Népiskolai Tanügy, 1880 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1880-01-16 / 2. szám

Tizedik évfolyam. Eger, január 16. 1880. NÉPISKOLAI TANÜGY. ß EGRI, K­ALOCSAI, ERDÉLYI EGYHÁZM. R. K. N­ÉPTANÍTÓ-EGYLETEK K­ÖZLÖNYE. Előfizetési feltételeik: :­­ Egész évre................................................4 írt.­­ Félévre.....................................................2 „­­ Negyedévre......................................... 1 „ )JEGJELEN MINDEN HO 1-EN ÉS 16-ÁN. A szerkesztő lakása és kiadóhivatal: Eger, érseki lyceum, hová minden küldemény intézendő. Pályázati közlésért , tiz sorig , első ízben 1 frt, másod vagy harmad ízben 50—50 kŕ.; s tiz soron túl először 2 frt, azután 1 — 1 frt­ fizetendő, előlegesen beküldve. 2. szám. KAT. NÉPNEVELÉS-T­ANITÁSI LAP. Az iskolai fenyítékről. A filantrópiát ajkukon hordozó szabadelvű ne­velők számtalanszor pálczát törtek már a fenyitő pálcza, vagy átalában a testi büntetés alkalmazása fölött. A legszájasabb „kulturnemzet“ híres paeda­­gogjai rábírták a törvényhozó testületeket, hogy a legújabb iskolai törvények által minden néven ne­vezendő testi büntetést kitiltsanak az iskolából. És a még szájasabb stb. tanügyi lapocskák az esemény fölött örülének igen nagy örömmel. . . De még a mi táborunkban is találkoznak, akik­nek a szomszédból áthangzó lárma refrainje immár jelszavakká lett, s ha alkalom nyílik, oly zengzetes szólamokat penderítenek ezen „új“ eszme dicsőíté­sére, s úgy leszólják a régi „embernyúzó“ iskolai fegyelemtartást, hogy szinte szeretné őket az ember megtapsolni, aztán pedig megczirogatni. Bármint szónokoljanak is azonban a testi fe­nyíték dörgő ellenségei, azon paedagogia, melynek alapját az isteni kinyilatkoztatás képezi, nagyon ajulja a fenyitő vesszőt és pálczát — minden jóra­­való nevelőnek a kezébe s minden rakonczátlan gyermek bizonyos részére. Mert hát nincs ennél jobb vigasztaló és biztató. Még szent Dávid is fel­­sohajtott : Uram ! a te vessződ és a te botod v­i­­g­asz­tal engem! (22. Zsolt.) Számos parallel he­lyet idézhetnénk a szentirásból, de a modern paed. nézetek tisztulása, mit örömmel veszünk tudo­másul, fölöslegessé teszi azt. Igen bizony. Mert megértük azt is, hogy humanistico-liberalis atyánk­fiai is fohászkodván fohászkodnak immár a pálcza után. Érzik-e, hogy megérdemelnék, vagy. . . Úgy áll a dolog, hogy tíz évi tapasztalás meg­tanította őket, belátták s most már egyetemes ta­nító-gyűlésekből is határozattá emelgetik , hogy amaz újabb iskolai törvényeket „revideálni“ kell (itt különösen a porosz és az 1869-ki osztrák tör­vényeket értjük), mert a tanító állása bot és ves­­­sző nélkül lehetetlenné van téve. (Aki nem hiszi, olvassa a német tanügyi lapokat.) És ez a körülmény indít most bennünket, hogy az iskolai fenyíték, vagy érthetőbben a testi bün­tetés kérdésének néhány futó gondolatot szenteljünk e czikkben. A testi büntetést a népiskolából kitiltani csak ilyen felvilágosult században juthatott eszökbe a nevelés majmainak ; igen, csak ilyen században, mely az igazság és jog fogalmát érthetetlen zagy­valékká humanizálta ki. Szinte szégyelli tollunk ily fajta bölcsekkel szemben amaz egyszerű és termé­szetes, még a vad népeknél is tisztelt igazság hang­súlyozását , hogy : a bűnnek büntetés a kö­vetkezménye; a bűnösnek bűnhődnie kell ! Aki ezt kétségbe vonja, az már nem tud különbséget tenni a jó és rossz, az erény és bűn között; arra nem méltó tintát vesztegetni. Tehát a testi bünte­tés alkalmazását maga a természetes igazság teszi jogossá és szükségessé. És így a büntetésnek vin­dikatív czélja van, amit azért említünk föl, mert már ezen szempontból sem szabad az iskolától a büntetés jogát eldisputálni. Azonfölül a büntetés, épen úgy, mint a jutal­mazás, más czéllal is bír, t. i. a növendéket a rossztól visszariasztani, vagy: javítani. Tehát or­vosság. És ez a fődolog. Ezzel ki van fejezve az is: mikor és hogyan alkalmazza azt a tanító. Mindenesetre az lenne örvendetes, ha az or­vosságot és a büntetést sohasem kellene igénybe vennünk. De mert az emberi társadalom roppant sokféle testi és lelki nyavalyában szenved, azért sem az nem mutatna józan észre, ha Rousseau kí­vánsága szerint minden orvost fölakasztatnánk, sem az, ha a nevelésből minden büntetést száműznénk. Mert így utóvégre bekövetkeznék Európában is azon gyönyörű amerikai állapot, hogy a tanítványok

Next