Népi Ellenőrzés, 1970 (12. évfolyam, 2-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

A tanácsok költségvetési gazdálkodásának főbb kérdései A KNEB 1967.­­ félévi munkatervében az egyik legszélesebb körben megszervezett feladat az államháztartási zárszámadás véleményezése. A fel­adat egyik részét a korábban kiadott irányelvek alapján, területi bizottságaink eddig is folyamatosan végezték. Az országgyűlésen és a tanácsüléseken el­mondandó vélemény azonban — az eddig begyűjtött­­és feldolgozott, illetve feldolgozás alatt levő in­­­formációkon kívül — szükségessé teszi további konk­rét, az 1969. év gazdálkodását elemző tapasztalatok szerzését és feldolgozását is. A tanácsok gazdálkodásának helyszíni ellenőrzése­­a felső szinten összegezhető ismereteken túl a terü­leti NEB-elvnek is lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigieknél sokkal megalapozottabban, felkészülteb­­ben vehessenek részt a tanácsülések elé terjeszten­dő költségvetési beszámolók megvitatásában. Ezzel kapcsolatban mindjárt elöljáróban meg- jegyezzük, hogy a vizsgálat során a tanácsi költség­­vetési gazdálkodás hiányoságainak feltárása mellett fontos a jó, hasznos, a gazdálkodás vitelét és irá­nyítását segítő tapasztalatok összegyűjtése, feldol­gozása is. Ezek közreadásával a tanácsi költségveté­si gazdálkodás színvonala tovább javítható. Ezért is javasoljuk, hogy a vizsgálat előkészítése, szerve­zése és végrehajtása során bizottságaink töreked­jenek a témában érdekelt állami és társadalmi szer­kezetekkel szoros munkakapcsolatot teremteni. A PM revizori főosztálya és megyei kirendeltségei 1969. I. negyedévében valamennyi megyében vizs­gálták az 1968. évi költségvetési gazdálkodást. Vizs­gálati anyagaikat, valamint a realizálás anyagát — megállapodásunk értelmében — a kirendeltsé­gek bizottságaink rendelkezésére bocsátják. Érte­süléseink szerint a megyei tanácsok egy része intéz­kedési tervet is kidolgozott. Feladatunk pontos kö­rülhatárolása érdekében célszerűnek tartjuk ezek megismerését és a vizsgálat során az intézkedések hatékonyságának ellenőrzését. Bizottságaink működjenek együtt a tanácsok ál­landó bizottságaival, különösen a pénzügyi állandó­­bizottsággal. A tanácsok költségvetési rendszeréről szóló, PM-utasítás előírja, hogy az állandó bizottsá­gokat le kell vonni a tanácsi költségvetési előirány­zatok előkészítésébe és kidolgozásába. Meggyőződé­sünk, hogy az állandó bizottságok h hasznos tapasz­talatokat tudnak adni a vizsgálat szervezőinek és végrehajtóinak, emellett ők is olyan információk birtokába juthatnak, amelyeket munkájuk során jó eredménnyel kamatoztathatnak. Ily módon elősegíti­hetjük a vizsgálat közvetett realizálását is az 1971. évi költségvetési előirányzatok összeállításánál. Ja­vasoljuk továbbá, hogy a­ vizsgálat tapasztalatait" a területi NEB­­vezetői tárgyalják­­ meg a megálla­­pítások által leginkább érintett állandó bizottság ülésén is. A tanácsi költségvetési gazdálkodás szerteágazó feladatai mellett természetesen nem is gondolhat­tunk arra, hogy akár csak a leglényegesebb kérdé­sek mindegyikét vizsgálat tárgyává tegyük. Infor­­mációink alapján az a véleményünk, hogy a tanácsi sajátJ^vételels^ezen­belül is elsősorban aT­űködésE__ kivételel^-a-fellesztési alap és a tartalékok ellenőr­­zése elegendő alkalmas tapasztalatot nyújthat az egész­­gazdálkodás megítélésére. Azt is figyelembe kell venni, hogy területi bizottságaink minden évben sok oldalról vizsgálják területük gazdaságát, s ezek tapasztalataiból módjukban áll vizsgálati megállapí­tásaikat ilyen irányban is kiegészíteni. A következőkben néhány gondolat felvetésével szeretnénk segíteni a vizsgálat megszervezését, a feladatok kijelölését. A költségvetési gazdálkodás új rendszerében megnövekedett a tanácsok érdekeltsége a költség­­vetési bevételek beszedésében. Kiszélesedett az igénybe vehető bevételek köre, nagyobb a részese­dés aránya, a többletbevétel pedig — egyes esetek­től eltekintve — a beszedésre jogosult tanácsot il­leti meg. Az új szabályozás érdekeltté tette a ta­nácsokat a bevételek fokozásában. (Az 1968. évi bevételi többlet 90 százalékkal haladta meg az előző évit.) Vizsgálódásunk szempontjából feltétlenül indokolt­nak tartjuk a bevételek kettéválasztását. Az állami bevételek — ezek között is a vállalati bevételek — központilag, rendeletileg szabályozottak. Növelésük helyi intézkedések útján nehezen befolyásolható. (Nyereségadó, eszközlekötési járulék stb.) Ezek vizs­gálatát nem tartjuk fontosnak már csak azért sem, mert állami ellenőrzésük más oldalról, a bevételi igazgatóságok részéről állandó és folyamatos. Más­részt az állami támogatások mértékét mindig a fe­lettes finanszírozó tanács határozza meg közgazda­­sági számítások alapján. Ebből a bevételi körből 1968-ban egyébként — a vártnál kedvezőbb válla­lati eredmények miatt — jelentős bevételi többle­tek képződtek a tanácsoknál. Van azonban az állami bevételeknek egy része. 1

Next