Néphadsereg, 1980. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

A­Z ELMÚLT HÉT VÉGÉN TOVÁBB FOLY­­A­TATÓDTAK HADSEREGÜNKBEN A KOMMUNISTÁK MAGAS SZINTŰ, A XII. KONGRESSZUST ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁ­SAI. MINDENÜTT AZ ALAPOS ELEMZŐ MUNKA, ŐSZINTE, KRITIKUS ÉS ÖNKRITIKUS HANG ÉS TETTREKÉSZSÉG VOLT A JELLEM­ZŐ. A PÁRTÉRTEKEZLETEK RÉSZTVEVŐI ALÁ­HÚZTÁK: EGYETÉRTENEK A KÖZPONTI BI­ZOTTSÁG KONGRESSZUSI IRÁNYELVEIVEL ÉS TÁMOGATJÁK A DOKUMENTUMBAN MEGHATÁROZOTT BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI, GAZDASÁGPOLITIKAI, SZOCIÁLIS ÉS KULTU­RÁLIS CÉLOKAT, FELADATOKAT. A HADSE­REG KOMMUNISTÁI A XII. KONGRESSZUS­TÓL AZ EDDIG KÖVETETT POLITIKA JÓVÁ­HAGYÁSÁT ÉS FOLYTATÁSÁT KÉRIK, MERT EZ A ZÁLOGA HAZÁNK KIEGYENSÚLYO­ZOTT FEJLŐDÉSÉNEK, NÉPÜNK TOVÁBBI FELEMELKEDÉSÉNEK. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN HÁROM MAGA­SABB EGYSÉG PÁRTÉRTEKEZLETÉNEK MUN­KÁJÁRÓL SZÁMOLUNK BE. folyamatos ésszerűsítési, újítási tevékenységükkel a korábbinál lényegesen ta­karékosabban munkálkod­nak. Az Asztalos János kiváló brigád a kongresz­­szusi munkaversenyben többek között egy óvoda épületének teljes külső és belső felújítását vállalta a munkaidőn kívül. A fegyelmi bizottság el­nöke beszámolt arról az örvendetes tényről, hogy évről évre csökkent azok száma, akikkel szemben a párt fegyelmező eszközeit kellett használni. Ma már az a meghatározó, hogy a párttagok évente átlago­san két-három alkalommal érdemelnek ki dicséretet vagy jutalmat. A maga­sabb egység törzsfőnöke tájékoztatta a pártértekez­­let résztvevőit arról a to­vábbi önbizalmat serken­tő tényről, hogy a leg­utóbbi harckészültségi el­lenőrzések tapasztalata, valamennyi alegység a le­rövidített normaidőkön be­lül is képes a kiváló ered­ményre. Ez elsősorban an­nak a­rcul­aj­doní­tiható,­­ hogy emelkedett az önálló mun­ka színvonala, a parancsno­kok és a beosztottak gyor­san képesek igazodni a változó körülményekhez. Nagyon érdekes és való­ban megszívlelendő volt az a javaslat, amit éppen a hatszoros kiváló címmel rendelkező zászlóaljpa­rancsnok vetett fel: „A jövőben az eddigieknél fo­kozottabban törekedjünk a szóbeli parancs tekintélyé­nek a visszaállítására. Az egyszerűbb intézkedések esetében ne duplázzunk Méltóan a kiváló címhez „Magasabb egységünk történetében az elmúlt öt év során értük el a legki­emelkedőbb eredményeket a párttagság, a hivatásos katonák, az egész személyi állomány ideológiai, politi­kai nevelése, a harcké­szültségi, kiképzési, anya­gi-technikai feladatok tel­jesítése, a pártélet, a tö­megszervezetek pártirányí­tásának területén. Mind­ezeket meggyőzően bizo­nyítja magasabb egysé­günk tagjainak szilárd er­kölcsi-politikai állapota, magas szakmai tudása, amelynek eredményekép­pen ebben az időszakban valamennyi harcászati gyakorlatunkon jó, az éles­lövészeteken kiváló, a leg­utóbbi felügyeleti szemle ellenőrzései során pedig összességében kiváló ered­ményt érhettünk el" — összegezte az elmúlt idő­szak leglényegesebb ered­ményeit a magasabb egy­ség pártértekezletén el­hangzott beszámoló. Ezek a tiszteletet, megbecsülést érdemlő tények adták meg a tanácskozás hangulatát. De sem a beszámolóban, sem pedig a hozzászólá­sokban szó sem volt ön­teltségről, hanem az ösz­­szegzést követő vitát ép­pen a továbblépés lehető­ségeinek kutatása, elemzé­se jellemezte. A pártbizottság beszá­molója konkrétan fogal­mazott, mégsem lehetett összetéveszteni egy pa­rancsnoki jelentéssel. El­sősorban azért nem, mert a laktanyai élet, a ki­képző-nevelő munka te­rületeinek elemzésekor el­sősorban azt