Népiskolai Tanügy, 1880 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1880-07-01 / 13. szám
146 — Tudja-e, hogy már 1 frt 60 krom van?! Varrógépet fogok venni édesanyámnak , igen szeretne egyet. — Mindig azon gondolkozom: mire fordítsam pénzemet, ha sokat gyűjtök? Édesayámnak szeretnék valamit készíteni névnapjára. De majd aztán kedves anyám azt hiszi, hogy őt nem szeretem úgy mint atyámat! Inkább várok még több lesz. — Kaptam Cs. S.-től 30 krt czukorra. De én azt mondtam: nem veszek én czukrot, hanem beteszem az isk. tkpba. — Nekem azért van több pénzem, mint nővéremnek, mert ő 10 kron czukrot vett. De én most már soha se veszek czukrot ; inkább megtagadom magamat s beteszem pénzemet. —ltalában a kislányok nem hoznak czukrot, csemegét az iskolába, mióta a tkrsztár fennáll , sőt vétségnek tekintik, ha valaki czukrot vesz s e tekintetben hatalmasan ellenőrzik egymást. Kezdetben arra is volt eset, hogy bepanaszoltak egy kislányt azért, mert czukrot vett. Ez sirva mondá: „Kérem én köhögök, és mama adott 1 krt czukorra; ezen vettem sárga czukrot, másfélét nem,“ — s oly keservesen sirt, alig lehetett megnyugtatni. Természetesen, kellőleg felvilágosíttattak. — Én minden reggel 2 krt kapok zsemlyére. De én ezt könnyen megtagadom magamtól, hiszen reggelit úgy tis kapok, tehát a zsemlye fölösleges volna. — Mióta gyűjtök az isk. tkrpba, sokat gondolkozom , hová tegyem majd pénzemet ? De azt gondolom, legjobb lesz, ha a szegénynek adom. — Két gyermek betegsége miatt nem látogathatta az iskolát, tehát megtakarított krajczárjaikat társnőik által küldték el, nehogy elköltsék a jövő betéti napig. — Egyik leányka örömmel mondá, hogy most egyszerre 1artja van a tkpziban, s kérdeztetvén, honnan szerezte e sok pénzt, így szólt : „Ede bácsinak verset mondtam fel, s ő nekem azt ígérte, hogy vesz egy hajas bábut, de én kértem, hogy ne vegyen nekem babát, hanem inkább adja ide azt a pénzt, hogy betehessem a tkrozba. így lett egyszerre 1 frtom.“ — E héten is takarítottam 2 krt, de nem hozhattam el, mert édesanyámnak nem volt pénze s nekem irkára volt szükségem, tehát arra költöttem. — Egy úr volt vendégünk s kérdezte mamát: ki jó a gyermekek között? Édesanyám engem nevezett meg, s vendégünk 50 krt adott nekem, hogy vegyek rajta, amit akarok. De én azt mondtam : nem költöm el, van nekünk isk. tkpztárunk, odaviszem s beteszem. — Egy anya a többi közt így szólt: „Nem képzeli, mily jó hatással van családomra az isk. tkr sztár ! Kis leányom mint egy nevelőnő osztogatja jó tanácsait, buzdítja testvéreit a takarékosságra és oly sikerrel, hogy azok is összegyűjtik pénzöket. Magam is jobban gazdálkodom azóta.“ — Egy másik anya : „Bárcsak régen felállíttatott volna e takarékpénztár, úgy most leányaim egész kis tőkével bírnának ! Óh a fiúknak is meg kellene tanulniok már kis korukban a gazdálkodást és takarékosságot!“ Az édesanyák átalában így fogják fel a dolgot. — Az utolsó betéti napon egyik leánykának 2 krja hiányzott a forintból. Egy másik engedelmet kért, hogy pótolhassa a 2 krt addig, míg társnője visszaadhatja. Az utolsó napokban tömegesen tudakozódtak kislányaink : lesznek-e a szünidő alatt is betéti napok, és tehetnek-e az isk. tkrpzba akkor is, ha már nem lesznek növendékei az iskolának? Így folytathatnék még jó darabon a gyermekek megfigyelésén alapuló tapasztalataink közlését, melyek mind határozottan az intézmény mellett szólanak. Ellenkező tapasztalatokat teljességgel nem tettünk. Mindössze két esetben tapasztaltunk könnyelműséget és talán némi hajlamot a fösvénységre bár ez máskép is, éspedig jól, magyarázható. De ezek sem az intézmény ellen bizonyítanak. Mondanunk sem kell, hogy mindkét eset további gondos figyelmünk tárgyát képezi. Álljanak itt ezen esetek is. — De sajnálom, — mondá egy nagyobb növendék a másiknak, midőn betéti ivét átvevé, — hogy beadtam 10 kromat , azt is inkább elnyalakodtam volna, mint e héten már 14-et. — Az egyik nagyobb osztály két növendéke (testvérek) e meglepő nyilatkozatot tevék : „Már mi nem nagyon szeretünk tanulni, és a jövő évben nem is járnánk az iskolába, ha takarékpénztár nem volna. De így fogunk járni, mert nagyon szeretünk takarítani.“ Az iskolai takarékpénztár ellen nagy tudományos aparátussal hangoztatott elméleti rossz következményekből, p. hogy irigységet kelt, az egyenlőség elvét sérti, fösvénységre vezet, az ártatlan gyermekkor vidám elevenségét elfojtja, a szellemet rabbilincsbe veri, idő előtt elvéníti, a tanítói tekintélyt rontja, a fegyelmet lazítja, az egészségre káros hatással van, stb. stb. — egyetlenegy sem bizonyult be igaznak. Ellenkezőleg három hó után ezen intézményt a vallás-erkölcsi képzés, szív- és jellemnemesítés hatalmas eszközének tapasztaltuk, s a szoktatás