Néphadsereg, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-26 / 9. szám
Az elmúlt hónapokban több hullámban „támadták" a paksi honismereti szakkör katonái a környéken élő rokonság házainak pókhálós padlásait és csűreit. Nem fizettek pénzzel, mint a régi népi élet megmaradt tárgyait nagy haszonkulccsal továbbadó nepperek, hanem nagy türelemmel győzködték a csodálkozó nagynéniket. — Honismereti múzeumot létesítünk az alakulatnál, s oda kellenek ezek a régi rokkák és a kallódó mázas cserepek. A mini honismereti múzeum rendhagyó módon a parancsnokság épületében, két helyiségben található. Az egyikben van a műhely, ahol a szabad időben kéthárom katona végtelen türelemmel csiszolgatja, javítgatja, restaurálja a múzeum hétről hétre gyarapodó kincseit, a másikban pedig már kiállították a legértékesebb szerzeményeket. Sestertius és gyeszebula A Paksi honismereti szakkörnek mindössze féléves múltja van, tagjainak gyűjtőszenvedélye, érdeklődése és aktivitása azonban máris figyelemre méltó. A paksi honismerőket Beregnyei Miklós százados, kultúrmunka szervező verbuválta össze, aki már három évvel ezelőtt egy másik helyőrségben — akkor századparancsnokként — országos hírű honismereti szakkör vezetője lett. Lelkesedése ma is a régi, és örül, hogy az első magyar atomerőmű építkezésén dolgozó katonák körében máris igen nagy az érdeklődés a honismereti tevékenység iránt. — Szakkörünknek jelenleg huszonöt állandó tagja van, a gyűjtőmunkában azonban többen is részt vesznek — újságolta Beregnyei Miklós százados. — A minimáziumunk kincsei közül eddig a legtöbbet Zsoldos Loránd honvéd gyűjtötte, aki Középbogárdról vonult be, ahol még ma is sok népművészeti tárgy, régi HONISMERŐK PAKSON munkaeszköz található. Az ő gyűjtőszorgalmát, leleményességét dicséri többek közt az 1828- ban készült, szépen díszített mángorló és a ritkaságnak számító gyeszebula, vagyis az ügyes kukoricamorzsoló. De az eddigi gyűjtésben derekasan kivették a részüket Pordán István, Weisz János, Kazinczi Mátyás honvédek, akik a miniműhelyben az új szerzeményeink letisztítását, javítását végzik. Az alegység politikai helyettese, Kemény Zsigmond őrnagy az elmondottakat tárgyilagosan azzal egészíti ki, hogy a gyűjtőmunkában Beregnyei Miklós százados is fáradhatatlan. Az ő révén került a múzeumba számos értékes népi kerámia és a legrégibb lelet: egy közel kétezer éves római pénz, az ezüst sestertius. A krónikák szerint egykor Paks helyén állt a Duna-menti római tábori erődítmény Lussonium, és az itt talált pénzérmén valószínű, hogy a hispániai származású Hadrianus császár arcképe látható — magyarázta a múzeumalapító Beregnyei százados, s mindjárt hozzá is tette. — A különböző tárgyak gyűjtése persze csak kedvcsinálás, a honismerteti munkánk kezdete. A cél az, hogy a tárgyak kézbevételekor feltáruljon előttünk egy-egy apró rész népünk múltjából, s ezek a kis részletek a mai valósággal kiegészülve összeállnak azzá, amit úgy hívunk, hogy haza. A múzeum gazdagításáért Az új honismereti szakkör írásos dokumentumai, könyvei is szépen gyarapodnak. Közülük a legbecsesebb egy kiadvány újdonság, a rohamosan fejlődő új városunk születésének 650. évfordulója alkalmából megjelent „Paks monográfiája” című könyv. A szomszédos Szekszárd muzeológusainak közreműködésével készült kötet máris kézikönyve lett a honismereti szakkör tagjainak és ötleteket, célt adott az újabb kutatásokhoz is. — Elhatároztuk például, hogy magnetofon segítségével létrehozzuk múzeumunk hangdokumentum-tárát is — mondta Weisz János honvéd, aki Paksról vonult be és sok idős embert ismer, akik történelmi sorsfordulóink résztvevői és szemtanúi voltak. — Nemrégen például hangszalagra rögzítettük Tera néni, azaz Németh Lajosné ízes szavakkal, okosan elmondott történeteit arról: mi történt Pakson a Tanácsköztársaság idején? Hamarosan megkeresik a még élő egykori vöröskatonákat, s azokat is, akik 1945 tavaszán részt vettek a demokratikus magyar hadsereg toborzásában. Kiderítették ugyanis, hogy harminckét évvel ezelőtt itt volt az új hadsereg egyik toborzóközpontja. — Szeretnénk, ha a szakkör lelkes tagjai a múlt emlékeinek gyűjtését kiegészítenék a jelenünk dokumentumaival. Az alakulatunk amatőrfilmesei például azzal segítik majd a honismereti szakkör munkáját, hogy filmet készítenek az első magyar atomváros fejlődéséről, növekedéséről — mondta a politikai helyettes. — Értékeket gyűjteni és közkinccsé tenni, e kettős feladata van nálunk is a népszerű honismereti szakkörnek, s a lehetőségek szinte korlátlanok ... Valóban lehetne például a