Nemzeti Ujság, 1944. január (26. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-30 / 24. szám
i kétsreetes kábora a két világ Stábsrábant irta: Halmossy Dénes I. A* Idzsetobik Moltke, a francia-porosz Iftábaru győztes hadvezére 1890-ben készült haditervében kifejtette, hogy ha Németországnak egy francia-orosz összefogás esetén kétfrontos háborút kellene vysalnie, a menetrend ez legyen: védekezés Franciaországgal szemben és támadás Oroszország ellen. Unokaöccse, az ifjabbak Moltke 1913-iki memorandumában viszont arról ír, hogy 23 év alatt a helyiség gyökeresen megváltozott, Oroszország kiépítette közlekedését, a mozgósítást aránylag gyorsan végre tudja hajtani és az oroszországi invázió különben is meghiúsulna azáltal, hogy az orosz hadsereg visszahúzódna országának végtelen síkságaira, ez pedig elnyújtaná a háborút. Ezzel szemben nyugaton, Franciaországban gyors döntést lehetne elérni, ami után a német hadsereg felszabadulna, hogy teljes erejével kelet felé forduljon. Az események inkább az első Moltkét igazolták, de hogy kettőjük közül melyiknek volt tulajdonképen igaza, az teljesen máig sincs eldöntve, sem az első, sem a második világháború tapasztalatai és tényei alapján. Graf Schlieffen mindenesetre a franciaországi gyors támadás alapján dolgozta ki híres haditervét és megváltoztatta az idősebbik Moltkeét. A második Moltke Schlieffen módosított tervét tette magáévá és számításait arra alapozta, hogy hat hét alatt a németek megverik a franciákat, mialatt a keleti német hadosztályok és az osztrák-magyar hadsereg feltartóztatja az orosz túlerő első lökéseit A Schlieffen—Moltke-féle haditerv került kivitelre az első világháborúban az ismeretes módokon, míg ha ezzel szemben az eredeti Moltke-féle haditervet (az 1890-eset) alkalmazzák, az eljárás az lett volna, hogy átengedik a támadást a franciáknak, hadd törjék meg erejüket a nyugati szilárd német állásokon, mialatt Németország Ausztria-Magyarországgal együtt kierőszakolja a győzelmet keleten. Ennek elmaradhatatlan hatása lett volna nemcsak Törökországra és Bulgáriára, hanem Olaszországra és Romániára is és ami a legfontosabb, Anglia beavatkozását is kikapcsolta, vagy legalábbis megnehezítette és késleltette volna. A keleti győzelem után sor kerülhetett volna Franciaországra. Igaz ugyan, hogy ha Németország 1914-ben nem Belgium és Franciaország, hanem Oroszország ellen támad, akkor az alternatív orosz haditerv értelmében az orosz csapatok visszavonultak volna a varsói ívből Kovnotól Luckig és itt várták volna be, a turkesztáni és szibériai hadtesteket (a mozgósított 3 millió ember az ázsiaiakkal együtt 5 milliót tett ki), de ez önmagában korántsem jelentette volna a keleti döntés elmaradását, mert hiszen az 1914-es Oroszország hadiiparát toronymagasságban múlta felül a német-osztrák-magyar együttesé és a keleti harctéri események utólag beigazolták, hogy 1914 és 17 között a németek mindig fölénybe kerültek az oroszokkal szemben, valahányszor erre elhatározták magukat nyemanyaghilány nem vált volna annyira végzetessé 1917-ben és 18-ban. Oroszországban a központi hatalmak megszerezhették mindazt, amitől a brit flotta elzárta őket. A Szaloniki felé való előretörés is elmaradt, ami által az egész balkáni hadjárat félmegoldás lett s itt alakult ki 1918-ban a szaloniki veszedelem, amely a bulgár front áttörésével megindította a lavinát. Szaloniki elhanyagolása azért is indokolatlan volt, mert hiszen szeptember óta Sarrail