vizsgálta, hogy az adott területen mi­lyen formában valósult meg a kommunisták példamutatása, társaikat is serkentő cse­­lek­vőkészsége; a pártmun­ka milyen formákban tes­tesült meg, hogyan já­rult hozzá a sikerhez. Jó volt hallgatni — tények bizonyítják —, hogy az elmúlt években tovább ja­vultak a kiképzést, a szo­cialista versenymozgalmat segítő pártpolitikai mun­ka módszerei. A legutóbbi kiképzési időszakban egy zászlóalj hatodszor, egy pedig harmadszor nyerte el a kiváló címet. Tíz ki­váló századot avathattak, amelyek közül egy kilenc­­cedszer, kettő pedig nyol­cadszor vált méltóvá az elismerésre. A hozzászólásokban tük­röződött, hogy a magasabb egység kommunistái ma­gukénak érzik az elmúlt öt esztendőről készített összegzést. Véleményük, javaslataik a munka további irányát is meghatározták. Az ifjú­sági munka­instruktor el­mondta, hogy egyik KISZ- szervezetük egymás után háromszor ért­emelte ki a KISZ KB vándor­zászlaját. Ezt követően vi­szont nem léptek előre, megelégedtek eredmé­nyeik tartásával, s ez már kevésnek bizonyult. A ki­képzést segítő hasznos, ér­telmes mozgalmi munká­ban a többi KI­SZ-s­zervezet nemcsak utolérte, hanem el is hagyta a korábbi győzteseket, tovább kellett adniuk a zászlót. A fiata­lok a saját példájukon ta­pasztalhatták, hogy csak a mindig többre, jobbra való törekvés alapozhatja meg a sikert. A tanácskozás résztvevői érdeklődéssel hallgatták a szakszervezeti titkár hoz­zászólását, aki mindjárt azzal kezdte, hogy látvá­nyos eredményekről nem tud beszámolni, mert ese­tükben nem termelő üzem­ről van szó. Három szo­cialista brigádjuk elsődle­ges feladata a laktanyai, a lakótelepi karbantartási, javítási munkák végzése. De az igenis eredmény, hogy hosszabb ideje nincs reklamáció, minőségi kifo­gás tevékenységük után. Dolgozóik különböző cél­szerszámok készítésével, írással, mert az csak a bürokráciát szaporítja.” A háromszoros kiváló zászlóalj parancsnoka a szükséges és nélkülözhe­tetlen előrelátás fontossá­gát hangsúlyozta. Alegy­ségüknél a parancsnokok következetesen törekednek arra, hogy minden katona a reá tartozó mértékben legyen „beavatott”, folya­matosan ismerje a soron következő feladatokat. Jó példa erre: ez az alegység is részt vesz majd az idei díszszemlén. A konkrét felkészülési időszak még nem kezdődött el, de a szabad időben már több olyan rendezvényre, be­szélgetésre került sor, amelyeken az idősebb hi­vatásos katonák feleleve­nítették a korábbi díszel­­gések tapasztalatait és az alaki foglalkozásokat is már az ünnepi felvonulás jegyében tartják. Ugyan­ennek a zászlóaljnak az egyik politikai munkása azokról a módszerekről beszélt, amelyekkel még vonzóbbá, érdekesebbé és tartalmasabbá tehetők a politikai oktatás foglalkozásai. Meggyőződé­se szerint elsősorban az ismeretbővítés formáit le­het és kell változatosabbá tenni. Törekedni kell a különféle tényanyagok felhasználására, az eddi­gieknél jobban kell építe­ni a film és a televízió ad­ta lehetőségekre. A magasabb egység nem csak a szorosan vett kato­nai feladatok teljesítésé­ben ért el kimagasló ered­ményeket, hanem, a­hogy arról a városi pártbizottság titkára is említést tett: a ka­tonák jól beilleszkedtek a tágasabb­­közösségibe is, mél­tán érdemelték­­ki a polgári lakosság megbecsülését. Az alegységek hivatásos és sorkatonái a városukért is felelősséget éreznek, aktí­van kiveszik részüket szebbé formálásában, gaz­dagításában. A katonák csupán az elmúlt eszten­dőben 70 ezer társadalmi munkaórában, több mint egymillió forint értékben gyarapították városukat. Mórocz Lajos vezérőr­nagy — hozzászólásában — emlékeztetett arra, hogy 1976-b­an ez a­­katonai kö­­zösség a magyar néphad­sereg történetében első­ként érte el a kiváló ma­gasabb egység címet. A jelen eredményei azt bizo­nyítják, hogy az alegysé­gek azóta is tartják ezt a szintet, ami elsősorban a szilárd, szakmailag és po­litikailag megalapozott ve­zetésnek, a teljes állomány önzetlenségének, magas fokú hivatástudatának, tö­retlen lendülettel végzett munkájának tulajdonítha­tó. Ez a tény egyben a jö­vő tennivalóját is megha­tározza: a korábbinál bo­nyolultabb körülmények között, a megnövekedett, magasabb követelmények­nek eleget téve is meg­tartani a kiváló címet. A magasabb egység pártbi­zottsága titkárának ismé­telten megválasztott He­gedűs Sándor alezredes valamennyi kommunista nevében mondotta: „Ez évi programunkban a díszszemlén való részvétel mellett még több kiemel­kedő harcászati gyakorlat és éleslövészet szerepel. Olyan feladatok várnak ránk, amelyek sikeres tel­jesítésével ismételten iga­zolhatjuk, hogy valóban méltók vagyunk a kiváló címre. A kommunista be­csület valamennyiünket a hagyományok méltó­­foly­tatására kötelez.” K. T. 1. A hátországvédelmi pa­rancsnokság építő­ műszaki magasabb egységének csa­patainál lezajlott taggyűlé­sek egyik általánosítható tapasztalata: a tanácskozá­sok jó hangulatban, bizako­dó, derűs légkörben zajlot­tak le. Ugyanilyen jó lég­körről és hangulatról szá­­­­molhatok be a magasabb egység pártértekezletéről is — akár a pártbizottság be­számolójának értékelő és egyben előremutató megál­lapításaira, akár a hozzá­szólások pozitív hangvéte­lére gondolok. Mi az alapja ennek a jó, bizakodó hangulatnak? A választ így lehetne egy mondatba sűríteni: a ma­gasabb egység építő alaku­latai az elmúlt öt esztendő­ben egyre javuló, egyre el­ismerésre méltóbb munkát végeztek. Konkrétan: a kö­­vete­k­zvényeknek megfele­lően fejlődött a magasabb egység harckészültségi és mozgósítási készsége, javult a személyi állomány politi­kai, katonai­ képzettségi fo­ka, fejlődött a parancsno­kok vezetési készsége, haté­konyabb lett a törzsek ter­vező, szervező, elemző, ér­tékelő és irányító tevékeny­sége. Új lendületet vett a szocialista versenymozga­­lom, javultak a szolgálati, munka- és életkörülmé­nyek, s például — Buda­pest kivételével — kielé­gítő a hivatásos katonák lakáshelyzete. A pártbizottság értékelé­sében az első helyen szere­pel, hogy jelentős a fejlő­dés a harckiképzésben, s következetes szemléletbeli javulás tapasztalható a hi­vatásos és továbbszolgálók körében a katonák felké­szítésében, nevelésében. való és az élenjáró kato­nák száma 1979-ben — az 1977. évihez viszonyítva — több mint háromszorosára nőtt, az élenjáró alegysé­gek száma 22-re emelke­dett, s a beszámolási idő­szak utolsó évében három század a kiváló, négy zászlóalj pedig az élenjáró címet érdemelte ki. A beszámoló őszintén szólt a gondokról is. Pél­dául arról, hogy nem ja­vult kellő mértékben a harckiképzés, s az erőfe­szítések ellenére sem tud­ták tartani a téli hónapok­ban elért kiképzési ered­ményeket. Gondot jelent továbbra is, hogy a kikép­zés során tanultakat — pél­dául a szolgálati szabály­zat előírásait — nem al­kalmazzák elég következe­tesen a napi munkában, a napirend szerinti életben. A gyakorlati szakkikép­zésben, a kiemelt népgaz­dasági beruházások kivite­lezésében is mind elisme­résre méltóbb eredménye­ket érnek el. Az építő­ mű­szaki magasabb egység ka­tonái megtalálhatók az or­szág legkülönbözőbb pont­jain, például a Bélapátfal­vi Cementmű építkezésétől a Paksi Atomerőművön keresztül a miskolci Lenin Kohászati