szakkörnek új munkakapcsolata a Hadtörténeti Múzeummal... Lehetne versengeni egy szakköri pályázat meghirdetésével a hadsereg honismereti köreivel... Lehetne múzeumi szakemberek segítségével még tudatosabbá és tervszerűbbé tenni az új szakkör munkáját. A paksi honismerők bizonyára élni is fognak a lehetőségekkel. Most nyíló múzeumuk is példa arra: jó úton indultak el. KACSÓ LAJOS - Ez a szép tányér is egy paksi padláson kallódott - újságolta Beregnyei Miklós százados Ez a gyeszebula A régi népi élet tárgyainak gyűjtése és kiállítása kedvet csinált a honismereti munkához Fotó: TÓTH ANDRÁS A „KI MIT TUD?” KATONASZEREPLŐI Táncos lábú legények A „Zalka Máté” Katonai Műszaki Főiskolán már jelentős hagyományai vannak a néptáncnak. Az első csoport tíz esztendővel ezelőtt alakult. Azóta a táncosok és a tanárok is többször kicserélődtek, de a néptánc szeretete megmaradt a hallgatóikban. — Elődeink a „Varga Jenő” Közgazdasági Technikumból toborozták a lányokat — mondja Kristóf János zászlós. — Mi a legkülönfélébb helyekről, legutóbb például az Orvostudományi Egyetemről csábítottuk el párjainkat, természetesen kizárólag a folklór szeretete alapján. A csoport tagjai közül öten négy, ketten három, a többiek pedig több mint egy esztendeje táncolnak. A most képernyőre kerülő tánccsoport regényei valamenynyien a főiskolán ismerkedtek meg a néptánccal. A „Balkán” az elmúlt évben szokássá vált, hogy a különféle amatőr művészeti csoportok műsoros estenmutatkoznak be a „gólyáknak”, s közülük ki-ki tetszése, érdeklődése szerint kapcsolódik be a művészeti csoportok munkájába. — Mi nemcsak a fellépésekért, a tapsért szeretjük a táncot, hanem magáért a táncért — állítja Ölvedi Attila hallgató. — Aki egyszer megpróbálja ezt a táncot, az nem hagyja abba, amíg a lába bírja. Többször előfordult velünk, hogy szereplés után az öltözőben is táncra perdültünk. Balogh József zászlós az együttes eddigi eredményeiről beszél: — Tavaly Mezőkövesden megvédtük a már korábban megszerzett ezüst diplománkat, jövőre megpályázzuk az aranyat is. Sikeresen szerepeltünk a különféle fesztiválokon, a legbüszkébbek mégis elődeink sikerére vagyunk, ők ugyanis hetvenkettőben a „Ki mit tud?" döntőjében a második helyezést szerezték meg. Szeretnénk az ő nyomdokaikba lépni. A selejtezőkön a lányok nem táncoltak velünk, viszont ha a döntőbe kerülünk, hat fiú és hat lány képviseli együttesünket. Addig is szorgalmasan gyakorolunk a Bihari Együttes két táncosa, Nauwirth Annamária és Mucsi János irányításával. A fiúk legkedvesebb tánca Novák Ferenc koreográfiája, a Rába-közi verbunk és dús Fotó: NÉMETINÉ NAGYNÉ Bordaltól Bartókig A „Zalka Máté” Katonai Műszaki Főiskola énekkarából négy esztendővel ezelőtt alakult meg a kamarakórus. Az éneklő hallgatók többsége korábban zenét tanult, s kivétel nélkül mindegyikük énekelt kórusban. Előképzettségüknek, szorgalmuknak és karnagyaiknak, Módi Szabó Katalinnak és Arany Jánosnak köszönhető, hogy sikeresen szerepeltek az egyetemek és főiskolák énekkarainak találkozóin. Tatán 1974-ben ezüst-, az elmúlt évben pedig aranykoszorús kitüntetést kapott a kamarakórus. Nagy kedvvel énekelnek. Egyszerre több számot tanulnak, s ha egy-egy dalt kidolgoztak, két hétre elteszik érlelődni. Azután újra előveszik, csiszolják a hibákat. A többi között énekelnek ó francia bordalt, Kodály- és Bartók-műveket. Eleinte szokatlan volt számukra Szokolay Sándor zenéje, nehezen tanulták meg, de mire elkészültek az énekszámmal, a szívükhöz nőtt. Legszívesebben madrigálokat énekelnek, s azt tapasztalták, hogy a közönségnek is ezek tetszenek a legjobban. A debreceni dixieland A dixieland együttes nemcsak a katonatársak, de a város fiataljai körében is népszerű A Debreceni dixieland tagjai valamennyien hivatásos katonazenészek, többségük fúvós. Igaz, a zenekarban mi midegyikük más hangszeren játszik, mint a máris népszerű együttesben. A nyolc fiatalember 1973-ban társult Juhos István főtörzsőrmester vezetésével, s egy esztendővel később a hadsereg amatőr együtteseinek egyikeként tizenhat napos lengyelországi vendégszereplésén vettek részt. Gyakran játszanak az alakulat katonái előtt, a Fegyveres Erők Klubjában, s szívesen látott vendégek Debrecen művelődési házaiban és ifjúsági klubjaiban. Hatan főiskolát végeztek, s többen jelenleg is zenei konzervatóriumban vagy katonai főiskolán tanulnak. A zenekar szakmai tanácsadója Benkó Sándor, a Debreceni Műszaki Egyetem adjunktusa, a híres Benkó dixieland vezetője. A „Ki mit tud?” versenyeire is ő készítette fel az együttest. Reméljük sikerrel. SZ. M.