Népfront, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
Igaz, ezek a megbeszélések később elnéptelenedtek. De érdemes lenne felújítani ezt a gyakorlatot. Mind gyakoribb ugyanis, hogy az illetékes osztályok aparátusa háttérbe szorítja a tanácstagok tevékenységét. — Végül Búza Barnáé, a képviselőé a szó ... — Munkámban igyekszem magamat nem szétforgácsolni, elaprózni. Egyik kedvenc témám a Balaton jövője. Egyszer már interpelláltam erről, s ennek gyakorlati eredményeit máris örömmel tapasztalom. De érzésem szerint sok még a tennivaló. Energiámat a népfrontban viselt tisztségem ellátása mellett főleg erre a témára szeretném a továbbiakban is összpontosítani — mondta befejezésül Búza Barna. Tizenhárom esztendeje Csepel tanácselnöke, harmadik éve országgyűlési képviselője Kardos Vilmos. Nehéziparunk fellegvárában, a XXI. kerületben ma három képviselő és 88 tanácstag intézi a lakosság ügyesbajos dolgait. — Miben látja a képviselők és a tanácstagok együttműködésének legfontosabb jellemzőit? — Elsősorban a korrekt kapcsolatban. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a választó problémájával előbb a tanácstagnál, majd a képviselőnél kopogtat. Nos, az utóbbi akkor jár el helyesen, ha megérdeklődi, miként foglalt állást a tanácstag. Ellenkező esetben, ha netán intézkedéseket helyez kilátásba, könnyen bizalmatlanságot szít a tanácstag iránt, mérgezi a választott tisztséget betöltők iránti bizalom légkörét. — Mint tanácselnök, bizonyára figyelemmel kiséri a tanács és a tanácstagok kapcsolatát. Mi erről a véleménye? — Gyakran előfordul, hogy a tanácstag így fogalmaz a beszámolón: „Ezt meg ezt a tanács sajnos, nem intézte el.” Megfeledkezik róla, hogy a tanács — választott testület. Nem a hivatalt jelöli a kifejezés, hanem az egész testületet, amelynek ő is teljes jogú tagja. Kétségtelen, hogy bennem is, mint vág-vérig bennszülött csepeliben, s mint a kerület képviselőjében sokszor megfogalmazódnak különböző, jogos igények. Mielőtt azonban ezeknek hangot adnak, számításba veszem az ország a főváros anyagi lehetőségeit. Az a véleményem, hogy a testületi tagság egyben azt is jelenti: összehangoljuk a munkát, ha ugyanis kétféleképpen fogalmazunk, nehéz helyzetbe kerülünk. — Nyílt várospolitika — a kifejezés sűrűn elhangzik. Mit tart erről a tanácselnök-képviselő? — Én úgy fogalmaznék: az őszinte beszélgetések módszere ez. Hozzátartozik a tervek ismertetése, a lakosság véleményének kikérése éppúgy, mint az őszinte önkritika, ha netán valamiben melléfogtunk. — Csakugyan. De milyen módszerekkel lehet ezt a jó gyakorlatot valóra váltani a mindennapok során"." — Csepelen mi nagy fontosságot tulajdonítunk a körzeti pártszervezetek és a népfront bizottság munkájának. Abból indultunk ki, hogy miként az üzemi pártszervezetek egyik legfőbb feladata a termelés segítése, úgy a körzetiek a várospolitikához járulhatnak tevékenyen hozzá. A népfront pedig évente legalább kétszer rendez várospolitikai fórumot. Mindkét „csatornán” át sok megszívlelendő javaslatot kapunk. A IV. ötéves tervet megvitatta a népfront bizottsága is, miután a körzeti pártszervezetek sok-sok igényt és elképzelést gyűjtöttek csokorba. — Van-e ennek a módszernek kézzelfogható eredménye? — Kétségtelenül. Korábban például sokan úgy fogalmaztak: Csepel nem fejlődik olyan mértékben, mint fontossága alapján megérdemelné. Az őszinte véleménycserében sikerült egyrészt a terveket, másrészt a lehetőségeket is nagy létszámú hallgatóság bevonásával megvitatni. Ma már a törzslakosság érti, tudja, mit lehet és mire nem telik. Nem álltattunk senkit: elmondtuk, hogy a vízhálózatot majd