Nemzetnevelés, 1935 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1935-07-01 / 13. szám
A KATHOLIKUS TANÍTÓEGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Etffis«té»i ár: Egési évre 4 pengő. Egyes FŐSZERKESZTŐK: Mám ár» 24 fillér. Szerkesztőség és kiadó ERDŐSI KÁROLY , FINTA SÁNDOR kftsratai: Budapest, VIL kerület, Szentkirályi•te* 88. Hám. Telefon : 4—M—6». Me«- Foldlö. Szorkeartfi: Jelenik minden hó 1-án ét 18-én. kocsán Károly A sNemzetnevetess a Püspöki Kar rendeletére minden katk. iskolának hivatalból jár és az iskolai könyvtárbsui megtrzenál. Hirdetések dljain: Pályázati hetézetnél minden név fül. Maaránhirdetéseknél 18 H. (Kéridített nayak ét Hámok e«re«y »ónak ■xámtttatnak.) Üzleti hirdetések klón ulmabáa nerint. Hirdetési dijak elére bekilldendet. Nyári feladat. Irja: Kocsán Károly. Hosszú, évtizedes küzdelmek után volt egy boldog pillanat, amikor a tanító érezhette magán, hogy mégis csak valaki. Valakije az országnak, a falunak, a városnak, családjának és önmagának. Megértették megérett kívánságait, megsimogatták vágyait, sőt, de ezen túl mentek, mert felemelték a mélységből, amelyben ott siránkozott régóta. Felemelték oda, arra a helyre, amely őt méltán meg is illette. A hosszú, szüntelen megújuló és a dicséretekből ki nem fogyó erkölcsi elismeréseken túl rendezték társadalmi ügyét. A tanító köztisztviselő lett. Nagy szó, mert addig idegen volt. Nem tudták hova tenni. Néha ugyanannak minősítették. Amikor ez kedvező volt valamire. De menten leszállították ebből a méltóságból, amint ezzel valami kötelezettség járt volna. — A jó tanítói társadalom, mint a világháború magyar tényezője, mint legintelligensebb baka vérzett el hősiesen a honi és idegen mezőkön. Valósággal emberfajként állt az orosz gőzhenger alá és jeltelen sírokban porlad hamva a kárpáti erdőkben. De amit egy magasabb szempont kívánta, tiszti rózsát kapott parolinjára a szegény tanító és láttad volna azt az emberfeletti teljesítményt, amit a tanító tiszt eme rendkívül felelős és díszes állásában elvégzett. Ahol volt, ahová a szerencse állította, onnan csak dicsőséggel távozott. De nem folytatom az e téren elkövetett hősi cselekedeteket, a kapott kitüntetéseket. Csak felemlítettem a későbbiek miatt a tanítók katonai hőskorát. Azonban az úgynevezett erkölcsi honoráció mellett a tanítókat megbecsülő ama kor, fogta a kenyérszelő kést és ezzel abból a jó, illatos, magyar kenyérből, amit ez a drága jó magyar nép termel, — a réginél egy kicsit nagyobb darabot kanyarintott a számára. Kiegyenlítette az addig bántó különbséget, amely a különböző jellegű tanító között volt. Nem az összeg nagysága szúrta a szíveket, hanem a mostoha és az édes gyerek közötti bántó kétféle bánásmód. Közös nevezőre kerültünk, fizetésben, kedvezményekben megszűnt az, hogy te az államon keresztül, te pedig az Egyházon keresztül szolgálod a magyar nemzet jövőjét. De még tovább megyek. Sikerült az előmenetel áttörhetetlen kőfalán — mondjuk Botond bárdjával — egy rést ütni, amelyen keresztül a tanító 10%-a bejuthatott Éden kertjébe, a VII. fizetési osztályba. Bekerült továbbá a vármegyei törvényen keresztül, legalább egy személyen keresztül hivatalosan a törvényhatóság közgyűlésébe. Értsük meg, mint a tanítóság képviselője. Ebből a pár, sebtiben idevetett adatból azt láthatjuk, hogy volt egy rövid időszak, amikor mondom, a tanító is volt valaki. Azonban alig tettük fel az utolsó téglát erre az épületre, jöttek a leépítők. Mintha megbánta volna a balkéz, amit adott a jobb Kinyújtotta és egymásután rombolta le azokat az építményeket, amelyeket annyi jog alapozott meg, amelyekhez annyi keserves fáradtság, verejték, öröm és bánat keveredett. A fentebb felsorolt igazságos, méltányos, megnyugtató, a tanítót hivatásának visszaadó rendelkezéseket mind, mind megmásították. Az adott filléreket alaposan megcsonkították. Jóvá nem tehető módon tizenhárom év óta dupla munka, egy fizetés mellett végzi kötelességét a tanító. Tiszti csillagja elhalványodott és újra csak majdnem a békebeli póttartalékba zuhant vissza. A szépen felépített állás szerkezetét alulról és felülről megbontották. Alul segéd lett. Felül pedig becsapódott előtte a VII. fizetés osztályba való jutás. A mostani generáció még bejuthatna, mert szolgálati ideje erre képesíti, de a jövő nemzedék elől már intézményesen záródik be a kapu. Számára ez most csak vágyakozás maradt. ..Sok volna elsorolni a visszaesést. Az elmúlt évtizedben egész siralomvölgye lett a tanítói társadalom életé. Időnként panasza sűrűn elhangzott a parnaszuson is. A törvényhozás há- 193