Néphadsereg, 1983. július-december (36. évfolyam, 27-51. szám)
1983-07-02 / 27. szám
kulturális jegyét HATÍZEN AKARJÁK . Tulajdonképpen egy fiatal főhadnagy törte meg a jeget. Alacsony termetű, mosolygós arcú, energikus fisat, akit a távoli helyőrség új lakótelepén arról ismertek, hogy minden szombat reggel rendibe szedte a Skodáját. Június első szombatján azzal lepte meg a helyőrség politikai helyettesét, hogy szeretné összeverbuválni az Autóklub helyi csoportját. — A hét végét az itt élő családok többsége négy keréken, kirándulásokkal, rokonlátogatással tölti — mondta —, és az Autóklub jó lehetőséget adna az autózás megkönnyítésére és a közös hétvégi programokra. Azt hiszed, életképes lenne egy ilyen mini-autóklub? — ezt kérdezték tőle az első összejövetelen többen is. Hiszen ma már a családok többsége egyéni programokat szervez hét végére, és egyre kevésbé divat a közös autóbutykölés. — Két-három haver összefogása többet ér a „Csináld magad!” tanfolyamnál, a kirándulásoknál és az Autóklub többi szolgáltatásánál — vélekedett a legidősebb tiszt, és ezzel úgy tűnt, holtvágányra futott a főhadnagy kezdeményezése. A fiatal tiszt azonban nem nyugodott. Elhívta egyik barátját, aki már három éve tagja a szolnoki repülőtéri Helyőrségi Művelődési Otthon égisze alatt működő Autóklub helyi csoportjának. A két jóbarát alaposan felkészült a második alapító összejövetelre, ahol véglegesen döntöttek arról, legyen-e Autóklub vagy sem. A szolnoki vendég elsőnek kapott szót és szép sorjában elmondta, hogy milyen múltja és jelene van a mintegy másfél évtizede létrehozott kluboknak. A Helyőrségi Művelődési Otthon igazgatója, Váradi őrnagy kezdeményezte 1969- ben az Autóklub helyi csoportjainak létrehozását. A klubtagok részére közös öszszefogással 70 garázs, valamint kocsimosó épült, és megszervezték a közlekedésbiztonsági, valamint a barkácstanfolyamot is. Az Autóklub tagjai az elmúlt évek során sok-sok közös hazai és külföldi autósi túrán vettek részt, és a „Vezess baleset nélkül’” mozgalomban is jeleskednek a megyében. Ami pedig a jelent illeti, a helyi csoport tagjai felváltva lakókocsikat kölcsönözhetnek igen kedvezményes áron, és hamarosan igénybe vehetik a városban létesült autóműszaki állomás jól felszerelt barkácsműhelyeit is. A szolnoki vendégtiszt tájékoztatását rövid vita követte és ekkor közös elhatározás született az Autóklub helyi csoportjának létrehozására. Csupán egy akadály volt: nem tudták eldönteni, hogy ki legyen a csoport vezetője. Heten a fiatal főhadnagyot akarták megválasztani, de a rangosabb és idősebb tiszttársak nem szavaztak rá, mondván, még tapasztalatlan. Maradt tehát a figyelemre méltó ötlet, a mini Autóklub, amely tulajdonképpen valamennyi helyőrségben megvalósítható, ahol legalább tízen akarják a helyi csoport létrehozását. A szolnoki példát ma még kevesen követik hadseregünkben, pedig senki sem vitatja, hogy ez a szervezet sokat tehet a katonacsaládok körében a közlekedés biztonságáért, a hét végén négy keréken töltött programokért, a kulturáltságért. Ezt pedig minden bizonnyal a katonacsaládok ezrei akarják. K. L. A nyári alkonyat különösen szép a Tisza-parton. Sétálók gyűlnek egybe, szerelmespárok andalognak, kimaradáson levő katonafiatalok beszélgetnek, nézegetik a csinos lányokat, s a nyári alkonyatban a város e barátságos, meghitt hangulatú parkjában hirtelen megszólal a torony zene. A Tisza Szálló szépívű tornyából a négy égtáj felé száll a barokk muzsika. Búza János zászlós, Zoltay László és Móré István őrmesterek, Üveges László szakaszvezető, ők a toronyzene mesterei. Ritka szép élmény ez a muzsika, a parkban megállnak a sétálók, elhalkul a beszéd, még az autók is lelassítanak, hogy semmi se zavarja Gabrielli, Banchieri, Mechior ritkán hallható gyönyörű barokk zenéjét, s az ismertebb modern szerzők, Bogár Richárd, Hidas Frigyes, Hollós Lajos műveit. Előzménye is van a toronyzenének. A múlt évben Torma Mihály zászlós tárogatószólóiban gyönyörködhetett a város lakossága, az idén pedig négy trombitás — mindannyian hivatásos katonazenészek — vállalkozott a muzsikálásra. Aki már egyszer is hallotta a Tisza