Néphadsereg, 1984. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

SOPRON '84 Készen a feladatok teljesítésére Újra katonaruhában Nem érte készületlenül a behívó­parancs Kovács Pál tartalékos fő­hadnagyot, hiszen egy korábbi to­vábbképzés alkalmával már szóba került ennek a nagy jelentőségű fel­adatnak a végrehajtása. Mégis kel­lett egy kis idő a nyíregyházi ATI gépjárművezető oktatójának, hogy újra megszokja az egyenruhát és beleélje magát a katonai feladatok rendjébe. Tulajdonképpen „rutinos” tartalékos tisztnek mondható, hiszen az elmúlt több mint 10 esztendő alatt a harckocsizó szakma összes alegységparancsnoki posztját végig­dolgozva vett részt minden jelentő­sebb gyakorlaton. Szinte egyenes következménye a sok tapasztalatá­nak, hogy most az egységtörzs had­műveleti tisztjeként elöljárói maga­sabb szintű próbatétel elé állították. Az új feladatkörben kezdőnek te­kinti ugyan magát, de szorgalma al­kalmassá teszi őt arra, hogy meg­ismerje, megtanulja a szabályzatok Szorgalma alkalmassá teszi a törzs­munka elvégzésére is (Kovács Pál tar­talékos főhadnagy) előírásait és hasznos munkát végez­zen ebben a beosztásában is. Mun­kája példamutatóan fegyelmezett, pedig kéthónapos kisfiát hagyta ott­hon a feleségével. És miért ne ép­pen ilyenkor romlana el a lakásban a bojler, vagy adódna sok olyan ap­rónak tűnő, egy családban mégis gondot jelentő hiba, melyek megol­dása ebben az esetben a feleségre hárul.­­ „A férjem soha nem keresett kifogást, ha be kellett vonulnia ka­tonai szolgálatra!” — mondta Ko­vácsáé, annak ellenére, hogy érző­dött a hangján: most jobban esne, ha mellettük lenne. Kovács Pál főhadnagy azokkal a tartalékos katonákkal vonult be, akiknek a behívott sok száz ember fogadásában is fontos feladatuk volt és felteh­etően azok között lesz, akik a nehezebbnél nehezebb tennivalók végrehajtása után majd utolsóként hagyják el a laktanyát. Ő tudja ezt és készen áll a példás szolgálatra. Kulcsbeosztásban És még állítsa valaki, hogy nincs nélkülözhetetlen ember! Pedig Ko­vács András tartalékos törzsőrmes­ter az egység híradó köpontjának parancsnoka úgy látszik mégis az. Alátámasztja ezt villamosipari szak­tudása és üzemmérnöki diplomája is. Mivel a behívás komoly családi gondok között érte, kezdetben kü­lön számon tartották. Helyzete valóban nem irigylésre méltó, ennek ellenére ő bent akart maradni. Héthetes koraszülött gyer­mekét és lázas feleségét hagyta ott­hon, ám nem minden segítség nél­kül. Az egység politikai helyettese megszervezte a gondozást, a szük­séges felügyeletet, és mindenekelőtt az anyatej házhoz szállítását a kór­házból. Munkahelyén, a megyei ta­nács ipari osztályán a kollégák — Vargáné Kánási Erika osztályveze­tővel az élen — önzetlenül részt vállaltak a család ellátásából, hogy fiatal munkatársuk számára nyu­godt feltételeket teremthessenek a katonai szolgálat időszakára. Kovács András alig három hónap­ja dolgozik jelenlegi munkahelyén. Közösségi ember lévén azonban ha­mar befogadták, és szakmai munká­ja mellett az ifjúsági munka fel­adataival is megbízták. Nem is ta­gadta, hogy a KISZ-munkát a had­seregben tanulta és szerette meg. Véletlen lehet-e, hogy már a má­sodik napon, mint aktivistát, az al­egységben végzendő politikai mun­ka egyik felelősének nevezték ki. Úgy gondolom, hogy tudatossága, a katonai feladatok végrehajtásáért érzett felelőssége méltóvá is teszi erre. Áldozatok árán is vállalta a katonai szolgálat nehézségeit (Kovács András tartalékos törzsőrmester) A marógép mellől még a kabátját sem tudta a fo­gasra felakasztani otthon munka után Damasiewicz Attila tartalékos honvéd, amikor a felesége közölte vele, hogy behívót kapott. — „Elő­ször