Népegészségügy, 1966 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

NÉPEGÉSZSÉGÜGY 1966. 1. nemcsak elméleti jellegű tanulmányoknak ad helyet, hanem a mindennapos egészségügyi szervezési gyakorlat problémáinak, megfigyelé­seinek is. Lehetőséget nyújt továbbá olyan köz­lemények számára, amelyek a lakosság egész­ségi állapotának alakulását befolyásoló hygiénés és járványügyi problémákkal foglalkoznak és ezért az egészségügyi szervezők érdeklődésére számot tarthatnak. Az egészségtudomány magyar klasszikusa, Fodor József vetette fel elsőnek egy országos közegészségügyi tudományos és gyakorlati irá­nyító intézmény szükségességét. 1874-ben, mi­dőn a hygiene tanszékének tanára lett, kidol­gozta egy olyan „központi észlelde” tervét, amely a hygiene oktatása mellett tudományos kutatásokat is végez és szakmailag irányítja a területi közegészségügyi munkát. Fodor terve­zetét annak idején Magyarországon nem való­sították meg. A tervezet indokoltságát bizonyí­totta, hogy ugyanezekben az években létesült Németországban a Reichsgesundheitsamt és eb­ben szerepet kellett tulajdonítanunk Fodor Jó­zsef németre is lefordított közleményének. A továbbiakban Fodor tanítványának, Frank Ödönnek kezdeményezésére 1894-ben létrehoz­tak a Belügyminisztérium keretében egy bakte­riológiai laboratóriumot, amely azonban csak különleges járványügyi esetekben végzett vizs­gálatokat. Fodor még egyszer „A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja, tekintettel az egészségtudomány és a közegészségügy igé­nyeire” című, 1898-ban kiadott könyvében mu­tatott rá arra, hogy a fővárosi egészségügyi hi­vatal és intézet, amelyet a főváros közegészség­­ügyének irányítására javasolt, állami jelleggel, országos feladatok megoldását is végezné és en­nek alátámasztására működése a kutatómun­kára is kiterjedne. Társadalmi-politikai viszonyok, az ország egészségügyi helyzetének fokozódó elmaradott­sága, a megelőző orvostudomány egyre kétség­telenebb eredményei közreműködtek abban, hogy 5 évtizeddel Fodor javaslata után, tör­vényt hozzanak az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről. Az 1925. évi XXXI. tör­vénycikk szerint: „Az intézet feladata a köz­egészségi tudomány gyakorlati előmozdítása, fő­leg a fertőző betegségek ellen irányuló védeke­zés irányítása, a közegészségügyi hatóságok tá­mogatása és közreműködés a közegészégügyi személyzet, különösen a tisztiorvosi kar megfe­lelő kiképzésében.” Az Országos Közegészségügyi Intézet mű­ködése 1927-ben indult meg. Az első években főleg a laboratóriumi munkában nyilvánult meg Az egészségügy 1966. évi feladatainak meg­valósításával tovább javul majd a szocializmus útján haladó népünk egészsége. Az orvosok és az összes egészségügyi dolgozók szakszerű és felelősségteljes munkája szükséges mindehhez. A munka megszervezésének egyáltalán nem könnyű feladatában kíván a lehetőségeinek megfelelően közreműködni a Népegészségügy szerkesztősége és egyre nagyobb számú cikk­írója, az Intézet tevékenysége, majd kibontakozott a tervező-szervező és oktatói munka is. Laboratóriumi vizsgálatok elvégzése céljá­ból létesült az Intézet bakteriológiai osztálya, a továbbiakban azonban az osztály feladatköre, a bakteriológiai diagnosztikai vizsgálatokon túl­menően, a bacillusgazdák felkutatásával és nyil­vántartásával, a hastífusz elleni oltóanyag elő­állításával bővült. A pathohistológiai és parazi­­tológiai osztály az onkológiai vonatkozású szö­vettani készítmények vizsgálatával és a bélfér­gek kórismézésével, továbbá a maláriával kap­csolatos vizsgálatokkal foglalkozott. A szeroló­­giai osztály keretében végezték a kötelezően el­rendelt lies-diagnosztikai vizsgálatokat, továb­bá a diphtheria elleni oltóanyag előállítását. 1937-ben a bakteriológiai tevékenység mikro­biológiai munkásságra fejlődik fel, felállították az influenza-kutató laboratóriumot, 1942-ben a Pasteur-laboratóriumot. Az Intézetnek és az In­tézeten kívül előállított oltóanyagok mennyisé­gének növekedése 1939-ben szükségessé tette az oltóanyagellenőrző osztály létesítését. A kötelező bakteriológiai diagnosztikai vizs­gálatok elrendelése a laboratóriumi munkát annyira megnövelte, hogy azt csak decentrali­záltan lehetett elvégezni. Már 1929-ben meg­kezdődött a fiókállomások felállítása. 1938-ban fiókállomás működött Baján, Debrecenben, Mis­kolcon, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Pé­csett, Székesfehérvárott, Gyulán és Szombathe­lyen. Hivatalos érvényűnek ismerték el ezenkí­vül 10, ún. engedélyes kórház laboratóriumának bakteriológiai vizsgálatait. A főváros területére vonatkozóan a vizsgá­latokat a Pertik Ottó által 1889-ben megszerve­zett Székesfővárosi Bakteriológiai és Közegész­ségügyi Intézet végezte, amelyet a húszas évek­ben ugyancsak jelentősen bővítettek. Az Országos Közegészségügyi Intézet fon­tos feladata volt a gyógyszerek laboratóriumi ellenőrzése. Az Intézet kémiai osztálya végezte a gyógyszerkülönlegességek, szerobakteriológiai készítmények ellenőrzését, engedélyezését és törzskönyvezését, a magisztrális készítmények szúrópróbaszerű ellenőrzését. Az osztály kereté­ben indultak meg, de később önálló részlegek­ HAHN GÉZA DR.: Negyvenesztendős az Országos Közegészségügyi Intézet 2

Next