Népegészségügy, 1978 (59. évfolyam, 1-6. szám)

1978-02-01 / 1. szám

59. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1978. FEBRUÁR NÉPEGÉSZSÉGÜGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM EGÉSZSÉGPOLITIKÁ­­. EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSI FO­LYÓIROTAl Népegészségügy 59. 1-3 1978. A szocialista országok egészségügyi minisztereinek XVIII. konferenciájáról A szocialista országok egészségügyi minisztereinek legutóbbi XVIII. 1977. június 20—23. között Pöstyén­­ben tartott konferenciája az egészségügy területén az integráció és a specializáció kérdéseivel foglalkozott. A miniszteri konferencia e kérdésben elfogadott állás­­foglalását az alábbiakban közöljük. Megvitatva az integráció és a specializáció kérdéseit a szocialista országok egészségügyében, a szocialista országok egészségügyi minisztereinek XVIII. Konfe­renciája megállapítja, hogy — az integráció és a specializáció a marxista filozófia általános elveinek megfelelően egymással kölcsö­nösen kapcsolatos, objektív és törvényszerű fejlő­dési folyamat; — a megismerési folyamat a tudomány bármely ágában, ezen belül az orvostudományban, elkép­zelhetetlen a tudományos ismeretek szakadatlan differenciálódása nélkül, mely egyre szűkebb sza­kosodást von maga után a gyakorlati egészségügy és az orvostudomány minden területén; — a tudományos-technikai haladás egyrészt nagy lehetőségeket teremt a tudományok további diffe­renciálódásához, másrészt sürgetően követeli nem­csak az orvostudomány különböző területein, ha­nem a tudomány és a technika más ágaiban is felhalmozott ismeretek integrációját, minőségileg új, magasabb szinten;­­—■ a differenciálódás és az integráció lényegét tekintve egy és ugyanazon megismerési folyamat két oldala; az egészségügy fejlődése, a lakosság egészségi álla­potáról való gondoskodás a szocialista társadalom­ban nem spontán történik, hanem társadalmunk objektív fejlődéstörvényeinek felismerése, a lakos­ság egészségügyi szükségleteinek elmélyült tudo­mányos elemzése alapján, a társadalom céljainak megfelelően; — az orvostudományban és az egészségügy gyakor­latában végbemenő integrációs és szakosodás, folyamatok meghatározzák a lakosság különböző fajta egészségügyi ellátásának szervezési formáit, lényegesen kihatnak az ambuláns poliklinikai, a fekvőbeteg- és egyéb intézmények szervezeti struk­túrájára és funkciójára; — a tervszerű és tudományosan irányított integrációs és specializációs folyamat célja a társadalmi, gaz­dasági, tudományos és technikai haladás, a tár­sadalom anyagi és kulturális színvonalának emelése; az integrációs és specializációs folyamatok az egészségügyben elősegítik az ellátás minőségének és hatékonyságának növelését, az ember egészségé­nek hatékonyabb védelmét és ezzel együtt a munka­erő hatékonyabb újratermelődését, a munka ter­melékenységének növekedését és végső soron a nép­­jólét emelkedését; — a komplex megközelítésnek az ember egészségének és környezetének védelmét illetően meg kell felelni az orvostudományban és az egészségügy gyakorla­tában elért színvonalnak; az orvostudomány és technika szakadatlan differenciálódásának, az új orvosi diszciplinák születésének nem kell arra vezetni, hogy az ismeretek felaprózódjanak és az emberi szervezettel kapcsolatosan dezintegrált szemlélet alakuljon ki; éppen ellenkezőleg, a meg­betegedések etiológiájának és pathogenezisének vizsgálatakor, a konkrét megelőző, diagnosztikus, therápiás és rehabilitációs módszerek kidolgozásá­nál abból kell kiindulni, hogy az emberi szervezet egységes egész, egységes rendszer, és hogy az ember egészségi állapotát döntően befolyásolja élet-, munka- és szociális környezete;­­— a szakosított és erősen szakosított egészségügyi intézmények célirányos kialakítása megfelel annak a követelménynek, hogy az erőket és eszközöket koncentráljuk a magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátás biztosítására. A szocialista országok egészségügyének szakosodá­sát, mint további fejlődésének elengedhetetlen előfel­tételét, meghatározza az orvostudomány és a technika haladása, a tudományos kutatások eredményeinek egyre szélesebb körű gyakorlati alkalmazása, társadal­munk szociális és kulturális fejlődési szintje, az egész­ségi állapot változásai, a lakosság életkori és foglalko­zási struktúrája, valamint az élet-, a munka- és a szociális környezet változásai. Az egyre fokozódó szakosodással egyidejűleg, azzal dialektikus egységben megy végbe az integráció folyamata, mely különösen világosan megnyilvánult az egészségügyi intézmények és az egészségügyi irányító szervek egységes rendszeré­nek kialakításában. Az integráció azon objektív szükségszerűség felismerésének a megnyilvánulása, mely szerint az egészségügyi szolgálatokat egységes rendszerbe kell egyesíteni, olyan rendszerbe, melynek segítségével szervezi, irányítja és biztosítja minden szocialista állam a lakosság egészségének védelmét. 1 1

Next