tábornok vezetése alatt angol és francia csapatok tartózkodtak a kikötőben, amelyeknek száma egyre növekedett. Romániával szemben sem tisztázták a helyzetet, amely ebben az időben már voltaképen az antant táborában állott. Ha Falkenhayn 1916-ban épugy mint 15-ben továbbra is átengedi a szövetségeseknek horzv véres fejjel rohamozzák a nyugati lövészárkokat és ehelyett a központi hatalmak folytatják félbemaradt oroszországi, balkáni akcióikat és — mint Conrad követelte — együttes erővel megtámadták és kikapcsolták Olaszországot, a háború másként fejlődött volna tovább. Bulgária csatlakozásával és Szerbia lerohanásával helyreállott az összeköttetés Törökországgal, de ennek valóban nagy jelentősége akkor bontakozott volna ki, ha az egész balkáni térség Romániával együtt a központi hatalmak ellenőrzése alá kerül, valamint ha Ukrajnánál és a Kaukázusban is megvalósul a Törökországgal való kapcsolat és a Feketetenger mintegy német-török beltengerré válik. Churchill, mint tengerészetügyi miniszter felismerte, milyen nagy fontossága volna annak, hogy Anglia és Franciaország a Dardanellákon át megteremtse a közvetlen kapcsolatot Oroszországgal. A gallipoli-i támadást 1915-ben a szövetségesek meg is kísérelték, de az kudarcot vallott, viszont a központi hatalmak a feketetengeri helyzet tisztázását 1916-ban meg sem kísérelték. Pedig ez a vállalkozás az egyebeken kívül Törökország egész közelkeleti helyzetére is befolyással lett volna. Ehelyett az történt, hogy Falkenhayn újra nyugatra fordult és 1916 február 21-én megindította offenzíváját Verdun ellen, míg Conrad május 5-én egyedül megkezdte a déltiroli offenzivát. NEMZETI ÚJSÁG , 1944 január 39. Vasárnap A máméi csata és a goricei áttörés tanulságai Már a háború első hónapjában kiderült, hogy a Schlieffen—Moltke-féle elgondolás sem hajtható végre. A német hadvezetőség a háború alatt több izben változtatott súlypontot kelet és nyugat között, de sohasem jutott abba a helyzetbe, hogy akár az egyik, akár a másik hadszíntéren döntően lépjen fel, illetőleg hogy fellépését a végső konzekvenciákig fejlessze ki, mert hiszen a súlypont-áthelyezések nem előre átgondolt, messzire néző elhatározások alapján történtek meg, hanem esetrőlesetre, a körülmények kényszerítő hatása és az adott lehetőségek korlátolt keretei között A belgiumi villámgyors német előretöréssel egyidőben az oroszok is nagy támadásba kezdtek, betörtek Kelet-Poroszországba, végigsöpörték Galíciát és a Kárpátok hágóin át behatoltak Magyarország területére. A nyugati arcvonalról Németország több hadosztályt volt kénytelen keletre irányítani, kettőt éppen azok közül, amelyek a Schlieffen-féle nevezetes jobbszárnyat alkották. A marnei csata 1914 szeptember 12-én azzal zárult,, hogy Paris bevétele nem sikerült, és a nyugati gyors győzelem reménye szertefoszlott. A frontok megmerevedtek és kifejlődött a kegyetlen állásháború. Keleten az orosz gőzhengert végül is megállították, Hindenburg kiűzte az oroszokat Kelet-Poroszországból, a tannenbergi ütközetben, majd a Mazuri-tavaknál fényes győzelmet aratott fölöttük, az őszi lengyelországi hadjáratok során felmentették Sziléziát és visszaszorították az oroszokat a Kárpátok mögé. A keleti arcvonal, épúgy mint a nyugati megmerevedett, a döntés itt sem következett be. Ahogy a németek nem tudták elfoglalni Párist, úgy az orosz gőzhenger képtelen volt utat törni magának Berlin és Budapest felé. Hindenburg és hötztendorfi Conrad a történek