Néphadsereg, 1981. január-június (34. évfolyam, 1-24. szám)

1981-05-09 / 19. szám

Vörös zászló az erdőgazdaságnak Az MN Veszprémi Er­dőgazdaság most ismételt, öt esztendő múltán — az MSZMP XII. kongresszu­sa tiszteletére és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója alkalmából meg­hirdetett szocialista mun­kaverseny eredményeként — ismételten elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének Vö­rös Zászlaját. A zászlóát­adási ünnepségen részt vett Czinege Lajos hadse­regtábornok, honvédelmi miniszter és dr. Szabó Endre, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének fő­titkárhelyettese. Borsodi Imre, az erdő­­gazdaság igazgatója az el­múlt öt esztendő munká­jára visszatekintve az eredményességet meghatá­rozó egyik leglényegesebb vonásként említette: „Műszaki, termelési és brigádtanácskozásainkon mindig együtt, közösen vi­tattuk meg a feladatokat, igényeltük, figyelembe vet­tük és hasznosítottuk dol­gozóink véleményét.” Milyen konkrét haszon­nal járt a közös gazdál­kodás és az együttes cse­lekvés? Az erdőgazdaság dolgozói öt év alatt 768 ezer köbméter fát termel­tek ki, hét százalékkal többet, mint az előző öt­éves tervben. Az erdőfel­újítás meghaladja az 1700 hektárt, s több mint 300 hektáros új erdő telepíté­se dicséri a gazdaság dol­gozóinak szakavatott tevé­kenységét. 220 hektáros erdőtelepítésre a tanácsi és a csekély termőképes­­mű termelőszövetkezeti te­rületeken került sor, s ez jelentős mértékben növelte Várpalota és Veszprém vá­ros zöldövezetét. Az erdőgazdaság terme­lési értéke, árbevétele éves átlagban több mint 10 százalékkal emelkedett, öt esztendő alatt a nyere­ség meghaladta a 60 mil­lió forintot. A hatékonyság növeléséhez a gazdasági vezetők a legfontosabbnak a korszerű üzem- és mun­kaszervezésben rejlő tar­talékok feltárását, a nehéz, de legeredményesebben fejleszthető munkaterüle­tek gépesítését tartották. A korábbi eredmények fo­kozásához, a bővített új­ratermelés megvalósításá­hoz átgondolt, megalapo­zott, jól előkészített mű­szaki fejlesztésre és mun­kaerő-gazdálkodásra volt szükség. Hogy ez mennyi­re sikerült, azt mi sem bi­zonyítja jobban: az egy főre jutó termelési érték öt év alatt 57 százalékkal emelkedett. A veszprémiek nagy fi­gyelmet fordítottak kor­szerű, hatékony gépeik ki­használására, az energia- és az anyagtakarékosságra. Elérték, hogy az egyik leg­nehezebb erdei munkát, a faanyagrakodást teljesen gépesítették. Egy köbmé­ter faanyag kitermelésére — egészen a vagonba ra­kásig — mindössze 32 órát fordítanak, s ez az idő 40 százalékkal keve­sebb az öt évvel ezelőtti­nél, s az országos átlag­hoz képest is kitűnő tel­jesítmény. A gazdaság vezetőinek figyelme a fakitermelési lehetőségek korlátozottsága miatt az utóbbi időben egyre inkább a fafeldolgo­zás továbbfejlesztésére, a termékszerkezet korszerű­sítésére irányult. Összesen 50 millió forintot fordítot­tak fejlesztésre, amelyhez 11 millió forintos állami támogatást is kaptak. En­nek keretében végezték el a zirci fűrészüzem felújí­tását — 34 millióba került —, amely munkát határ­időre, költségkereten belül és saját kivitelezésben teljesítettek. Ezzel elérték, hogy fakitermelésükből a fűrészelhető faanyagot — kevés kivétellel — saját üzemükben dolgozzák fel. A tervszerű, körültekin­tő, emberközpontú gaz­dálkodást dicséri, hogy a gazdasági vezetők a terme­lési eredmények fokozása mellett nem feledkeztek meg dolgozóik munkakö­rülményeinek