Néphadsereg, 1983. július-december (36. évfolyam, 27-51. szám)
1983-08-06 / 32. szám
★ ★ ★ A Zolnierz Wolnosci, a Lengyel Néphadsereg központi lapja megemlékező cikket közölt arról, hogy 40 évvel ezelőtt alakult meg a Szovjetunió területén a Tadeusz Kosciuskóról elnevezett 1. lengyel gyaloghadosztály. A Krasznaja Zvezda ugyancsak nagy terjedelemben foglalkozott a történelmi eseménnyel. Az évfordulóval kapcsolatban mindkét lap kiemelte a lengyel-szovjet fegyverbarátság állandó erősítésének jelentőségét. A közelmúltban hivatalos, baráti látogatást tett az NDK-ban a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság katonai küldöttsége, élén Siphanbone hadseregtábornokkal, nemzetvédelmi miniszterrel. Ugyancsak a Német Demokratikus Köztársaságban időzött néhány napos tapasztalatcserén a Senen Casas Regueiro hadosztálytábornok, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének első helyettese által vezetett katonai delegáció. ★ A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága irányelvet adott ki azzal kapcsolatban, hogy a reguláris fegyveres erők további korszerűsítése, felkészültségének színvonala emelése érdekében különös figyelmet kell fordítani a tisztikar minőségi összetételének javítására. A párt az államigazgatás minden szintjére nézve kötelezővé tette a pályára irányítás még gondosabb megszervezését, az arra legalkalmasabb fiatalok kiválasztását a katonai főiskolákra. Mint a néphadsereg központi lapja, a Quan dai nhan Dán legutóbb hírt adott róla, ez évtől a katonai tanintézetekbe a leendő hallgatókat már nem sorozzák, hanem toborozzák. A Mongol Népköztársaságban a mi MHSZ-ünkhöz hasonló honvédelmi szövetség, az OSO jelenleg 370 ezer fiatal munkást, állattenyésztőt és tanulót tömörít soraiban. A főváros, Ulánbátor OSC tagjainak legjobbjai nemrégiben több hétig tartó versenysorozaton mérték össze erejüket különböző katonai jellegű sportágakban és lövészetben. A „holnap újoncainak" korszerűen berendezett gyakorlótér állt rendelkezésükre. A rendezvénysorozatot katonapolitikai fórumok és a Mongol Néphadsereg katonáival való találkozások egészítették ki. A védelmi felkészültség erősítésének jelszavával az ország többi részében is megtartották a honvédelmi hetek keretébe illeszkedő versenyeket. ’ ★ Pekingben röviddel ezelőtt adták ki Teng Hsziao-pingnek, az állami katonai bizottság elnökének gyűjteményes kötetét. Ezzel kapcsolatban illetékes helyeken felhívások hangzottak el, hogy a Kínai Néphadsereg tisztjei és katonái tanulmányozzák a művet, s „mindennapi tevékenységükben vonjanak le belőle helyes következtetéseket”. Phnom Penhtől nem messze, a pocsetongi repülőtér közelében, immár négy éve - a nemzetvédelmi minisztérium közvetlen alárendeltségében - működik a kambodzsai szárazföldi erők legnagyobb katonai iskolája. Az alegységparancsnokokat, műszaki, tüzér- és híradótiszteket képző tanintézményben a tanulmányi idő egyelőre 12 hónap. Tenvetik azonban, hogy ezt az időt három évre emelik fel. Az iskola egyébként század politikai helyetteseket is kibocsát. „Lovaggá ütés”a fedélzeten A parancs felolvasása után a főárbocról lassan alászáll a csapatzászló, majd megszólalnak a harsonák. A végzős hallgatók — csaknem százan — egymás után féltérdre ereszkednek. A lengyel haditengerészeti flotta főparancsnoka külön-külön lép mindegyikükhöz, díszkardjának lapjával megérinti vállukat. „Kinevezem önt a Lengyel Néphadsereg első tiszti rendfokozatába” — hangzik ünnepélyesen. „Hazámat szolgálom” — fogadják már frissen avatott hadnagyokként a tegnapi hallgatók. Aliig egy óra múltán a hajó belsejébe vonulnak, hogy felvarrják új rendfokozatuk jelvényeit és lapos tengerésztiszti sapkára cseréljék az avatáson hordott rohamsisakot. Aztán a rokonokhoz, a barátokhoz sietnek a partra, fogadni a gratulációkat. Egyébként nemcsak a „lovaggá ütéshez” hasonlatos tisztavatás ceremóniája különleges, hanem maga a helyszín is: a Blyskawica, a hajdan híres romboló fedélzete. A kiszolgált hadihajó már 1976 óta horgonyoz Gdynia kikötőjében. Azóta, hogy múzeummá rendezték be, itt avatják tisztekké a haditengerészeti főiskola végzős hallgatóit. Eredeti berendezéseivel, felszerelésével és sok-sok tárgyi emlékkel a múltat, a harci hagyományokat idézi. A Blyskawica a második világháború tengeri csatáiban gyakran tűnt ki a fasiszták elleni harcban. Eközben hatalmas utat járt be. Hajózott az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger vizein, feladatot teljesített a La Manche-csatorna körzetében, összesen 146 ezer tengeri mérföldet (!) hagyott maga mögött. Legénységét kétszer tüntették ki a Vörös Zászló Renddel. A romboló a háborús évek után iskolahajó lett. Fedélzetén matrózok és tisztjelöltek több nemzedékét képezték ki. V. GY. Népfelkelőezredek Az Izvesztyija