Nemzetnevelés, 1922 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-31 / 1. szám

NEMZETNEVELÉS — 1922. január 31. egész világ által mindenkor megcsodált nemzet az anyagi és erkölcsi pusztulás örvényénél áll. S az aggódó magyar lélek lelkéből feltör a keserű sóhaj: mi lesz velünk? Prédára leső ellenségtől körülvéve, bel­viszályoktól gyötörve: mi vár erre a sokat szenvedett nemzetre? Két évvel ezelőtt megfeszítve minden erőnket, a szenvedés tisztítótüzén átmenve, fogadkoztunk, hogy jobbak, szelídebbek, megértők, hivők le­szünk; egymást túlharsogva kiáltottuk szét az országba, nem, az egész világba, vissza Krisz­tushoz! S ma? ... Két év sok idő. Röstellem, szé­gyenlem leírni. Hogy szerettük akkor, két év előtt egymást s mint egymás felfalására készülő far­kasok állunk ma egymással szemben. Akkor — szerettünk, ma — gyűlölünk. Hogy összetartot­tunk akkor —­ s ma ahányan vagyunk, annyi­felé ... Akkor büszkék voltunk keresztény vol­tunkra, ma — megtagadjuk Krisztust. Ott tar­tunk, hogy magyar ember kétségbe vonja a ma­gyar faj nemzetfentartó erejét. Ott tartunk, hogy bűn a kereszténységet szolgálni, keresztény vol­tunkat hangoztatni. De hamar feledtünk, de gyengék, de következetlenek, de — igen, kimon­dom — elvtelenek vagyunk! És ha nem ismerném a magyar nép sok-sok jó tulajdonságát, lemondanék a reményről, hogy ez a nemzet visszaszerzi még valamikor az ő régi nagyságát, fényét, dicsőségét, erejét. De hiszek! Hiszem, hogy ez a nemzet ezer ellenséggel meg­­küzdve, nem fog elpusztulni; hiszem, hogy a ma­gyar nemzet az egész világ csodálatára újjászüle­tik s oly történelmet fog írni, mely a régi fényét felülmúlja. Hiszek, mert látom, tapasztalom a benső, lelki újjászületés pirkadását, Krisztushoz való komoly, becsületes visszatérést. Hiszem, amily nagy volt a lármás divatkeresztények száma, oly nagy lesz a kisebb szám­i, de benső kereszténységet élők ereje a magyar nemzet újjászületése munkájában. Hiszek, mert látom a katholikus tanítóság ébredését, hallom és olva­som a katholikus tanítóság sürgető, biztató sza­vát a katholikus tanügyi élet megindításához. Katholikus tanügy! Katholikus iskola! Katho­­likus pedagógia! Katholikus tanítóság! Ezeknek az ébredésében, ezeknek a tervszerű munkájá­ban látom én a nemzet újjászületését, a nemzet anyagi és erkölcsi megerősödését. Ennek a szol­gálatába áll az újonnan alakuló Katholikus Tan­ügyi Tanács, ezt fogja rendületlen hittel szol­gálni a Nemzetnevelés, ezt a célt tűzik maguk elé a munká­jukat megkezdő Katholikus Tanítóegye­sületek, ennek a munkának akar előharcosa lenni a katholikus tanítóság. A katholikus iskola, a katholikus tanítóság új­ból egymásra találva, tervszerű munkával fogja a benső, meggyőződéses katholikus lelkeket meg­teremteni. A katholikus iskolának, a katholikus tanítóságnak kell a krisztusi szeretetet úgy át­plántálni az emberek lelkébe, hogy az a gyűlölet magját ott megölje. A katholikus iskolának, a katholikus tanítóságnak kell a katholikus ma­gyarság összetartását erős akarattal úgy össze­kovácsolni, hogy „egy mindnyájáért, mindnyájan egyért“ áldozathozatalra is képesek legyenek. A katholikus iskolának, a katholikus tanítóság­nak kell a krisztusi benső hitet úgy megerősíteni a gyermekek, az ifjúság lelkében, hogy felnőtt korukban is ez a hit irányítsa őket következete­sen minden cselekedetükben. Ezzel a hittel, ezzel a reménnyel telve kezdjük meg az új esztendő hajnalán munkánkat, bízva a katholikus tanítóság megértő támogatásában, bízva mindazok munkásságában, akik a katho­likus összetartás, a krisztusi hit és szeretet útján akarják a prédára leső károgó varjak, a divat­keresztények belső nemzetsorvasztó konkolyhin­­tők karmaiból kiemelni s az anyagi és erkölcsi pusztulásból megmenteni ezt a sokat szenvedett, jobb sorsra érdemes, darabokra tördelt magyar nemzetet. Moravitz Lajos: 2 Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról. . . Díszes pergamentborítékban 24*— K Keppler: A szenvedés problémája. Díszes pergamentborítékban. Meg­jelenik február 15-ig. Clark: Elmélkedések Krisztus kín­szenvedéseiről. Díszes pergamentborítékban. Meg­jelenik februá­r 15-ig. Pedagógia. A Részletes Tanmenetről. Akadhatnak e lap olvasói között olyanok, akik előtt ez a téma nem érdekes, hiszen tudják, mi a Részletes Tanmenet, maguk is készítettek már ilyet nem is egy­szer. Hogy mégis helyet kérek soraimnak a „Nem­zet nevelésében, annak több oka van. Az első az, hogy az új tanítónemzedék egy nagy része a háború alatt, vagy az azt követő forradalmak közben lépett a tanítói pályára, amikor a népoktatás ügye teljesen a háttérbe szorult, mélyen alásülyedt, egyes falukban, sőt vidékeken majdnem megsemmisült. A harctérről, vagy évekig tartó fogságból hazaérkezett fiatal tanítók ilyen zűrzavarban azt sem tudják, hogyan kezdjenek

Next