Nemzetnevelés, 1937 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1937-03-15 / 6. szám

XIX. évf. 6. szám, 1937. márc. 16. A KATOLIKUS TANÍTÓ-EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA előfizetés: ár: Egész évre 4 pengő. Egyes _ FŐSZERKESZTŐK: Hirdetések díjszabása: Pályázati hirdetéseknél szám ára 24 félér. Szerkesztőség és kiadó- ERDŐSI KÁROLY és FINTA SÁNDOR minden 8 HU. Magánhirdetéseknél 12 (111. k­iV&t&J. Budapest, VIll. kerület, Szentkirályi- I (Rövidített szavak és számok egy-egy szónak ute* 28. szám. Telefon : 1—463—69. Meg- Felelős szerkesztő: számíttatnak.) Üzleti hirdetések külön díjsza­jelenik minden hó 1-én és 13-én. Kocsán Károly bál szerint. Hirdetési díjak előre beküldendők. A Nemzetnevelés­ a Püspöki Kar rendeletére minden kát. iskolának hivatalból jár és az iskolai könyvtárban megőrzendő* A szélsőségek ellen. Irta: Kisházi Mihály. A magyar felelős vezetők közül ketten egy­szerre mutattak rá olyan jelenségekre a nyil­vánosság előtt, amelyek világosan bizonyítot­ták, hogy itt, ebben az országban, amely nagy és tiszteletreméltó önfegyelem árán ma a rend és nyugalom országa, következéskép a józan belátásra nem kell a magyar nemzetet taní­tani, vagy rászorítani, hiszen a mai viszonyok között nyugodtan, kilengések nélkül élni egy amúgy is mindenéből kifosztott nemzetnek ak­kora lelkierőt mutat, hogy még ellenségeink is csak tisztelettel mernek rólunk beszélni, szélsőséges izgatás folyik. Ezek a felszínre hozott és kellően alátámasztott jelenségek any­­nyira komolyak voltak, hogy azokkal nagyon komolyan foglalkoztak az ország felelős ve­zetői is és azt is szükségesnek tartották, hogy hivatalos nyilatkozat formájában nyugtassák meg a közvéleményt. Ezzel aztán a dolog politikai része, amely bennünket ennek a lapnak nyilvánossága előtt különben sem érinthet közelebbről, el is inté­ződött. A valóság azonban az, hogy nem térhetünk napirendre felette m­i, magyar tanítók, akik a néppel nap mint nap intenzíven foglalko­zunk és belelátunk azokba a mélységekbe nemcsak hideg ésszel, hanem testvéri szívvel is, amelyek a magyar nemzet keskeny élet­útját határolják és amelyek csábító lidérc­­fénnyel csalogatják magukhoz a falu, a vidék agyonhajszolt, jobb sorsért sóvárgó lakóit. Tessék a tényekkel komolyan számolni: a magyar vidéket lelkiismeretlen kezek akarják befolyásolni ! Ezt már évek óta hangoztatjuk és évek óta kérünk segélyt, és évek óta nem kapunk sem­mit. Akkor, amikor a Dunántúlon egy cso­port agresszíven lépett fel azért, hogy nép­művelési «jogainak» érvényt szerezzen, már tisztán láthattuk annak a szélsőséges törek­vésnek vakmerő és semmiféle eszköztől vissza nem riadó célkitűzését, amely addig csak titok­ban bujkált és csak «tanulmányúton» lévő ügy­nökei útján mert tapogatózni a lehetőségek után. Világos leszek : a féktelen pángermán agitációra gondolok itt, amely nem is annyira a nagynémet gondolatkört szolgálja, mint in­kább belső meghasonlást akar előidézni a nyelvi különbségek kihangsúlyozásával. Hiszen a nagy, sorsdöntő évek annyira összeková­csolták éppen a németajkú lakossággal a ma­gyart, hogy mindenkor testvérként éltünk ve­lük együtt akkor is, amikor éppen a német hatalmi törekvések ellen védekeztünk és szí­vesen ontották vérüket ezért a földért, ezért ■a nemzetért, amikor erre szükség volt. Szám­arányuk is világosan bizonyítja, hogy ész­­szerűtlen és utópisztikus minden ilyen törek­vés : 478.630 német lakik Magyarországon, ami az összlakosság 5­5%-ának felel meg. Össze­hasonlítva az előző népszámlálással, 1,4%-os fogyást vehetünk észre, tehát nem állhat meg az a feltevés sem, hogy a későbbi szaporodás igazolja a pángermán agitáció komolyságát. Ha még azt is hozzávesszük, hogy összefüggő tömböt sehol sem alkotnak olyan mértékben, amely önálló nemzeti élet és kultúra kiélésére és fejlesztésére lehetőséget nyújtana, akkor le kell számolnunk azzal a gondolattal, hogy a német állam nyúlna ezért a németségért ak­kor, amikor más területet kell megszereznie sokkal komolyabb életérdekek miatt, de még a németségnek semmi komolyabb lehetősége sincsen arra, hogy az új impériumtól jobb sorsot kaphasson. Mindezeket az ellenvetéseket csak azért so­rakoztattam fel, hogy egyúttal megtalálhassuk azokat a rugókat, amelyek ezt az eszközt is felhasználták arra, hogy zavart és meghason­lást keltsenek. A különféle politikai jelszavak alatt megbúvó tendencia mindig egyet akar és mindig egy irányból kell annak ki is in­dulnia : az örök tagadást és meghasonlást haj­szoló lélektől, akit nevezhetünk pillanatnyilag Ahasvérnek is, vagy Leninnek, vagy Trockij- 81

Next