Néphadsereg, 1976. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-03 / 14. szám

KATONAEPITOS Aki manapság a 6-os főközlekedési útvonalon Paks irá­­­­nyába készül, okvetlenül vegye számításba, hogy a viharosan­­ fejlődő község környékén nem lesz egyszerű az áthaladás.­­ Jövet is, menet is gépkocsimonstrumok nehezítik a közleke- I dést. Olyan lüktető a forgalom, amilyenre legutóbb talán a­­ tiszai árvíz idején volt példa. De milyen óriási a különbség! Akkor — 1970-ben — a­z országos katasztrófa veszélyének el­hárítására fogott össze a fél ország a hadsereg kijelölt ala­­­­kulataival — sikeresen! Most hazánk első atomerőművének alapozása-építése hozta mozgásba üzemek, házgyárak, válla­latok és intézmények tucatjait; az építők, tervezők, beruhá­­­­zók, kivitelezők egész régióját, köztük — már meg sem lepő­dik rajta senki, hiszen országosan ki­emeltt nagyberuházásról­­ van szó — az új kiképzési rendszerben szakkiképzést folytató­­ műszaki katonáinkat is. Új fejezet nyílik Nem frázis, hanem a szocialista építőmunka hétköznapi valósága, hogy a párt, a haza hívó szavára veselkedtek neki az atomerőmű alapozásának-építésének is néphadseregünk tagjai. Nem kisebb akció megoldásából vállaltak jelentős részt, min­t energiaprogramunk fontos — ha nem legfonto­sabb! — feladatának határidőre történő felépítéséből. Nagy dolog ez? Feltétlenül az! Már pártunk XI. kong­resszusán így esett szó róla: a tőkés világban tapasztalható energiaválság, az energiahordozók emelkedő világpiaci ára nálunk is a ügyelem középpontjába állította az energiagaz­dálkodást ... A magyar energetikai rendszer 1975 végén mintegy 4460 megawatt villamos energia előállítására volt képes. Az idén — 1976-ban — fejeződik be Százhalombattán a Dunamenti Hőerőmű építése, 1978-ra pedig elkészül Lenin­­városban a Tiszai Hőerőmű 860 megawattos fejlesztése. Új fejezet nyílik a magyar energiatermelés történetében, amikor 1980-ba­n üzembe helyezik a paksi atomerőmű első, 440 mega­wattos gépegységét. Nos, az új fejezet „nyitását” segítik elő műszaki katonáink Paks térségében. Brigádok, brigadérosok A Laczó-brigád beton-előregyártási feladaton dolgozik. — Csatornafedlapokat készítünk — mondja egy pilla­natra felnézve Laczó Ferenc őrvezető. — Sürgős a munka, nagyon várják már! Egy villámkérdés: ki mit csinált a bevonulása előtt? — Géplakatos vagyok — mondja az őrvezető. — Haszeg László honvéd segédmunkás, Hajas Sándor autószerelő, Né­meth Imre rakodó civilben. — A beton-előregyártást hol tanulták? összenéznek, elnevetik magukat, és szinte kórusban mondják: — Hol? Hát itt, az építkezésen ... A szomszédságban frissen telepített villanyoszlopok fe­hérlenek. Az árokban két katona sürgölődik. — Kábelszekrény-bekötés ... Villanyszerelési munka — adja a felvilágosítást Sipos István őrvezető. — Tanult szakmájuk? A fejüket rázzák. — Nem egészen ... Épületburkoló vagyok Somogybál — mondja az őrvezető. — Szabó Jancsi lakatos, Pécsről... A villanyszerelést itt tanultuk. Nyelvemen a kérdés, hogy miért nem az eredeti szakmá­jukban dolgoznak, de Szabó honvéd megelőz: — Tavaly lakatosmunkán voltam, mert akkor arra volt szükség. Az őrvezető elvtárs akkor az eredeti szakmájában­­ dolgozott. Most ez a feladat, erre készültünk, ezt csináljuk...