Nemzetközi Szemle, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
Tőkés válság: elmélet és ideológia ERIC HOBSBAWM: Marxism Today I A kapitalizmus válsága történelmi perspektívában* Hosszú ideje ismert az a tény, hogy a kapitalista gazdaság működése során a periodikus zavarok változatos típusait hozza létre, melyek a gazdasági életnek egyfajta kiegyensúlyozatlan ritmust adnak. A legjobban ismert ezen ritmusok közül az ún. termelési ciklus, nevezetesen a gazdasági válság, melyet radikális és szocialista közgazdászok fedeztek fel az 1830-as évektől, s amelyet az ortodoxok 1860 óta vizsgálnak. E folyamat időnként sokkal drámaibb formát öltött, mint máskor, néha pedig — nevezetesen a II. világháborút követő években — olyan gyenge volt, hogy az emberek komolyan kétségbe vonták azt, hogy még mindig működésben volna. Bizonyos, hogy ekkor sokkal kevésbé volt érzékelhető és jelentős, mint bármikor azelőtt a kapitalizmus történetében. Noha hatásában néhány gazdasági válság katasztrofális volt mind az üzleti életben, mind a különböző társadalmi osztályokra nézve, egy kivétellel egyik sem látszott válságba juttatni a kapitalizmus rendszerét akár világméretekben, akár egy országban. A kivétel természetesen az 1929— 1933-as válság volt. Periodikus ingadozások Mihelyt a termelési ciklus e ritmusát felismerték, a gazdasági válságokat a század java részében elkerülhetetlen, de csupán időleges megszakításoknak tekintették, hasonlóan az aratás előre kevésbé kiszámítható, de nyilvánvalóan periodikus ciklusához, amely meghatározta a preindusztriális társadalmak életét. A kapitalizmus együtt élt a válságokkal, átélte, sőt túlélte azokat. Mindennek ellenére talán kevésbé ismert az a tény, hogy a kapitalizmus története folyamán megjelennek a periodikus ingadozások sokkal hosszabb típusai is, melyeket a szovjet közgazdász, Kondratyev próbált a 20-as években elemezni, s melyeket még ma is az ő nevével jelölnek. A periódusok húsz és harminc év között látszanak váltakozni egymással — pontos időtartamuk nem lényeges —, s a periódusokat a mai napig az árak különböző változásai jelzik. Az inflációt hosszú deflációs periódusok követik. Ezen túl nyomon követhetünk egy hosszabb jellegű hasonló vonulatot: az árcsökkenések általános tendenciáját a XIX. század elejétől — a napóleoni háborúk végétől — majdnem a század végéig, s egy általános áremelkedési tendenciát — melynek nagyon is tudatában vagyunk —, egy hosszú távú tendenciát a XX. század elejétől. A felvirágzás és a kapitalista expanzió periódusai így váltakoznak a gazdasági , — ahogy látni fogjuk — politikai és társadalmi bajokkal terhes periódusokkal. Ezt természetesen az üzletember szemszögéből mondom. Ami az átlagos dolgozó emberrel történt, az más, kétségkívül ezekkel kapcsolatban álló tényezőkön múlott, úgyhogy néhány üzleti problémákkal terhes periódus jelentős haladást tudott felmutatni az életszínvonal területén, a felvirágzás néhány periódusában pedig ennek az ellenkezője volt tapasztalható. De ezt csak közbevetőleg. Az * Hobsbawm professzor előadása 1975. március 5-én hangzott el a J. D. Bernal Peace Library rendezésében. • 3 Ы< ЪЪ