Néphadsereg, 1988. július-december (41. évfolyam, 27-53. szám)

1988-12-31 / 53. szám

Nevet a század A CSILLAGÁSZ A harmincas években egy ne­ves csillagász meghívást kapott a budapesti Tiszti Kaszinóba. A társaságában egész este a lóver­senyről, a kártyáról meg a nők­ről folyt a szó, a csillagász meg­lehetősen félszegen viselkedett. Amikor eltávozott, megszólalt az egyik huszár őrnagy: — Uraim! Őszintén szólva én nem láttam semmi különöset eb­ben a neves emberben. A társaságból csupán egy ifjú főhadnagy vette pártfogásába a csillagászt: — Bocsássanak meg neki, ura­im! Nem csoda, ha egy csilla­gász elfogódott, amikor itt annyi csillagot lát, ami nincs a he­lyén ... A SZAMÁRTEJ két jutási őrmester beszélgetett az ezredgyengélkedőn. — Képzeld, már egy hete gyo­morgörcseim vannak, és nem használ semmiféle orvosság. — Tudod mit, pajtás? Igyál sza­mártejet, az biztos jót tesz. En­gem egy nap alatt meggyógyított. — Az semmit sem jelent — vá­laszolta a beteg őrmester. — Hi­szen számodra az anyatej volt. közhír Bizalmas utasítás a községházá­ra; nem szabad híreket terjeszte­ni a szovjet előrenyomulásról. A kisbíró nemsokára már az utcá­kon pergeti a dobját: — Közhírré tétetik, hogy gyón­nek az oroszok, de nem szabad híresztelni! JÓSLATOK A második ötéves terv végére minden tisztnek lesz rádiója, te­levíziója és saját helikoptere — mondta az előadó. — Aztán minek az a helikop­ter? — kérdezte valaki. — Hát, mondjuk, maga megtud­ja a televízióból, hogy Nyíregy­házán gyerek- és női csizmát osz­tanak, akkor csak felpattan a he­likopterre és előbb kerülhet sor­ra, mint a debreceniek. ŐSZINTE VÁLASZ Sokadik békekölcsönjegyzés van a laktanyában. Az egyik törzsőr­mester nem jegyez. Kérdik, miért? — Nézze, őrnagy elvtárs, van már egy, Inotám. Van Kazincbar­cikám. Van egy kohóművem Sztá­­linvárosban. Most szeretnék végre lódenkabátokat is venni a ka­maszfiaimnak. BÜNTETÉS A katonajogász konzultációt tartott a tisztjelölteknek. Egy hallgató megkérdezte: — Alezredes elvtárs, mi a bün­tetése a bigámiában élő ember­nek? — Két anyós — hangzott a vá­lasz. ELFOGADHATÓ — Tulajdonképpen mi vitte ar­ra, hogy 13 évi házasság után álljt kiáltson és beadja a válóke­resetet? — kérdezte a politikai helyettes az egyik századparancs­noktól. — Az az igazság — vallotta be a tiszt —, hogy csak most jutot­tam szóhoz! SZÁMVETÉS Az alegység ifjúsági titkárának beszámolójából: — A legtöbb alegységnél az a baj, hogy a katonák egyik fele végez szinte minden társadalmi munkát, míg a másik fele nem csinál semmit. Én a legnagyobb megelégedéssel jelenthetem, hogy a mi századunknál ez pont for­dítva van. MEGHÍVÁS VACSORÁRA Szilágyi tizedes kimenő előtt felhívta a menyasszonyjelöltjét. — Mondd Éva, akarsz ma este velem vacsorázni? — Igen. Nagyon szívesen. — Rendben van, akkor este hét­kor ott leszek nálad. Mi jót főz­tök? RELATIVITÁS A mama ingerülten korholja a lányát: — Nem sül ki a szemed? Teg­nap este megint egy vadidegen katonával csókolóztál. — Óh, mama, ha legalább vad lett volna . .. HALADÁS Fiatal lány korholja a vőlegé­nyét. — Mindig azt mondtad, hogy az egész világot jelentem számod­ra. — Igaz, de tudod, a tiszti isko­lán jelentősen bővültek a föld­rajzi ismereteim. ROSSZ LELKIISMERET A­z őrmesteri iskolából hazajö­vet megkérdezi a kisfia: — Apu, mit jelent az, hogy az alma nem esik messze a fájától? — Ki mondta ezt neked? — A tanító néni. — Biztosan megint gorombás­­kodtál a pajtásaiddal. GYENGÉD KRITIKA A Zrínyi Miklós Katonai Aka­démián fiatal mérnök főhadnagy oktatta a híradás-technikai isme­reteket. Amikor az egyik százados hall­gató hibásan oldotta meg a ma­tematikai feladatot, a fiatal tiszt diplomatikusan így közölte vele az eredményt: — Azt a feladatot, amelyet ön kapott kétféleképpen lehet jól megoldani, ön a harmadik meg­oldást választotta. ÉRDEKELTSÉG Az őrmester favicceket mesélt. Az egész szakasz hangosan ne­vetett, csak egy harcos vágott komoly képet. — Miért nem nevet? — kérdez­te tőle az őrmester. — Jelentem azért, mert nem ér­demes. A múlt héten az őrmester elvtárs legrosszabb viccén én ne­vettem a legjobban, mégsem kap­tam kimaradást. VÁLASSZON KÉPALÁÍRÁST! 1 - Mi nyitottak vagyunk, elvtársak, ide mondjátok, bele a fülembe. 