után azt akarta hogy a háború súlypontját helyezzék át keletre és mindenekelőtt Oroszországgal végezzenek. Hindenburg 1916 január 9-i Vilmos császárhoz intézett jelentésében megállapítja, hogy egy Bialisztok felé való előretörést, új erők felhasználásával, döntőnek tart az egész háború kimenetelére. Falkenhayn, a német vezérkari főnök viszont azzal érvelt Conraddal és Hindenburggal szemben, hogy a nyugati vállalkozást nem szabad félbeszakítani, mert a német tengeralattjáróknak szüksége van az északfranciaországi partokra. „A legveszedelmesebb ellenségünk — írta Hindenburghoz intézett november 18-i levelében — nem keleten van, hanem az Anglia, akivel a Németország elleni összeesküvés áll, vagy bukik.“ Azt tartotta Kalkenhayn, hogy keleten döntést nem lehet elérni, mert legjobb esetben az ellenség visszavonulna a Narev és Visztula mögé és kiürítené Galiciát. Azzal az állásponttal szemben, hogy keletre annyi csapatot kell küldeni, amennyit csak lehet azt hangoztatta, hogy a nyugati német hadosztályokat nem egyszerre, hanem legfeljebb csak egyiket a másik után lehet keletre szállítani. , ,Hosszú tanácskozások után végül is a központi hatalmak mégis Oroszországot avatták főhadszintérré és Vilmos császár döntése értelmében négy német hadtest indult a keleti frontra. 1915 valóban győzelmes esztendő volt a központi hatalmakra nézve. Nyugaton védekezésre rendezkedtek be s az angolok és franciák Artoisnál, a Champagneban, Laosnál és Neuve Chapellenél borzalmas árat fizettek eredménytelen támadásaikért. 1915 október végére mind a francia, mind az angol támadások megtörtek és közel 300 ezer francia és angol katona vesztette életét, vagy sebesült meg. Ezalatt a központi hatalmak az 1915 május 2-i tsorlicei áttöréssel felhasították az orosz arcvonalat, amely elmozdult a Kárpátoktól és Kelet-Poroszország határaitól. Kiűzték az oroszokat Galiciából és Lengyelországból, hatalmukba kerítették a lengyelországi orosz várrendszert, elesett Breszt-Litovszk is, úgyhogy 1915 végére az új keleti arcvonal északon Rigánál kezdődött és csaknem nyílegyenesen húzódott a Vilna— Dünaburg — Pinszk — Luck — Dubno— Csernovicz-vonalon át a román határig. A keleteurópai súlypontképzés ezenkívül még egy másik nagy sikerre vezetett. Bulgária csatlakozott a központi hatalmakhoz és 1915 október 7-én megindult a szerbiai és montenegrói hadjárat, amely gyors lerohanással végzett Szerbiával. Olaszország ezalatt, amely május 24-én hadba lépett a központi hatalmak ellen, épúgy kitördelte fogait az első öt isonzói csatában, mint ahogy nem jártak eredménnyel az angolok és franciák 1915. évi nyugati támadásai A befejezetlen akció Oroszországban, Szelonikinél és Olaszországban . 1915 eseményei mindenképen igazolták a „keletieket“ a „nyugatiakkal“ szemben, de az oroszországi és balkáni sikerek kiaknázása mégis elmaradt, ami óriási hiba volt és ebből később súlyos következmények származtak. Az osztrák-magyar hadvezetőség azt javasolta, hogy 1916-ban folytassák az orosz hadjáratot egészen Kiev eléréséig, továbbá kerítsék hatalmukba a szerbiai hadjárat folytatásaként Szalomnai ha todítsanak anfóella- támadást Olaszország ellen Verona irányában. 