Népfront, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
HAZÁNK Tanulságok a tanyákról Hány esztendeje is annak, hogy Justh Zsigmond betanításával és vezetésével tanyai parasztok, majorságbeli cselédek színpadra álltak és színdarabot játszottak? Jövőre lesz nyolcvan éve, hogy 1894 júliusában Pusztaszenttornyán megalakult és rövid ideig működött az első paraszt játékszín. A magyar paraszti művelődéstörténet boldog emlékű Justh Zsigmondja bizonyára érezte és tudta, hogy az ország legelhagyatottabb tanyai magyarjai vágynak a nemes gondolatokra, a szép szóra, az embereket közösséggé kovácsoló játékra. Miért idézem e nyolcvan év előtti történést? Mert csak néhány hete, hogy a tanyás megyék kecskeméti tanácskozásán a tanyák világából jött emberek, meg azok akik érzői és értői a tanyavilág sorsának, szenvedélyes töprengéssel nézték végig Lakatos Vince: Virrasztók c. filmjét és Fábián Zoltán: Paticsfalak címet viselő dokumentum játékát. És a tanácskozás másnapján mily nagy érdeklődéssel tekintettek körül a már villamosított tanyai iskolában, ahol egyetlen tanteremben, de korszerű audovizuális technikai felszerelést igénybevéve megvalósították az osztottrendszerű általános iskolai oktatást. Sokan voltak és vannak ebben az országban, akik a tanyavilágért az ott élő emberek sorsáért aggódtak, cselekedtek és cselekszenek ma is. Van gond, sürgető feladat bőven, több évtizedre való! Csak az egyik gond, hogy sokkal lassabban fogynak a tanyák, mint ahogy azt két-három évtizeddel ezelőtt föltételeztük. Az 1960-as népszámlálás idején Magyarországon valamivel több mint egymilló ember — a lakosság 10 százaléka — élt tanyákon és külterületeken. Az 1970-es népszámlálás idején a tanyai és külterületi lakosság létszáma 860 ezer. A tanyai lakosság aránya legmagasabb Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye 31