Népfront, 1969 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
15 erőket, s ehhez kalkulálta hozzá a tanács a saját lehetőségeit. így született meg a járda első száz métere Tácott, amelyet azóta sok száz méter követett. Hősök születése A közösség érdekében végzett önfeláldozó munkának hősei is születtek, akikről még most is beszélnek a táciak. Ilyen például Hollósi Gyula bácsi, aki sorra járva a házakat, mindenkit mozgósított a Petőfi Sándor utca kikövezése érdekében. Nem is maradt otthon senki, még az aszszonyok is lapátot, ásót fogtak, segítettek a férfiaknak. — Volt olyan ember is, aki önmaga vállalta egy-egy nagyobb feladat elvégzését — szól közbe a tanácselnök. — Nem volt művelődési otthonunk, s ennek nagy hiányát éreztük. Állt a kövesút mellett egy régi vendégfogadó, azt szemeltük ki erre a célra, mert pénzünk nem volt újat építeni. Pénzünk nem volt, de erőnk, lelkesedésünk annál több, s ebből futotta. Így lett abból a régi kopott, elhanyagolt épületből művelődési ház. Ha nem is korszerű, de azért a célnak egyelőre megfelel. Van színpada is. Bevezettük a villanyt, a szerelési munkát Király József, a termelőszövetkezet villanyszerelője végezte társadalmi munkában. Ő szerelte fel a függönyöket is. Előkerül az elnök asztalának fiókjából egy kimutatás. Nagyon tanulságos, és azt bizonyítja, hogy a falu lelkesedése évről évre fokozódik, egyre többen értik meg, milyen erő rejlik az összefogásban. Íme a kimutatás néhány jellemző adata: Múlt és jövő 1966-ban a lakosság által végzett társadalmi munka értéke 50 ezer forint volt. 1967-ben már 118 ezer forint, 1968-ban pedig 154 ezer forint, míg az idén 271 ezer forintot terveztek, de ennél jóval több lesz, s lehet, hogy eléri a 300 ezer forintot is. S jövőre? — A jövőt a múlt építi nálunk, Gorsium, a kétezer éves római város, abból merítünk erőt, s a történelem mindig hasznos forrás, amiből erőt lehet meríteni a mához. Mi is ezt tesszük — mondja a titkár lelkesen. — Hányszor jártunk kint, az ásatásoknál, külön látogató csoportokat szerveztünk. S a múltkor az egyik parasztember felvetette, hogy amit a régi rómaiak meg tudtak csinálni, azt mi miért nem tudjuk ma, amikor már a Holdba is elért az ember és a világűrt ostromolja. Gorsium szelleme, a múlt, a történelem mai problémák megoldására serkenti a tádakat. A vízvezetéket meg lehet építeni, sőt, egy olyan regionális vízrendszer kiépítését tervezték meg máris a Hazafias Népfront kezdeményezésére az illetékes szakemberek, amely hat községnek szolgáltatna friss ivóvizet. A holnap felé A történelem kisugárzása, a Hazafias Népfront cselekvő tevékenysége azonban nemcsak a táci virágoskerteken, aszfaltos utakon látszik meg. S nemcsak Gorsium, a régi római város viszi el a hírét a kis falunak. Ismerik már másról is. Ki ne hallott volna a Sárréti Népi Együttes citerazenekaráról, amely olyan sok szép sikert aratott szerte az országban? Nos, a sárréti citerázók táci parasztemberek, termelőszövetkezeti tagok. — Aztán itt van a sárréti 48 tagú vegyeskórus, amelyet én vezetek — vallja be szerényen a népfronttitkár. — Sokfelé jártunk már, sok sikert arattunk, részt vettünk a szolnoki vegyestalálkozón is, s mondhatom, hogy ennek megszervezése, sikeres szereplése szintén nagy erőt képvisel. Összefogja a falut, felpezsdíti, újabb cselekvésre ösztönzi. Ez az újabb cselekvés pedig már a falu jövőjét építi, hogy méltó legyen ahhoz a régihez, amelyet valaha Gorsiumnak neveztek a rómaiak, így kapcsolódik össze a múlt a jelennel és mutat tovább, a holnap felé. I. S.