Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-19 / 29. szám

Négy évvel ezelőtt azzal az elhatározás­sal zárták be a nagykanizsai helyőrségi művelődési otthon kapuját, hogy a szük­séges belső átalakítási-felújítási munkála­tok után legkésőbb hat hónap múlva újra megnyílik a katonacsaládok második ott­hona. A klub vezetői még álmukban sem gondoltak arra, hogy a hat hónapból négy esztendő lesz. Az ok a következő volt: a felújítási munkák során súlyos statikai hibákra derült fény, amely a kisebb át­alakítás helyett szükségessé tette a teljes klubrekonstrukciót. KLUBOK A KLUBBAN Nos, néhány héttel ezelőtt ismét meg­nyílt a valóban újjávarázsolt nagykani­zsai helyőrségi művelődési otthon. A vá­rosképbe jól illeszkedő saroképület — megőrizve jellegzetes klasszicista stílusát — valósággal újjászületett. Belső kikép­zése, a nagy klubterem, a könyvtár, a színházterem esztétikus, ízléses kialakítá­sa, a presszó és az ebédlő vendégcsalogató berendezése, a szakköri helyiségek bő vá­lasztéka, a lépcsőház világos, tágas terei­vel, azonnal megnyerte a látogatók tet­szését A művelődési intézmény újjászületése feletti első örömök után nyomban felve­tődtek a következő kérdések: vajon az át­építést követte-e a klubélet tartalmi meg­újulása, s most, a klubnyitás után gazda­­godik-e a művelődési otthonban a köz­­művelődés eszköztára? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a megújult helyőrségi művelődési otthonban Debreczeni Attila alezredessel, a klub eddigi igazgatójával, aki a napokban vo­nult nyugállományba, Pintér Ferenc őr­naggyal, a helyőrségparancsnok politikai helyettesével, Bernáth János századossal és Mucsi József hadnaggyal, kultúrmun­­ka-instruktorokkal, László Ferenc határőr őrnaggyal és Horváth Istvánnéval, a klub gazdasági vezetőjével. — Nem vitás, hogy fejtörést okozott ne­künk a helyőrségi klub több évi kény­szerszünete — idézte a múltat Debreczeni Attila alezredes. — A korábban már jól működő kiscsoportok további létezése s a művelődési intézmények egészének addig kivívott népszerűsége és rangja függött attól, hogy mit teszünk. Rövid idő alatt sikerült egy méreteiben lényegesen ki­sebb épületet szereznünk, s ennek a szük­séges átalakításait a klubrekonstrukciót végző építőipari vállalat járulékos beru­házásként elvégezte. Ez az épület lett a gyorsan népsze­rűvé váló „MINI-FEK", vagyis a fegyveres erők kisklubja. Itt folytatta munkáját a nyugdíjasok klubja, az úttörő-honvédelmi klub, a huszonévesek klubja és itt jött létre a nők klubja is. Innen szervezték meg a Rákóczi-emléktúrát, itt teremtették meg a szervezési feltételeit annak, hogy a katonacsaládok klubba járó gyerekei számára balatoni nyári táborozást ren­dezzenek. S természetesen a hivatásos ka­tonák, valamint a társ fegyveres testüle­tek tagjai számára itt szerveztek hétvégi családi összejöveteleket, itt kapott ott­hont az autós-motoros klub, itt tartotta összejöveteleit a kertbarátok köre, s mind­emellett a rendszeres politikai tájékozta­tókra, vitakörökre is ebben a kis klubban került sor. Már ez a felsorolás is jelzi, hogy a kis művelődési intézmény az elmúlt évek so­rán jelentős szerepet töltött be a Nagy­kanizsán élő hivatásos katonák szabad­idejének hasznos eltöltésében. HOGYAN TOVÁBB? — Nagyon vártuk az új helyőrségi mű­velődési otthon megnyitását — hangsú­lyozta Pintér Ferenc őrnagy. — Minél kö­zelebb kerültünk a kapunyitáshoz, annál többször gondoltunk arra: hogyan tovább? Alaposan áttanulmányoztuk a helyőrségi művelődési otthonok időközben megjelent új szabályzatát, létrehoztuk a helyőrség közművelődési tanácsát, a társadalmi munkabizottságokat és a közművelődési aktívahálózatot. A társadalmi testületek közreműködésével felmértük a helyőrség­ben élő katonacsaládok művelődési igé­nyét, és a sokoldalú elemzés végső sum­mája az volt: az új lehetőségek kihasz­nálásával folytassuk az eddigi közművelő­dési munkát. A megújult művelődési intézmény ter­mészetesen nem versenyezhet a városban néhány éve megnyílt Hevesi Sándor Mű­velődési Központtal. A katona közműve­lők egyébként kezdettől fogva a jó együtt­működésre gondoltak, s a művelődési köz­pont vezetőivel történt eddigi megbeszé­lések igen biztatóak. Így például a város egészét érintő kulturális programok ren­dezésében az új művelődési központban számítanak a hivatásos katonák részvéte­lére ugyanakkor az új klubban beinduló kiscsoportos szakkörök módszertani segít­ségét is megígérték.