, de módot nyújt arra is, hogy a lehető igazságosság keretén belül minden magyar ember megtalálja megélhetését és boldogulását. Amint azt a pénzügyminiszter mondotta, az egész országban megindult a békés küzdelem a nagyobb darab kenyérért és a biztosabb gazdasági jövőért. A pénzügyminiszter éppúgy meg van győződve, mint a közellátási miniszter, hogy az új termelési, beszolgáltatási és fogyasztási rend alkalmas lesz arra, hogy a fogyasztók minimális igényeit rendszeresen és biztonságosan ki lehessen elégíteni, de arra is, hogy a termelő a vele szemben felmerülő kívánságokkal előre számolva, nyugodtan folytathassa munkáját. , , . Különösen fontos szempontot kívánt honorálni a gazdasági kormányzat, amikor az új beszolgáltatási rend keretében számol a hadbavonultak érdekeivel. A hadbavonultak hozzátartozóinál a katonai szolgálatban állók számával arányban csökkentik a beszolgáltatás kötelezettségének mérvét. A közelmúltban megjelent termésrendelet úgy intézkedett, hogy az aratóriszt is be lehet szolgáltatni a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésébe annak, aki 10 holdnál kisebb szántóterületen gazdálkodik és az aratási munkálatokat maga, vagy családtagjai háborús szolgálata miatt nem végezhette el. Megfelelő támogatást biztosítanak azok számára, akik az ország háborús erőfeszítéseiből elsősorban vették ki részüket s akik életüket, vagy testi épségüket veszítették el a harctéren. Az aratórész a hadirokkantaknál és a hadiárváknál a 20 holdnál kisebb szántóföldön is beszámítható. Jól tájékozott helyről nyert értesülésünk szerint a hatóságok igyekeznek minden esetben figyelembe venni azokat a jogos szempontokat, amelyek a termelők részéről — különösen a hadiszolgálat miatt — felmerülhetnek. A közellátási miniszter arra törekszik, hogy a földet és megművelőit egyaránt a fokozott termelés szolgálatába állítsa. A föld helyes és célszerű megművelése olyan érték ,az ország erőinek fokozása szempontjából, amit minden körülmények között méltányolni kell. A termelés rendjéért felelősek azok, akiké a föld s az új termésbeszolgáltatási rendelet éppen ezt a fokozott felelősségvállalást követeli meg minden gazdától, de a lehetőségekhez képest jutalmazni is akarja azokat, akik eleget tettek a földdel és az országgal szemben vállalt kötelezettségüknek. Mert ezt a kettőt nem lehet elválasztani. A kormányzat azonban, amint azt beavatott helyen hangoztatták, nemcsak a földbirtokosok szempontjait vette figyelembe az új gazdasági rend megállapításakor, hanem a földmunkásokét is. A napszámos kenyérmagvakat kaphat munkájáért s minden földmunkás megkeresheti az életet adó kenyeret. Nem pénzben kapja meg járandóságát a földmunkás, hanem gabonában, olyan fizetőeszközben tehát, amelynek értéke ma sokkalta nagyobb, mint bármikor.