Néphadsereg, 1983. július-december (36. évfolyam, 27-51. szám)

1983-08-06 / 32. szám

★ ★ ★ A Zolnierz Wolnosci, a Lengyel Néphadsereg központi lapja meg­emlékező cikket közölt arról, hogy 40 évvel ezelőtt alakult meg a Szovjetunió területén a Tadeusz Kosciuskóról elnevezett 1. lengyel gyaloghadosztály. A Krasznaja Zvezda ugyancsak nagy terjedelem­ben foglalkozott a történelmi ese­ménnyel. Az évfordulóval kapcsolat­ban mindkét lap kiemelte a len­gyel-szovjet fegyverbarátság állan­dó erősítésének jelentőségét. A közelmúltban hivatalos, baráti látogatást tett az NDK-ban a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ka­tonai küldöttsége, élén Siphanbone hadseregtábornokkal, nemzetvédel­mi miniszterrel. Ugyancsak a Német Demokratikus Köztársaságban idő­zött néhány napos tapasztalatcserén a Senen Casas Regueiro hadosz­tálytábornok, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének első helyettese által vezetett katonai de­legáció. ★ A Vietnami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága irányelvet adott ki azzal kapcsolatban, hogy a regulá­ris fegyveres erők további korszerű­sítése, felkészültségének színvonala emelése érdekében különös figyel­met kell fordítani a tisztikar minő­ségi összetételének javítására. A párt az államigazgatás minden szintjére nézve kötelezővé tette a pályára irányítás még gondosabb megszervezését, az arra legalkal­masabb fiatalok kiválasztását a ka­tonai főiskolákra. Mint a néphadse­reg központi lapja, a Quan dai nhan Dán legutóbb hírt adott róla, ez évtől a katonai tanintézetekbe a leendő hallgatókat már nem soroz­zák, hanem toborozzák. A Mongol Népköztársaságban­­ a mi MHSZ-ünkhöz hasonló honvé­delmi szövetség,­­ az OSO jelenleg 370 ezer fiatal munkást, állatte­nyésztőt és tanulót tömörít sorai­ban. A főváros, Ulánbátor OSC­ tagjainak legjobbjai nemrégiben több hétig tartó versenysorozaton mérték össze erejüket különböző katonai jellegű sportágakban és lövészetben. A „holnap újoncainak" korszerűen berendezett gyakorlótér állt rendelkezésükre. A rendezvény­­sorozatot katonapolitikai fórumok és a Mongol Néphadsereg katonáival való találkozások egészítették ki. A védelmi felkészültség erősítésének jelszavával az ország többi részé­ben is megtartották a honvédelmi hetek keretébe illeszkedő versenye­ket. ’ ★­­ Pekingben röviddel ezelőtt adták ki Teng Hsziao-pingnek, az állami katonai bizottság elnökének gyűjte­ményes kötetét. Ezzel kapcsolatban illetékes helyeken felhívások hang­zottak el, hogy a Kínai Néphadse­reg tisztjei és katonái tanulmányoz­zák a művet, s „mindennapi tevé­kenységükben vonjanak le belőle helyes következtetéseket”. Phnom Penhtől nem messze, a pocsetongi repülőtér közelében, immár négy éve - a nemzetvédelmi minisztérium közvetlen alárendeltsé­gében - működik a kambodzsai szárazföldi erők legnagyobb katonai iskolája. Az alegységparancsnoko­kat, műszaki, tüzér- és híradótiszte­­ket képző tanintézményben a tanul­mányi idő egyelőre 12 hónap. Tenve­­tik azonban, hogy ezt az időt három évre emelik fel. Az iskola egyéb­ként század politikai helyetteseket is kibocsát. „Lovaggá ütés”a fedélzeten A parancs felolvasása után a fő­árbocról lassan alászáll a csapat­zászló, majd megszólalnak a har­sonák. A