Nemzetközi Művészeti Szemle, 1893 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1893-11-08 / 18. szám
Előfizetési ár : Egész évre ... . . Fél évre ....... Negyedévre . . . . 18 II. évfolyam 18. sz. Budapest, 1898. Nov. 8. SZAKLAP A SZÍNMŰVÉSZET, ZENE, LOVARDA, SZÍNPADI MUTATVÁNYOK ÖSSZES ÁGAI KÖRÉBŐL. NIF 4 frt 2 frt 1 frt/1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VII. Erzsébet körut 15. Főszerkesztő : VALENTIN LAJOS. MEGJELENIK HAVONKINT HÁROMSZOR. Egy propozíció. (A Színész-Egyesület fölvételi bizottságának figyelmébe.) Kevés a színész. Ez pradoxként hangzik akkor, midőn egyre halljuk a színészektől, hogy sok a színész. Igenis van magát színésznek nevező, illetőleg színészjelölt feles számmal, de ezeket a színésznovíciusokat még a legjobb akaratú ember sem graduálhatja színésznek. Pedig sohasem volt nehezebb színészé lenni, mint időnkben. Mai napság a színésztől intelligencia mellett előkészültséget tudást követelnek és csodálatos a színész-noviciusok gombaszámra nőnek. Ennek elejét kell venni. A régibb, érdemesebb színészek teljesen háttérbe lesznek szorítva. A színigazgatók, egy gyenge áramlatnak engedve, azokat a színésznőket vagy színészeket, kik a színézetnél nevet, érdemet szereztek maguknak működésük által, láthatólag mellőzik. Ez nem jól van így! Sehol a világon, sem a művészi, sem a kereskedelmi vagy ipari ágban, nem tolják előre a félig kész embereket a teljesen kész emberek előtt. Mindenütt tért adnak és nyitnak a szakképzetteknek. A színészetnél, különösen hangsúlyozhatjuk a magyar vidéki színészetnél, lépett életbe ez a ferde, rosz szokás ! Azután, ha e tömegesen jelentkező kezdőkigazán kezdeni akarnák még elszívelhető csapás volna a színészetre. De ez ellenkezőleg történik. A fiatal kezdők alig rázzák le magukról az iskola porát máris elsőrendű szerepkörre vágyakoznak. És a színigazgatók nagyobb része elősegíti kapaszkodásukat. A fiatal sas is sokszor lebukik a levegőből, míg jól repülni megtanul. Ez talán közönséges hasonlat, de teljesen a helyzethez illő. A gyakorlati iskolákban (a Színész Akadémia növendékei nem esnek a tétel alá mert azoknak tömege néhány évi vidéki gyakorlat után hivatását megérti és hasznos tagja lesz a színészetnek) igaz, hogy két évi tanulás után megtanulja a növendék a színészethez megkívántató alapelveket ; megtanul beszélni, járni, talán kissé szavalni is, de nem tanulja meg a színpad titkait, melyre mindegyik színésznek olyan szüksége van, mint az embernek a levegőre. A színpadnak, köztudomás szerint, külön világa van. Azok a deszkák nagyon melegek akkor, midőn a gyakorlatot azon mozogni meg nem tanulták. És ehhez, az iskola tanrendje által, még senki sem jutott. A színészetet rontó túlterjedésre van egy kis propizíciónk, de ez a propizíció csak úgy ölthet testet, ha a színész közgyűlés lelkére veszi az érdemes színészek ügyét és tőle telhetőleg segít azon. A kezdőket, midőn a színészegyesületből alakult fölvételi bizottság előtt vizsgát tesznek minősíteni kell. Ugyanis mondja ki a fölvételi bizottság, hogy N. N : kardalnok, vagy kardaloknő, X. J : színész vagy színésznő, U. V : súgó, és csakis ily minősítés mellett, s ily a fölvételi bizottság által kimondott, szakmakörre szerződtethetik a színigazgatók. Ezzel nemzárják ki azt, hogy ha esetleg egy Küry Klára-féle nagy tehetség jelentkezik azt primadonnának minősítsék. Azután ezek a minősítettek tartoznak évről-évre haladásukat okirattal bizonyítani, sőt a fölvételi bizottság előtt uj vizsgát tenni. És ha e vizsgán N. N. kardalos vagy kardalosnő legalább három évi kardalnokoskodás