Néphadsereg, 1987. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 4. szám
z év első hónapja számos sportágban : erőgyűjtés, az állóképesség ívelésének ideje. Az edzőtermek világa ■égis igen tarka képet mutat, sportolók ugyanis a minél skoldalúbb felkészülés érdekében megszokottól sok vonatkozásban elérő munkát végeznek. A rendkívüli megpróbáltatásokat hozó januári tél gyik napján tettünk látogatást Bp. Honvéd háza táján. Négy lakosztályt kerestünk fel, hogy zemrevételezzük a felkészülési munkát, is szót váltsunk a szakemberekkel dei terveikről. A Dózsa György úti sportobjektum büféjének előterében nagy a nyüzsgés. A pult előtt sorbaálló — különböző sportágakat művelő — fiatalok között vidám a hangulat. Egy-egy szellemes ugratás után harsány kacaj támad. Az asztaloknál ülők pedig láthatóan farkasétvággyal falatoznak. Az autogramgyűjtők most jó fogást csinálhatnának, hiszen a magyar sport ennyi kiválósága ritkán található együtt ilyen kis helyen. Az egyik asztalnál a magyar kajakkirály, a többszörös világbajnok Csipes Ferenc kakaót kortyolgat a gyulai kolbász és a zsemle mellé. Társaival az uszodából jöttek, 4200 méter volt a reggeli fejadag, délután a kondicionáló teremben folytatják a munkát — az erőfejlesztés lesz a műsoron. Fotós kollégám gyorsan megörökíti a világbajnokot. Közben asztaltársa serényen félrehúzódik, mondván: „Nem rontom le a kép értékét, én nem vagyok menő.” Csipes rögtön rámondja: „Csak szerénykedik, hiszen világbajnoki harmadik helyezett." Néhány pillanatra csuromvizes trikójú óriások megjelenésével válik még változatosabbá a kép. A kosárlabdázók és a röplabdázók vonulnak át a büfé előterén, az öltözőbe tartanak, számukra véget ért a délelőtti edzés. Láthatóan alaposan meghajtották őket, de a kemény munka nem ment a jó hangulat rovására, mert egy-két „tüskét” ők is kiosztanak a nekik címzett tréfás megjegyzésekért. • •Öttusázók Tovább bővül a „választék”: az öttusázók gyülekeznek Medvegy Iván vezető edzővel az élükön. A lőtérről érkeztek, szerelést váltanak, majd futás következik a Margitszigeten. Amíg a versenyzők átöltöznek, néhány szót váltunk a mesterrel. Az érzelmei fölött minden helyzetben uralkodni tudó szakember tekintete most mintha egy kicsit mosolygósabb lenne. Jó oka van rá: sikerekben gazdag évet zártak. A felnőttek megnyerték az országos egyéni és csapatbajnokságot, a junior együttes pedig a hazai bajnokságban már öt éve legyőzhetetlen. Fábián László tagja volt a vb-ezüstérmes csapatnak, két ifjú — Horváth Zoltán és Farkas Zsolt — aranyérmet szerzett a magyar válogatott tagjaként a junior világbajnokságon és az IBV-n egyaránt. Mindezek mellett Martinek János személyében újabb Honvéd-nevelésű öttusázó érett nemzetközi szintű versenyzővé az elmúlt évben. Medvegy Iván pedig kiérdemelte a mesteredzői címet. — A Margitszigeten 12 X1000 méter futás következik. Előtte és utána pedig 3000 méter bemelegítésként, illetve levezetésként — tájékoztat a szakember. — Októberben átmeneti időszak volt nálunk. Akkor főleg a technikai képzésre fordítottunk nagy gondot. Lovastáborokban vettünk részt, ugyanis a lovastudást a megbízhatóság szintjére növelni kulcskérdés a mi sportágunkban. Novemberben elsősorban az általános és a speciális képességfejlesztés volt a munka középpontjában. A fizikai számokban a hosszabb távú alapozó munkára fordítottunk nagy gondot, a technikai számokban pedig az új elemek tanulása és begyakorlása volt a feladat — ismertette tömören az újdonsült mesteredző az öttusázók felkészülésének lényegét. Tornászok A tornaterembe lépve, szintén érezni lehetett, hogy a tornászberkekben sincs ok a búslakodásra. Ezen a délelőttön Guczoghy, Borkai, Boda vezérletével a férfi versenyzők gyakorolnak. A szakosztályvezető, Dobai József elégedetten szemléli a versenyzők szorgoskodását. Megtudtuk tőle azt is, hogy a legjobb női tornászok a válogatottkerettel Tatán gyakorolnak, a pesti felkészülés után őket váltják majd Guczoghyék még ebben a hónapban. A szakosztályvezetővel az idei év célkitűzéseiről váltunk néhány szót, közben figyelve a mesterek — Kisteleki, Tihanyi, Gerber, Csányi és társaik — valamint a versenyzők láthatóan elmélyült munkáját. — Lehet, hogy kicsit nagyképűen hangzik: a férfi versenyzők hazai eredményességén már nemigen tudunk javítani — mondja jogos büszkeséggel a szakosztályvezető, majd magyarázattal szolgál. — Ugyanis az egyéni versenyeken alig-alig jutott aranyérem a mieinken kívül más klubok versenyzőinek. A csapatbajnokságot is hatalmas fölénnyel nyerték meg a fiúk. Viszont a nemzetközi versenyeken szeretnénk túlszárnyalni tavalyelőtti eredményeinket. Az elmúlt évben tudvalevőleg sportágunkban a Világ Kupa viadal volt a legrangosabb nemzetközi esemény, a tornában amolyan csendes év volt. Az idén viszont világ- és Európa-bajnokság is lesz, amelyeken, nem titkoljuk, dobogós helyezésekre számítunk. Ma még az az elsődleges feladat számunkra, hogy ezekre a versenyekre minél több tornászunk kiérdemelje a részvétel jogát. Úgy vélem, jelenleg erre négy férfi versenyzőnknek jó esélye van. Atléták A derűs helyszínek után kissé sivárabb a kép az atléták téli gyakorlóhelyén, a futófolyosón. Mindössze egy edzővel, Farkas Tiborral — a vágtázok szakágvezetőjével — találkozunk, aki egyetlen versenyzővel, Martina Tiborral foglalkozik. Az edző látva a csodálkozást, kérdezés nélkül magyarázattal szolgál: " Csalóka a kép: versenyzőink zöme már befejezte a délelőtti edzést, és sokan a főváros különböző pontjain terepen gyakorolnak, legjobbjaink egy része pedig külföldi edzőtáborban készül a fedettpályás, illetve a szabadtéri idényre. A jeles mester, az egykori sokszoros válogatott és bajnok Honvéd-vágtázó aztán nem is beszélt másról, mint a szakosztály legújabb reménységéről, Martináról, aki az ősszel igazolt a piros-fehérekhez, s akinek ezúttal különfoglalkozást tartott. — Ez a fiú lesz az elkövetkezendő időszak legjobb magyar 400 méteres futója — mondja, majd kissé halkabban, hogy a fiú ne hallja, hozzáteszi. — Már az ifjúsági Európa-bajnokságon dobogóra várom. Súlyemelők Dél körül érkezünk a súlyemelőterembe, már ott is csak néhány versenyző gyakorol. Ádám László vezetőedző elmondta, hogy náluk szinte alig volt pihenő. A december elején megrendezett országos bajnokság után néhány napos szünet következett. Ám ez idő alatt is folytak edzések, a lábizom erősítésén volt akkor a hangsúly. A nagyobb megterhelésű munka január 5-én vette kezdetét, amelynek középpontjában — mint legközelebbi feladat — az a megtisztelő megbízatás áll, amely szerint négy honvédos súlyemelő vehet részt februárban a Világ Kupa Meisenben sorra kerülő első fordulóján. Szeretnék bizonyítani, hogy rászolgáltak a bizalomra. Most szorgalmasan, jó hangulatban folyik a munka. A súlyemelők köztudottan azon sportolók közé tartoznak, akik tisztában vannak azzal, hogy keservesen meg kell kínlódni a magasba emelt súlyok minden dekájáért. ■f FUSZEK FERENC Fotó: KELE JÁNOS és DOBOS ZSUZSANNA Csípős Ferenc uzsonnaszünetben Az öttusázók a kondicionálóteremben Medvegy Iván vezetőedző irányításával gyakorolnak Boda László lólengésgyakorlatát a szer két specialistája, Guczoghy és Borkai figyeli Farkas Tibor szerint tanítványa, Martina Tibor rövidesen a legjobb magyar 400 méteres futó lesz Hlavati András ebben az évben sikeresebb nemzetközi szereplésre számít Az elnök elismerése Pleskó Kálmánt, a Magyar Sportlövő Szövetség elnökét a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával tüntették ki. Dr. Pleskó Kálmán személyazonossági igazolványában ez áll: nyugállományú ezredes. Kérdem is: nem tartozik-e azok közé, akiket bosszant a „nyugállományú” jelző? — A jelző nem bosszant, legfeljebb az, hogy elszálltak az évek. Ámbár nem érzem magam tétlenségre kárhoztatva .. . Hát nem is. Találkozásunk színhelye stílszerűen a Marczibányi téri lőtér, ahol az edzők továbbképzésén a sportlövészet sportpolitikai kérdéseiről tart előadást. Mondhatnánk erre, igen, előfordulhat ilyesmi a Magyar Sportlövő Szövetség elnökével, de hát ez mégsem tekinthető mindennapos elfoglaltságnak, viszonylag ritkák az ilyen továbbképzések . .. Amiben van is igazság. Viszont ma is mindennapos tevékenységének számít az