Néphadsereg, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A hazaszeretet költője A­­legfőbb európai népnek van egy vagy két, olyan költője, akiket nem egy­szerűen a szép versek művészének tart a világ,­­hanem mintegy az illető nép eszmei megtestesítőjének is. Az ango­loknál Shakespeare, az oroszoknál Pus­kin, a németeknél Goethe és Schiller, az olaszoknál Dante tölti be ezt a szere­pet. A magyar költészet nagyjai közül Petőfi Sándor az, akit az emberiség legjobban ismer és becsül, s akit né­pünk is mindenkinél leginkább a ma­gáénak vall. Változnak az idők, az iro­dalmi ízlések és divatok, de Petőfi Sán­dor — akire most születése 160. évfor­dulóján emlékezünk — a magyar nép legkedvesebb költője monad. Nincs még egy költő­­a világiroda­lomban, akinél az élet és a költészet oly tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél, összes költeményei egy­szersmind szinte verses önéletrajznak is tekinthető, így élete sem csupán az irodalomtörténetre tartozik, nem csu­pán műveltség dolga, mennyire ismer­jük üstökösi pályáját. Élete nemzeti történelmünk része, annak egyik leg­szebb teljesítménye, a forradalmár küz­delmeinek örök példája. Szabadságvá­gya, hazaszeretete, a szabadságért har­colni is tudó, s a szent ügyért életét ál­dozó költő minden új nemzedék legna­gyobb példaképévé kell hogy váljon. A világ sok országában vannak olyan fiatalok, akik azért tanulnak magyarul, hogy Petőfi Sándor verseit is eredeti­ben olvashassák. Nekünk könnyebb dolgunk van: beleszülettünk abba a nyelvbe, amelyen a világirodalom egyik legjelentősebb nagysága írt. Sőt, nem csak írt ezen a nyelven, nem kis rész­ben ő tette azt egyszerű, természetes, közvetlen kifejező eszközzé. Ő az első költőnk, akinél már alig italálunk ré­gies, elavult fordulatokat és szavakat, nyelvében is ő a mi legnagyobb kor­társunk. És kortársunk eszméiben, kor­­társunk hazaszeretetében, a mindenkor felnövő ifjú generációk joggal választ­hatják életét, költészetét példaképpé. K. I. Szülőföldem Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónasápon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával van tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglelt ember úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő ... az idő hogy lejár! „Cserebogár, sárga cserebogár.” Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... „Cserebogár, sárga cserebogár.” Mint nyugtalan madár az ágakon Helyről-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet. Minden régi kedves helyet bejár — „Cserebogár, sárga cserebogár!” Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályúhoz méh, lovam inni kíván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár... „Cserebogár, sárga cserebogár!” Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló. Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s félálomban vagyok már. . . „Cserebogár, sárga cserebogár” ... A Tisztek könyvtára sorozat most egy közérdeklődésre számot tartó és min­den bizonnyal nagy keresetnek örven­dő új könyvvel gazdagodott. Dr. Nagy Emil, a neves katonaszo­ciológus „Életmód, katonai életmód” című könyvének legfőbb érdeme, hogy az életmódot, valamint a kapcsolódó és hatásos fogalmakat, gyakorlatot pár­tunk politikájának szellemében céltu­datosan és összefogóban közelíti és mutatja be. Felkutatta és közérthetően elénk tárja mindazokat a párthatáro­zatokat, állami rendelkezéseket, utasí­tásokat, valamint a hadseregben ér­vényben levő dokumentumokat, ame­lyek a szocialista életmóddal kapcsola­tosak Közérthetően magyarázza az életmód normáinak változásait, fejlő­dését a társadalomban csakúgy, mint a hadseregben. Az „Életmód, katonai életmód” cí­mű könyv választ ad arra is, hogy nap­jainkban miért időszerű az életmód ku­tatása, miért került napirendre a tár­sadalomtudományi kutatásban, ideoló­giai életünkben és a propagandamun­­kákban. Válaszai is a­­kérdésre, mégpe­dig egyszerűen és nagyon szavahihe­tően. Igaza van a szerzőnek. Valóban nem a közhangulat megváltozásának, az „akarom vagy nem akarom” kérdésfel­vetésnek vagy a véletlenül támadt és folyamatosan növekvő tudományos ér­deklődésnek következménye a szocia­lista életmód­­kutatása, a mind gyak­rabban felvetődő kérdés, hogyan