Népi Ellenőrzés, 1970 (12. évfolyam, 2-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
A tanácsok költségvetési gazdálkodásának főbb kérdései A KNEB 1967. félévi munkatervében az egyik legszélesebb körben megszervezett feladat az államháztartási zárszámadás véleményezése. A feladat egyik részét a korábban kiadott irányelvek alapján, területi bizottságaink eddig is folyamatosan végezték. Az országgyűlésen és a tanácsüléseken elmondandó vélemény azonban — az eddig begyűjtöttés feldolgozott, illetve feldolgozás alatt levő információkon kívül — szükségessé teszi további konkrét, az 1969. év gazdálkodását elemző tapasztalatok szerzését és feldolgozását is. A tanácsok gazdálkodásának helyszíni ellenőrzésea felső szinten összegezhető ismereteken túl a területi NEB-elvnek is lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigieknél sokkal megalapozottabban, felkészültebben vehessenek részt a tanácsülések elé terjesztendő költségvetési beszámolók megvitatásában. Ezzel kapcsolatban mindjárt elöljáróban meg- jegyezzük, hogy a vizsgálat során a tanácsi költségvetési gazdálkodás hiányoságainak feltárása mellett fontos a jó, hasznos, a gazdálkodás vitelét és irányítását segítő tapasztalatok összegyűjtése, feldolgozása is. Ezek közreadásával a tanácsi költségvetési gazdálkodás színvonala tovább javítható. Ezért is javasoljuk, hogy a vizsgálat előkészítése, szervezése és végrehajtása során bizottságaink törekedjenek a témában érdekelt állami és társadalmi szerkezetekkel szoros munkakapcsolatot teremteni. A PM revizori főosztálya és megyei kirendeltségei 1969. I. negyedévében valamennyi megyében vizsgálták az 1968. évi költségvetési gazdálkodást. Vizsgálati anyagaikat, valamint a realizálás anyagát — megállapodásunk értelmében — a kirendeltségek bizottságaink rendelkezésére bocsátják. Értesüléseink szerint a megyei tanácsok egy része intézkedési tervet is kidolgozott. Feladatunk pontos körülhatárolása érdekében célszerűnek tartjuk ezek megismerését és a vizsgálat során az intézkedések hatékonyságának ellenőrzését. Bizottságaink működjenek együtt a tanácsok állandó bizottságaival, különösen a pénzügyi állandóbizottsággal. A tanácsok költségvetési rendszeréről szóló, PM-utasítás előírja, hogy az állandó bizottságokat le kell vonni a tanácsi költségvetési előirányzatok előkészítésébe és kidolgozásába. Meggyőződésünk, hogy az állandó bizottságok h hasznos tapasztalatokat tudnak adni a vizsgálat szervezőinek és végrehajtóinak, emellett ők is olyan információk birtokába juthatnak, amelyeket munkájuk során jó eredménnyel kamatoztathatnak. Ily módon elősegítihetjük a vizsgálat közvetett realizálását is az 1971. évi költségvetési előirányzatok összeállításánál. Javasoljuk továbbá, hogy a vizsgálat tapasztalatait" a területi NEBvezetői tárgyalják meg a megállapítások által leginkább érintett állandó bizottság ülésén is. A tanácsi költségvetési gazdálkodás szerteágazó feladatai mellett természetesen nem is gondolhattunk arra, hogy akár csak a leglényegesebb kérdések mindegyikét vizsgálat tárgyává tegyük. Információink alapján az a véleményünk, hogy a tanácsi sajátJ^vételels^ezenbelül is elsősorban aTűködésE__ kivételel^-a-fellesztési alap és a tartalékok ellenőrzése elegendő alkalmas tapasztalatot nyújthat az egészgazdálkodás megítélésére. Azt is figyelembe kell venni, hogy területi bizottságaink minden évben sok oldalról vizsgálják területük gazdaságát, s ezek tapasztalataiból módjukban áll vizsgálati megállapításaikat ilyen irányban is kiegészíteni. A következőkben néhány gondolat felvetésével szeretnénk segíteni a vizsgálat megszervezését, a feladatok kijelölését. A költségvetési gazdálkodás új rendszerében megnövekedett a tanácsok érdekeltsége a költségvetési bevételek beszedésében. Kiszélesedett az igénybe vehető bevételek köre, nagyobb a részesedés aránya, a többletbevétel pedig — egyes esetektől eltekintve — a beszedésre jogosult tanácsot illeti meg. Az új szabályozás érdekeltté tette a tanácsokat a bevételek fokozásában. (Az 1968. évi bevételi többlet 90 százalékkal haladta meg az előző évit.) Vizsgálódásunk szempontjából feltétlenül indokoltnak tartjuk a bevételek kettéválasztását. Az állami bevételek — ezek között is a vállalati bevételek — központilag, rendeletileg szabályozottak. Növelésük helyi intézkedések útján nehezen befolyásolható. (Nyereségadó, eszközlekötési járulék stb.) Ezek vizsgálatát nem tartjuk fontosnak már csak azért sem, mert állami ellenőrzésük más oldalról, a bevételi igazgatóságok részéről állandó és folyamatos. Másrészt az állami támogatások mértékét mindig a felettes finanszírozó tanács határozza meg közgazdasági számítások alapján. Ebből a bevételi körből 1968-ban egyébként — a vártnál kedvezőbb vállalati eredmények miatt — jelentős bevételi többletek képződtek a tanácsoknál. Van azonban az állami bevételeknek egy része. 1