Néphadsereg, 1985. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-16 / 46. szám
A labda gömbölyű A bizonyítványt nem illik magyarázni. A bukarestit nem is lehet. A győzelem reményében kirándult Honvéd-szurkolók kis csapata a mélységes csalódás és keserűség érzésével, némán vonult ki a Steaua örömmámorban tomboló stadionjából. Nem volt kedvünk a különböző mozzanatoknak a mérkőzés után szokásos felidézéséhez sem. A repülőtéren várakozó csapatról is lerítt a kudarc. A fiúk sápadtan, szótlanul ácsorogtak, mindenki révetegen bámult, kerülték egymás pillantását is. Ők győzni jöttek ide, nagyon akarták a továbbjutást, küzdöttek is érte. „Nem jött öszsze” a siker. Miért? Talán a szakemberek majd megtalálják az okokat. De a játékosok szembetűnő lehangoltsága már ott, már akkor oldani kezdte a szurkolóban a görcsöt. Néhányan legszívesebben odaléptek volna vigasztaló szavakkal azokhoz, akiknek egy-egy elegáns gólja, bravúros védése, nagyszerű játéka annyiszor váltott már ki ujjongást. Azután hazaérkezvén végképp felülkerekedett a szurkolói szemlélet. A részvétnyilvánításokra és sajnálkozásokra a csoport egyik tagja felkiáltott: „akkor is, Hajrá Honvéd!” Derültség követte és fellélegzés. Mert a szurkoló a lelke mélyén tudja, hogy a labda gömbölyű és a kapufáról befelé is, meg kifelé is pattanhat. Mint Détári szabadrúgása. H. A. Sakkozók elismerése . Szerkesztőségünkben került sor arra a díjkiosztásra, amelyen az első hat hónapi 12 sakkfeladvány legeredményesebb és szerencsés megfejtői vettek részt. Külön jutalomban részesült a MEO szocialista brigád kollektívája (FŐMTERV), Balogh László főhadnagy, Szűcs Endre zászlós, Bodrogi István őrvezető. A kedves hangulatú összejövetelen dr. Liptay László orvos alezredes, nemzetközi mester, a Magyar Sakkszövetség szövetségi kapitánya, sakkrovatunk vezetője nyújtotta át a díjakat, majd elbeszélgetett a szerencsés nyertesekkel. A XIII. feladvánnyal elkezdődött következő sorozatunk. Akik egy kiképzési időszak, azaz hat hónap során legalább hat alkalommal helyes megfejtést küldenek be, az időszak végén ismét külön jutalomsorsoláson vesznek részt. Kéthetenként továbbra is sakk-könyvekkel díjazzuk a feladványok helyes megoldóit. D. SZ. CS.—T. A. • Egy dolgot előre szeretnénk bocsátani: mindenki tisztában van azzal, hogy a tatami színe nem pirosfehér. Azon a piros és a zöld színek játszanak főszerepet. A címben mégis mást írtunk! Ennek oka az, hogy a sportág küzdőterén a Budapesti Honvéd szakosztályának sportolói ébredeznek hosszú-hosszú kábult álmukból. A hetvenes évek végén úgy írtunk — úgy kellett írni — a katonacsapat cselgáncs-szakosztályáról, mint a példaképről, a legjobbról. Sorra nyerték a bajnokságokat. A Gyányi Ferenc vezette gárdával csak a Bp. Spartacus tudott lépést tartani. Aztán elindult a hullámvasút, amelynek „sínpárja” csak lefelé haladt. Némi túlzással azt mondhatnánk, a szakosztály egyszemélyessé vált: Ozsvár András egyedül cipelte a terheket. Ugorjunk néhány évet az időben — az elmúlt évek kudarcait semmissé tenni úgysem lehet, legföljebb magyarázgatni. Ez pedig teljességgel fölösleges... Tavaly ősszel új vezető került a cselgáncs-szakosztály élére: Balogh László. Agilis fiatalember, amolyan „ne szóval, inkább tettel” sportvezető. Kicserélte a teljes edzői gárdát, s ma már a csapatban is merőberű új nevek szállítják az értékes részsikereket. — Egy dologra összpontosítjuk a figyelmet — hangsúlyozza a szakosztályvezető —: a Bp. Honvéd újra elfoglalja azt a helyét a magyar cselgáncssportban, amely múltbeli sikerei alapján megilleti őt. E sorok írója többször járt a piros-fehér cselgáncsozók házatáján, s mindig olyan érzéssel távozott, hogy a Klapka utcai edzőteremben sokkal több lehetőség