élünk, hogyan éljünk? A tudati viszonyok vizsgálatánál, az erkölcs és erkölcsös­ség felvetésénél, az egyén és a közös­ség viszonyrendszerének vizsgálatánál, a fegyelem és a fegyelemsértések meg­ítélésénél és a konzekvenciák levonásá­nál újra és újra visszatérő kérdés: mit csinálunk, hogyan csináljuk, hogyan éljünk? Vajon mindenre tud és akar e vála­szolni részletesen a szerző? Természe­tesen nem tud, s nem is akart. Igen igényesen a szocialista életmód legfon­tosabb problémáinak mélyebb bemuta­tására törekedett. Külön fejezetet szentel dr. Nagy Emil a katonai életmód kérdésének. Történelmi áttekintés után jut a szer­ző arra a helyes megállapításra, hogy a katonai életmód a társadalmi vagy osztályéletmód egyik specifikus formá­ja. S igaza van a szerzőnek abban is, hogy néphadseregünk személyi állomá­nyának életmódját — vagy szűkebb ér­telemben életvitelét — a hadsereg elé állított politikai és katonapolitikai cé­lok határozzák meg. Nincs tehát — és nem létezett soha — „valamiféle társa­dalom feletti tisztán és minden mástól megkülönböztető katonai életmód.” Másképpen él, dolgozik, gondolkodik a katona, de ez az eltérés abból adódik, hogy a velünk szemben támasztott fő követelmény, alaprendeltetés, a szocia­lizmust építő népünk, társadalmunk, el­ért vívmányaink fegyveres védelme. Ennek a megtisztelő és felemelő meg­­megbízatásnak cs­ak úgy tudunk meg­felelni, ha mindazt, ami a társadalom­ban előremutató és pozitív, megvalósít­juk a hadseregben is. A könyv harmadik fejezete az élet­mód-kutatások címet viseli. Ezen belül is érdemiben taglalja a szerző a szocia­lista hadseregben folyó kutatásokat, sok új ismeretet és hasznos tanácsot ad munkánkhoz. ízelítőt ad a nyugati ka­tonaszociológia életmód-kutatási ered­ményeiből, s részletesen elemzi a test­véri hadseregek katonaszociológusainak életmód-kutatásait is. Érdekes, szellemi élményt nyújtó olvasmány ez a könyv, s nehéz letenni, ha egyszer­­kézbe veszi az olvasó. Külön elismerés illeti a szerzőt a könyv végén felsorolt „Jegyzetért”, amely nagy segítséget nyújthat a témá­hoz hoz­záolvasni kívánóknak, az ér­deklődő katon­aolvasóknak. Az „Élet­mód, katonai életmód” című kötet a parancsnokok, politikai munkások, de mindenekelőtt a propagandisták min­dennapi munkájához nyújt „szellemi muníciót”. Jó szolgálatot tett a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó dr. Nagy Emil kö­tetének megjelentetésével. Rájtunk — mindenekelőtt a hivatásos katonákon — a sor, hogy hasznosítsuk munkánkban mindazt a sok jó tanácsot, összegyűj­tött és elemzett­­tapasztalatot, amivel a szerző segíteni kíván bennünket. SZÁNTÓ MIHÁLY ezredes Életmód, katonai életmód BÜCSÜ Alig virradt, már újra alkonyul, Alig jövök, s megint elmégyek, el, Még csak alig, hogy üdvözöltelek, És már búcsúzni, már elválni kell. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Kardot fogok kezembe lant helyett, Költő valók és katona vagyok, Arany csillag vezérelt eddig, s most Utamra piros éjszakfény ragyog. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem a dicsvágy von engem tőled el... Fejemre nem is férne a babér A boldogság teljes rózsáitól, És én le nem hajítom ezt azért. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem a dicsvágy von engem tőled el, Tudod: belőlem az régen kihalt, Hazámért ontom véremet, ha kell, Hazámért vívok véres viadalt. Isten veled, szép ifjú hitvesem. Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem mondom én, gondolj férjedre, míg ő a honért s érted harcolni fog. Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy Gondolatod van, és az én vagyok. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Tán megcsonkítva térek vissza majd, De akkor is szeretsz te engemet, Mert istenemre, amint elviszem, Éppen hozom meg hű szerelmemet. Isten veled, szép ifjú hitvesem. Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Kulturális jegyzet Startol a „Ki mit tud?” AZ ELMÚLT 20 ESZTENDŐBEN minden alkalom­mal az amatőr művészeti mozgalom kiemelkedő ese­ményei közé tartoztak az országos „Ki mit tud?” ver­senyek. Két évtizeddel ezelőtt rendezték meg az első vetélkedőt, s bizonyára sokan emlékeznek még az ak­kori sikerekre, szólistákra, zenekarokra, amatőr cso­portokra. Azóta hat alkalommal szerveztek „Ki mit tud?”