Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
A fesztiválhangulat most is a megszokott volt, a Magyar Néphadsereg kétnapos tatai dalostalálkozóján. Első nap a szakmai zsűri előtt mutatták be repertoárjukat a meghívott, kórusok, egyéni szólisták. Ezt követően pedig tanácskozáson vitatták meg a kórusmozgalom e nagyszabású fesztiválján a szakmai tapasztalatokat. A kórusvezetők itt hasznos útravalókat kaptak a zsűri tagjaitól — KISS ISTVÁN és PÖDÖR BÉLA Liszt-díjas karnagyoktól, valamint LÉNÁRT ELEKTŐL. Másnap — vasárnap délelőtt — színvonalas gálaműsoron láthatták-hallhatták a meghívott vendégek mindazokat a zenei értékeket, amelyek a néphadsereg kórusmozgalmát napjainkban reprezentálják. Ami a tizedik alkalommal megrendezett dalostalálkozót a közös éneklés bensőséges ünnepévé tette, az, hogy ebben az esztendőben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóját, s ebből az alkalomból a kórusművészetet gazdagító életműve számos ismert értékét s eddig talán a nagyközönség körében kevéssé ismert kórusművét szólaltatták meg a színpadra lépő énekkarok. Ugyanakkor — lehet, hogy közhelynek tűnik, de feltétlenül szólni kell róla — az idei dalostalálkozón részt vevő 16 kórus a korábbi dalostalálkozókhoz viszonyítva magas színvonalú, kiérlelt előadásmóddal, igényes, átgondolt műsorválasztékkal lépett a szakmai zsűri elé. Több meglepetést is tartogatott a dalosünnep. Az idén fennállásának 10. évét ünneplő Killián—Verseghy madrigálkórus Rigó Éva vezényletével minden várakozást felülmúlt nagyszerű műsorával. Négy kórusmű, négyféle stílus és mégis magas szintű előadásmód jellemezte produkciójukat. Hallhattuk tőlük Maros Rudolf négy népdalfeldolgozását, Janequin „Majális” című művét, Puet „Swing Low” című feldolgozásában egy ismert amerikai spirituálét s végül egy részletet Orff „Carmina Buraná”-jából. A kórus tagjai — diáklányok és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói — ma már képesek művészileg magas színvonalú programot nyújtani a hallgatóknak, s — miként a zsűri egyik tagja megjegyezte — a maguk választotta kórusművet „érzéki szépséggel” szólaltatják meg. A 25 éves jubileumához közeledő Petőfi kórus a sokféle stílusú kórusművek előadása mellett a katonadalok ihletett tolmácsolójaként vált ismertté. Mindig nagy létszámú, jól összefogott énekkart szervezett Soós Sándor karnagy, példát adva arról, hogy milyen a vérbeli katonakórus. Náluk is — a bevonulások, leszerelések miatt gyakorta változó összetétel ellenére — a folyamatos műhelymunka, s nem utolsósorban a parancsnokok segítőkész figyelme teremti meg azt az alapvető feltételt, amely az énekkar e közel negyedszázados, sikeres működését lehetővé tette. Színes, gazdag, dinamikus előadásmód jellemezte a Garasin kórus programját. Náluk az elmúlt időszakban karnagyváltás történt, s egy ilyen jellegű változás esetenként a folyamatos énekkari munka rovására is mehet. A Garasin kórusnál azonban ennek épp az ellenkezője történt. Király Katalin karnagy lelkes, odaadó művészi törekvése nyomán a kórus a legmagasabb szintű elismerést is kivívta a dalostalálkozón. A kamaraéneklés szép, eredeti példáját mutatta fel a Kulcsár Tibor honvéd vezette kamarakórus. Talán a szép éneklésről szóló értékelésben mellékesnek tűnik, ám a katonakórusok összetétele ismeretében mégsem közömbös, hogy ez a kamarakórus nyolcvan százalékban egy-kétszeres kiváló katonákból