Néphadsereg, 1984. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-02 / 22. szám
SOPRON '84 Készen a feladatok teljesítésére Újra katonaruhában Nem érte készületlenül a behívóparancs Kovács Pál tartalékos főhadnagyot, hiszen egy korábbi továbbképzés alkalmával már szóba került ennek a nagy jelentőségű feladatnak a végrehajtása. Mégis kellett egy kis idő a nyíregyházi ATI gépjárművezető oktatójának, hogy újra megszokja az egyenruhát és beleélje magát a katonai feladatok rendjébe. Tulajdonképpen „rutinos” tartalékos tisztnek mondható, hiszen az elmúlt több mint 10 esztendő alatt a harckocsizó szakma összes alegységparancsnoki posztját végigdolgozva vett részt minden jelentősebb gyakorlaton. Szinte egyenes következménye a sok tapasztalatának, hogy most az egységtörzs hadműveleti tisztjeként elöljárói magasabb szintű próbatétel elé állították. Az új feladatkörben kezdőnek tekinti ugyan magát, de szorgalma alkalmassá teszi őt arra, hogy megismerje, megtanulja a szabályzatok Szorgalma alkalmassá teszi a törzsmunka elvégzésére is (Kovács Pál tartalékos főhadnagy) előírásait és hasznos munkát végezzen ebben a beosztásában is. Munkája példamutatóan fegyelmezett, pedig kéthónapos kisfiát hagyta otthon a feleségével. És miért ne éppen ilyenkor romlana el a lakásban a bojler, vagy adódna sok olyan aprónak tűnő, egy családban mégis gondot jelentő hiba, melyek megoldása ebben az esetben a feleségre hárul. „A férjem soha nem keresett kifogást, ha be kellett vonulnia katonai szolgálatra!” — mondta Kovácsáé, annak ellenére, hogy érződött a hangján: most jobban esne, ha mellettük lenne. Kovács Pál főhadnagy azokkal a tartalékos katonákkal vonult be, akiknek a behívott sok száz ember fogadásában is fontos feladatuk volt és feltehetően azok között lesz, akik a nehezebbnél nehezebb tennivalók végrehajtása után majd utolsóként hagyják el a laktanyát. Ő tudja ezt és készen áll a példás szolgálatra. Kulcsbeosztásban És még állítsa valaki, hogy nincs nélkülözhetetlen ember! Pedig Kovács András tartalékos törzsőrmester az egység híradó köpontjának parancsnoka úgy látszik mégis az. Alátámasztja ezt villamosipari szaktudása és üzemmérnöki diplomája is. Mivel a behívás komoly családi gondok között érte, kezdetben külön számon tartották. Helyzete valóban nem irigylésre méltó, ennek ellenére ő bent akart maradni. Héthetes koraszülött gyermekét és lázas feleségét hagyta otthon, ám nem minden segítség nélkül. Az egység politikai helyettese megszervezte a gondozást, a szükséges felügyeletet, és mindenekelőtt az anyatej házhoz szállítását a kórházból. Munkahelyén, a megyei tanács ipari osztályán a kollégák — Vargáné Kánási Erika osztályvezetővel az élen — önzetlenül részt vállaltak a család ellátásából, hogy fiatal munkatársuk számára nyugodt feltételeket teremthessenek a katonai szolgálat időszakára. Kovács András alig három hónapja dolgozik jelenlegi munkahelyén. Közösségi ember lévén azonban hamar befogadták, és szakmai munkája mellett az ifjúsági munka feladataival is megbízták. Nem is tagadta, hogy a KISZ-munkát a hadseregben tanulta és szerette meg. Véletlen lehet-e, hogy már a második napon, mint aktivistát, az alegységben végzendő politikai munka egyik felelősének nevezték ki. Úgy gondolom, hogy tudatossága, a katonai feladatok végrehajtásáért érzett felelőssége méltóvá is teszi erre. Áldozatok árán is vállalta a katonai szolgálat nehézségeit (Kovács András tartalékos törzsőrmester) A marógép mellől még a kabátját sem tudta a fogasra felakasztani otthon munka után Damasiewicz Attila tartalékos honvéd, amikor a felesége közölte vele, hogy