Néphadsereg, 1985. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-16 / 46. szám

A labda gömbölyű A bizonyítványt nem illik ma­gyarázni. A bukarestit nem is le­­het. A győzelem reményében ki­rándult Hon­véd-szurkolók kis csapata a mélységes csalódás és keserűség érzésével, némán vo­nult ki a Steaua örömmámorban tomboló stadionjából. Nem volt kedvünk a különböző mozzana­toknak a mérkőzés után szokásos felidézéséhez sem. A repülőtéren várakozó csapatról is lerítt a ku­darc. A fiúk sápadtan, szótlanul ácsorogtak, mindenki révetegen bámult, kerülték egymás pillan­tását is. Ők győzni jöttek ide, nagyon akarták a továbbjutást, küzdöttek is érte. „Nem jött ösz­­sze” a siker. Miért? Talán a szakemberek majd megtalálják az okokat. De a játékosok szem­betűnő lehangoltsága már ott, már akkor oldani kezdte a szur­kolóban a görcsöt. Néhányan legszívesebben odaléptek volna vigasztaló szavakkal azokhoz, akiknek egy-egy elegáns gólja, bravúros védése, nagyszerű játé­ka annyiszor váltott már ki uj­­jongást. Azután hazaérkezvén végképp felülkerekedett a szurkolói szemlélet. A részvét­nyilvánításokra és sajnálkozá­sokra a csoport egyik tagja fel­kiáltott: „akkor is, Hajrá Hon­véd!” Derültség követte és fel­lélegzés. Mert a szurkoló a lelke mélyén tudja, hogy a labda göm­bölyű és a kapufáról befelé is, meg kifelé is pattanhat. Mint Détári szabadrúgása. H. A. Sakkozók elismerése . Szerkesztőségünkben került sor arra a díjkiosztásra, amelyen az első hat hónapi 12 sakk­feladvány legeredményesebb és szerencsés megfejtői vettek részt. Külön jutalomban része­sült a MEO szocialista brigád kollektívája (FŐMTERV), Ba­logh László főhadnagy, Szűcs Endre zászlós, Bodrogi István őrvezető. A kedves hangulatú összejöve­telen dr. Liptay László orvos al­ezredes, nemzetközi mester, a Magyar Sakkszövetség szövetségi kapitánya, sakkrovatunk vezető­je nyújtotta át a díjakat, majd elbeszélgetett a szerencsés nyer­tesekkel. A XIII. feladvánnyal elkezdő­dött következő sorozatunk. Akik egy kiképzési időszak, azaz hat hónap során legalább hat alka­lommal helyes megfejtést külde­nek be, az időszak végén ismét külön jutalomsorsoláson vesznek részt. Kéthetenként továbbra is sakk-könyvekkel díjazzuk a fel­adványok helyes megoldóit. D. SZ. CS.—T. A. • Egy dolgot előre szeretnénk bo­csátani: mindenki tisztában van az­zal, hogy a tatami színe nem piros­fehér. Azon a piros és a zöld színek játszanak főszerepet. A címben mégis mást írtunk! Ennek oka az, hogy a sportág küzdőterén a Buda­pesti Honvéd szakosztályának spor­tolói ébredeznek hosszú-hosszú ká­bult álmukból. A hetvenes évek végén úgy ír­tunk — úgy kellett írni — a kato­nacsapat cselgáncs-szakosztályáról, mint a példaképről, a legjobbról. Sorra nyerték a bajnokságokat. A Gyányi Ferenc vezette gárdával csak a Bp. Spartacus tudott lépést tartani. Aztán elindult a hullám­vasút, amelynek „sínpárja” csak le­felé haladt. Némi túlzással azt mondhatnánk, a szakosztály egysze­mélyessé vált: Ozsvár András egye­dül cipelte a terheket. Ugorjunk néhány évet az időben — az elmúlt évek kudarcait sem­missé tenni úgysem lehet, legföl­jebb magyarázgatni. Ez pedig tel­jességgel fölösleges... Tavaly ősszel új vezető került a cselgáncs-szakosztály élé­re: Balogh László. Agilis fiatalem­ber, amolyan „ne szóval, inkább tet­tel” sportvezető. Kicserélte a teljes edzői gárdát, s ma már a csapat­ban is merőberű új nevek szállítják az értékes részsikereket. — Egy dologra összpontosítjuk a figyelmet — hangsúlyozza a szak­osztályvezető —: a Bp. Honvéd új­ra elfoglalja azt a helyét a magyar cselgáncssportban, amely múltbeli sikerei alapján megilleti őt. E sorok írója többször járt a pi­ros-fehér cselgáncsozók házatáján, s mindig olyan érzéssel távozott, hogy a Klapka utcai edzőteremben sok­kal több lehetőség