Afganisztánban járt tudósítója három héttel ezelőtt figyelemre méltó és politikai, katonai jelentőségében aligha túlbecsülhető helyi kezdeményezésről számolt be. Arról adott hírt, hogy a belső konszolidációban a törzsek mind fontosabb szerepet vállalnak magukra. Vezetőik a kabuli kormánnyal kötött szerződésekben támogatásukról biztosítják a népi hatalmat, egyúttal kötelezettséget vállaltak arra, hogy saját katonai alakulatokat, úgynevezett népfelkelő-ezredeket szerveznek a Pakisztánból átdobott fegyveres bandák felszámolására. Ez kétségtelenül igen kedvező változás a törzsek és az államhatalom közti kapcsolatokban. A szóban forgó közösségek lakta területeken ily módon még aktívabbá válik az ellenforradalmi elemekkel szembeni harc, hiszen az említett szerződésekben az áll, hogy a törzsek lakóterületükre nem engedik be a banditákat, védelmezik a lakosság életét és vagyonát, szavatolják az állami intézmények és a pártszervezetek biztonságát, az iskolák és a kórházak normális működését, a közlekedés és a hírközlés zavartalanságát. A törzsi alapon álló népfelkelőezredek — szorosan együttműködve a reguláris alakulatokkal — mindinkább képesek lesznek arra, hogy egyes, a leginkább veszélyeztetett körzetekben átvegyék a területvédelem funkcióját. Példájukat követve, hasonló szervezésiben, határőrezredek is alakulóban vannak. Lehetséges, hogy a nem túl távoli jövőben ezek a népfelkelő egységek képezik majd Afganisztán leendő határőrségének a magvát. S. L. Katonák a metróépítkezésen A Bukarestben szolgáló, vagy a fővároson keresztül eltávozásra utazó román katonák — félig tréfásan, félig komolyan — azt szokták mondogatni, hogy nagyon drága a laktanya falain kívül eltöltött minden perc. Márpedig a kimenő — ha például „csak” erről van szó — rendszerint nem túl hosszú és felettébb bosszantó, amikor a nagyvárosokra jellemző közlekedési zavarok miatt feleslegesen pazarlódik az idő az autóbuszokon és a villamosokon. De talán már nem sokáig. Nyilván nemcsak a „civileknek” hanem a katonáknak is érdekük, hogy Bukarestben minél előbb teljes hoszszában megépüljön a gondokat enyhítő metró, vagy ahogyan ott mondják: metróul. Természetes tehát, hogy e nagy beruházás kivitelezésében a hadsereg műszaki alegységei is részt vesznek. Hogy az 1975-ben megkezdett munka üteme az utóbbi időben felgyorsult, abban nekik nem lebecsülendő szerepük van. Már elkészült a „földalatti” első 17 kilométeres szakasza, tizenkét állomással. Még az idén be akarják fejezni a Magistrale I-nek nevezett szakasz építését. Ezzel együtt 27 kilométerre hosszabbodik meg a metró, és átadása után naponta mintegy 700 ezer utast „szív” el a túlterhelt felszíni közlekedésből. A tervezett Magistrale II-vel a főváros külső kerületeit, ipari körzeteit kötik majd össze Bukarest központjával. S. L. Mint két tojás... Roland és Wolfgang Pohl ikrek. Olyanok, mint két tojás. Gyakran összetévesztették őket egymással és most, hogy a tréfás esetek az eszükbe jutnak, már tolulnak is elő az emlékek. Wolfgang: „... no, és amikor lakásunkba becsöngetett az a lány? Kerek fél óráig meg sem állíthattam a szóáradatot, a letolást, mert hogy nem mentem el az ígért találkára. Pedig ebben Roland volt a ludas.” Csak az édesanyjuk nem hagyta becsapni magát soha. Mindig tudta, hogy egy árnyalatnyival melyiküknek keskenyebb az arca, így hát a mama mindmáig csalhatatlan, pedig a fiúkat egyenruhájuk miatt ma még nehezebb megkülönböztetni. Tudniillik az is teljesen egyforma, amióta az NDK határőreit kiképző Rosa Luxemburg Katonai Főiskola hallgatói. Ami igaz, az igaz: a katonatársak és az elöljárók is gyakran tévesztik össze őket. Ez ugyan mókás, de itt az iskolán nem csinálnak viccet hasonlatosságukból, mint civilben — állítja a testvérpár a legnagyobb komolysággal. Azután pedig — bizonygatják — mégsem tekintik magukat két tojásnak, hiszen valójában sok mindenben mások. Mindketten 1961. október 17-én születtek, ám Wolfgang negyed órával „öregebb”, neki nincs állandó barátnője, mivel — és ezt nyíltan bevallja — jobban szereti a változatosságot. Kedvenc tantárgya a fizika és a kémia. Ezzel szemben Rolandot inkább az idegen nyelvek érdeklik, s valamivel temperamentumosabb bátyjánál és menyasszonya is van. De talán — csak a fényképükre kell nézni — ennek ellenére túlságosan egyformák. No, persze, meglehet, hogy csak véletlenül kerültek külön szobába. De az is lehet, hogy nem. Alegységparancsnokuk így mindenesetre megbízhatóbban tájékozódhat, ha Valamelyiküknek sürgős feladat végrehajtására ad parancsot. Ami pedig kimenőjüket vagy eltávozásukat illeti, ezt természetesen egyszerre kaphatják meg, amennyiben ennek nincs akadálya. Rendszerint együtt is mennek. Mondogatják, nem szeretnének elszakadni egymástól a jövőben sem, de hát ez nemcsak rajtuk múlik... V. GY.