végzős hallgatók — csak­nem százan — egymás után fél­térdre ereszkednek. A lengyel hadi­tengerészeti flotta főparancsnoka külön-külön lép mindegyikükhöz, díszkardjának lapjával megérinti vállukat. „Kinevezem önt a Len­gyel Néphadsereg első tiszti rend­fokozatába” — hangzik ünnepélye­sen. „Hazámat szolgálom” — fo­gadják már frissen avatott hadna­gyokként a tegnapi hallgatók. Aliig egy óra múltán a hajó bel­sejébe vonulnak, hogy felvarrják új rendfokozatuk jelvényeit és la­pos tengerésztisz­ti sapkára cserél­jék az avatáson hordott rohamsi­­sa­kot. Aztán a rokonokhoz, a bará­tokhoz sietnek a partra, fogadni a gratulációkat. Egyébként nemcsak a „lovaggá ütéshez” hasonlatos tiszt­­avatás ceremóniája különleges, ha­nem maga a helyszín is: a Blys­kawica, a hajdan híres romboló fe­délzete. A kiszolgált hadihajó már 1976 óta horgonyoz Gdynia kikötőjében. Azóta, hogy múzeummá rendezték be, itt avatják tisztekké a haditen­gerészeti főiskola végzős hallgatóit. Eredeti berendezéseivel, felszerelé­sével és sok-sok tárgyi emlékkel a múltat, a harci hagyományokat idé­zi. A Blyskawica a második világ­háború tengeri csatáiban gyakran tűnt ki a fasiszták elleni harcban. Eközben hatalmas utat járt be. Ha­józott az Atlanti-óceán és a Föld­közi-tenger vizein, feladatot telje­sített a La Manche-csatorna kör­zetében, összesen 146 ezer tengeri mérföldet (!) hagyott maga mögött. Legénységét kétszer tüntették­ ki a Vörös Zászló Renddel. A romboló a háborús évek után iskolahajó lett. Fedélzetén matrózok és tiszt­jelöltek több nemzedékét képezték ki. V. GY. Népfelkelő­ezredek Az Izvesztyija Afganisztánban járt tudósítója három héttel ezelőtt figyelemre méltó és politikai, kato­nai jelentőségében aligha túlbecsül­hető helyi kezdeményezésről szá­molt be. Arról adott hírt, hogy a belső konszolidációban a törzsek mind fontosabb szerepet vállalnak magukra. Vezetőik a kabuli kormánnyal kötött szerződésekben támogatásuk­ról biztosítják a népi hatalmat, egy­úttal kötelezettséget vállaltak ar­ra, hogy saját katonai alakulato­kat, úgynevezett népfelkelő-ezrede­­ket szerveznek a Pakisztánból át­dobott fegyveres bandák felszámo­lására. Ez kétségtelenül igen ked­vező változás a törzsek és az ál­lamhatalom közti kapcsolatokban. A szóban forgó közösségek lakta te­rületeken ily módon még aktívabbá válik az ellenforradalmi elemekkel szembeni harc, hiszen az említett szerződésekben az áll, hogy a tör­zsek lakóterületükre nem engedik be a banditákat, védelmezik a la­kosság életét és vagyonát, szava­tolják az állami intézmények és a pártszervezetek biztonságát, az isko­lák és a kórházak normális működé­sét, a közlekedés és a hírközlés za­vartalanságát. A törzsi alapon álló népfelkelő­­ezredek — szorosan együttműköd­ve a reguláris alakulatokkal — mindinkább képesek lesznek arra, hogy egyes, a leginkább veszélyez­tetett körzetekben átvegyék a terü­letvédelem funkcióját. Példájukat követve, hasonló szervezésiben, ha­tárőrezredek is alakulóban vannak. Lehetséges, hogy a nem túl távoli jövőben ezek a népfelkelő egységek képezik majd Afganisztán leendő határőrségének a magvát. S. L. Katonák a metróépítkezésen A Bukarestben szolgáló, vagy a fővároson keresztül eltávozásra utazó román katonák — félig