azt hittem, hogy ugrat” — mondta mosolyogva, de a papiros hamarosan a kezében volt. Megbo­rotválkozott, átöltözött a katonaru­hába és elindult a laktanyába. Az útvonal nem volt ismeretlen számára, hiszen 1983 augusztusában ettől az egységtől szerelt le, mint a páncéltörő alegység harcjármű-veze­tője. Most is hasonló feladatra szá­mított, és elgondolása a laktanyá­ban töltött néhány perc után be is igazolódott. Az egykori kiváló ka­tona átvehette új járművét, egy vegyisugár-felderítő úszó gépkocsit. Ilyen látszólag egyszerű módon lett a MEZŐGÉP vállalat marósá­ból, a Krúdy Gyula Szocialista Bri­gád tagjából harcjármű-vezető. Munkahelyén is fontos munkát vég­zett. Présgépekhez alkalmazható hajlító- és vágószerszámokat állíta­nak elő, javarészt exportra. A családban semmi probléma nem lesz, bár az apa azért hiányozni fog. Gyermekeik már ötesztendős, jövőre iskolába megy. Az óvodába pedig egyébként is az anyja kíséri, mert apu a város másik végén dol­gozik. A szülői ház ad otthont a családnak, így a ház körüli tenni­valókban az idősebbek is segíte­nek. Több ezer ember arcát is bemu­tathatnánk, hiszen a katonai felada­tok sok tartalékos bevonását követe­lik meg. Szinte természetes, hogy van köztük ilyen is, olyan is, ahány ember, annyi változata mai életünk­nek. A megnyugtató mégis az, hogy a bevonultak döntő többsége szilárd emberi tartással, a haza védelme iránt érzett tudatos felelősséggel érkezett sorainkba, és áldozatok árán is kész a nagy jelentőségű fel­adatok végrehajtására. GRÓF FERENC Ismét a harcjármű volánja mögött (Damasiewicz Attila tartalékos honvéd) Emlékezés egy partizánra . Ha élne, ezekben a napok­ban lenne 75 éves Fábry József ezredes, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemelke­dő harcosa, a három országban is jól ismert partizánparancsnok. Sokgyermekes vasércbányász­család fiaként, a Rozsnyó mel­letti Kras­zna­h­orka v­ár­a­­­j­a köz­ségben született 1909. június 4-én. Olyan családból származott, amely a munkásmozgalomban edződött, s minden időben a szocialista forradalomért küz­dött. Két húga, Teréz és Ilona kiemelkedő tevékenységet foly­tatott az ellenállási mozgalom­ban. Fivére István, a spanyol­­országi nemzetközi brigádokban harcolt a fasizmus ellen, majd a Szovjet Hadsereg katonája­ként részt vett Magyarország és Csehszlovákia felszabadításában. Iskoláit Besztercebányán vé­gezte. A családi példa alapján már 15 évesen, építőmunkásként kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal. 1925-től aktív harcosa a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség­nek. Folytonos, tudatos önképzé­se során megismerkedett a szo­cialista eszmével, és 1927-ben a Csehszlovák Kommunista Párt­nak is tagja lett. 1937-től Kassán élt. Politikai nézeteiért és for­radalmi tevékenységéért többször is elítélték. A bécsi döntés után, amikor a Magyarországhoz csatolt terü­leteken a kommunistákat, a szo­ciáldemokratákat és minden bal­oldali gondolkodással gyanúsított személyt — a csehszlovák rend­őrség után — a horthysta politi­kai rendőrség is kíméletlenül üldözni kezdett, Fábry Józsefet Kistarcsára, majd Nagykanizsá­ra internálták. Végül 1942-ben a 2. magyar hadsereggel Ukraj­nába került. S ő az első adódó alkalommal, Voronyezsnél átállt a szovjet csapatokhoz. Kraszno­­gorszkban hathónapos antifasisz­ta iskolán készült fel a fasiszták elleni harcokra, s több hónapon át A. F. Fjodorov tábornok le­gendás hírű partizánegységében harcolt.