van, mint amit abból kihasználnak. Aztán az elmúlt nyáron egy teljesen megújult, hangulatos terem fogadott. Pedig nem húztak új falat, nem cserélték ki a födémet. Csupán annyi történt, hogy élettel telítették, otthonossá varázsolták a régit. — Ez csak kismértékben a mi érdemünk — veszi át a szót Keserű József vezetőedző, aki szintén „új söprű”, s a junior válogatott szakmai vezetése is az ő feladata. — Az egyesület vezetőitől rengeteg segítséget kaptunk elképzeléseink megvalósításához. Úgy érzem, alapvető kötelességünk ezt sikerekkel megttalálni. Szerencsés azonosság: a vezető edző is a tettek embere. Az idei csapatbajnokságon már a harmadik helyre vezényelte azt a gárdát, amelyiket tavaly még attól féltett a klub vezetése, hogy „kipottyan” az első osztályból. — Tisztában voltunk az alapigazsággal, hogy alulról kell kezdenünk építkezni — mondja a szakosztály Ébred a piros-fehér tatami Egy arany, egy bronz Súlyemelő országos bajnokság Hagyomány, hogy a páratlan években vidéki város ad otthont a legrangosabb hazai súlyemelő versenynek. Az idén Szombathelyre esett a választás. A tíz súlycsoport mintegy 180 súlyemelőjét kiváló körülmények fogadták. Az igényes rendezést komputer segítette. Mint általában a súlycsoportos sportágakban, a súlyemelésben is nagyon sok versenyző fogyasztásra kényszerül a verseny előtti napokban, órákban, így volt ez most is. A 12 órai mérlegelés előtt nagy volt a forgalom a szauna környékén. Bajnoksággal kezdtük Pontosan 14 órakor kezdetét vette az 1985. évi OB. Az indulók között volt a Bp. Honvéd két lepkesúlyú versenyzője, Nagy Péter és Tősér József. E súlycsoport esélyese, Babarca lábműtét miatt nem indulhatott, így Nagy Péter esélyesként készülődhetett. Nem hozott sok izgalmat a szakítás. Nagy 7,5 kg-os előnyt szerzett Berényi előtt. A lökésben megtartotta előnyét, s így — 212,5 kgmal — elnyerte a lepkesúly országos bajnoka címet, aranyat és 7 pontot szerezve a Bp. Honvédnek. Tősér negyedik lett. Az 56 kg-ban nagy meglepetésre Oláh csak 250 kg-ig jutott el, míg a fiatal Lénárt 145 kg-os, bravúros, lökésével behozta hátrányát, elnyerte a bajnoki címet. Az ifjú Honvédversenyző, Illing, ötödik lett. A 60 és a 67,5 kg-osok versenyében sem volt kiemelkedő a színvonal, csupán a ceglédi Romhányi országos csúcskísérlete tette néhány percre csendessé a sportcsarnokot. Végül Dallos Péter, illetve az esélyes Kerek István nyert. A következő napon újabb négy súlycsoport küzdelmei következtek. A kora délután indulók között több válogatott nevét fedeztük fel. A váltósúly eredménye a papírformát igazolta, Messzi István biztosan nyert. Ráadásként a lökésben 190,5 kg-os országos csúccsal ajándékozta meg a súlyemelés kedvelőit. A középsúlyúak versenye izgalmasan alakult. Szakításban a legnehezebb testsúlyú Király 5 kg-os előnyt szerzett Kertész és Csengeri előtt, de lökésben a 200 kg-ot csak harmadszorra tudta teljesíteni. Ezzel lehetőséget adott a másik két versenyzőnek arra, hogy 205 kg-mal megverjék. Kertész nem vállalta ezt a súlyt, Csengerinek pedig nehéznek bizonyult. Majdnem ezüst Ezen az estén lépett dobogóra a Bp. Honvéd 90 kg-os tehetsége, Buda Attila, aki 21 esztendős és máris éremesélyesként jelentkezett a felnőttek mezőnyében. Ebben a súlycsoportban indult a szakítás világbajnoka, Balázsfy Zoltán és Buda riválisa, Kovács. A kezdés előtt Balázsfy Zoli elmondta, hogy magasan, 175 kg-on kezdi majd a szakítást, mert országos csúcsra készül. Buda Attila csak ennyit mondott: — Mindent elkövetek, hogy megnehezítsem a nálam jóval idősebb Kovács dolgát. Buda és Kovács 165 kg-ot szakított. A Bp. Honvéd versenyzőjének a 170 kg-on is volt biztató kísérlete. Balázsfy csak harmadszorra jutott túl a 175 kilón. És mit tesz az akaraterő! Balázsfy — nem akarva csalódást okozni a súlyemelés kedvelőinek — negyedik fogást kért, és versenyen kívül 180 kg-os országos csúcsot szakított. Hátra volt még a lökőpárharcok sora. A szakítás után Buda tudta, mindig 2,5 kg-mal kell többet teljesítenie ahhoz, hogy megelőzze Kovácsot. Kovács 195 kg-on kezdett, jól. Buda a 197,5 kg-on rontott, majd javított. Kovács megbirkózott a 2 mázsával. Buda Attila az idei BHSB-szpartakiádon a 202,5 kilót már kilökte, most azonban — jó felvétel után, apró technikai hiba miatt — nem sikerült a gyakorlata. Bronzérmes lett. Világbajnokunk, Szanyi Andor magabiztos versenyzéssel lett magyar bajnok. A verseny után megkérdeztem: — Milyennek tartod a verseny színvonalát és a rendezést? — A rendezés kitűnő, de sohasem foglalkozom a körülményekkel. Mindig azt nézem, hogy az előttem levő súlyt fel kell emelni. A mai nap versenyeit színvonalasnak tartom. — Miért léptél vissza több fogástól? Azt hiszem sokan vártak tőled csúcsokat. — A jövő hét végén a Világ Kupa zárófordulóján veszek részt. Most csak nyerni akartam. — Tehát a Világ Kupa-gálán csúcsokat várhatunk? — Nem készülök rekordokra, de jó eredménnyel szeretném megköszönni a meghívást. — Úgy hallom bevonulás előtt állsz? — Igen, valószínűleg februárban vonulok be. Az utolsó napon léptek dobogóra a nehéz fiúk, a 110 és a110 kilogram versenyzői. Nagy Péter vezető. — Nemcsak a felnőttekre, a „kirakatra” figyelünk, hanem azokra is, akiknek neve két vagy akár öt év múlva szerepelhet majd a tudósítások címében. Törekvéseink első eredményei már mutatkoznak: három cselgáncsozónk helyet kapott a debreceni IBV-csapatban. Közülük Lueff harmadik, Szabó pedig ötödik lett. A mostani versenyidényben a szakosztály utánpótlása hat olimpiai pontot gyűjtött. Annyit, amennyit célul tűztünk magunk elé. A serdülők országos bajnokságán is szereztünk első helyet: Szedmák nyert aranyérmet. Ozsvár, Hangyási, Farkas, Tirala. Ugye, ismerősen csengő nevek azok számára, akik szeretik a sportágat, s figyelemmel követik eseményeit. Nos, a négyek új szerepkörben dolgoznak. Ők segítik a vezetőedző munkáját. Ozsvár egyelőre a felnőttek mestere, Hangyási a juniorokat oktatja — úgy tűnik nagyon jól —; Farkas az ifjúsági és a serdülő korosztályosokkal foglalkozik, Tirala pedig az úttörők nevelője. A Bp. Honvéd cselgáncsozói fokozott gondot fordítanak az utánpótlás-szervezésre, amelynek formájáról és mértékéről a vezetőedző tájékoztatott. — Hat helyen működik kihelyezett részlegünk — Békásmegyeren, Lőrincen, két zuglói iskolában, a VII. kerületi Nyár utcában ás a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián —, ahol tanfolyamos rendszerben történik az oktatás. Közel 400 gyerek ismerkedik ily módon a cselgáncs titkaival. Közülük a legjobbak természetesen itt, a központban folytatják majd pályafutásukat. ROTH FERENC Fotó: DOBOS ZSUZSA Hlavati szomorúsága A 110 kg-osok között indult három Honvéd-versenyző is. Hlavati András ifjúsági világbajnok, volt ifjúsági világcsúcstartó, Matina Mihály és a katonai szolgálatát teljesítő Herczeg Zoltán. Matina szakításban 155 kg-on maradt, Herczeg szépen szakította a 160 kg-ot, a 165 már soknak bizonyult. Hlavati 170 kg-on kezdett, hidegzuhannyal, egyetlen fogása sem sikerült. A kiesés utáni dermedtséget valamelyest feloldotta a diósgyőri Jacsó 187.5 kg-os országos csúcsa. A lökésben Herczeg 182,5 kg-ig jutott el, s ezzel ötödik lett. Matina 192,5 kg-os lökése a negyedik helyhez volt elegendő. Jacsó a 226 kg-os országos csúcsot is könnyedén teljesítette. A -1 110 kg-ban a tatabányai Kovács István lett az idei bajnok. A szakítás után az öltözőben Hlavati András szomorúan mondta: — Fárasztó volt ez az év. Jó pihenést, erős fiúk! KŐSZEGI ZOLTÁN Fotó: MTI