tréfá­san, félig komolyan — azt szokták mondogatni, hogy nagyon drága a laktanya falain kívül eltöltött min­den perc. Márpedig a kimenő — ha például „csak” erről van szó — rendszerint nem túl hosszú és felet­tébb bosszantó, amikor a nagyvá­rosokra jellemző közlekedési zava­rok miatt feleslegesen pazarlódik az idő az autóbuszokon és a villa­mosokon. De talán már nem sokáig. Nyil­ván nemcsak a „civileknek” hanem a katonáknak is érdekük, hogy Bu­karestben minél előbb teljes hosz­­szában megépüljön a gondokat eny­hítő metró, vagy ahogyan ott mond­ják: metróul. Természetes tehát, hogy e nagy beruházás kivitelezésében a hadse­reg műszaki alegységei is részt vesz­nek. Hogy az 1975-ben megkezdett munka üteme az utóbbi időben fel­gyorsult, abban nekik nem lebecsü­lendő szerepük van. Már elkészült a „földalatti” első 17 kilométeres szakasza, tizenkét állomással. Még az idén be akarják fejezni a Magist­rale I-nek nevezett szakasz építé­sét. Ezzel együtt 27 kilométerre hosszabbodik meg a metró, és át­adása után naponta mintegy 700 ezer utast „szív” el a túlterhelt felszíni közlekedésből. A tervezett Magist­rale II-vel a főváros külső kerületeit, ipari körzeteit kötik majd össze Bu­karest központjával. S. L. Mint két tojás... Roland és Wolfgang Pohl ikrek. Olyanok, mint két tojás. Gyakran összetévesztették őket egymással és most, hogy a tréfás esetek az eszük­be jutnak, már tolulnak is elő az emlékek. Wolfgang: „... no, és ami­kor lakásunkba becsöngetett az a lány? Kerek fél óráig meg sem ál­líthattam a szóáradatot, a letolást, mert hogy nem mentem el az ígért találkára. Pedig ebben Roland volt a ludas.” Csak az édesanyjuk nem hagyta becsapni magát soha. Mindig tudta, hogy egy árnyalatnyival melyikük­nek keskenyebb az arca, így hát a mama mindmáig csalhatatlan, pe­dig a fiúkat egyenruhájuk miatt ma még nehezebb megkülönböztet­ni. Tudniillik az is teljesen egyfor­ma, amióta az NDK határőreit ki­képző Rosa Luxemburg Katonai Főiskola hallgatói. Ami igaz, az igaz: a katonatársak és az elöljárók is gyakran tévesztik össze őket. Ez ugyan mókás, de itt az iskolán nem csinálnak viccet ha­sonlatosságukból, mint civilben — állítja a testvérpár a legnagyobb komolysággal. Azután pedig — bi­zonygatják — mégsem tekintik ma­gukat két tojásnak, hiszen valójá­ban sok mindenben mások. Mind­ketten 1961. október 17-én szület­tek, ám Wolfgang negyed órával „öregebb”, neki nincs állandó ba­rátnője, mivel — és ezt nyíltan be­vallja — jobban szereti a változa­tosságot. Kedvenc tantárgya a fizika és a kémia. Ezzel szemben Rolan­­dot inkább az idegen nyelvek ér­deklik, s valamivel temperamentu­­mosabb bátyjánál és menyasszonya is van. De talán — csak a fényképükre kell nézni — ennek ellenére túlsá­gosan egyformák. No, persze, meg­lehet, hogy csak véletlenül kerül­tek külön szobába. De az is lehet, hogy nem. Alegységparancsnokuk így mindenesetre megbízhatóbban tájékozódhat, ha Valamelyiküknek sürgős feladat végrehajtására ad pa­rancsot. Ami pedig kimenőjüket vagy eltávozásukat illeti, ezt termé­szetesen egyszerre kaphatják meg, amennyiben ennek nincs akadálya. Rendszerint együtt is mennek. Mon­dogatják, nem szeretnének elsza­kadni egymástól a jövőben sem, de hát ez nemcsak rajtuk múlik... V. GY.

Next