javításáról. Az erdő harmonikus kör­nyezetével, ózondús leve­gőjével nyugtat, pihentet, felüdülést nyújt, de csak szép időben. Az erdei dol­gozóknak viszont ez a munkahelyük, ahol egész évben — hidegben, sárban, hóban, szélben — helyt kell állniuk. A gazdaság a szociális körülmények ja­vítására a legutóbbi terv­időszakban több mint 30 millió forintot költött: teljessé vált a kulturált személyszállítás; a munka­helyek többségén melege­dőket létesítettek; az egész­ségvédelmet szolgálja a megelőző és rendszeres szűrővizsgálat; a motor­fűrész-kezelők gyógyüdül­­tetése megoldott, az erdei munkahelyeken az igény­nek megfelelő a meleg ét­keztetés. A korszerűsödő, egyre jobban felszerelt munka­helyeken a dolgozók anya­gilag is megtalálják szá­mításukat: öt év alatt a munkások jövedelme 40 százalékkal emelkedett. Ennek is tulajdonítható, hogy a gazdaság ereje törzsgárda tagjaiban van, az erdészetekben, a fafel­dolgozó üzemekben 150 arany, 310 ezüst és 330 bronz jelvényes törzsgár­­datag dolgozik. Nagy segítséget jelent a feladatok teljesítésében az évről évre fejlődő szocia­lista brigádmozgalom. A gazdaság 29 brigádja közül a legutóbbi értékeléskor 14 arany, hét ezüst, három pedig bronz fokozatot ért el. A szocialista brigádok vállalásaik teljesítésével az 1980-as évben ötmillió fo­rint többletnyereséget hoz­tak létre. Mindezek ismeretében joggal fogalmazhatott úgy az ünnepségen felszólaló Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi mi­niszter, hogy a Veszprémi Erdőgazdaság az V. ötéves tervidőszakra meghatáro­zott termelési, gazdálkodá­si és fejlesztési célkitűzé­seit az ágazati elvárások­nak megfelelően, korszerű technikai színvonalon, jó hatásfokkal teljesítette. A honvédelmi miniszter en­nek az országgyarapító te­vékenységnek az elismeré­seként adta át a Minisz­tertanács és a SZOT El­nökségének Vörös Zászla­ját az erdőgazdaság igaz­gatójának. Ez alkalomból a gazdaság dolgozói közül a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát ketten, ezüst fokozatát ketten, bronz fokozatát hárman kapták meg; 16-an lettek a Kiváló Munkáért kitüntető jelvény birtoko­sai, tudatosan jobbra törekedve Ezen a május elsején az MN Elektrotechnikai Javí­tó Üzem dolgozóinak há­romszoros oka volt az ün­neplésre. Az üzem meg­kapta a Kiváló Vállalat kitüntető címet; a Szink­ron Szocialista Brigád ki­érdemelte az MSZMP KB Kongresszusi Oklevelét és az ezzel együtt járó Szak­ma Kiváló Brigádja címet; Kiss Ferenc kinevezett pol­gári alkalmazott, villamos karbantartó csoportvezető a munka ünnepe előtti napon — a magyar néphadsereg dolgozói közül elsőként — a Parlamentben vette át a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést. A kiváló vállalatot kö­szöntő ünnepségen részt vett Oláh István vezérezre­des, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, minisz­terhelyettes, valamint dr. Kőrössy Jenő, a Közalkal­mazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára. Az üzem jó hírű mun­kásközösségének tevékeny­ségét Oláh István vezérez­redes méltatta. Kiemelte, hogy az Elektrotechnikai Javító Üzem vezetői, dol­gozói a legutóbbi tervidő­szakban tudatosan vállal­ták a termékszerkezet kor­szerűsítését, a minőség ja­vítását, az anyaggal való ésszerű takarékosságot, a termelés és a munka szer­vezettségének javítását, a gépek, a berendezések, a munkaidő jobb, az eddi­gieknél teljesebb kihaszná­lását. Azaz olyan tényezők mellett tettek