Népegészségügy, 1997 (78. évfolyam, 1-6. szám)

1997-02-01 / 1. szám

78. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1997. NÉPEGÉSZSÉGÜGY NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM EGÉSZSÉGPOLITIKAI FOLYÓIRATA BOJÁN FERENC DR. CSEPE PÉTER DR. „Népegészségügyi iskola” világbanki program Debreceni Orvostudományi Egyetem Társadalomorvostani Intézete (Igazgató: Bóján Ferenc dr.) Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti és Társadalomorvostani (Igazgató: Simon Tamás dr.) Összefoglalás A magyar kormány az egészségügy reformjának elősegí­tése érdekében 1993-ban 91 millió dollár hitelt vett fel a Világbanktól. Az „Egészségügyi Szolgáltatások és Me­­nedzsment”-nek nevezett világbanki projekten belül egy népegészségügyi iskola létrehozását is elhatározták abból a célból, hogy a népegészségügyi rendszer fejlesztését népegészségügyből modern szellemben felkészített szak­emberek kibocsátásával támogassa. A Népegészségügyi Iskola létrehozása a Debreceni Or­vostudományi Egyetemen történt. Az első „másoddiplo­mát” adó szakon a képzés 1996-ban indult. A Népegész­ségügyi Iskola további “másoddiplomás” szakok indítá­sát tervezi környezetegészségügyből (1997), epidemioló­giából (1997), egészségmegőrzésből (1998) és egészség­­ügyi gazdaságtanból (1999). A tudományos továbbkép­zést szolgáló PhD program kidolgozását 1997-ben terve­zik. A Népegészségügyi Iskola 1997-től rövid továbbkép­ző tanfolyamokat szervez a népegészségügyi szolgálatban dolgozók számára. A 1I. világháborút követő időszakban a halálozás Magyar­­országon jelentősen csökkent, és az 1960-as évek közepére a nyugat-európai országok halandóságához hasonló szintet ért el. Ezt követően a halandóság javulása megállt, sőt egyes korcsoportokban a halandóság kifejezett növekedése indult el. Az 1970-es és 1980-as évek során a születéskor várható átlagos élettartamban egyre nagyobb különbség alakult ki Magyarország és a fejlett nyugat-európai országok között, a különbség az 1990-es évek közepére elérte a 7-8 évet. A kü­lönbségért elsősorban az idült, degeneratív, nem fertőző be­tegségek okozta idő előtti halandóság a felelős. A kedvezőtlen mortalitási viszonyokkal leginkább terhelt az aktív korú népesség, és ezen belül is a férfi populáció. E korcsoport halálozása az 1990-es éveken meghaladja számos fejlődő országban és Magyarországon az 1920-30-as évek­ben ugyanezen korcsoportban megfigyelt halálozást. Az utóbbi évtizedben legjelentősebb a növekedés az alkoholos májzsugor és a tüdőrák okozta halálozásban (1). Az időben történő megfelelő orvosi-egészségügyi beavat­kozással elkerülhető halálozás Magyarországon jóval maga­sabb, mint a nyugat-európai országokban. Az elkerülhető ha­lálozás Magyarországon a férfiaknál az összhalálozás mint­egy 15%-át, a nőknél csaknem 25%-át teszi ki. A lakosság halandósággal mért egészségi állapotában je­ Summary The Hungarian government obtained a loan of 91 million USD from the World Bank in 1993 to support the health sector reform in Hungary. Within the framework of this “Health services and management” World Bank project a School of Public Health has been determined to be cre­ated to strengthen the human resources required for the improvement of effectiveness and efficiency of the public health system. The School of Public Health has been established within the structure of the Medical University of Debrecen. The first “secondary diploma” course equivalent to the Masters programme started in Autumn 1996. More “se­condary programmes” are planned to be developed and start such as environmental health (1997), epidemiology (1997), health promotion (1998), health economics (1999). In addition, PhD programme will be developed in 1997 for training for research in public health sciences.. From 1997 short upgrading and retraining courses will be offered to those in service. lentős területi és társadalmi-gazdasági különbségek mutatha­tók ki az országon belül. Hasonló egyenlőtlenségek mutatha­tók ki az egészségügyi szolgáltatások igénybevételében, mi­nőségében, illetve a szolgáltatásokhoz való hozzájutás esé­lyében. Magyarországon a legsúlyosabb egészségügyi problémák az életmóddal (táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás) kapcsolatosak. Számos bizonyíték áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan is, hogy a gyógyító ellátás rendszere a hatásos­ság, a hatékonyság és a minőség más szempontjaiból komoly problémákkal terhelt. Mindezek mellett a tradicionálisnak tekintett kockázati tényezők, mint pl. a környezetszennyezés, a fertőző ágensek, a társadalmi-gazdasági depriváció folya­matos népegészségügyi veszélyt jelentenek. 1991 előtt a népegészségügyi rendszer bázisát a közegész­ségügyi-járványügyi állomások (KÖJÁL) hálózata képezte, amely elsősorban környezetegészségügyi (beleértve az élel­mezési és táplálkozási, munka- és sugáregészségügyi felada­tokat), járványügyi és egészségügyi felvilágosító/egészség­­nevelő feladatokat látott el. Ugyanakkor az idült, nem fertő­ző betegségek epidemiológiája, a környezetepidemiológia, az egészségmegőrzés, az egészségügyi szolgáltatások értéke­lése és a népegészségügyi szükségletekre épülő - ezáltal a népegészségügyi problémákra adekvát választ adni képes - 3

Next