Népiskolai Tanügy, 1880 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1880-01-16 / 2. szám
Tizedik évfolyam. Eger, január 16. 1880. NÉPISKOLAI TANÜGY. ß EGRI, KALOCSAI, ERDÉLYI EGYHÁZM. R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYLETEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételeik: : Egész évre................................................4 írt. Félévre.....................................................2 „ Negyedévre......................................... 1 „ )JEGJELEN MINDEN HO 1-EN ÉS 16-ÁN. A szerkesztő lakása és kiadóhivatal: Eger, érseki lyceum, hová minden küldemény intézendő. Pályázati közlésért , tiz sorig , első ízben 1 frt, másod vagy harmad ízben 50—50 kŕ.; s tiz soron túl először 2 frt, azután 1 — 1 frt fizetendő, előlegesen beküldve. 2. szám. KAT. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI LAP. Az iskolai fenyítékről. A filantrópiát ajkukon hordozó szabadelvű nevelők számtalanszor pálczát törtek már a fenyitő pálcza, vagy átalában a testi büntetés alkalmazása fölött. A legszájasabb „kulturnemzet“ híres paedagogjai rábírták a törvényhozó testületeket, hogy a legújabb iskolai törvények által minden néven nevezendő testi büntetést kitiltsanak az iskolából. És a még szájasabb stb. tanügyi lapocskák az esemény fölött örülének igen nagy örömmel. . . De még a mi táborunkban is találkoznak, akiknek a szomszédból áthangzó lárma refrainje immár jelszavakká lett, s ha alkalom nyílik, oly zengzetes szólamokat penderítenek ezen „új“ eszme dicsőítésére, s úgy leszólják a régi „embernyúzó“ iskolai fegyelemtartást, hogy szinte szeretné őket az ember megtapsolni, aztán pedig megczirogatni. Bármint szónokoljanak is azonban a testi fenyíték dörgő ellenségei, azon paedagogia, melynek alapját az isteni kinyilatkoztatás képezi, nagyon ajulja a fenyitő vesszőt és pálczát — minden jóravaló nevelőnek a kezébe s minden rakonczátlan gyermek bizonyos részére. Mert hát nincs ennél jobb vigasztaló és biztató. Még szent Dávid is felsohajtott : Uram ! a te vessződ és a te botod vigasztal engem! (22. Zsolt.) Számos parallel helyet idézhetnénk a szentirásból, de a modern paed. nézetek tisztulása, mit örömmel veszünk tudomásul, fölöslegessé teszi azt. Igen bizony. Mert megértük azt is, hogy humanistico-liberalis atyánkfiai is fohászkodván fohászkodnak immár a pálcza után. Érzik-e, hogy megérdemelnék, vagy. . . Úgy áll a dolog, hogy tíz évi tapasztalás megtanította őket, belátták s most már egyetemes tanító-gyűlésekből is határozattá emelgetik , hogy amaz újabb iskolai törvényeket „revideálni“ kell (itt különösen a porosz és az 1869-ki osztrák törvényeket értjük), mert a tanító állása bot és vessző nélkül lehetetlenné van téve. (Aki nem hiszi, olvassa a német tanügyi lapokat.) És ez a körülmény indít most bennünket, hogy az iskolai fenyíték, vagy érthetőbben a testi büntetés kérdésének néhány futó gondolatot szenteljünk e czikkben. A testi büntetést a népiskolából kitiltani csak ilyen felvilágosult században juthatott eszökbe a nevelés majmainak ; igen, csak ilyen században, mely az igazság és jog fogalmát érthetetlen zagyvalékká humanizálta ki. Szinte szégyelli tollunk ily fajta bölcsekkel szemben amaz egyszerű és természetes, még a vad népeknél is tisztelt igazság hangsúlyozását , hogy : a bűnnek büntetés a következménye; a bűnösnek bűnhődnie kell ! Aki ezt kétségbe vonja, az már nem tud különbséget tenni a jó és rossz, az erény és bűn között; arra nem méltó tintát vesztegetni. Tehát a testi büntetés alkalmazását maga a természetes igazság teszi jogossá és szükségessé. És így a büntetésnek vindikatív czélja van, amit azért említünk föl, mert már ezen szempontból sem szabad az iskolától a büntetés jogát eldisputálni. Azonfölül a büntetés, épen úgy, mint a jutalmazás, más czéllal is bír, t. i. a növendéket a rossztól visszariasztani, vagy: javítani. Tehát orvosság. És ez a fődolog. Ezzel ki van fejezve az is: mikor és hogyan alkalmazza azt a tanító. Mindenesetre az lenne örvendetes, ha az orvosságot és a büntetést sohasem kellene igénybe vennünk. De mert az emberi társadalom roppant sokféle testi és lelki nyavalyában szenved, azért sem az nem mutatna józan észre, ha Rousseau kívánsága szerint minden orvost fölakasztatnánk, sem az, ha a nevelésből minden büntetést száműznénk. Mert így utóvégre bekövetkeznék Európában is azon gyönyörű amerikai állapot, hogy a tanítványok