hitet, ame­lyet pártunk és kormá­nyunk a gazdasági élet ja­vítása, a népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében meghatározott. Valamennyi eredmény azt bizonyítja, hogy az üzem dolgozói megértették a gazdaságpolitikai célkitű­zéseket, a magyar néphad­sereg harckészültségét szol­gáló politikai, szakmai fel­adatok magas szintű, jó mi­nőségű, határidőre való el­végzésének szükségességét. Az utóbbi öt év meggyő­zően igazolta az üzem élet­­képességét. A jól szervezett munka eredménye, hogy 1978 óta nem vettek igény­be gazdálkodási előleget, s ez idő alatt a költségvetési irányzat 96 százalékos fel­­használásával 27 millió fo­rintot takarítottak meg. Az eredményes tevékeny­ségre utal, hogy az anyag­mentes termelési érték az 1976. évi 40 millió forintról 1980-ra 62 millió forintra emelkedett. A tervszerű, jól szervezett üzemi tevékeny­ség eredményeként öt év alatt összesen több mint 62 millió forint nyereséget ér­tek el, s ez kedvező lehe­tőségeket teremtett jelen­tős beruházásokra az üzem, de a helyőrség területén is. A kongresszusi és felsza­badulási munka verseny­ben tett vállalások teljesítése az üzem 1980-as gazdasági eredményeiben éreztette leginkább hatását. Az éves termelési tervet — jó mi­nőségben — 1980. december 22-én teljesítették. Éves költségvetési tervüket több mint 10 millió forint meg­takarítással, termelésiér­ték-tervüket 110,9 száza­lékra teljesítették, és 12,8 millió forint nyereséget ér­tek el. A hazai igények és az exportterv kifogástalan ki­elégítéséhez jelentős mér­tékben hozzájárult az egyre szélesebb mértékben kibon­takozó újítómozgalom. Az 1979 második féléve óta be­nyújtott 108 újításból 95-öt hasznosítottak, s ezek az ésszerűsítések több mint kétmillió forint hasznot eredményeztek. A mindig jobbra és többre törekedő munkásközösségek a speciá­lis berendezések javítása so­rán szerzett tapasztalatai­kat, a termelékenység nö­vekedése jóvoltából felsza­baduló kapacitást, az egyre nagyobb mértékben kibon­takozó exporttevékenységet is eredményesen hasznosí­tották. Az üzemrészek dol­gozói minőségi munkájuk­kal hozzájárultak a testvé­ri hadseregek technikájá­nak hadrafoghatóságához, ezzel is öregbítve a ma­gyar néphadseregben dol­gozó mérnökök, techniku­sok, szakemberek, munká­sok jó hírét. Az eredmények azt iga­zolják, hogy a munkaver­seny során a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti szervek, az üzem állami vezetése jó együttműködés­ben, eredményesen való­sították meg a politikai munka valamennyi terüle­tének feladatait. A KISZ akcióprogramjában meg­határozott feladatok szoro­san kapcsolódtak az üzem szocialista vállalásainak teljesítéséhez és a mozgal­mi munka módszereivel hatékonyan segítették azok végrehajtását. Ezt bizonyít­ja többek között, hogy ez idő alatt az üzem KISZ- bizottsága,­­tagsága ismé­telten elnyerte a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándorzászlaját, a leg­utóbbi időszakban pedig a kiváló KISZ-szervezetnek járó zászlót. A vállalati tevékenység értékelését követően Oláh István vezérezredes átadta Kalina Béla ezredesnek, az üzem igazgatójának a Ki­váló Vállalat címet igazoló oklevelet; Márföldi Mihály, a Szinkron Szocialista Bri­gád vezetője pedig az MSZMP KB Kongresszusi Oklevelét vette át a vezér­kari főnöktől. Többen a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany, ezüst és bronz fokozatú kitüntetésben ré­szesültek, illetve megkap­ták a Kiváló Munkáért