Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 22. szám

A fesztiválhangulat most is a megszokott volt, a Magyar Néphadsereg kétnapos tatai dalostalálkozóján. Első nap a szakmai zsűri előtt mutatták be repertoárjukat a meghívott, kórusok, egyéni szólisták. Ezt követően pedig tanácskozáson vitatták meg a kórusmozgalom e nagyszabású fesztiválján a szakmai tapasztalatokat. A kórusvezetők itt hasznos útravalókat kaptak a zsűri tagjaitól — KISS ISTVÁN és PÖDÖR BÉLA Liszt-díjas karnagyoktól, valamint LÉNÁRT ELEKTŐL. Másnap — vasárnap délelőtt — színvonalas gálaműsoron láthatták-hallhatták a meghívott vendégek mindazokat a zenei értékeket, amelyek a néphadsereg kórusmozgalmát napjainkban reprezentálják. Ami a tizedik alkalommal meg­rendezett dalostalálkozót a közös éneklés bensőséges ünnepévé tette, az, hogy ebben az esztendőben ün­nepeljük Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulóját, s ebből az alkalomból a kórusművészetet gaz­dagító életműve számos ismert ér­tékét s eddig talán a nagyközön­ség körében kevéssé ismert kórus­művét szólaltatták meg a színpad­ra lépő énekkarok. Ugyanakkor — lehet, hogy köz­helynek tűnik, de feltétlenül szólni kell róla — az idei dalostalálkozón részt vevő 16 kórus a korábbi da­lostalálkozókhoz viszonyítva magas színvonalú, kiérlelt előadásmóddal, igényes, átgondolt műsorválasztékkal lépett a szakmai zsűri elé. Több meglepetést is tar­togatott a dalosünnep. Az idén fennállásának 10. évét ünneplő Killián—Verseghy madrigálkórus Rigó Éva vezényletével minden várakozást felülmúlt nagyszerű mű­sorával. Négy kórusmű, négyféle stílus és mégis magas szintű elő­adásmód jellemezte produkciójukat. Hallhattuk tőlük Maros Rudolf négy népdalfeldolgozását, Janequin „Majális” című művét, Puet­ „Swing Low” című feldolgozásában egy ismert amerikai spirituálét s végül egy részletet Orff „Carmina Bura­­ná”-jából. A kórus tagjai — diák­lányok és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói — ma már képesek művészileg magas színvonalú programot nyújtani a hallgatóknak, s — miként a zsűri egyik tagja megjegyezte — a ma­guk választotta kórusművet „érzé­ki szépséggel” szólaltatják meg. A 25 éves jubileumához közeledő Petőfi kórus a sokféle stílusú kó­rusművek előadása mellett a kato­nadalok ihletett tolmácsolójaként vált ismertté. Mindig nagy létszá­mú, jól összefogott énekkart szer­vezett Soós Sándor karnagy, pél­dát adva arról, hogy milyen a vérbeli katonakórus. Náluk is — a bevonulások, leszerelések miatt gyakorta változó összetétel ellenére — a folyamatos műhelymunka, s nem utolsósorban a parancsnokok segítőkész figyelme teremti meg azt az alapvető feltételt, amely az énekkar e közel negyedszázados, sikeres működését lehetővé tette. Színes, gazdag, dinamikus elő­adásmód jellemezte a Garasin kó­rus programját. Náluk az elmúlt időszakban karnagyváltás történt, s egy ilyen jellegű változás eseten­ként a folyamatos énekkari munka rovására is mehet. A Garasin kó­rusnál azonban ennek épp az el­lenkezője történt. Király Katalin karnagy lelkes, odaadó művészi törekvése nyomán a kórus a leg­magasabb szintű elismerést is ki­vívta a dalostalálkozón. A kamaraéneklés szép, eredeti példáját mutatta fel a Kulcsár Ti­bor honvéd vezette kamarakórus. Talán a szép éneklésről szóló érté­kelésben mellékesnek tűnik, ám a katonakórusok összetétele ismere­tében mégsem közömbös, hogy ez a kamarakórus nyolcvan százalék­ban egy-kétszeres kiváló katonákból