a munka, amelyet a hadtudomány területén végez, valamint a szövetség vezetésének feladatai is bőven szolgálnak tennivalóval. Az elnöki tisztet már tíz éve, hogy „megörökölte” parancsnokától. A sportvezetői teendők már akkor sem voltak teljesen idegenek tőlem, hiszen korábban már tíz évet eltöltöttem a Bp. Honvéd egyik szakosztályának élén. Arról nem is beszélve, hogy egész életemet a fiatalok kiképzésével töltöttem, többek között lőkiképzéssel is. Persze az a fajta lövészet nem azonos a sportlövészettel, de azért vannak közös pontjai. Könnyített a helyzetemen az is, hogy olyan közegbe kerültem, ahol rajtam kívül is sok katona dolgozott, akikkel félszavakból is megértettük egymást. A fegyelem, a rend, a szervezettség, a számonkérés egyaránt jellemzi a fegyveres testületet, és kell, hogy jellemezze a fegyverrel űzött sportágat is. A sportszervezetekben uralkodó a demokratikus vezetési stílus és a társadalmi munkások megbecsülése. Aki tehát, mint jómagam, negyven éve vagyok a párt tagja, tehát ebben a demokratikus közegben élte le élete java részét, igazán minden nehézség nélkül tud alkalmazkodni ehhez a követelményhez is. — A szövetség vezetése csaknem annyi ideje változatlan, mint amióta ön az elnöke. Azonos a szövetségi kapitány és a főtitkár, a szakfelügyelő személye. Bizonyára ez sem a véletlen műve. — Számomra is nagyon fontos, hogy a szövetség funkcionáriusai, dr. Hammerl László, Simon Tibor, Pap Lajos elkötelezett szakemberei a sportágnak, és nem csak az én véleményem: igazi csapatot alkotunk ... Most én részesültem elismerésben, de meggyőződésem, hogy ehhez a kitüntetéshez az ő eredményes tevékenységük is hozzájárult. Nagymértékben segíti munkánkat az elnökség, amelynek egyetlen „tiszteletbeli” tagja sincs. Olyan volt versenyzőkből, szakemberekből, politikai és gazdasági vezetőkből áll, akik révén adva van a kollektív bölcsességhez az alap. Nagyon jó a kapcsolatunk az MHSZ klubjaival, lövészvezetőivel, mondhatnám talán, hogy az egész sportágban egységes vezetési szemlélet alakult ki. Nálunk ismeretlenek az intrikák, a furkálódások. Nem azt akarom mondani ezzel persze, hogy nálunk nincs vita, de ezek a viták mindig elviek, nem az elérendő célokról, hanem a célig vezető utak mikéntjéről vitázunk. S hogy ezek a viták a maguk módján hasznosak is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a magyar lövészsport utóbbi évtizedeinek eredményei. A magyar válogatottak sem olimpiáról, sem világ- vagy Európa-bajnokságról nem jönnek haza aranyérem — de inkább azt mondhatnánk, aranyérmek — nélkül. — Viszonylag egyszerű volt annak idején továbblépnünk, hiszen a sportág eredményei nagyon is egzakt módon mérhetőek. Ki lehetett dolgozni azt a követelményrendszert, ahol versenyző, edző, klub egyaránt tudja, mit kell teljesítenie, de azt is, hogy ezért milyen elismerés illeti majd meg. A dr. Pleskó Kálmán vezette sportlövőszövetség az utóbbi időben egyre sűrűbben rendez világeseményeket. Már vendégül látta Európa legjobb légfegyveres felnőtt versenyzőit, rendezett ifjúsági Európa-bajnokságot és IBV-t. A nemzetközi szövetség minden rendezvény után az UIT aranyplakettjével honorálta a szervezők lelkiismeretes munkáját. Nőtt a szövetség tekintélye más szempontból is; tíz év alatt újabb négy megbízatást tölthet be magyar szakember a nemzetközi szövetség különböző bizottságaiban. Mindezek után tehát azt gondolja az ember, az elismert elnök elégedett lehet . . . — Említettem már, az a célunk, hogy azok kapják meg az elismerést, akik vezetésével érdemi munka folyik. Ez nagyrészt már megvalósult, egyetlen terület kivételével. Meggyőződésem, hogy a sportág nálunk is javarészt a vidéki nevelőedzők munkáján múlik, ám épp ők azok, akik minden erőfeszítésünk ellenére sem kapják meg az őket méltán megillető anyagi és erkölcsi elismerést. Ezen szeretnénk még változtatni. Bár alapvetően optimista beállítottságú ember vagyok, nem tudom, sikerül-e az én elnökségem alatt... NAMÉNYI JÓZSEF Fotó: ALMÁSI LÁSZLÓ Deák Gábor államtitkár, az AISFI elnöke átnyújtja a kitüntetést dr. Pleskó Kálmán nyugállományú ezredesnek