Népegészségügy, 1960 (41. évfolyam, 5-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
NÉPEGÉSZSÉGÜGY 196«. 10. Megállapította, hogy a kórházi egyesítés haladó rendszer, amely tudományosan indokolt és amelyet a gyakorlat igazolt. Az egyesítés megszünteti a járóbetegrendelés és kórházi ellátás közötti széttagoltságot, elősegíti a körzeti (területi és üzemi) elv alapján álló megelőző munka kibővítését és megjavítását,’ s egyben lehetővé teszi a legszélesebb mértékű és leghatékonyabb járványügyi és egészségügyi felvilágosító intézkedéseket. Az egyesítés legalkalmasabb formája vagy az, amelyben az orvosok kétfázisos rendszerben, vagy amelyben ciklikusan váltakozó formában dolgoznak. (Kétfázisos rendszer: az orvos naponta két munkahelyen — kórházban és járóbetegrendelésen, kórházban vagy körzetben — dolgozik; ciklikus rendszer: a körzeti rendelőintézeti és kórházi orvosok meghatározott időnként — például háromhavonként — váltják egymást.) A szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, — s ez a Péterfy Sándor utcai kórház tapasztalata is, — hogy sok orvos bevonása az osztályos munkába a kórházi rendet zavarja és megnehezíti az ápolónői munka megszervezését is. A csehszlovák tapasztalatok szerint a körzeti orvosok számára legmegfelelőbb a ciklusos rendszer. Szovjet és hazai tapasztalatok is azt mutatták, hogy a háromtagozatú rendszer az orvosnak és ambuláns betegeknek ugyan megfelel, mivel egyazon orvos gyógyította őket a rendelőintézetben és otthon, de a kórházi betegek ezt a beosztást megsínylették. A kórházi osztályon az orvos csak rövid ideig tartózkodott és a kórtermek nyugalmát, munkarendjét megzavarta az egymást váltó orvosok gyakori vizitje. A felszabadulás előtt a magyar gyógyító ellátás három lépcsőből állott, külön működtek a kórházak, külön a szakorvosi rendelőintézetek és velük egy szinten a gondozók, harmadik szinten külön működtek az általános betegellátást nyújtó körzeti orvosok, akik túlnyomó többségükben magánrendelőikben látták el — alacsony színvonalon — betegeiket. A felszabadulás után a háborús károk kiküszöbölésén túl, a betegellátás átszervezésében a fő feladat az volt, hogy a múlt anarchisztikus, önző osztálypolitikáján alapuló egészségügye helyett a népet szolgáló, szocialista, preventív irányú, tervszerű, magas színvonalú, egységes, állami egészségügyi ellátást létesítsünk. A feladatot több lépcsőben lehetett csak megoldani. A szocialista egészségügy fejlesztésében számos kezdeményezés történt az 1949—50-es években. A Péterfy Sándor utcai kórház rendedelőintézet 1951. végén azt a feladatot kapta az Egészségügyi Minisztériumtól, hogy Budapest VII. kerületében az egész lakosság részére könnyen hozzáférhető, magasszintű egészségügyi ellátást szervezzen meg. Különböző szervezési változások után alakult ki a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet jelenlegi formában való egyesítése, amelynek tapasztalatait Lendvai József dr., Iványi Frigyes dr. és mások több helyütt is ismertették, legutóbb Lendvai és Strasser 1957-ben Szervezeti tekintetben azóta 298 lényegesebb változás a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelő egységében nem következett be , így az azóta eltelt idő is megadja további tapasztalataink leszűréséhez a lehetőséget. 1. táblázat A VII. kerület mintegy 150 000 lakójának orvosi ellátása három szinten történik: a) körzeti orvosok, b) rendelőintézetek, c) kórházak. I. A kerület betegeit 48 körzeti orvos látja el, (41 a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet, 7 pedig a Madách téri rendelőintézet felügyelete alatt). A körzeti orvosok túlterheltek, minthogy 3200—3400 biztosított jut egy-egyre. A körzeti orvosok számának szaporításával valamennyit javult a helyzet. Tehát a VII. kerület körzeti orvosai néhány hasonló beosztású, de más területen dolgozó kollégájukhoz viszonyítottan több munkát kénytelenek végezni. A körzeti orvosok közül hárman még lakásukon rendelnek, a VII. kerület többi körzeti orvosa 7 körzeti orvosi rendelőben. A körzeti orvosokból szakképesítés szerint: 12 a belgyógyász, 30-nak egyéb szakorvosi képesítése van (nőgyógyász, sebész, fogorvos), hatnak pedig általános orvosi gyakorlata van. Kormegoszlás szerint: 40 évnél fiatalabb 10, 40—50 éves 9, 50—60 éves 9, 60—70 éves 11, 70 év felett 2 van. E számok alapján meg kell állapítanunk, hogy a körzeti orvosi ellátás szintjén mind a szakszerűség, mind pedig a munkaképesség tekintetében számos nehézség adódik. Az idevágó rendelkezések szerint ugyan a körzeti orvosoknak alapvető feladata a gyógyító-megelőző tevékenység, de bizonyos közegészségügyi-járványügyi feladatokat is el kell végezniük. A rendelkezések és előírások szervezeti tekintetben még sok hézagosságot mutatnak, s ennek következtében a közegészségügyi és gyógyító munka közötti megfelelő összhang, szervezettség még nem jut kellő mértékben kifejezésre. Az elmúlt években a VII. kerületi betegek ellátásában a kórház-rendelői egység a területi ellátási elv alapján került lényegében alkalmazásra, s a körzeti orvosok szakmai irányítása a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet keretében történt. Szükséges azonban arra is rámutatni, hogy a területi vezető kórházak ez irányú feladatainak összehangolása még további szervezeti intézkedéseket tesz szükségessé. Nem kellően szabályozott a kerületi tanácsok egészségügyi osztályainak és a területi vezető kórházak kapcsolata sem. Ez a Péterfy Sándor utcai kórházra is vonatkozik s ezt illetően itt pl csak a körzeti orvosoknak a tanácsi egészségügyi osztály feladatába tartozó, de igen hiányos ellenőrzésére utalok. Ugyanígy hiányosnak mondható politikai nevelésük szervezése is, de visszásságot jelent alkalmaztatásuk, munkába állításuk kellően nem egységesített szervezése, a már fentebb említett és alapvető, szakmai feladatokra vonatkozó hiányosságokon kívül. Az 1958. március 1-i részleges területi átszervezés szerint a területi elv alapján a biztosítottak csak ■ Körzetek lélekszáma a VII. kerületben (1958) Rendelőintézet Kerület Egy orvosra jutó lakos Péterfy S. u. VII. 3126 Péterfy S. u. XV. 2142 Csengery u. VI. 2403 Szövetség u. XVI. 2523