behívót kapott. — „Először azt hittem, hogy ugrat” — mondta mosolyogva, de a papiros hamarosan a kezében volt. Megborotválkozott, átöltözött a katonaruhába és elindult a laktanyába. Az útvonal nem volt ismeretlen számára, hiszen 1983 augusztusában ettől az egységtől szerelt le, mint a páncéltörő alegység harcjármű-vezetője. Most is hasonló feladatra számított, és elgondolása a laktanyában töltött néhány perc után be is igazolódott. Az egykori kiváló katona átvehette új járművét, egy vegyisugár-felderítő úszó gépkocsit. Ilyen látszólag egyszerű módon lett a MEZŐGÉP vállalat marósából, a Krúdy Gyula Szocialista Brigád tagjából harcjármű-vezető. Munkahelyén is fontos munkát végzett. Présgépekhez alkalmazható hajlító- és vágószerszámokat állítanak elő, javarészt exportra. A családban semmi probléma nem lesz, bár az apa azért hiányozni fog. Gyermekeik már ötesztendős, jövőre iskolába megy. Az óvodába pedig egyébként is az anyja kíséri, mert apu a város másik végén dolgozik. A szülői ház ad otthont a családnak, így a ház körüli tennivalókban az idősebbek is segítenek. Több ezer ember arcát is bemutathatnánk, hiszen a katonai feladatok sok tartalékos bevonását követelik meg. Szinte természetes, hogy van köztük ilyen is, olyan is, ahány ember, annyi változata mai életünknek. A megnyugtató mégis az, hogy a bevonultak döntő többsége szilárd emberi tartással, a haza védelme iránt érzett tudatos felelősséggel érkezett sorainkba, és áldozatok árán is kész a nagy jelentőségű feladatok végrehajtására. GRÓF FERENC Ismét a harcjármű volánja mögött (Damasiewicz Attila tartalékos honvéd) Emlékezés egy partizánra . Ha élne, ezekben a napokban lenne 75 éves Fábry József ezredes, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a három országban is jól ismert partizánparancsnok. Sokgyermekes vasércbányászcsalád fiaként, a Rozsnyó melletti Krasznahorka váraja községben született 1909. június 4-én. Olyan családból származott, amely a munkásmozgalomban edződött, s minden időben a szocialista forradalomért küzdött. Két húga, Teréz és Ilona kiemelkedő tevékenységet folytatott az ellenállási mozgalomban. Fivére István, a spanyolországi nemzetközi brigádokban harcolt a fasizmus ellen, majd a Szovjet Hadsereg katonájaként részt vett Magyarország és Csehszlovákia felszabadításában. Iskoláit Besztercebányán végezte. A családi példa alapján már 15 évesen, építőmunkásként kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal. 1925-től aktív harcosa a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Folytonos, tudatos önképzése során megismerkedett a szocialista eszmével, és 1927-ben a Csehszlovák Kommunista Pártnak is tagja lett. 1937-től Kassán élt. Politikai nézeteiért és forradalmi tevékenységéért többször is elítélték. A bécsi döntés után, amikor a Magyarországhoz csatolt területeken a kommunistákat, a szociáldemokratákat és minden baloldali gondolkodással gyanúsított személyt — a csehszlovák rendőrség után — a horthysta politikai rendőrség is kíméletlenül üldözni kezdett, Fábry Józsefet Kistarcsára, majd Nagykanizsára internálták. Végül 1942-ben a 2. magyar hadsereggel Ukrajnába került. S ő az első adódó alkalommal, Voronyezsnél átállt a szovjet csapatokhoz. Krasznogorszkban hathónapos antifasiszta iskolán készült fel a fasiszták elleni harcokra, s több hónapon át A. F. Fjodorov tábornok legendás hírű partizánegységében harcolt.Ezt követően — a különböző nemzetek fiaival együtt — a Kijevtől délnyugatra levő ovorovi és a szvjatosinói partizántáborban várta az újabb megbízatását. Ott Vihogyec ezredes, táborparancsnok volt az oktatója, aki — mint visszaemlékezéseiből megtudhatjuk — nagyon szerette a magyarokat, közöttük Fábry Józsefet is. A közösen szerzett emlékek és élmények alapján hallgatóiról a következőket jegyezte fel: „A magyarok a partizániskola legjobb növendékei közé tartoztak .. S ebben az időben következett be a szlovák nemzet legújabbkori történelmének legdicsőbb eseménye. A nép felkelt a hitlerista megszállók és az őket kiszolgáló fasiszta Tiso-kormány ellen. 