verbuválódott. Az énekkar műsorával a színpadon is bizonyította, hogy tagjai a kiképzési feladatok kiváló elvégzése mellett a közművelődésben, jelesen a kórusmozgalomban is magas szinten tudnak helytállni. A Zalaegerszegi Helyőrségi Művelődési Otthon Ifjú Zenebarátok klubjának madrigálkórusát régi ismerősként köszönthettük a fesztiválon. A kórus tagjai — katonacsaládok leányai — kisgyermekként kezdték el a közös éneklés gyakorlását Büki Gyuláné értő irányításával. Együtt nőttek fel az énekkari próbák, sikeres előadások közösségformáló hatásaiból hitet merítve, s most, az idei dalostalálkozón — mivel életkoruknál fogva most részesülhettek először országos minősítésben — mindjárt a legmagasabb szintet érték el. Volt a dalostalálkozónak két sajátos színfoltja is. Egyik a Bottyán férfikórus, melynek tagjai — Pápai János vezetésével — katonákhoz méltó férfias hangzással s ízléses népzenei kísérettel mutattak be régi zalai katonadalokat. Másik érdekesség pedig a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanuló külföldi, ösztöndíjas diákok népi hagyományokat felelevenítő zenei és énekes produkciója volt. Mondhatnánk azt, hogy a tatai dalostalálkozón bemutatkozó énekkarok a képzeletbeli tengeren úszó jéghegy csúcsát jelképezik, s jelentős kórusmozgalmi háttér tudatában jönnek el a fesztiválra. Ez azonban nem egészen igaz. Tény, hogy a Tatán fellépő énekkaroknál lényegesen több található meg néphadseregszerte, laktanyákban és helyőrségi művelődési otthonokban. Mégis, a hadsereg kórusmozgalmában úgymond „messze még a Kánaán”. Akadnak még szép számmal olyan alakulatok, ahol — különböző nehézségekre hivatkozva — nem szerveznek énekkart, pedig a tatai dalosünnep katonakórusainak példája is azt bizonyítja — a zenekultúra országos ügyét is szolgálva — lehet, érdemes a hadseregben is kórusokat szervezni. Borúlátásra persze nincs okunk. S bár az újabb dalostalálkozó két esztendő múlva lesz, a tizedik tatai fesztiválon elismerésben részesített Szovjet katonazenészekkel közösen aratott sikert a Garasin kórus énekkarok sikereikkel további működésükhöz teremtettek szilárd alapot. Végezetül nézzük, kik és milyen elismerést kaptak a kétnapos dalosünnepen. Aranydiplomás minősítést kapott a Ságvári Endre férfikar, a Killiány-Verseghy madrigálkórus, a Zalaegerszegi Helyőrségi Művelődési Otthon Ifjú Zenebarátok madrigálkórusa, a Garasin kórus, a Klapka György kamarakórus és a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola férfikórusa. Ezüstdiplomát kapott a Kossuth Lajos Katonai Főiskola vegyeskara és az MN 8284 kamarakórusa. Bronzdiplomás minősítést szerzett a nagykanizsai vegyeskar, a Sólyom László vegyeskar, az MN 1932 férfikórus és a Bottyán férfikar. A fesztiválon fellépő Maróti György vegyeskar a korábbi minősítése alapján ezüstdiplomát, a Petőfi kórus és a Kapos vegyeskar pedig aranydiplomát kapott. összességében szép mérleggel zárult a tatai dalostalálkozó. S a gálaműsor záróképében Kodály Zoltán —Berzsenyi Dániel: „Magyarokhoz” című ódájára írt hatalmas kánonjával, valamint Alekszandrov: „Baráti hadseregek dalá”-nak összkari előadásával búcsúzott a közönségtől, s búcsúztak egymástól a kórusok. Bízunk abban, hogy ez a búcsú egyben a folytatást, a kórusmozgalom ügyének további elkötelezett szeretetét is jelképezi. KATONA ISTVÁN Debreceni „vándorhegedősök" (Sziki Károly honvéd és Szabó Viola) Nagyszerű kamarakórust