­­ Jól tudjuk, hogy jelenleg nincs köny­­nyű helyzetben a helyőrségi művelődési otthon — vette át a szót Mucsi József hadnagy. —­ Nincs még kinevezett igaz­gató, ugyanakkor a művelődési otthon tel­jes kapunyitására csak szeptemberben szá­míthatnak. Ezzel együtt volt már a klubban vasárnap délelőtti bábelőadás gyerekeknek, rendszeresen itt tartjuk a helyőrség szintű politikai tájékoztatókat, itt próbál a helyőrség a­matőr népitánc­­csoportja, valamint zenekara, és többször volt már a megújult klubban műsoros családi est. Ez utóbbi természetesen in­kább a kikapcsolódást, a kulturált szóra­kozást, mint a művelődést szolgálja, de ezekkel a kellemes estékkel is szeretnénk újra vonzóvá tenni művelődési otthonun­kat. KELL A KLUBREKLÁM Sok szó esett beszélgetésünk során a klub propagandamunkájáról. Valameny­­nyien egyetértettek abban, hogy sok mú­lik azon, miképp tájékoztatják a közvéle­ményt a helyőrségi művelődési otthon egyre gazdagabb programválasztékáról. Könnyebb ugyanis a már egyszer meg­szerzett közönséget elveszíteni, mint meg­tartani. Mivel a cél az, hogy hétről hét­re növekedjen a helyőrségi művelődési otthon látogatottsága, ehhez az eddigiek­nél hatékonyabb tervszerűbb propaganda- és reklámtevékenységre van szükség. Eh­hez a helyőrségben levő alakulatok poli­tikai helyettesei és kultúrmunka-instruk­­torai nyújthatnak legtöbb segítséget, együttműködve természetesen a klub je­lenlegi megbízott vezetőivel. Sokan vannak még, akik csak alkalmi látogatók a helyőrségi művelődési otthon­ban, és ezért szeretnék, ha minél több tagja lenne a kiskluboknak. Horváth Ist­vánné hangsúlyozta, hogy a következő hónapokban újabb kiscsoportos­ körök be­indítására van lehetőség, így például meg­felelő helyiséget kaphat ezután az újjáala­kuló sparktács- és fotószakkör. ősztől sor kerül a művelődési otthonban a rendszeres filmvetítésekre is. A megnyitás óta eltelt rövid idő ter­mészetesen nem elég a hosszú távú ter­vezéshez szükséges alapos számvetések el­készítéséhez. Azt viszont megnyugtató volt tapasztalni, hogy a helyőrségi művelődé­si otthon tevékenységéért felelős politikai munkások valóban szívügyüknek érzik az új klub tartalmi munkájának mielőbbi megújulását is. KATONA ISTVÁN Nagykanizsa új színfoltja a megszépült helyőrségi művelődési otthon - Nem tétlenkedtünk az új klub felépítéséig sem (Debreczeni Attila nyugállományú alezredes) - A klub munkáját jelentősen elősegítheti majd a helyőrség most létrejött közművelődési tanácsa (Pintér Ferenc őrnagy) A könyvtár ősszel már nemcsak a könyv­­barátok, hanem a lemezkedvelők otthona is lehet - Anyagi lehetőségeink megengedik két új szakkör létrehozását is (Horváth Istvánné) Fotó: MARKUS ANDRÁS Kulturális jegyzet A FILMKLUBOK JÖVŐJÉRŐL filmklubok létrehozása és működtetése már évekkel ezelőtt napirendre került alakulatainknál, de a kezdeti neki­buzdulást kevés tett követte. Jellemző, hogy ma még csupán 15-20 filmklub működik több­kevesebb rendszerességgel a hadseregben, pe­dig alig lehet vitatni, hogy tevékenységük je­lentősen gazdagíthatná a közművelés eszköz­tárát. A filmklubok élményt nyújtanak azáltal, hogy lehetőséget kínálnak egy-egy korszak vagy társadalmi jelenség sokoldalú megvilágítására, ezek összefüggéseinek művészi erejű bemuta­tására. S akkor még nem szóltunk a filmsoro­zatok ismeretterjesztő