­­Ezt követően — a külön­böző nemzetek fiaival együtt — a Kijevtől délnyugatra levő ovo­­rovi és a szvjatosinói partizán­­táborban várta az újabb megbí­zatását. Ott Vihogyec ezredes, táborparancsnok volt az oktatója, aki — mint visszaemlékezéseiből megtudhatjuk — nagyon szerette a magyarokat, közöttük Fábry Józsefet is. A közösen szerzett emlékek és élmények alapján hallgatóiról a következőket je­gyezte fel: „A magyarok a parti­zániskola legjobb növendékei közé tartoztak .. S ebben az időben következett be a szlovák nemzet legújabb­­kori történelmének legdicsőbb eseménye. A nép felkelt a hit­lerista megszállók és az őket ki­szolgáló fasiszta Tiso-kormány ellen. 1944. augusztus vége felé már egész Szlovákia forrongott. Egy hivatalos jelentésben ez állt: „... forrong az egész ország. A szlovák hadsereg egysége csatla­kozik a kommunisták szervezte hazai és az ejtőernyővel ledobott orosz partizánokhoz ... Nemzeti Bizottságok alakultak a városok­ban, a falvakban.. • Augusztus közepén Fábry József megkapta az elvi enge­délyt arra, hogy önkéntes parti­zánként Szlovákia területén har­colhasson a fasiszta német meg­szállók és cinkosaik ellen. A konkrét parancs szeptember 19-én érkezett. Fábry József 1944. szep­tember 19—20-a éjjelén érkezett a Szlovák Nemzeti Felkelés te­rületére, a V. M. Kozlov száza­dos vezette 27 fős szervező cso­porttal, mint a magyar partizán­­csoport politikai megbízottja. Személyes feladata volt a felvilá­gosító-, a felderítőmunka, az új ellenállók toborzása, a politikai agitáció és a röplapok terjesz­tése. E feladatok teljesítése során több alkalommal került kapcso­latba Nógrádi Sándorral és az általa vezetett partizánegységgel. Segítette az illegális pártszerve­zetekkel és az antifasisztákkal való kapcsolatok megteremtését. Később, a partizánharcokban, egyre több anyagi és emberi vesz­teséget okoztak a fasiszta betola­kodóknak. Besztercebánya, Lo­sonc, Zólyom, Fülek, Gömörsid, Rimaszombat, Cered, Salgótarján, Rozsnyó ... valamennyi kiemel­kedő állomása volt a szlovák, a magyar és a szovjet partizánok harcainak. Közben a létszám lehetővé tet­te partizándandár megszervezé­sét. Tulajdonképpen ekkor jött létre és kezdte meg önálló mű­ködését a Petőfi Sándorról elne­vezett partizánosztag is. Ennek vezetését — Grubics Zoltán il­letve Adler Károly hősi halála után — Fábry József vette át. Félelmet nem ismerve küzdött a magyar és a szlovák nép szabad­ságáért. • Kantársai visszaemlékezései és a történészek feljegyzései alapján a szlovákiai antifasiszta fegyveres küzdelem egyik leg­mozgékonyabb harcos alegységét vezette kiszámított okossággal és halált megvető bátorsággal. Har­costársai visszaemlékezéseikben nagyszerű elvtársnak,­­jó kommu­nistának tartották, akitől nagyon sokat tanultak. A felszabadulás után néhány évig pártfunkcionárius volt Szlo­vákiában, majd a Magyar Kom­munista Párt felkérésére áttele­pült Magyarországra. Itt is párt­munkásként tevékenykedett, majd a Magyar Néphadseregbe került, ahol alegység-, egység-, maga­­sabbegység-parancsnokként tel­jesített szolgálatot. Kemény, szi­gorú, önmagával és másokkal szemben fegyelmet követelő ka­tona volt. Később a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa­ként dolgozott haláláig, 1979. november 29-ig. Politikai tisztánlátásával, párt­szerű magatartásával és ember­ségével Fábry József ezredes mindig kivívta munkatársai és elvtársai megbecsülését és tisz­teletét. Ezrek és ezrek tanultak tőle. Az internacionalizmus esz­méinek nemcsak hirdetője, de mindvégig közvetlen és követke­zetes megvalósítója volt, igazi hivatásos forradalmár. Kiemelke­dő munkásságáért több szovjet, csehszlovák és magyar kitünte­tésben részesült, s többek közt megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Személye, küzdel­mekkel és harcokkal teli élete méltán vált példaképpé a fel­növekvő nemzedék, az utókor előtt. V. NAGY FERENCNÉ .a

Next