Népegészségügy, 1971 (52. évfolyam, 1-6. szám)

1971-02-01 / 1. szám

52. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1971. FEBRUÁR NÉPEGÉSZSÉGÜGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM E­G­É­SZS­É­G­PO­LIT­I­KA I. EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSI FOLYÓIRATA Dr. Vikol János, az Országos Onkológiai Intézet igazgató-főorvosa, Genfben tragikus hirtelenséggel meghalt. Munkahelyén, látszatra jó egészségben, szo­kott energikus modorában a rák­megelőzés szervezeti kérdéseiről vezetett egy nemzetközi szakértőkből álló értekezletet, amikor a halál elragadta. * * * Dr. Vikol János 1911. szeptember 18-án Karcagon született és 1970. október 27-én Genfben halt meg. A két időpont és helységnév között küzdelmes, eredmé­nyes, korszakunkra jellemző életpálya ívelt át. Az orvosi egyetemet 1935-ben végezte el Debrecen­ben s ugyanitt szerezte meg 1938-ban a műtősebészi oklevelét. A háborús éveket a fronton töltötte. A felszabadu­lás után 1945-ben jelentkezett az új demokratikus had­seregbe, elvégezte az antifasiszta iskolát és azonnal fontos megbízatásokat kapott. Eleinte a Debreceni Helyőrségi Kórház megszerve­zésével foglalkozott, majd a Népjóléti Minisztérium­ban államtitkárrá nevezték ki. Ebben a beosztásában közreműködött a magyar egészségügy helyreállításá­ban és szerezte meg széles körű tapasztalatait az egész­ségügyi szervezésben, melyeket későbbi fontos kórház­igazgatói munkaköreiben, 1955-től pedig mint a Fő­városi Tanács VB Egészségügyi Osztályának vezetője, értékesített. 1959-ben fontos megbízást kapott az Or­szágos Onkológiai Intézet és az Országos Onkológiai Hálózat vezetőjeként. Ebben a minőségben vezette a hazai rákellenes küzdelmet 1966-ig. Ekkor fontos kül­földi megbízatást kapott­ kormányunk, mint a ma­gyar szocialista egészségügy reprezentánsát, az Egész­ségügyi Világszervezet (EVSZ) Rák­osztályának veze­tésére küldte ki. Itt dolgozott haláláig és működésével elismerést és megbecsülést szerzett nemzetközi vona­lon is. Feladatai közé tartozott az EVSZ világrészekre kiterjedő Területi Szervezeteinek ellenőrzése, és mun­kája során beutazta az egész világot, széleskörű ta­pasztalatait nemzetközi méretekben hasznosíthatta. Érthető, hogy 1971 szeptemberére tervezett hazatéré­sét a hazai rákellenes küzdelemben érdekelt tényezők és munkatársak reményekkel telítve várták. Sajnos, a sors másként határozott. * * * Magasszintű és eredményes munkáját a kormány­zat és főhatóságok több kitüntetéssel méltányolták, így megkapta: a Magyar Népköztársaság Érdemérem III. fokozatát, a „Kiváló Orvos” címet és a „Munka Érdemrend” arany fokozatát. DR.VIKOS JÁNOS (1911-1970) 1 1

Next