hasznáról: a rendezői életműveknek, a sajátos stílusjegyeket viselő filmeknek, egy-egy ország bizonyos időszakban született filmjeinek, a nagy irodalmi alkotások megfilmesített változatainak megtekintése jelen­tős ismeretgazdagodással is jár. A filmekben rejlő nevelési lehetőség is meg­sokszorozódik, ha a katonanézők a meghatá­rozott céllal választott filmeket meghatározott sorrendben vetítve nézik végig. Alapvetően másfajta nyomot hagy az emberben, ha valaki a sokféle minőségű, műfajú és tematikájú fil­mek áradatában találkozik egy-egy kimagaslóan értékes alkotással és más, ha ezeket egymás után és meghatározott művészi koncepció alap­ján — netán az előzetes filmismertetőt meg­hallgatva — nézi végig. Márpedig a filmklubok által szakszerűen megkomponált filmsorozatok komplex hatásukat éppen ezzel, az eszmei-mű­vészi szempontból értékes alkotások sorával érik el. A szakszerűen működtetett filmklubok ve­zetője a vetítések előtt ismertetőt, bevezetőt tart, információkkal segíti a nézőket, mintegy előkészíti őket a filmalkotások értőbb befoga­dására. S a vetítéseket követő kollektív meg­beszélések és viták további lehetőséget kínálnak a film nyújtotta élmények elmélyítésére. A ren­dezői szándékok tudatosításán, a színészi játék vizsgálatán, a film egyes mozzanatainak elemző megvilágításán keresztül mód nyílik az értelme­zések ütköztetésére, illetve tisztázására. A szak­szerűen irányított vita — miközben szembesítik a különböző méreteket — egyben újfajta, érzéke­nyebb és több mindent megragadni képes látás­módhoz segít hozzá. A hadseregben az eddig több-kevesebb eredménnyel működő filmklubok leg­főbb gyengéje az volt, hogy vezetőik felkészületlensége miatt a filmprogramok is leg­többször magukon viselték az átgondolatlanság jegyeit. Jellemző, hogy a sorozatok megterve­zésekor inkább az egyéni ízlés érvényesült, mintsem a nevelési cél, és a vetítéseket meg­előző tájékoztatók, illetve a filmeket követő viták is meglehetősen felszínesek voltak. Most azonban megteremtődött a feltétele annak, hogy hadseregünkben a filmklubmozgalom új szaka­szába lépjen. Két évvel ezelőtt a Módszertani Központ két­éves filmklubvezetői tanfolyamot szervezett a film iránt érdeklődő, a filmpropagandát szíve­sen vállaló fiatal tisztek, tiszthelyettesek és polgári alkalmazottak részére. A tanfolyam ve­zetőjének, Veress Józsefnek, a MOKÉP igaz­gatóhelyettesének az irányításával havonta két­­három napos összevonásokon ismerkedhettek a hallgatók a filmmel kapcsolatos elméleti és gya­korlati kérdésekkel. A filmklubvezetői tanfo­lyam hallgatói áttekintették a filmtörténet alap­műveit és egy-egy filmtörténeti korszak vagy irányzat elméleti és történeti megvilágítása után filmvetítésekre került sor. Előadások hangzottak el az időszerű filmpolitikai kérdésekről, a film­­esztétika alapjairól, a dokumentumfi­lmek szere­péről, a filmsorozatok szerkesztési elveiről, a vi­tavezetés módszereiről, a filmklubok szervezésé­nek és működtetésének lehetőségeiről. A hallga­tók jelentős mennyiségű szakirodalmat is feldol­goztak. A kétéves filmklubvezetői tanfolyam vizsgája azt tükrözte, hogy a filmkultúrával kapcsolat­ban új szemlélet, új beállítódás alakult ki a hallgatókban. A Népművelési Intézet szakemberekből álló vizsgabizottsága elégedett volt a hallgatók felkészültségével és megálla­pították: a tárgyi tudásuk és tájékozottságuk párosult az elemzőkészséggel, az egyéni látás- és gondolkodásmóddal. A tanfolyam valameny­­nyi hallgatója sikeresen tett eleget a vizsgakö­vetelményeknek. 21 képzett, működési engedéllyel rendelkező film klubvezetővel gyarapodott tehát a hadsereg közművelődési szakembergárdája Sok múlik azon, hogy a tanfolyamra „beiskolázó” alakula­tok, illetve helyőrségi művelődési intézmények igénylik-e a végzett klubvezetők tevékenysé­gét, segítik-e megteremteni munkájuk feltéte­leit. CSOMÁK ERVIN­A

Next