van, mint amit abból kihasználnak. Aztán az el­múlt nyáron egy teljesen megújult, hangulatos terem fogadott. Pedig nem húztak új falat, nem cserélték ki a födémet. Csupán annyi történt, hogy élettel telítették, otthonossá varázsolták a régit. — Ez csak kismértékben a mi ér­demünk — veszi át a szót Keserű József vezető­edző, aki szintén „új söprű”, s a junior válogatott szak­mai vezetése is az ő feladata. — Az egyesület vezetőitől rengeteg segít­séget kaptunk elképzeléseink meg­valósításához. Úgy érzem, alapvető kötelességünk ezt sikerekkel meg­­ttalálni. Szerencsés azonosság: a vezető edző is a tettek embere. Az idei csapatbajnokságon már a harmadik helyre vezényelte azt a gárdát, amelyiket tavaly még attól féltett a klub ve­zetése, hogy „kipottyan” az első osz­tályból. — Tisztában voltunk az alapigaz­sággal, hogy alulról kell kezdenünk építkezni — mondja a szakosztály­ Ébred a piros-fehér tatami Egy arany, egy bronz Súlyemelő országos bajnokság Hagyomány, hogy a páratlan években vidéki város ad otthont a legrangosabb hazai súlyemelő ver­senynek. Az idén Szombathelyre esett a választás. A tíz súlycsoport mintegy 180 súlyemelőjét kiváló kö­rülmények fogadták. Az igényes rendezést komputer segítette. Mint általában a súlycsoportos sportágakban, a súlyemelésben is nagyon sok versenyző fogyasztásra kényszerül a verseny előtti napok­ban, órákban, így volt ez most is. A 12 órai mérlegelés előtt nagy volt a forgalom a szauna környé­kén. Bajnoksággal kezdtük Pontosan 14 órakor kezdetét vette az 1985. évi OB. Az indulók között volt a Bp. Honvéd két lepkesúlyú versenyzője, Nagy Péter és Tősér József. E súlycsoport esélyese, Ba­barca lábműtét miatt nem indulha­tott, így Nagy Péter esélyesként ké­szülődhetett. Nem hozott sok izgalmat a sza­kítás. Nagy 7,5 kg-os előnyt szer­zett Berényi előtt. A lökésben meg­tartotta előnyét, s így — 212,5 kg­­mal — elnyerte a lepkesúly orszá­gos bajnoka címet, aranyat és 7 pontot szerezve a Bp. Honvédnek. Tősér negyedik lett. Az 56 kg-ban nagy meglepetésre Oláh csak 250 kg-ig jutott el, míg a fiatal Lénárt 145 kg-os, bravúros, lökésével behozta hátrányát, elnyer­te a bajnoki címet. Az ifjú Honvéd­versenyző, Illing, ötödik lett. A 60 és a 67,5 kg-osok versenyé­ben sem volt kiemelkedő a színvo­nal, csupán a ceglédi Romhányi országos csúcskísérlete tette néhány percre csendessé a sportcsarnokot. Végül Dallos Péter, illetve az esé­lyes Kerek István nyert. A következő napon újabb négy súlycsoport küzdelmei következtek. A kora délután indulók között több válogatott nevét fedeztük fel. A vál­tósúly eredménye a papírformát iga­zolta, Messzi István biztosan nyert. Ráadásként a lökésben 190,5 kg-os országos csúccsal ajándékozta meg a súlyemelés kedvelőit. A középsúlyúak versenye izgal­masan alakult. Szakításban a legne­hezebb testsúlyú Király 5 kg-os előnyt szerzett Kertész és Csengeri előtt, de lökésben a 200 kg-ot csak harmadszorra tudta teljesíteni. Ez­zel lehetőséget adott a másik két versenyzőnek arra, hogy 205 kg-mal megverjék. Kertész nem vállalta ezt a súlyt, Csengerinek pedig nehéz­nek bizonyult. Majdnem ezüst Ezen az estén lépett dobogóra a Bp. Honvéd 90 kg-os tehetsége, Bu­da Attila, aki 21 esztendős és máris éremesélyesként jelentkezett a fel­nőttek mezőnyében. Ebben a súly­csoportban indult a szakítás világ­bajnoka, Balázsfy Zoltán és Buda riválisa, Kovács. A kezdés előtt Ba­lázsfy Zoli elmondta, hogy maga­san, 175 kg-on kezdi majd a szakí­tást, mert országos csúcsra készül. Buda Attila csak ennyit mondott: — Mindent elkövetek, hogy megne­hezítsem a nálam jóval idősebb Ko­vács dolgát. Buda és Kovács 165 kg-ot szakí­tott. A Bp. Honvéd versenyzőjének a 170 kg-on is volt biztató kísérlete. Balázsfy csak harmadszorra jutott túl a 175 kilón. És mit tesz az akaraterő! Balázsfy — nem akarva csalódást okozni a súlyemelés ked­velőinek — negyedik fogást kért, és versenyen kívül 180 kg-os orszá­gos csúcsot szakított. Hátra volt még a lökő­párharcok sora. A szakítás után Buda tudta, mindig 2,5 kg-mal kell többet tel­jesítenie ahhoz, hogy megelőzze Ko­vácsot. Kovács 195 kg-on kezdett, jól. Buda a 197,5 kg-on rontott, majd javított. Kovács megbirkózott a 2 mázsával. Buda Attila az idei BHSB-szpartakiádon a 202,5 kilót már kilökte, most azonban — jó fel­vétel után, apró technikai hiba miatt — nem sikerült a gyakorlata. Bronzérmes lett. Világbajnokunk, Szanyi Andor magabiztos versenyzéssel lett ma­gyar bajnok. A verseny után meg­kérdeztem: — Milyennek tartod a verseny színvonalát és a rendezést? — A rendezés kitűnő, de soha­sem foglalkozom a körülményekkel. Mindig azt nézem, hogy az előttem levő súlyt fel kell emelni. A mai nap versenyeit színvonalasnak tar­tom. — Miért léptél vissza több fogás­tól? Azt hiszem sokan vártak tő­led csúcsokat. — A jövő hét végén a Világ Kupa zárófordulóján veszek részt. Most csak nyerni akartam. — Tehát a Világ Kupa-gálán csú­csokat várhatunk? — Nem készülök rekordokra, de jó eredménnyel szeretném megkö­szönni a meghívást. — Úgy hallom bevonulás előtt állsz? — Igen, valószínűleg februárban vonulok be. Az utolsó napon léptek dobogóra a nehéz fiúk, a 110 és a­­1­­­10 kilo­gram versenyzői. Nagy Péter vezető. — Nemcsak a felnőttekre, a „kirakatra” figyelünk, hanem azokra is, akiknek neve két vagy akár öt év múlva szerepelhet majd a tudósítások címében. Törekvéseink­ első eredményei már mutatkoznak: három cselgáncsozónk helyet kapott a debreceni IBV-csapatban. Közülük Lueff harmadik, Szabó pedig ötö­dik lett. A mostani versenyidény­ben a szakosztály utánpótlása hat olimpiai pontot gyűjtött. Annyit, amennyit célul tűztünk magunk elé. A serdülők országos bajnoksá­gán is szereztünk első helyet: Szed­­mák nyert aranyérmet. Ozsvár, Hangyási, Farkas, Tirala. Ugye, ismerősen csengő nevek azok számára, akik szeretik a sportágat, s figyelemmel követik eseményeit. Nos, a négyek új szerepkörben dol­goznak. Ők segítik a vezető­edző munkáját. Ozsvár egyelőre a felnőt­tek mestere, Hangyási a juniorokat oktatja — úgy tűnik nagyon jól —; Farkas az ifjúsági és a serdülő kor­­osztályosokkal foglalkozik, Tirala pedig az úttörők nevelője. A Bp. Honvéd cselgáncsozói foko­zott gondot fordítanak az utánpót­lás-szervezésre, amelynek formájá­ról és mértékéről a vezető­edző tájé­koztatott. — Hat helyen működik kihelye­zett részlegünk — Békásmegyeren, Lőrincen, két zuglói iskolában, a VII. kerületi Nyár utcában ás a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémián —, ahol tanfolyamos rendszerben tör­ténik az oktatás. Közel 400 gyerek ismerkedik ily módon a cselgáncs titkaival. Közülük a legjobbak ter­mészetesen itt, a központban foly­tatják majd pályafutásukat. ROTH FERENC Fotó: DOBOS ZSUZSA Hlavati szomorúsága A 110 kg-osok között indult há­rom Honvéd-versenyző is. Hlavati András ifjúsági világbajnok, volt ifjúsági világcsúcstartó, Matina Mi­hály és a katonai szolgálatát tel­jesítő Herczeg Zoltán. Matina szakí­tásban 155 kg-on maradt, Herczeg szépen szakította a 160 kg-ot, a 165 már soknak bizonyult. Hlavati 170 kg-on kezdett, hidegzuhannyal, egyetlen fogása sem sikerült. A kiesés utáni dermedtséget valame­lyest feloldotta a diósgyőri Jacsó 187.5 kg-os országos csúcsa. A lökésben Herczeg 182,5 kg-ig jutott el, s ezzel ötödik lett. Matina 192,5 kg-os lökése a negyedik hely­hez volt elegendő. Jacsó a 226 kg-os országos csúcsot is könnyedén tel­jesítette. A -1 110 kg-ban a tatabá­nyai Kovács István lett az idei bajnok. A szakítás után az öltözőben Hla­vati András szomorúan mondta: — Fárasztó volt ez az év. Jó pihenést, erős fiúk! KŐSZEGI ZOLTÁN Fotó: MTI

Next