Népegészségügy, 1966 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
NÉPEGÉSZSÉGÜGY 1966. 1. nemcsak elméleti jellegű tanulmányoknak ad helyet, hanem a mindennapos egészségügyi szervezési gyakorlat problémáinak, megfigyeléseinek is. Lehetőséget nyújt továbbá olyan közlemények számára, amelyek a lakosság egészségi állapotának alakulását befolyásoló hygiénés és járványügyi problémákkal foglalkoznak és ezért az egészségügyi szervezők érdeklődésére számot tarthatnak. Az egészségtudomány magyar klasszikusa, Fodor József vetette fel elsőnek egy országos közegészségügyi tudományos és gyakorlati irányító intézmény szükségességét. 1874-ben, midőn a hygiene tanszékének tanára lett, kidolgozta egy olyan „központi észlelde” tervét, amely a hygiene oktatása mellett tudományos kutatásokat is végez és szakmailag irányítja a területi közegészségügyi munkát. Fodor tervezetét annak idején Magyarországon nem valósították meg. A tervezet indokoltságát bizonyította, hogy ugyanezekben az években létesült Németországban a Reichsgesundheitsamt és ebben szerepet kellett tulajdonítanunk Fodor József németre is lefordított közleményének. A továbbiakban Fodor tanítványának, Frank Ödönnek kezdeményezésére 1894-ben létrehoztak a Belügyminisztérium keretében egy bakteriológiai laboratóriumot, amely azonban csak különleges járványügyi esetekben végzett vizsgálatokat. Fodor még egyszer „A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja, tekintettel az egészségtudomány és a közegészségügy igényeire” című, 1898-ban kiadott könyvében mutatott rá arra, hogy a fővárosi egészségügyi hivatal és intézet, amelyet a főváros közegészségügyének irányítására javasolt, állami jelleggel, országos feladatok megoldását is végezné és ennek alátámasztására működése a kutatómunkára is kiterjedne. Társadalmi-politikai viszonyok, az ország egészségügyi helyzetének fokozódó elmaradottsága, a megelőző orvostudomány egyre kétségtelenebb eredményei közreműködtek abban, hogy 5 évtizeddel Fodor javaslata után, törvényt hozzanak az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről. Az 1925. évi XXXI. törvénycikk szerint: „Az intézet feladata a közegészségi tudomány gyakorlati előmozdítása, főleg a fertőző betegségek ellen irányuló védekezés irányítása, a közegészségügyi hatóságok támogatása és közreműködés a közegészégügyi személyzet, különösen a tisztiorvosi kar megfelelő kiképzésében.” Az Országos Közegészségügyi Intézet működése 1927-ben indult meg. Az első években főleg a laboratóriumi munkában nyilvánult meg Az egészségügy 1966. évi feladatainak megvalósításával tovább javul majd a szocializmus útján haladó népünk egészsége. Az orvosok és az összes egészségügyi dolgozók szakszerű és felelősségteljes munkája szükséges mindehhez. A munka megszervezésének egyáltalán nem könnyű feladatában kíván a lehetőségeinek megfelelően közreműködni a Népegészségügy szerkesztősége és egyre nagyobb számú cikkírója, az Intézet tevékenysége, majd kibontakozott a tervező-szervező és oktatói munka is. Laboratóriumi vizsgálatok elvégzése céljából létesült az Intézet bakteriológiai osztálya, a továbbiakban azonban az osztály feladatköre, a bakteriológiai diagnosztikai vizsgálatokon túlmenően, a bacillusgazdák felkutatásával és nyilvántartásával, a hastífusz elleni oltóanyag előállításával bővült. A pathohistológiai és parazitológiai osztály az onkológiai vonatkozású szövettani készítmények vizsgálatával és a bélférgek kórismézésével, továbbá a maláriával kapcsolatos vizsgálatokkal foglalkozott. A szerológiai osztály keretében végezték a kötelezően elrendelt lies-diagnosztikai vizsgálatokat, továbbá a diphtheria elleni oltóanyag előállítását. 1937-ben a bakteriológiai tevékenység mikrobiológiai munkásságra fejlődik fel, felállították az influenza-kutató laboratóriumot, 1942-ben a Pasteur-laboratóriumot. Az Intézetnek és az Intézeten kívül előállított oltóanyagok mennyiségének növekedése 1939-ben szükségessé tette az oltóanyagellenőrző osztály létesítését. A kötelező bakteriológiai diagnosztikai vizsgálatok elrendelése a laboratóriumi munkát annyira megnövelte, hogy azt csak decentralizáltan lehetett elvégezni. Már 1929-ben megkezdődött a fiókállomások felállítása. 1938-ban fiókállomás működött Baján, Debrecenben, Miskolcon, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Pécsett, Székesfehérvárott, Gyulán és Szombathelyen. Hivatalos érvényűnek ismerték el ezenkívül 10, ún. engedélyes kórház laboratóriumának bakteriológiai vizsgálatait. A főváros területére vonatkozóan a vizsgálatokat a Pertik Ottó által 1889-ben megszervezett Székesfővárosi Bakteriológiai és Közegészségügyi Intézet végezte, amelyet a húszas években ugyancsak jelentősen bővítettek. Az Országos Közegészségügyi Intézet fontos feladata volt a gyógyszerek laboratóriumi ellenőrzése. Az Intézet kémiai osztálya végezte a gyógyszerkülönlegességek, szerobakteriológiai készítmények ellenőrzését, engedélyezését és törzskönyvezését, a magisztrális készítmények szúrópróbaszerű ellenőrzését. Az osztály keretében indultak meg, de később önálló részlegek HAHN GÉZA DR.: Negyvenesztendős az Országos Közegészségügyi Intézet 2