2 - Barátaim, a pártmunka dicséretét is hangosan kell mondani, nem csak a kritikáját! X - Jól értettem, elvitltem, azt kérdezted, hogy jövőre hányféle párttitkár lesz? MIT NÉZNEK A FIATALOK? 1 Az összezárt lábfejek szögét? 2 A puska hossztengelyének pár­huzamosítását? X Mi mást? - Imádom az erős férfiakat! MIÉRT MENEKÜLNEK AZ OSZTRÁKOK? Exkluzív interjú Galambos József honvéddal M­int arról már koráb­ban hírt adtunk, fel­számolják a határaink menti műszaki zárat. A nemzetközi jelentőségű ese­ményről ezúttal először fotó is készült, hála riportereink halálmegvető bátorságának. — Nehéz ez a munka? — kérdeztük Galambos József honvédet, az Országos Ha­tárzár Felszámoló Operatív Csoport vezetőjét és egyben egyetlen tagját. — Igen, de nem vagyok egyedül. Az előbb gázolt át rajtam egy IBUSZ-csoport, mert a határátkelőhelyen­­tíz kilométeres a sor és erre most már rövidebb az út. — Véleménye szerint mi indokolta a műszaki határ­­zár felszámolását? — Elsősorban a bevásárló turizmus. A határátkelőhe­lyek egyszerűen szőkéknek bizonyultak. Ezért most meg­szüntetem a határt. — Az osztrákok mit szól­nak ehhez? — Azt nem tudom, mert tilos velük szóba elegyedni, de azt látom, hogy ott az odvas fánál egy a tízért váltják a schillinget. — Maga még soha nem volt odaát? — Nem a fenét! Neukir­­chenben voltam köszörültet­­ni a drótvágómat. — De hiszen azt mondta, nem szabad az osztrákokkal szóba elegyedni! — Egy fia osztrák nem volt ott. Azok már mind el­menekültek nyugatabbra elő­lünk. — És ezzel a sok finom szögesdróttal mi lesz, kárba vész? — Egy frászt! Épp az imént kunyerálták el az osztrákok az összeset? — És mit csinálnak vele? — Kifeszítik Innsbruck és Salzburg között, hogy leg­alább valamennyit megment­senek az országukból, mielőtt elfoglalnánk az egészet. — Maga mikorra végez itt a határon? — Ha még néhány autó­busz itt tör át, akkor dél­re... - Nincs tévedés! Ez már a har­mincnyolcadik fegyelemsértése az első időszakban ... VÍZLÉPCSŐ MÁGNESES ADATTÁROLÁS - Mit csinál?! Ez nem Nagy­maros ! Majdnem így történt GRÁNÁTPOSTA Mint ismeretes, a Magyar Posta januártól emeli szol­gáltatásai árát. Vajon mi in­dokolja, hogy a mi sokat ká­rogó hollós intézményünk ilyen drasztikus lépésre ké­szül? — Meg vagyok döbbenve a kérdésen! — mondja felhá­borodva Sebesfalvi Dezső fő­­postás. — Tudja, milyen cso­magot kézbesítettünk a múlt­kor özvegy Ostyánfalvi Ele­mérnének Tikkasztóra? — Fogalmam sincs! — Hogy minek küldenek ide ilyen készületlen firkászt! No megmondom. Egy öt ké­zigránátot! — És? — És a doboz csak egyszer volt átkötve. — Adott esetben ez nem mindegy? — Nem, mert kétszáz fo­rint értéken felül kétszer kell a csomagot átkötni. Rá­adásul nem volt rajta a fel­adó! — Ezen nem is csodálko­zom. — Ilyenek maguk! A tarta­lomra az volt írva, hogy grá­nátoskocka. Képzelje, hogy csodálkozott az öreg Sündör­­gő Béla, amikor kibontotta. — Milyen fogon? — Azon a jogon, hogy imádja a gránátoskockát és a felesége soha nem csoma­gol neki. Bezzeg maguk ka­tonák ... — És? — És, és? Maga se tud­­ mást kérdezni! És az összes ■ gránátot szétszedte. Még­­ mondta is, a fenébe ezt a sok kis ételhordót. Én vet­tem észre, hogy ez bizony repeszgránátoskocka. — És? — Maga meg akar őrjíte­ni? Szépen visszacsomagol­tuk és kikézbesítettük özvegy Ostyánfalvi Elemérnének Tikkasztóra, de előtte le kel­lett utaznom és megkérdezni, hogy vár-e valakitől egy do­boz gránátot. Tudja mennyi pénz ez? — És? — Ez most keresztkérdés? Igen, azt mondta, hogy a fia már levélben megírta, hogy küld egy öt kézigránátot. Már nagyon várta. Már megélt ki­lencven évet, két világhábo­rút, és még soha nem látott kézigránátot. — És? — Megvártuk míg megér­kezik a csomag, és csináltam neki egy kis hatásbemutatót. — És? — És nagyon tetszett neki. Az utolsó kettőt ő hajította a szomszéd épületre. — És? — A szomszédban a helyi postahivatal volt. Egészen addig a pillanatig. — És? — És ezért drágul a posta. Tudja mennyibe kerül egy új épület? — És mi ebből a tanulság? — Kétszer kell átkötni a csomagot! Ha kétszer van át­kötve, nem tűnik fel az öreg Sündörgőnek, így nem nézi meg jobban a feliratot, nem bontja ki a dobozt, nekem nem kell Tikkasztóra leutaz­­nom, így nem tudom meg­mutatni az öregasszonynak, hogyan kell elhajítani a ké­zigránátot, ő nem dobja rá a postára, és maguk az ez­redfordulóig négy forintért levelezhetnek és két forintért telefonálhatnak..

Next