Népfront, 1967 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Műhely A népfront nem taktika Lapunk decemberi számában a IX. pártkongresszusra reagáló első vissz­hangként a Központi Bizottság beszá­molójának azon tételeit idéztük, ame­lyek a Hazafias Népfront-mozgalomnak­­ a közéletben betöltött szerepével fog­lalkoznak. Valóban csak az első és gyorsan támadt visszhangról lehetett szó, hiszen a kongresszuson a népfront­ról elhangzott megállapítások — mint legutóbb is utaltunk rá — komoly elemzést kívánnak. Társadalmi fejlődé­sünknek olyan szakaszába jutottunk, amelyet a munkási hatalom megterem­tése, a szocialista termelési viszonyok létrehozása után — forradalmunk har­madik nagy szakaszának is nevezhe­tünk, s amelynek célja a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ennek megfelelően változik és alakul a népfront szerepe, feladata is, hiszen a fejlődés során társadalmunk osztá­lyainak és rétegeinek alapvető érdekei azonosak lettek. A magyar társadalom döntő többsége magáénak vallja a Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak a szo­cializmus teljes felépítésére irányuló célkitűzéseit, és odaadóan munkálko­dik azok megvalósításán. Ennek az egyetértésnek alapján formálódik a leg­szélesebb körű nemzeti egység. A IX. kongresszus is azt tartotta egyik leg­fontosabb feladatának, hogy ezt az egy­séget tovább szilárdítsa, a munkásosz­tály vezetésével tovább erősítse népünk összefogását a szocializmus teljes fel­építésére, az imperializmus elleni harc­ra, a béke védelmére. A népfront­i politikánk szerves része Kállai Gyulának, a Minisztertanács elnökének, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elnökének kongresszusi re­ferátuma különösen alkalmas arra, hogy a népfront szerepét történelmünk mos­tani állapotának megfelelően elemez­zük. Annál is inkább, mert Kállai Gyula rövid összefoglalót adva a nép­frontmozgalom fejlődéséről, pontosan körülhatárolta feladatait a mostani helyzetben. A történelmi visszapillantásban szó van arról: Leninnek a proletárdiktatú­ráról szóló útmutatásai azt is tartal­mazzák, hogy a munkáshatalom egyben a legszélesebb osztályszövetség is a munkásosztály vezetésével. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában mi ezt az osztály­­szövetséget a nemzeti egység politiká­jával valósítjuk meg. A formálódó, erősödő szocialista nemzeti egység nem jelenti azt, hogy az osztály­harc már befejeződött ha­zánkban. Természetesen az osztályharc nálunk már nem a tőkések, a földes­, urak, a kulákok ellen folyik és nem ut­cai tüntetésekben, sztrájkokban nyilvá­nul meg, hanem abban, hogy milyen sikerrel vezeti és irányítja pártunk a legszélesebb tömegeket a szocializmus teljes felépítésére. Ennek megfelelően — hangsúlyozta a népfront elnöke a kongresszuson — az osztályharc eszközei és módszerei is tovább változnak, az adminisztratív és hatalmi eszközöktől és módszerektől, gazdasági, ideológiai, szervezési és ne­velési irányban. Lehet, hogy ez sokak számára nem olyan látványos, mint amilyenek a régebbi, nyílt osztályössze­ütközések voltak, de sokkal bonyolul­tabb, sokrétűbb, és ugyanolyan forra­dalmi hitet, edzettséget, meggyőződést kívánó harc, ugyanolyan forradalmi tett. A szocialista nemzeti egység megszi­ !

Next