verbuválódott. Az énekkar műsorá­val a színpadon is bizonyította, hogy tagjai a kiképzési feladatok kiváló elvégzése mellett a közmű­velődésben, jelesen a kórusmozga­lomban is magas szinten tudnak helytállni. A Zalaegerszegi Helyőrségi Mű­velődési Otthon Ifjú Zenebarátok klubjának madrigálkórusát régi is­merősként köszönthettük a feszti­válon. A kórus tagjai — katona­családok leányai — kisgyermek­ként kezdték el a közös éneklés gyakorlását Büki Gyuláné értő irá­nyításával. Együtt nőttek fel az énekkari próbák, sikeres előadások közösségformáló hatásaiból hitet merítve, s most, az idei dalostalál­kozón — mivel életkoruknál fogva most részesülhettek először orszá­gos minősítésben — mindjárt a leg­magasabb szintet érték el. Volt a dalostalálkozónak két sa­játos színfoltja is. Egyik a Bottyán férfikórus, melynek tagjai — Pápai János vezetésével — katonákhoz méltó férfias hangzással s ízléses népzenei kísérettel mutattak be ré­gi zalai katonadalokat. Másik ér­dekesség pedig a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanuló külföldi, ösztöndíjas diákok népi hagyomá­nyokat felelevenítő zenei és énekes produkciója volt. Mondhatnánk azt, hogy a tatai dalostalálkozón bemutatkozó ének­karok a képzeletbeli tengeren úszó jéghegy csúcsát jelképezik, s je­lentős kórusmozgalmi háttér tuda­tában jönnek el a fesztiválra. Ez azonban nem egészen igaz. Tény, hogy a Tatán fellépő énekkarok­nál lényegesen több található meg néphadseregszerte, laktanyákban és helyőrségi művelődési otthonok­ban. Mégis, a hadsereg kórusmoz­galmában úgymond „messze még a Kánaán”. Akadnak még szép szám­mal olyan alakulatok, ahol — kü­lönböző nehézségekre hivatkozva — nem szerveznek énekkart, pedig a tatai dalosünnep katonakórusainak példája is azt bizonyítja — a ze­nekultúra országos ügyét is szol­gálva — lehet, érdemes a hadse­regben is kórusokat szervezni. Borúlátásra persze nincs okunk. S bár az újabb dalostalálkozó két esztendő múlva lesz, a tizedik tatai fesztiválon elismerésben részesített Szovjet katonazenészekkel közösen ara­tott sikert a Garasin kórus énekkarok sikereikkel további mű­ködésükhöz teremtettek szilárd alapot. Végezetül nézzük, kik és milyen elismerést kaptak a kétnapos da­losünnepen. Aranydiplomás minő­sítést kapott a Ságvári Endre férfi­kar, a Killiány-Verseghy madrigál­kórus, a Zalaegerszegi Helyőrségi Művelődési Otthon Ifjú Zenebará­tok madrigálkórusa, a Garasin kó­rus, a Klapka György kamarakórus és a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola férfikórusa. Ezüstdiplo­mát kapott a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola vegyeskara és az MN 8284 kamarakórusa. Bronzdip­lomás minősítést szerzett a nagy­­kanizsai vegyeskar, a Sólyom László vegyeskar, az MN 1932 férfikórus és a Bottyán férfikar. A fesztiválon fellépő Maróti György vegyeskar a korábbi minő­sítése alapján ezüstdiplomát, a Pe­tőfi kórus és a Kapos vegyeskar pedig aranydiplomát kapott. összességében szép mérleggel zá­rult a tatai dalostalálkozó. S a gá­laműsor záróképében Kodály Zoltán —Berzsenyi Dániel: „Magyarokhoz” című ódájára írt hatalmas kánon­jával, valamint Alekszandrov: „Ba­ráti hadseregek dalá”-nak összkari előadásával búcsúzott a közönség­től, s búcsúztak egymástól a kó­rusok. Bízunk abban, hogy ez a búcsú egyben a folytatást, a kó­rusmozgalom ügyének további el­kötelezett szeretetét is jelképezi. KATONA ISTVÁN Debreceni „vándorhegedősök" (Sziki Károly honvéd és Szabó Viola) Nagyszerű