ki­tüntető jelvényt. A megtisztelő elismerés átvétele után mondotta a 11 fős Szinkron Szocialista Brigád vezetője, Márföldi Mihály: „Az elkövetkezen­dőkben is mindent megte­szünk a szocialista brigád­mozgalom továbbfejleszté­séért, elért eredményeink megszilárdításáért. Verse­nyezzünk tovább, és az el­következendő eredmények értékelésekor is győzzön a jobb!" Többszörös kiváló brigádok A magyar néphadsereg tápiószecsői alakulatának ünnepi állománygyűlésén — amelyen részt vett dr. Kő­rössy Jenő, a Közalkalma­zottak Szakszervezete Köz­ponti Vezetőségének titká­ra — Kovács Pál altábor­nagy, miniszterhelyettes a honvédelmi miniszter kép­viseletében köszöntötte a megjelenteket. Méltatta az alakulat dolgozóinak mun­kásságát, amellyel a leg­utóbbi ötéves terv minden esztendejében példásan tel­jesítették termelési tervü­ket. Elismerően szólt múlt évi erőfeszítéseikről, me­lyeknek eredményeként eleget tettek a kongresszusi és felszabadulási munka­versenyben vállalt fel­ajánlásaiknak. E nagyszerű helytállásért tolmácsolta a munkáskollektívának a honvédelmi miniszter, az MSZMP Néphadseregi Bi­zottsága, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Ta­nácsa elismerését, köszöne­tét. Ezt követően átadta a Minisztertanács és a Szak­­szervezetek Országos Taná­csa kitüntetését, a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja címet a Ságvári Endre nevét viselő 19-sze­­res szerelő szakmunkás szocialista brigádnak, az MSZMP Néphadseregi Bi­zottsága Kongresszusi Ok­levelét és a Vállalat Kiváló Brigádja címet az Ady Endre 19-szeres szerelő szakmunkás szocialista bri­gádnak, majd miniszteri kitüntetéseket adott át az alakulat dolgozóinak. A kiemelkedő esemény alkalmából az ünnepi állo­mánygyűlés résztvevői őszinte, meleg hangú ün­neplésben részesítették ki­tüntetett dolgozó társaikat. Jogos büszkeséggel tették, hiszen mindkét brigád tag­jai hosszú, kitartó munká­val, lankadatlan szorgalom­mal dolgoztak, hozzájárul­tak az alakulat ötéves ter­vének teljesítéshez. A Varga István vezette Ságvári Endre Szocialista Brigád 20 esztendeje vesz részt az alakulatnál folyó szocialista munkaverseny­ben; tagjai hosszú ideje példamutatóan teljesítik a szocialista módon élni, dol­gozni, tanulni hármas kö­vetelményt. Munkájuk mi­nősége az utóbbi évtized alatt kifogástalan volt, egyetlen reklamáció sem érkezett. Okosan bánnak a munkaidővel, az emberi munkával, és az energiát is a lehető leghatékonyabban használják fel. Sikereikhez hozzájárult a szakmai és általános műveltségért vég­zett következetes munká­juk is. Nem véletlen, hogy a brigád művezetőt, szolgá­­latiág-vezetőt és műszaki ellenőrt adott az alakulat középvezetői gárdájának. A szocialista kollektíva tagjai az utóbbi öt év alatt önként csökkentették az időnormákat. Például ta­valy 477 órával kevesebb időt számoltak el azonos teljesítmény mellett, s ez­zel egyetlen év alatt több mint 700 ezer forint meg­takarítást értek el, öt évvel ezelőtt egy év alatt 67 ezer forint értékű anyagot ta­karítottak meg, azóta az egymást követő években egyre többet, 1980-ban már 205 ezer forintot meghaladó eredményt értek el. Élen­járnak a műszaki fejlesz­tésben. Az újítómunkában is példát mutatnak: a 13 tagú brigád az ötéves terv­időszak alatt évente hat, összesen 30 újítást dolgo­zott ki. Ezek több mint 450 ezer forint gazdasági eredményt adtak. Mindent egybevetve a Ságvári bri­gád öt év alatt 1 millió 678 ezer forint megtakarí­tást