­­ A továbbiakban már meg sem lepődöm azon, hogy a „be- s tonágyút” bolti eladó kezeli és a simítógépet földműves irán­t nyitja. A vasbeton cölöpfejek vésését, az aljazat előkészítését s a betonozáshoz, a beton utókezelését is csak elvétve csinálják­­ „kebelbeliek”. A többségük itt tanult, vagy korábbi nagy építkezésen szerzett szakmájában dolgozik. (— Azt mondhatnám, hogy valóságos szakmai éhség jel­­­ lemzi a katonák többségét — mondja a »­paksiak« parancs­noka. — A minap meghirdetett tanfolyamokra — három­­ szakmában — is csaknem százan jelentkeztek. Hasonló a­­ helyzet a tanulással. Hét osztályban ugyancsak száz körüli gárda gyürkőzik a nyolc általános ismereteinek elsajátításá­ért, a bizonyítványért.) „Atomos” családok Az épülő atomerőmű „szívét” a katonák csak „Nagy Gö­dör” néven emlegetik. Az is, jó néhány futballpálya elférne a­­ hatalmas, teknőszerű mélyedésben. Itt lesznek a reaktorok,­­ itt játszódnak majdan le az erőmű legfontosabb műveletei. Bármerre nézünk — mindenütt katonák, néhol együtt, váll­vetve a kék overalos, védősisakos építőkkel. Egyikük odajön, bemutatkozik: „Körmöczi József műve­zető.” — Lenne egy nagy kérésem — ezzel kezdi. — Ha írnak valakikről, akkor a Varga Imre őrvezető kőművesbrigádját és a Molnár László őrvezető brigádját — ők a vésésen dol­goznak — ki ne hagyják. Nagyon megérdemlik az elismerést. Ég a kezük alatt a munka. Jelentős részük van abban, hogy a „Nagy Gödör” építkezési üteme ott tart valahol az élen. — Ezek szerint elégedett a fiúk munkájával... — Négy brigád, negyvennyolc katona munkájáért felelek — hangzik a válasz —, de még nem volt okom panaszra. Fe- i gyelmezettek, szorgalmasak. Ugyanezt hallom más műveze-­­ tőktől is. Atomosnak öröm ilyen emberekkel együtt dolgoznia. — Atomos?! — Már csak így nevezzük magunkat, akik régebben itt vagyunk, meg a családunk sorsa is ide kötődik. Merthogy a feleségem is itt dolgozik, s érettségi után a fiam szintén ide készül, technikusnak... (Ugyanerre a tisztek között is van példa. Egyikük most intézi felesége idehelyezését, a fia — ha befejezi tanulmá­nyait, — ugyancsak ide készül. És vajon hány katonában érlelődnek hasonló gondolatok? Mert perspektívában nincs hiány. „Új fejezet nyitik itt” — szükség van, szükség lesz tősgyökeres „atomosokra” ...) Az építők tisztelete Miután több művezető is jó véleménnyel nyilatkozik a katonák munkájáról, végül szinte már természetesnek tűnik, hogy Farkas János fő-építésvezető így összegez: — Régebben dolgozom együtt ezzel az alegységgel. El­mondhatom, hogy évről évre mind nagyobb hozzáértéssel, magasabb színvonalon és rendkívül fegyelmezetten, szorgal­masan végzik a munkájukat. Volt rá eset, hogy megmoso­lyogtak, amikor kijelentettem termelési tanácskozásokon, fel­sőbb fórumokon is: kiemelt beruházás ma már szinte el sem képzelhető katonák nélkül! Pedig így igaz, ezt tapasztaltam Százhalombattán, ez a véleményem itt is. Hadd jegyezzem meg, hogy még eredményesebb lehetne a katonák és nemcsak az ő erőfeszítésük akkor, ha időnként nem adódnának anyag­­ellátási problémák. Látni kellene, hogy milyen arcot vágnak ezek a derék fiúk, amikor várakozni, tétlenkedni kénytelenek. Ezen kellene segíteni, de ez már meghaladja a mi hatáskö­rünket.” Szabó József fő-építésvezetőségi termelési előadó, egyben a vállalat párttitkára, amellett, hogy megerősíti a katonák jó munkájáról szóló véleményt — a mozgalmi együttműkö­désről beszél nagy elismeréssel. — Nagyon jó kapcsolataink vannak párt- és KISZ-vona­­lon. Havonta kölcsönösen informálják egymást a vezetőségek. Ugyanakkor bevonjuk a katonákat ifjúsági szervezetünk munkájába. Részt vesznek az ifjúsági klub létrehozásában, számítunk rájuk ifjúsági szocialista brigádok alakításában és egyéb területeken is. Úgy vélem, a közös mozgalmi munka minden szempontból közelebb hozhatja — és hozza is! — az atomerőmű építőit a katonákkal. Ennek haszna pedig nem­csak a mostani munkában, hanem a későbbiek során is nagy jelentőségű... BARKOVITS ISTVÁN Csatornafedlapokat készít a bugádi Körmöczi művezető és katonasegítője. Makarevicz Zoltán honvéd, munkahelyi technikus Fotó: TÓTH ANDRÁS Aljazat-előkészítés betonozáshoz a „Nagy Gödörben” A „betonágyú”­­ és kezelőszemélyzete

Next