1916 elején megnyíltak a keleti háború folytatásának nagy ígéretei, az előretörés Ukrajna, a Fekete-tenger és a Kaukázus felé. Tizenkét német hadosztály, amely elpusztult egy-egy nyugati offenzívában, elég lett volna az akció támogatására. Ha a központi hatalmak még 1916-ban bírtokba veszik Ukránig akkor a tengeri blokád miatt fellépő nagy «»Imis»«*- 4* A Bouácasban is IV., Petőfi Sándor-utca 14—Ifi Fióküzletek: VIII., József-körút 37—39. Szolnok, Gorove-utca 12. Hangszer! Rádió! Gramofon! Kotta! Hangversenyrertdelés! Zeneműkiadás! Minden, a kis muzsika, a Marnitz zenei központban. Képes árjegyzék most is ingyen. Ennek következményeiről, valamint a kétfrontos háború problémáiról és fordulatairól a második világháborúban, legközelebbi cikkünkben szólunk. Háromszáz éve született a „cremonai “ Antonio Stradivari emlékezete A zenetörténelem, sajnos, csupán kevés adatot jegyzett fel minden idők legkiválóbb hangszerkészítőjének születési adatairól. Akár a képzőművészet nagy mestereiről, mint Holbein vagy Lucas Cranach, Antonio Stradivari születésének időpontjáról sem állanak rendelkezésre megbízható adatok az utókor számára. Annyi mégis bizonyos, hogy a mester 1644-ben született a róla világhírűvé lett Cremonában és hogy családja, az ősi patrícius család, már 1127-ben szerepelt szülővárosa vezető honpolgárainak névjegyzékében. Ez a legrégibb Stradivari ős, a „Senator Patriae“ címet viselte. Antonio Stradivari nemes emlékezetét legutóbb igen tartalmas elmefuttatásban idézi Oscar v. Pander, az ismert nevű müncheni publicista. Párhuzamot von a hegedűépítő Stradivari és a szoboralkotó Michelangelo között és felveti a kérdést, vájjon mi lehet a titka, hogy a cremonai mester által épített hegedűk formája, hangja, zengése, csengése olyannyira különbözik minden más hasonló hegedűtől? Ezt a titkot — fájdalom — Stradivari magával vitte a zenetörténelmi halhatatlanságba, mert azóta, mint ahogy ezt Pander is megállapítja, soha senkinek nem sikerült még csak megközelítően sem újjá varázsolni a „cermonai hegedűs“ utolérhetetlen hangszerét. Pietro Stradivari és Anna Moroni Ős kora ifjúságában az akkori idők legnevezetesebb olasz hegedűépítő mesterének neveltje volt. Nicolo Amati maga is világhírű mester. Talán éppen ezért fedezi fel idejekorán ifjú növendékében a lángészt és foglalkozik behatóan Stradivari kutató és új megoldások, a hangszerépítés új technikájának, korszakát megnyitó elgondolásaival, Stradivari hálás mestere megértéséért. 1667-ig dolgozik Amati vezetése mellett, majd feleségül veszi a nála kerek tíz esztendővel idősebb Francesca Feraboschi nevű özvegyeit, aki tekintélyes vagyonával együtt házasságuk során Antoniót hat gyermekkel ajándékozza meg. A „cremonai hegedűs" most révbe jutott! A hosszú esztendők, a tanulás, a kísérletezés évei elmúltak. 1668-ban kerül piacra az első, Stradivari által személyesen jegyzett mesterhegedű, amelyet a velencei dogé azonnal megvásároltat... Az első sikert hamarosan követi a további elismerés. Stradivari gondos és takarékos s igy hamarosan vagyont szerez. 1680-ban 7000 aranyliráért házat vesz Cremonában, ahol utóbb mint „dúsgazdag polgár“-t emlegetik. Ám minden gazdagsága, a munkája nyomán szerzett kincs ellenére fáradhatatlanul dolgozik Egy hét LUtafennen! Egyhetes téli üdülés a Palota-szállóban, teljes ellátás, útiköltség, borravalók, balesetés poggyászbiztosítással együtt, termes kocsi igénybevételével 311.~ pengő. indulások: 1*44 február 1- án, 13-án, - án és 27-én. Jelentkezás fia 3* I® 3 Nemzeti Újság és Új Nemzedék utázás! és Kiaoss jjpE 4 | 2 H S? menet Jegyirodái ban, Budapest, IV., Kossuth|#XtSl£H 191#Lajos utca 6. Telefon: 1875-02 és 13-95-33 HUSII ■iii.ihisi u I IIMI.H—TI—iTi .JUHI».——qwsmmmm—i—■míh.i.wjiiij.W