ért el, miközben mun­kájukkal jelentős részt vál­laltak néphadseregünk harc­készségének fenntartásából, erősítéséből. A brigádnak nagy tekin­télyt ad, hogy munkaesz­közeiket, szerszámaikat, gépi berendezéseiket szo­cialista megőrzésre vették át. Mindenütt ott vannak, ahol értelmes célért hasz­nos társadalmi munkát le­het végezni. Részt vesznek az alakulathoz vezényelt hivatásos, tartalékos tisz­tek, sorkatonák, főiskolai hallgatók szakmai képzésé­ben; a mezőgazdaság meg­segítésében ; gyermekintéz­mények létesítésében és felszerelésében; öregek nap­közi otthonának támogatá­sában. Az utóbbi években 1100 órányi társadalmi munkát végeztek. Nagysze­rű emberségükre vall, hogy öt év alatt 124 alkalommal összesen 43 liter vért adtak térítésmentesen, s öten ki­váló véradók. A munkavé­delemben tanúsított felfo­gásuk akár tanulmány tár­gya is lehetne, hiszen évek A Tóth II. Sándor irá­nyította Ady Endre Szocia­lista Brigád hasonlóan ki­emelkedő teljesítménnyel vált érdemessé az elismeré­sekre. 20 évvel ezelőtt ala­kult meg a közösség, azóta mindig ott van a munka­­verseny-mozgalom élvona­lában, tagjai a szocialista munka, az öntudatos mun­kafegyelem élharcosai. Munkájuk mennyisége és minősége hosszú évek óta kifogástalan. A normaidő­ket — a Ságvári brigádhoz hasonlóan — öt év alatt összesen 1579 órával csök­kentették, s több mint 200 ezer forint értéket takarí­tottak meg ily módon. Az anyag- és alkatrész­­felhasználásban ugyancsak több mint 200 ezer forint megtakarítást értek el, öt év alatt 24 újítást valósí­tottak meg, és a technoló­gia fejlesztésével munka­­területükön 30 százalékos termelékenységnövekedést produkáltak, összes meg­takarításaik értéke megha­ladja a másfél millió forin­tot. A két brigád eredmé­nyeiben — miként azt Var­ga István, a Ságvári bri­gád vezetője felszólalásá­ban hangsúlyozta — széles bázisként ott van az ala­kulat további 39 szocialista brigádjának az ereje, szor­galma, a vállalati és moz­galmi vezetők erőfeszítése, a munkaverseny-mozgal­­mat szüntelenül szervező, irányító szakszerű tevé­kenysége. Ennek elismeré­sét fejezte ki a Szocialista Munka Intézete cím, me­lyet ez alkalommal adtak át az alakulat parancsno­kának. A Minisztertanács és a SZOT Elnökségének Vörös Zászlaját Czinege Lajos hadseregtábornok adta át Márföldi Ferenc brigádvezető újabb versenyre hívta a vállalat szocialista brigádjait Az üzem dolgozói jelentős mértékben hozzájárultak a magyar néphadsereg harckészültségéhez Tóth II. Sándor, az Ady Endre 19-szeres szocialista szakmunkás­­kollektíva, a Vállalat Kiváló Brigádja vezetője miniszteri kitün­tetésben részesült A Ságvári Endre 19-szeres szerelő szakmunkás szocialista brigád tagjai a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetésről szóló oklevéllel óta senki sem szenvedett balesetet a munkahelyén. Kiss Ferencnek, az MN Elektrotechnikai Javító Üzem villamos karbantartó csoport­­vezetőjének emlékezetes nap marad az életében április 30-a: ekkor vette át a Parlamentben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és kitüntető címet. Az elisme­rés átvétele után így vallott a nem min­dennapi eseményről: — Hihetetlennek tűnt az egész. Meghívó a Parlamentbe, állami kitüntetés, méghoz­zá Losonczi elvtárs kezéből. Csak akkor kezdett valósággá válni az álom, amikor helyet foglaltam a Parlament kupolacsar­nokában, s Losonczi elvtárs beszéde után bennünket, nyolcunkat sorban szólították a kitüntetés