után haladásának jelét adja, uj minősítést adjanak neki a színészségre. Ha ez a kis propozíció létrejönne, ha a fölvételi bizottság elszívelné, illetőleg magáévá tenné eszménket, akkor a túlterjedésnek vége szakadna és ami fő : kardalosnő és kardalosokat nyerne a vidéki színészet. Erre a szakmakörre pedig égető szüksége van a vidéki színészetnek, mert kardalnoknőket és kardalnokokat a vidéki színigazgatók folyton tű gyanánt keresnek. Az érdemes, a valódi színészeknek egy terük újra megnyílna, mert különös is az hogy egy Feledit vagy Leart 18—20 éves novicziusokkal játszatják a szinigaz Duse mint Nóra. A »Nemzetközi Művészeti Szemle« eredeti tárcája. Irta : Rakodczay Pál. Duse „Norá“-ban azon lélektani finomságokkal hat, melyeket bizonyos tekintetben nehezebb ábrázolni mint a nagy, szembeötlő kontrasztokat. Az egész Kora-szerep a mennyire temperamentumos első tekintetre annyira kalkulatív jellegű, ha közelebbről vesszük szemügyre. Színészeink persze csak a vidám és később szavaló asszonyt látják benne Az első felvonásban hanczúroznak a kis gyermekekkel, az utolsóban nagy páthosszal deklamálnak. Duse Nórája eleintén szintén naiv teremtés, naivabb mint bármelyik naivanké. És az utolsó felvonásban érettebb mint bármelyik drámai jellemszínésznőnk, — ha ugyan, kettőt kivéve az országban van ilyen. Duse Nórája az a vig jó kedvű menyecske, ki urával szinte boldog együttlétben él, míg a nyolczadik évben egy alkalommal tátongó mélység nyílik közöttük, mely örökre elválasztja őket. Ez a mélység az, hogy a szív nagy kérdéseiben a férj nem értette meg az asszonyt egyszerre s midőn utólag a férj közelednék, a hirtelen nagy korúvá lett nő, sokkal büszkébb, sem hogy egy megreperált érzelemmel érje be. A szív nem alkuszik, nem fogad el magyarázatokat, így adja ezt Duse s így találja Ibsennél. Bármily valószínűtlen is az, hogy Nóra gyermekeit elhagyja, az áll, hogy ez a szakítás a legigazabb problémák közül való, miket valaha költő színpadra vitt. Ha Nóra még úgy ott maradna is az ura mellett, elhidegülése soha az életben nem olvadna fel ura iránt, ki neki egyetlen egyszer, a szív nagy bizonytalanságaiban nem nyitott korlátlan hitelt, melyre Nora, ki oly önfeláldozó volt Helmer iránt joggal tarthatott számot. De Helmer magatartása is bizonyos tekintetben jogos. Ő a hazugságot utálja s neje botlása, bármily nemes szándékból történt is az, határtalanul boszszantja. Lélektani dolog nálunk férfiaknál, hogy az asszonyok szabálytalan jótettei bosszantanak bennünket. Az átalakulást Duse csodálatosan tárja fel előttünk. Midőn a függöny felmegy, egy fürge, dúdoló asszonykát látunk, ki boldog szép gyermekei között. Vígan pakolja ki karácsonyi ajándékait, belefut a trombitácskákba, készíti a karácsonyfát és maga is gyermekké válik a gyermeki örömek között. Günther megjelenése az első dér, mely megcsípi a lélek viruló tenyészetét. Innét kezdve csak tettetés Nóra jókedve. De ez a tettetés mindig erősebb, mindig mesterkéltebb s az egész alak lázban vergődik. Az aggódást, midőn Günther fenyegeti, hogy titkát Helmernek elárulja, csodálatos élethűséggel ábrázolja Duse. Végig suttogá az egész jelenetet, folyton Helmer ajtajára nézve, ha várjon nem nyillik-e s gesztusai is oly csengőek Günterhez, hogy kímélje őt s beszéljen csendesebben. A jelenet nagy része hátul az előszobába folyik le. Valahogy kituszkolta Günthert, de az nem megy. Nóra lerogy az ajtó melletti székre s onnét suttog Günterhez. Nóra bajai bonyolódnak. Rank orvos megvalja szerelmét. Az izgatottság WST Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.