Műveknél folyó munkálatokig. A beszámo­lási időszak kezdő éveihez viszonyítva 1979-re meg­duplázódott a termelési ér­té­k, ami öt év átlagá­ban 11,9 milliárd forintot tesz ki. A teljesítmények öt esztendő alatt 12,3 szá­zalékkal nőttek, s 1979-ben túlhaladták a 100 százalé­kot. A bérbevételi tervet évenként 5—10 millió fo­rinttal túlteljesítették, s el­jutottak odáig, hogy 1979- ben már állami támogatás nélkül fedezték költségki­adásaikat, amely nemcsak a teljesítmények növeke­dését reprezentálja, hanem az alakulatok gazdálkodá­sának javulását is bizo­nyítja. Javult a munkahe­lyi rend és fegyelem is, 4,4 százalékkal csökkent a ki­eső idő. Az eredményeknek több forrása van. Az egyre ja­vuló munkához jó feltéte­leket teremtett a párt­, az állami és a katonai veze­tés, a közvetlen elöljárók irányító tevékenysége, a beruházó és foglalkoztató vállalatokkal való jó kap­csolat, a magasabb egység párt- és KISZ-szervezetei­­nek mozgósító munkája. A kommunista közösségek — a pártbizottság által ki­adott feladatterv, állásfog­lalás alapján — jelentősen hozzájárultak a helyes gazdaságpolitikai szemlélet megszilárdításához, az egy­re bonyolultabbá, nehezeb­bé váló építőipari felada­tok megoldásához, s nem utolsó sorban a termelő­­munka hatékonyságának javításához, a munkaidő tökéletes kihasználásához, a szocialista versenymozga­lom, a brigádmozgalom le­hetőségeinek további ki­­szélesítéséhez. A versenymozgalom kü­lönösen nagy hajtóerő a feladatok teljesítésében. A kiváló és élenjáró katonák és alegységek sikereiről már volt szó, itt csak azt szeretném hozzátenni: az alegységek, a munkakol­lektívák mindegyike bekap­csolódott a kongresszusi és felszabadulási versenybe, s a brigádok 92 százaléka időarányosan már teljesí­tette is munkavállalásait. Az eredmények, a sike­rek kovácsolói a párttagok, az ifjúkommunisták. A magasabb egységnél örven­detesen magas a sorkatona párttagok száma: arányuk eléri a 40 százalékot. Az ő lendületük, példamutatásuk óriási erő a feladatok meg­értetésében, teljesítésében, a versenymozgalom lendü­letének megtartásában. Kö­zülük kerül ki a legtöbb kiváló katona, példamutató rajparancsnok, brigádveze­tő. Ennek a bázisnak a nö­velését a pártszervezetek egyik elsőrendű feladatuk­nak tartják. Például a múlt évben 23,3 százalékkal nőtt a párttagok aránya, s az újonnan felvetteknek 95 százaléka sorkatona. Elkö­telezettségüket, erejüket növeli az a tény is, hogy a párttagok sorába belépett katonafiatalok 71 százaléka munkás. A sorkatonák a pártérte­kezleten is méltóképpen képviselték katonatársaikat, megbízóikat. A tanácskozás 23 felszólalója között hét sorkatona volt. Őszintén mondták el vélemény­üket — elsősorban a kiképzésről, a szakmai munkáról, a kol­lektívák erejéről, a ver­senymozgalomról. Sokáig emlékezetesek maradnak Kocsis Mihály honvéd „val­lomásnak” is beillő szavai: „Jólesett, hogy a bevonulás után azonnal bevontak min­ket a pártszervezet munká­jába, tájékoztattak az alap­szervezet ötesztendős mun­kájáról, s bekapcsolódtunk az irányelvek megvitatásá­ba. Mi, ifjúkommunisták azt valljuk: aktívan részt kell vennünk az alapszer­vezet életében, példát kell mutatni minden területen, s nem szabad megtűrni a lazaságot, a fegyelmezet­lenséget. Arra kérjük az idősebbeket, bízzanak ben­nünk, fiatalokban, adjanak feladatokat, s mi igyek­szünk azokat a tőlünk tel­hető legjobban teljesíteni”. Sz. G. A töretlen fejlődés útján Meghozta gyümölcsét az a megkülönböztetett figye­lem, amelyet a kiképzési időszak megkezdése előtt a tisztek, tiszthelyettesek fel­készítésére fordítottak. Az