Népi Ellenőrzés, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
VÁLLALKOZÁS A kisszervezeteik a népi ellenőrzés gyaorlatában A kisvállalkozási formák létrehozásának indokai közismertek: a „nagy szervezeti formában drágán vagy gazdaságtalanul megvalósítható tevékenységek végzésére alkalmasabbak a kisüzemek, a rugalmasan szervezhető kisvállalkozási formák; — a termelésben, szolgáltatásban az érdekeltség sokkal közvetlenebbül teremthető meg, ezáltal a résztvevők személyi érdekeltsége azonnal megteremthető; — a viszonylag kis eszközigény és az alacsony általános költségek eleve olcsóbbá teszik az adott tevékenységet; — a széles körben hiányzó kisüzemek pótlására, egyes területeken a termékváltás gyors és rugalmas elősegítésére a kisszervezetek méreteiknél fogva eleve alkalmasabbak.” Megalakultak és rendkívül dinamikusan gyarapodtak számban és gazdasági teljesítményben az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok, a vállalati gazdasági munkaközösségek, a magánszemélyek által létrehozott gazdasági munkaközösségek. A szakirodalom, a statisztikai megfigyelés szűkebb értelemben ezeket nevezi kisvállalkozásnak vagy kisszervezetnek. A szövetkezeti szektorhoz való tartozása miatt a kisszövetkezeti gazdálkodási formát általában nem sorolják a kisszervezetekhez, bár ez ingadozó. A kisszövetkezetek jogi személyek, míg az előbbiek nem azok. A szempontokat mérlegelve — valamint a népi ellenőrzés gyakorlatát is figyelembe véve — a kisszövetkezeteket a kisszervezetek közé sorolhatjuk, amit az is alátámaszt, hogy számos kisszövetkezetnek van szakcsoportja is. A kisvállalkozások száma 1985 végéig minden képzeletet túlszárnyalóan növekedett. Ennek illusztrálására álljon itt néhány számadat (forrás: Statisztikai Évkönyv 1986): Egyes kisvállalkozási formák száma Ipari és szolgáltató Év szövetkezeti VGMK GMK szakcsop. A fejlődés mellékzöngéje, hogy a magántőke bevonása a vártnál kisebb arányú volt, mivel a magyar társadalomnak a vállalkozások iránti bizalma nem teljesedett ki. Jellemző módon az irányító szervek minden évben egyszerre alkalmazták az ösztönző és megszorító intézkedéseket. A társadalom megítélése megoszlott abban a tekintetben, hogy a bennük részt vevők magasabb jövedelemszerzése irritáló-e vagy sem, a kisszervezetek az eredeti célkitűzéseknek megfelelően tevékenykednek-e vagy sem, minek legyen nagyobb becsülete: a főmunkaidő jobb (és jobban fizetett) kihasználásának, avagy a többletmunkavégzésnek, illetve a vállalkozási készségnek. Mindennél beszédesebbek azok az adatok, amelyek bemutatják, hogy e kisvállalkozások döntő része mellékfoglalkozású vállalkozásként jött létre, és ma is így funkcionál. (Lásd a lenti táblázatot!) E kisvállalkozások árbevétele 1986-ban gazdálkodási formánként a 17 milliárd Ft körül mozgott (szakcsoportok: 16,3, vgmk-k: 16.9, gmk-k: 17,7 milliárd Ft). Az ebből származó átlagos havi kereset vagy jövedelem a közhiedelemmel ellentétben elég szerény (ami természetesen nem zárja ki a tapasztalatból is ismert, magasan az átlag feletti jövedelmeket). 1986-ban a szakcsoportokban elért havi átlagkeresetek 4488 Ft, a vgmk-tagok átlagjövedelme 3148 Ft volt. 1987-ben az APEH adataiból idézhetünk: a jövedelmi adatok szinte megegyeznek az előző évivel. (Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy nagy különbségek vannak a főfoglalkozású és mellékfoglalkozású tagok és alkalmazottak havi keresetei között). 1987-ben a nem jogi személyiségű kisvállalkozások száma 5 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest, míg a tagok száma 8 százalékkal esett viszsza. Az 1988. évi első jelzések is további csökkenésről szólnak. A foglalkoztatottak számának alakulása a kisvállalkozásokban (ezer főben) 3 1984 2327 17765 7346 1635 2613 20265 9312 1986 2758 21527 10920 Ipari és szolgált. Vgmk Gmk szöv.-i szakcsop. (mind mel- Év lékfogl.) összesen ebből összesen összesen ebből főállású főállású 1984 81,8 27.9 200,6 48,1 14.0 1985 93,4 31.1 241,7 60,5 18.1 1986 102,1 29,2 268,4 72,3 21,8