1944. augusztus vége felé már egész Szlovákia forrongott. Egy hivatalos jelentésben ez állt: „... forrong az egész ország. A szlovák hadsereg egysége csatlakozik a kommunisták szervezte hazai és az ejtőernyővel ledobott orosz partizánokhoz ... Nemzeti Bizottságok alakultak a városokban, a falvakban.. • Augusztus közepén Fábry József megkapta az elvi engedélyt arra, hogy önkéntes partizánként Szlovákia területén harcolhasson a fasiszta német megszállók és cinkosaik ellen. A konkrét parancs szeptember 19-én érkezett. Fábry József 1944. szeptember 19—20-a éjjelén érkezett a Szlovák Nemzeti Felkelés területére, a V. M. Kozlov százados vezette 27 fős szervező csoporttal, mint a magyar partizáncsoport politikai megbízottja. Személyes feladata volt a felvilágosító-, a felderítőmunka, az új ellenállók toborzása, a politikai agitáció és a röplapok terjesztése. E feladatok teljesítése során több alkalommal került kapcsolatba Nógrádi Sándorral és az általa vezetett partizánegységgel. Segítette az illegális pártszervezetekkel és az antifasisztákkal való kapcsolatok megteremtését. Később, a partizánharcokban, egyre több anyagi és emberi veszteséget okoztak a fasiszta betolakodóknak. Besztercebánya, Losonc, Zólyom, Fülek, Gömörsid, Rimaszombat, Cered, Salgótarján, Rozsnyó ... valamennyi kiemelkedő állomása volt a szlovák, a magyar és a szovjet partizánok harcainak. Közben a létszám lehetővé tette partizándandár megszervezését. Tulajdonképpen ekkor jött létre és kezdte meg önálló működését a Petőfi Sándorról elnevezett partizánosztag is. Ennek vezetését — Grubics Zoltán illetve Adler Károly hősi halála után — Fábry József vette át. Félelmet nem ismerve küzdött a magyar és a szlovák nép szabadságáért. • Kantársai visszaemlékezései és a történészek feljegyzései alapján a szlovákiai antifasiszta fegyveres küzdelem egyik legmozgékonyabb harcos alegységét vezette kiszámított okossággal és halált megvető bátorsággal. Harcostársai visszaemlékezéseikben nagyszerű elvtársnak,jó kommunistának tartották, akitől nagyon sokat tanultak. A felszabadulás után néhány évig pártfunkcionárius volt Szlovákiában, majd a Magyar Kommunista Párt felkérésére áttelepült Magyarországra. Itt is pártmunkásként tevékenykedett, majd a Magyar Néphadseregbe került, ahol alegység-, egység-, magasabbegység-parancsnokként teljesített szolgálatot. Kemény, szigorú, önmagával és másokkal szemben fegyelmet követelő katona volt. Később a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaként dolgozott haláláig, 1979. november 29-ig. Politikai tisztánlátásával, pártszerű magatartásával és emberségével Fábry József ezredes mindig kivívta munkatársai és elvtársai megbecsülését és tiszteletét. Ezrek és ezrek tanultak tőle. Az internacionalizmus eszméinek nemcsak hirdetője, de mindvégig közvetlen és következetes megvalósítója volt, igazi hivatásos forradalmár. Kiemelkedő munkásságáért több szovjet, csehszlovák és magyar kitüntetésben részesült, s többek közt megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Személye, küzdelmekkel és harcokkal teli élete méltán vált példaképpé a felnövekvő nemzedék, az utókor előtt. V. NAGY FERENCNÉ .a