előrelépés forrása az is, hogy a parancsnokok, a párt- és KISZ-szervezetek komplex feladatként kezel­ték a kiképzés hatékony­ságának növelését. Jó eredmények szülenek a politikai oktatásban, a lőkiképzésben, a tömeg­­pusztító fegyverek elleni védekezésre való felkészü­lésben. Javult a testnevelé­si, a harcászati, az őrszol­gálati, a forgalomszabály­zó, a karhatalmi, az alaki és szabályzatismereti ki­képzés is. A magasabb egységnél kimagasló eredménynek tartják, hogy a beszámolási időszak második felében új lendületet vett, tömegmoz­galommá vált a szocialista versenymozgalom. A té­nyek sokatmondóak, a­ki­ Mórocz Lajos vezérőrnagy hozzászólásában elisme­rően szólt a magasabb egység hivatásos és sor­katonáinak szakmai felké­szültségéről Fotó: TÓTH ANDRÁS A polgári alkalmazottak szocialista brigádjai csat­lakoztak a kongresszusi versenyhez Az 1945-ös párttagok csoportja a°náakozás szünetében A szerző felvételei Az újonnan felvett párttagok 95 százaléka sorkatona A magasabb egység kommu­nistáinak küldöttértekezletén részt vett és felszólalt Hor­váth István vezérőrnagy, a néphadsereg politikai főcso­portfőnökének első helyettese megállapították, hogy az szilárd és kedvezően ala­kul. A párttagság egysé­gesen vesz részt a XI. kongreszus határozatainak végrehajtásában, teljesíti a kapott megbízatásokat, pél­dát mutat a szocialista er- Fegyelmezetten,áldozatkészen „A pártszervezetek tevé­kenységük során megkülön­böztetett figyelmet fordí­tottak a csapatok politikai helyzetének, a személyi ál­lomány erkölcsi-fegyelmi állapotának javítására” — rögzítette többek közt a harckocsizó magasabb egy­ség pártbizottságának írás­iban kiadott beszámolója, amelyhez Varga József ez­redes fűzött szóbeli kiegé­szítést. A sokoldalú, alapos értékelésben fontosságának megfelelő szerepet kapott az erkölcsi-politikai, fe­gyelmi helyzet alakulásá­nak, a pártszervezetek ez irányú tevékenységének elemzése. Az összességében kedvező folyamatok, a té­nyekkel bizonyítható fejlő­dés méltatása mellett azon­ban igen önkritikusan mu­tattak rá a még fellelhető hiányosságokra, tennivalók­ra. Ezek során megállapí­tották: a beszámolási idő­szakban a politikai munka harckészültségre gyakorolt hatása szempontjából dön­tő kérdésnek tekintették az erkölcsi-fegyelmi nevelés folyamatos, magas szintű érvényesülését. Ennek szel­lemében fejlődött a politi­kai szervek ellenőrző mun­kája, az emberi kapcsola­tok szocialista tartalmának erősítéséért végzett tevé­kenysége. Ugyanakkor ki­ütköztek azok a hiányossá­gok is, amelyek megszün­tetése az elkövetkező években jelentős feladato­kat jelentenek majd. Ezek közt említették a vezetők példamutatásának folyama­tos biztosításáért, a hiva­tásos katonák szilárd fe­gyelméért, a napi élet szervezettségéért végzendő következetes munkát. Az elmúlt évek során a nagy jelentőségű, bonyolult feladatok végrehajtásában a hivatásos tisztek és tiszthelyettesek minden esetben áldozatkész helyt­állást, magas fokú fegyel­mezettséget tanúsítottak. S ugyanez elmondható a sor­katonákról is, akik bebizo­nyították, hogy képesek a haza fegyveres védelméből reájuk háruló feladatok jó szintű megoldására. Ezzel a megállapítással kapcso­latban Horváth István ve­zérőrnagy, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöké­nek első helyettese felszó­lalásában arra is figyel­meztetett: senkinek sincs joga ahhoz, hogy visszaél­jen az emberek öntudatos á­ldozativál­lalásával! Ehhez a gondolathoz csatlakozik a beszámolónak az a meg­állapítása, amely miközben elégedetten nyugtázza a szocialista emberi kapcsolatok, függelmi viszonyok