szervezett Kulcsár Tibor honvéd Kulturális jegyzet A könyv ünnepén A KÖNYV HAGYOMÁNYOS SEREGSZEMLÉJE, az ünnepi könyvhét hadseregünk kultururális életében is jelentős esemény. Az ünnepi könyvhétnek a hadseregünkben szervezett központi rendezvénysorozata Dunaújvárosban lesz s ezzel egy időben helyőrségeink többségében is sokszínű könyvheti rendezvényekre kerül sor. Könyvtárosaink, könyvbizományosaink a könyv ünnepének jelentős szereplői, de mellettük az új könyvek népszerűsítésében, az olvasási kedv növelésében figyelemre méltó szerepet töltenek be az alakulatoknál az irodalombarátkörök lelkes könyvbarát katonái és az egyre ötletgazdagabb csapattévé- ésrádióműsorok szerkesztői is. A jó emlékű Darvas József író, aki nemcsak irodalomszervezőként, hanem az olvasási kultúra fellendítőjeként is jeleskedett az olvasó népért mozgalom „stratégiájának” megfogalmazásakor, a következőket hangsúlyozta: „Két irányban kell munkálkodnunk. Egyrészt el kell juttatnunk az irodalmat azokra a »fehér foltokra», ahol egyáltalán nem olvasnak, másrészt a már meghódított területeken is tovább kell lépnünk az olvasási igények növelésével." Nos, ha még nem is mondhatjuk el, hogy hadseregünk valamennyi katonája rendszeres könyvolvasó, számottevő eredményeink vannak, s a továbblépés, az olvasói igények növelésének napi gondjaival birkóznak mindazok, akiknek szívügye a könyv és az olvasás. AZ IDEI KÖNYVHÉT kinekkinek más-más szenzációt tartogat, a katonaolvasók számára azonban külön figyelmet érdemelnek a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó és a Kossuth Kiadó könyvújdonságai. A két kiadó közös kiadásában jelent meg a szovjet katonai szakértők közös műve, a „Honnan fenyegetik a békét?” című, korszerű formában megjelent könyv, amely valamennyi olvasónak segíti az eligazodást a katonai erőviszonyokban. Sok tiszt könyvtárát fogja gazdagítani a következő hetekben Gyurkó László: „Arcképvázlat történelmi háttérrel” című rangos politikai esszéje, amelynek főszereplője országunk tiszteletnek és szeretetnek örvendő vezető politikusa: Kádár János. A másik két politikai „könyvcsemege” Marx és Engels: „A magyar szabadságharc” című munkája és Engels „Válogatott katonai írásai”. A fiatal író, Szentmihályi Szabó Péter, aki arra vállalkozott, hogy 12 regényben megírja történelmünk egy-egy kiemelkedő korszakát, az „Avarok gyűrűje” után most adja közre második történelmi regényét, „Gellért” címmel. A romániai magyar író, Székely János megrázó regénye, „A nyugati hadtest” a második világháború egyik epizódját eleveníti fel, John Dos Passos „Három katona” című remekművében pedig az „elveszett nemzedék” véleményét írja meg az első világháborúról. A könyvújdonságok közül kettő még külön figyelmet érdemel. Az egyik, „Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse”, amely Kováts Mihály huszárezredesről szól, a másik pedig egy visszaemlékezés, amelyet a hazánk felszabadításában is jelentős szerepet vállalt hősnő, Marija Fortusz írt. ÉVRŐL ÉVRE EGYRE ÖTLETESEBB rendezvények, könyvvásárok, hangulatteremtő műsorok csináltak kedvet az új könyvek megvásárlásához és elolvasásához a hadseregben, s jó tudni, hogy az okos, ötletes könyvheti rendezvényekben most sem lesz hiány. A köszöneten kívül tiszteletet érdemelnek mindazok, akik a hadseregben is a jó könyvek terjesztésére, erre az emberes tudatformáló munkára vállalkoztak. KACSÓ LAJOS El