Szálló tornyából felcsendülő zenét, sokáig nem felejti a park fái között sétáló emberek szívébe belopódzó muzsikát. Estefelé, mikor elcsöndesül a város zaja és benépesül a Tisza-parti sétány járókelőkkel, a katonazenészek muzsikálni kezdenek a toronyban. Mindenki csodálatára, elismerésére és ... gyönyörködtetésére. KATONA M. ISTVÁN és NÉMETI PÁLNÉ képriportja Művészek a gyakorlótéren Olvasóink számára bizonyára ismerősen csengenek a következő címek: „Vallomás a katonáról”, „Sátrak melege”, „Örökös őrségben”, „Aranysörényű fellegek”, „Inter arma”. Sorolhatnánk még a köteteket. Mindezek immár a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége által 15 év óta közösen meghirdetett irodalmi pályázatok termését összegező antológiák címei. Másfél évtized versei, prózái tanúskodnak arról, hogy íróink, költőink közül sokaknak van fontos mondanivalója a hazaszeretetről, a katonaéletről. Ám arra, hogy mondanivalójukat művészi formába öntsék, nem csupán a pályázat ösztönzi az alkotókat. Hiszen kevés nép akad Európában, amelynek nemzeti irodalmában olyan jelentős — hellyelközzel központi — szerepet kapna a háború, a honvédelem, a forradalmi harc és általában a katonaélet témája, mint a mienkben. Hány és hány költői és prózai alkotásban jelent már meg évszázadok során a katona alakja, s mily hűséges hitellel tükrözték e művek történelmünk háborúk, hódoltságok, ellenforradalmak dúlta és szabadságharcok, forradalmak, felszabadulások ragyogtatta korszakos sorsfordulatait. Tinódi Sebestyén, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, és sorolhatnánk még a klasszikus szerzőket oldalszám. S ami minden műben közös, az a haza iránti olthatatlan szeretet tüze. Nemkülönben klasszikus hagyományokat eleveníthetünk fel, ha történelmi festészetünk értékeit vesszük számba. Hiszen például a XIX. század romantikus festői világának egyik alapmotívuma volt nemzeti történelmünk kiemelkedő eseményeinek előremutató ábrázolása. Barabás Miklós, Than Mór, Madarász Viktor, Székely Bertalan és mások munkásságát említhetjük itt. S nem véletlen ez a múltidézés. Hiszen az írók, költők „mozgósítása” mellett évente kerül sor a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Képző- és Iparművészek Szövetségének közös pályázatára, mely a piktúra mesterei számára kínál lehetőségeket a hazafias honvédelmi nevelés témakörében. S az idén — újdonságként — már a fotóművészek számára is pályázatot hirdettek. Így tehát ebben az évben is várható, hogy a múzsák kegyeltjei újabb műalkotásokkal gazdagítják az eddig már elkészült katonatémájú művek körét. Ám, mint az elmúlt évek gyakorlata is bizonyította, nem elég felkínálni a lehetőségeket az alkotásra. Az egyéni élményszerzés mellett közös ihletőforrást is teremt a néphadsereg a hivatásos alkotóművészek számára. Így került sor a közelmúltban arra a látványos bemutatóra, melyen írók, költők, képző- és fotóművészek vettek részt. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola kiképzőbázisán a vendégeket Paál György vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka fogadta. Tájékoztatott a tanintézet feladatáról, felépítéséről, s az itt folyó kiképző-nevelő munkáról. Ezt követően került sor a technikai bemutatóra, melyen egy páncélosszakasszal végrehajtott harcászati mozzanatot láthattak a résztvevők. A zord időjárási viszonyok ellenére — zuhogó esőben — a bemutató igen jól sikerült, s a meghívott vendégek a bemutatót követően megismerkedhettek a technikai eszközök kezelőivel, közelről megtekinthették a fegyvereket, a járműveket, s a hosszúra nyúlt beszélgetés sok új élménnyel gazdagította az alkotók élményvilágát. Nyilvánvaló, hogy a sikeres és jól megszervezett bemutató önmagában bizonyára nem jelenik meg az ezután születő műalkotásokban. De mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy a hivatásos művészek a továbbiakban is új alkotásokkal gazdagítsák a hazafias-honvédelmi témájú műveket, s bemutassák a közönségnek a mai katonaélet embert próbáló feladatait és sokszínű világát. K. M. 1. Illés Lajos és Takács Tibor írók a harckocsi-alegységparancsnok feladataival ismerkednek Fotó: NÉMETI PÁLNÉ