kamarakórust szervezett Kulcsár Tibor honvéd Kulturális jegyzet A könyv ünnepén A KÖNYV HAGYOMÁNYOS SEREGSZEMLÉJE, az ünnepi könyvhét hadseregünk kultu­­rurális életében is jelentős ese­mény. Az ünnepi könyvhétnek a hadseregünkben szervezett központi rendezvénysorozata Du­naújvárosban lesz s ezzel egy időben helyőrségeink többségé­ben is sokszínű könyvheti ren­dezvényekre kerül sor. Könyv­tárosaink, könyvbizományosaink a könyv ünnepének jelentős sze­replői, de mellettük az új köny­vek népszerűsítésében, az olva­sási kedv növelésében figyelem­re méltó szerepet töltenek be az alakulatoknál az irodalombarát­­körök lelkes könyvbarát katonái és az egyre ötletgazdagabb csa­pattévé- és­­rádióműsorok szer­kesztői is. A jó emlékű Darvas József író, aki nemcsak irodalomszer­vezőként, hanem az olvasási kul­túra fellendítőjeként is jeleske­dett az olvasó népért mozgalom „stratégiájának” megfogalmazá­sakor, a következőket hangsú­lyozta: „Két irányban kell mun­kálkodnunk. Egyrészt el kell juttatnunk az irodalmat azokra a »­fehér foltokra­», ahol egyál­talán nem olvasnak, másrészt a már meghódított területeken is tovább kell lépnünk az olvasási igények növelésével." Nos, ha még nem is mondhat­juk el, hogy hadseregünk vala­mennyi katonája rendszeres könyvolvasó, számottevő eredmé­nyeink vannak, s a továbblépés, az olvasói igények növelésének napi gondjaival birkóznak mind­azok, akiknek szívügye a könyv és az olvasás. AZ IDEI KÖNYVHÉT kinek­­kinek más-más szenzációt tarto­gat, a katonaolvasók számára azonban külön figyelmet érde­melnek a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó és a Kossuth Ki­adó könyvújdonságai. A két ki­adó közös kiadásában jelent meg a szovjet katonai szakértők kö­zös műve, a „Honnan fenyege­tik a békét?” című, korszerű for­mában megjelent könyv, amely valamennyi olvasónak segíti az eligazodást a katonai erőviszo­nyokban. Sok tiszt könyvtárát fogja gazdagítani a következő hetekben Gyurkó László: „Arc­képvázlat történelmi háttérrel” című rangos politikai esszéje, amelynek főszereplője országunk tiszteletnek és szeretetnek ör­vendő vezető politikusa: Kádár János. A másik két politikai „könyvcsemege” Marx és Engels: „A magyar szabadságharc” című munkája és Engels „Válogatott katonai írásai”. A fiatal író, Szentmihályi Szabó Péter, aki arra vállalko­zott, hogy 12 regényben meg­írja történelmünk egy-egy ki­emelkedő korszakát, az „Avarok gyűrűje” után most adja közre második történelmi regényét, „Gellért” címmel. A romániai magyar író, Székely János meg­rázó regénye, „A nyugati had­test” a második világháború egyik epizódját eleveníti fel, John Dos Passos „Három ka­tona” című remekművében pe­dig az „elveszett nemzedék” vé­leményét írja meg az első világ­háborúról. A könyvújdonságok közül kettő még külön figyelmet érdemel. Az egyik, „Az ameri­kai függetlenségi háború ma­gyar hőse”, amely Kováts Mi­hály huszárezredesről szól, a másik pedig egy visszaemlékezés, amelyet a hazánk felszabadítá­sában is jelentős szerepet vál­lalt hősnő, Marija Fortusz írt. ÉVRŐL ÉVRE EGYRE ÖTLE­TESEBB rendezvények, könyv­vásárok, hangulatteremtő műso­rok csináltak kedvet az új köny­vek megvásárlásához és elolva­sásához a hadseregben, s jó tud­ni, hogy az okos, ötletes könyv­heti rendezvényekben most sem lesz hiány. A köszöneten kívül tiszteletet érdemelnek mindazok, akik a hadseregben is a jó köny­vek terjesztésére, erre az ember­es tudatformáló munkára vál­lalkoztak. KACSÓ LAJOS El

Next