átvételére. Azt hiszem, ugyan­csak remegett a hangom, amikor megkö­szöntem a nagy elismerést. És csak akkor kezdett oldódni az izgalmam, amikor az ünnepség végén a feleségem az örömtől sírva a nyakamba borult. Mert ő is ott volt. És megérdemelte, hogy ott legyen. A kitüntetés egy darabja tulajdonképpen őt illeti, az asszonyt, a feleséget, az anyát, aki zokszó nélkül vállalt mindent a csa­ládi terhekből, amikor engem túlórázásra, éjszakai vagy vasárnapi munkára szólított a kötelesség. Igen, így pontos a fogalmazás: szólított a kötelesség! Mert bár nem vagyok kato­na, rendfokozatban is csak a honvédig vittem, de 26 éve dolgozom az üzemben, s hozzánőttem a hadsereghez, a munkahe­lyemhez és persze a munkatársaimhoz. Ez a két év híján három évtized nagy kötő­erő és tudom, kötelesség és felelősség is. Bárki legyen, aki ennyi időt tölt el egy munkahelyen, arra mindenki figyel, annak vigyáznia kell minden lépésére, minden szavára. Nekem a munka, a becsületes helytállás előbbre való mindennél. És van még egy nagyon nagy hajtóerő. A főnökeim, a munkatársaim megbecsü­lése, szeretete, gondoskodása. Enélkül sem én, sem a kollektíva, sem az üzem egész közössége nem tudna olyan jó eredménye­ket elérni. El sem tudom mondani, milyen nagy ünneplésben részesültem az üzemben, meg a rokonságban is. A felejthetetlen parlamenti perceket felejthetetlen május eleji napok követték. Arra különösen büsz­ke vagyok, hogy a fiam kétszer köszöntött fel: egyszer bent, mint az üzem dolgozója és otthon, családi körben. A menyemtől is ugyanígy kaptam a gratulációt. Szóval, mindenki köszöntött. Osztozom Losonczi elvtárs gondolatával: bár mi csak nyolcan kaptuk meg a kitüntetést, de a megbecsülés, a köszönet a többieknek, ki tudja hány ezer becsületes munkásember­nek is szól. S e naptól még inkább hirde­tem, és magam persze eszerint élek: előbbre jutásunk, további megbecsülésünk alapja — a kifogástalan minőségű, szor­galmas munka. Az MN Beruházási és Fenntartási Főnökség Épí­téskivitelező Vállalata kol­lektívájának Kovács Pál altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes adta át a Kiváló Vállalat kitünte­tést. Három intézmény Élenjáró Vállalat címet ka­pott: az MN Erdő-, Vad- és Mezőgazdaságnak Hor­váth István vezérőrnagy, a politikai főcsoportfőnök el­ső helyettese, az MN Hír­­adótechnikai Üzemnek dr. Damó László vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyette­se, a budapesti MN Textil­­tisztító és Javító Üzemnek Szórádi Zoltán ezredes, megbízott hadtápfőnök nyújtotta át. A paksi Kun Béla sorkatona Szocialista Brigádot a KISZ KB Kong­resszusi Oklevelével és az Kiválóak, elentársik azzal járó Alakulat Kiváló Ifjúsági Brigádja címmel tüntették ki. Az elismeré­seket Bokor József vezér­őrnagy, a Hátországvédelmi Parancsnokság politikai osztályvezetője adta át. Az MN Gépkocsiszín Parancs­nokság Technika­ Szocialista Brigádjának a KISZ KB Dicsérő Oklevelét Szabó Tibor alezredes, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, a HM ifjúsági osztá­lyának vezetője nyújtotta át. A kongresszusi és felsza­badulási versenyben ki­emelkedő teljesítményt el­ért további 28 alakulatnak, intézménynek — amelyeket a honvédelmi miniszter ok­levéllel és emléktárggyal jutalmazott meg — ugyan­csak e napokban adták át az elismeréseket. A 7—8—9. oldal anyagait írta: BÜKI PÉTER, CSERJÉS GYULA, K. TÓTH ISTVÁN, SZAKÁLY GÁBOR Fotó: GOTTLIEB GÉZA, KUTAS RUDOLF és TÓTH ANDRÁS

Next