-ot, s minden esetben­­bebizonyosodott: nagysze­rű lehetőséget kapnak a fiatal korosztályok tehetségei, hogy tudásukat, rátermettségüket, szorgalmukat öt­vözve rangos, maradandó produkciókkal lepjék meg a közönséget és a szakmai zsűriket. Az idei év az országos „Ki mit tud?” krónikájába bizonyára ismét fényes betűkkel íródik. Ezúttal is a KISZ Központi Bizottsága a Művelődési Miniszté­riummal, a Honvédelmi Minisztériummal, a Televí­zióval és több más országos szervvel közösen hirdet­te meg a vetél­kedősorozatot. A verseny nem titkolt célja: vonzó bemutatkozási alkalmak teremtésével­ kívánják ösztönözni az ama­tőr művészeti tevékeny­séget, lehetőséget nyújtva a fiataloknak tehetségük felmutatására. Mindamellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a produkciókból szervezett szórakoztató műsorokkal a közízlés fejlesztését is se­gíteni kívánják a rendezők, résztvevők egyaránt. Talán nem hat túlzásnak, ha úgy fogalmazunk: az első, a 20 év előtti „Ki mit tud?” verseny résztvevői­nek, az akkori nézőtábornak ma már a fiai, lányai lépnek dobogóra, hogy e nemes vetélkedésen színvo­nalasan, ötletesen, korunk kulturális szintjén szóljanak hozzánk a művészet nyelvén. Hadseregünkben az amatőr művészeti mozgalom­nak kialakult, tartalmas, gazdag hagyományai vannak. Bizonyítják ezt a fesztiválok, művészeti seregszemlék műsorválasztékai, de azok a törekvések is, hogy ifjú­sági klubok, csapat- és helyőrségi művelődési otthonok keretein belül folyamatos tevékenységgel igazolják mindenkori létezésüket egyéni alkotók és kiscsopor­tok­ egyaránt. A most meghirdetett „Ki mit tud?” el­sősorban a 14—26 éves korhatár között levő, és főként szólistaként, de legfeljebb hatfős kiscsoportokban te­vékenykedő amatőr előadók részére teremt verseny­zési lehetőséget. Mindezek alapján természetes, hogy a hadseregben a „Ki mit tud?” az új évben folyó amatőr művészeti tevékenység kiemelt akciójává vá­lik. S mint ilyen természetű mozgalom, elsősorban az álegységszintű versenyektől kezdve a különböző magasabb szintű bemutatókig a közművelődés munká­sainak — éppúgy mint a parancsnokoknak — körül­tekintő szervezőmunkát jelent. FONTOS CÉLJA A VERSENYNEK, hogy az amatőr mozgalomba friss vérkeringést, új formákat és tartal­makat is teremtsen. Sajátos és fontos eredménye le­het hadseregszerte a bemutatósorozatoknak a szóra­koztatás mellett az ízlésfejlesztés, a művelődés, és a versenyekre való felkészülés folyamán a közösségi tevékenység megújulása is. A versenyekre, bemuta­tókra várhatóan minden szinten közönség előtt kerül majd sor, így a mindenkori zsűrik véleménye mellett társadalmi megméretésre is kerül az amatőr művé­szeti mozgalom. S a magasabbegység-szintű bemutatók pedig már egy-egy helyőrség polgári közössége által is látogatott művelődési otthonban, színházban szer­veződnek, s ez a tény már önmagában is a honvédel­mi nevelés hatékony eszközévé válhat. Ezáltal valódi színházi eseménnyé emelkednek ezek a bemutatók, melyekre a selejtezők, elődöntők után március hónap­ban kerül sor. Akik itt továbbjutnak, azok már a tele­vízió előselejtezőjében mérhetik össze erejüket. Ámde márciusig még hosszú az út. S bízvást remél­jük, hogy az alegységszintű bemutatóktól egészen a néphadseregszintű versenyekig nem felejtik el a szervezők, résztvevők, hogy az amatőr művészeti moz­galom vetélkedő utáni továbbélése talán még­ fonto­sabb is, mint maga a „Ki mit tud?”. Lehet, hogy e ki­jelentés most furcsán hat, de ha elgondoljuk, hogy a mostani vetélkedő résztvevői is hosszú évek áldoza­tos munkájának eredményeként lépnek színre, akkor máris érthető: a „Ki mit tud?” nem is létezhetne az amatőr művészeti mozgalom egységes háttere nélkül. A HADSEREGBEN FOLYÓ VERSENYEK, bemuta­tók így válnak az országos vetélkedősorozat tartal­mas részévé. Amatőr előadók és kiscsoportok csata­sorba állításával, bemutatkozásával ismét mérlegre kerül e sajátos művészeti mozgalom pillanatnyi had­állása, s mindemellett bizonyára a továbbfejlődés esé­lyei is körvonalazódnak. Bízunk katonaversenyzőink sikerében, s hisszük: a „Ki mit tud?” a hadseregünk­ben folyó közművelődési tevékenység emlékezetes ál­lomása lesz. KATONA ISTVÁN m

Next