Nemzetközi Szemle, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
„ésszerű mértékben ad felhatalmazást a kormánynak”: az 5 százaléknál nem nagyobb vámokat, amelyek az USA ipari importjának csaknem a felére vonatkoznak, tárgyalások útján teljesen elengedheti, a magasabb vámokat pedig legfeljebb 60 százalékkal csökkentheti. A kereskedelem nem vámjellegű akadályainak kérdésében azonban —, amelyeket a Kennedyforduló óta sok exportőr hajlamos a vámoknál nagyobb korlátnak tekinteni — az amerikai tárgyalófél keze meg lesz kötve, engedélyeihez a kongresszus jóváhagyása szükséges. (Uo.) Így azután a nyugat-európai országok gyanakvásának légkörében kezdődnek meg újra a GATT kereskedelmi tárgyalásai — a lehető legrosszabb körülmények között. A legtöbben a tárgyalófelek közül nyakig vannak a kereskedelmi deficitben, recesszióban, és ez protekcionista politika folytatására irányuló nyomással jár együtt. Nyilvánvaló, hogy csak édeskevés komoly haladásra lehet számítani 1977 előtt. A kérdés valójában az, hogy a világ szabadkereskedelmet folytató országai képesek-e tartani addig a jelenlegi vonalakat... Jogos az a kérdés is, vajon elszigetelt tárgyalások, amelyeket csak a GATT keretében tartanak, vezethetnek-e bármi eredményre addig, amíg a tőkés világ monetáris rendszere válságban van. (Uo.) Az eddig elmondottakból a Kereskedelmi Törvény Janus-arca rajzolódik ki. Van azonban ennek a törvénynek két olyan egyértelmű oldala, amely széles körű bírálatot, sőt felháborodást váltott ki. A kelet- nyugati kereskedelmet érintő rendelkezésekre és a fejlődő országok közül különösen Latin-Amerikát diszkrimináló szabályaira célzunk. Az utóbbira vonatkozóan két szemelvényt iktatunk be. A latin-amerikai országok elsősorban a Kereskedelmi Törvény azon szabályait sérelmezik, amelyek megtorlásokat helyeznek kilátásba a nyersanyag-exportáló országok nemzetközi egyezményeiben részt vevő felekkel szemben. Ezt emelte ki Perez venezuelai elnök Geisel brazíliai elnökhöz intézett levelében. Geisel a maga részéről még amiatt is aggódik, hogy a kereskedelmi törvény kompenzációkra vagy egyes amerikai iparágakat védő más protekcionista beavatkozásra ad felhatalmazást, s ez súlyosan fenyegeti a brazil és más latin-amerikai érdekeket. (Le Monde, I. 22.) Venezuela, Ecuador, Kolumbia és Peru összehívták az AÁSZ kormányzó testületét, hogy tiltakozzanak a Trade Act-nak Latin-Amerikát és az Amerika-közi kapcsolatokat hátrányos megkülönböztetésben részesítő rendelkezései ellen. Venezuela delegátusa a kereskedelmi törvényt „siralmasan negatívnak és elkedvetlenítőnek” nevezte. Elpanaszolta, hogy éppen az az ország alkalmaz diszkriminációt velük szemben, amellyel a legjobb kapcsolataik álltak fenn. A legfőbb sérelem, hogy a bírált törvény a preferenciális vámelőnyökből kizárja azokat az országokat, amelyek az OPEC tagjai, vagy más nemzetközi nyersanyag-egyezményben vesznek részt. (International Herald Tribune, I. 22.) A tudósok tanácstalansága Nemcsak a tőkés világgazdaság van válságban, hanem a gazdaságpolitikai elmélet is. Sokan új Keynest keresnek, akinek tanításaira egy új gazdaságpolitikát lehet felépíteni. „A kormányok meg vannak zavarodva, és kudarcok érik őket.” Ez részben annak tulajdonítható — állapítja meg W. W. Rostownak, a Universityof Texas professzorának a londoni Times-ban (jan. 6.) írt cikke —, hogy „a nemzeti rendszabályok véges erejűek olyan problémák megközelítésében, amelyek természetüknél fogva nemzetköziek”. Ilyen értelemben nyilatkozott Kissinger is a Business Weeknek (jan. 13.) adott ismert interjújában: „A merőben nemzeti politikák veszélye, hogy feltűnően alkalmatlanok a gazdasági kérdések rendezésére.” Idézzük ezek után a hamburgi magazin érdekes összefoglalását: Amióta a sebes infláció és a növekvő munkanélküliség páros tünete a világ kapitalista részének jólétét fenyegeti, erősen süllyedt a „közgáz