terén tapasztalható folyamatos fejlődést, arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek el­lenére még mindig előfor­dul az önérzetet sértő ma­gatartás a hivatásos kato­nák részéről, valamint a sorkatonák egymás közti kapcsolatában. A fegyelmi helyzet szi­­lárdulását jellemzi, hogy az elmúlt öt év átlagában nőtt a dicséretek száma, s a hivatásos és sorkatonák 75—80 százaléka évente részesül dicséretben, elis­merésben. A magasabb egység katonái a népgaz­dasági feladatok során be­csülettel teljesítik köteles­ségeiket. Igen jelentős az az eredmény, amelyet a különböző szintű hazai és nemzetközi gyakorlatokon elértek. A korábbi években ese­tenként észlelt kedvezőtlen tendenciákat a parancsno­kok, a párt- és politikai szervek együttes fellépésé­vel, a kommunisták példa­­mutatása alapján sikerült megállítani. Ennek kö­vetkeztében megindulhatott a kedvező irányú fejlődés. Tennivalók persze még vannak. Ezek közül a be­számolóban és a hozzászó­lásokban is hangsúlyt ka­pott, hogy az anyagi-tech­nikai eszközökkel való pa­zarlást, a társadalmi tulaj­don elleni vétséget meg kell szüntetni. Továbbra is gondot okoz az ita­lozásból eredő cselekmé­nyek lassú ütemű csökke­nése és­­ a közúti közleke­dés szabályainak megsér­tése — főleg magángép­járművekkel. A kommunisták fegyelmi helyzetéről szólva a részt­vevők a beszámoló, vala­mint az írásban és szóban közölt adatok, tények alap­ján szintén egyhangúan kötes megvalósításában, az állami törvények, a katonai kötelezettségek teljesítésé­ben. A pártszervezetek által végzett pártfe­gyelmi vizsgálatok hozzá­járultak az egyes pártta­gok fegyelmi neveléséhez, a kommunista kollektívák erősítéséhez. A magasabb egységnél mindenütt az elvszerűség, a megalapo­zottság jellemezte a párt­fegyelmi nevelőmunkát. Előtérbe került az egyé­nekkel való foglalkozás, mely kedvezően hatott a párttagsággal járó kötele­zettségek teljesítésére. Ugyanakkor sokakat el­gondolkoztatott az egyik sorkatona küldött, Vas Er­vin őrvezető hozzászólása, aki a sorállományú párttagok tevékenységéről mondta el személyes tapasztala­tait. „Sajnos, a pol­gári élethez hasonlóan, a sorkatonák egy részénél is tapasztalhattam, hogy nem mindig népszerűek azok az emberek, akik a munká­ban, a katonai és politikai kiképzésben élenjárnak — jelentette ki a magyar nép­hadsereg kiváló katonáinak jelvényét viselő tisztes. — De a népszerűség érdeké­ben sem tűrhetjük el a kompromisszumot. S ala­kulatunknál a sorállomá­nyú párttagok ezt tet­teikkel is bizonyítják. Igyekszünk példamutatás­sal, közös fellépéssel meg­felelő hatást gyakorolni a közösségre, amikor to­vábbra is kérjük parancs­nokaink és a pártvezetősé­gek támogatását, segítségét. Azt hiszem, nem mellékes megemlítenem, hogy egy­ségünknél a sorkatona párttagok közül mindössze egy nem ért el a szocialista versenymozgalomban címet. A napi élet feszes, sza­bályzat szerinti végzése, irányítása, szervezése ér­dekében sok a tennivaló. Erről beszélt Sajtos László alezredes az egyik harcko­csi egység parancsnoka is. Hozzászólásában hangsú­lyozta, hogy számos olyan szolgálati feladat van, amelyeket ha átmenetileg elhanyagolnak, már lénye­gesen több időre, energiára van szükség ahhoz, hogy ismét elérjék a korábbi szintet. A pártértekezleten részt vevők aktivitására jellem­ző: a küldöttek egyharma­­da kért szót, hogy alátá­massza a beszámolóban el­hangzott megállapítások helyességét, s kiegészítse azt a saját munkaterületén, pártalapszervezetében szer­zett tapasztalataival. B. P. A küldöttértekezlet résztvevői­nek egy csoportja A szerző felvételei

Next