Népiskolai Tanügy, 1886 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-18 / 38. szám
EGER, szeptember 18. 1886. 38. szám Tizenhatodik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-EGYHÁZMEGYEI KÁTOS. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. AZ R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Megjelen minden szombaton. Egész évre................................5 frt. — kr. j szerkesztő lakása és a kiadó hivatal: félévre.....................................* » *>0 „ Eger, érseki lyceum, hová minden küldemény Negyedévre................................1 „ 25 „ intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. Pályázati közlésért: tiz sorig, először 1 frt. másod vagy harmadszor ; 50—50 kr. ; tiz soron túl először 2 frt, azután : 1—1 frt fizetendő, előlegesen beküldve. I.Leo pápa hazánk tanügyéről, api szeptember 2-án kétszázados emlékét ünnepelte a magyar nemzet azon örvendetes és nagyfontosságú eseménynek, hogy Buda várát, az akkori ozmán birodalom ezen féltett gyöngyét és védbástyáját, őseink az európai hatalmaktól támogatva, 70 napi véres küzdelem után a töröktől visszavették, s ezzel a török hatalmat hazánkban végleg megtörték. Az akkori pápa, XI. Incze, ki talán a velünk küzdő 14 nemzetnél is többet tett arra nézve, hogy nemzetünk a török rabigát lerázza s az ozmán haderejét Budánál megtörje, a legőszintébben osztozott akkor a nemzet lelkesedésében, s a mostani pápa, XIII. Leo őszentsége hasonló bensőséggel akart most osztozni 200 év után is örömünkben, s hogy ennek annál ünnepélyesebb kifejezést adjon, apostoli levelet intézett hazánk katolikus főpásztoraihoz, s ezzel együtt a magyar nemzethez. Ezen remek apostoli körlevél már lapunk által is egész terjedelemben közlött első részének rövid recapitulatioja, és aztán az egésznek ismét és ismét való figyelmes olvasása és tanulmányozása csak hasznunkra lehet. Utal benne a nagy pápa ama szolgálatokra, melyet hazánknak Róma s a katolicismus tett ; dicsérettel emlékezik meg őseink vitézségéről, kik Európát évszázadokon át megvédték a török ellen, s aztán levele második részében, fájdalommal említi fel, mennyi ellensége van korunkban is az egyháznak és az erénynek, s mennyire indokolt napjainkban nálunk is azon félelem, hogy a megingott hit lankad majd ott is, hol legszilárdabban állt és legmélyebb gyökereket vert. Utal itt szentséges atyánk a bajok leggyászosabb forrására, a naturalismusra, rationalismusra, szociális tanokra, a titkos társulatokra, a hitetlenségre, eretnekségekre s az államoknak az egyházzal szemben tanúsított idegenkedésére és túlkapásaira. Sürgeti ezekkel szemben a vallásosságot, az egyház sértetlenségét és teljes szabadságát, s az állam részéről a bizalmat és támogatást, hogy az egyház a vallás parancsaival a tiszta erkölcsöket szabadon terjeszthesse. Védi a szentséges atya a keresztény családnak szentségét és sérthetlenségét ; határozottan elitéli a polgári házasságot s a nem keresztényekkel megkisérlett házasodásokat; megdicséri azokat, kik két év előtt a zsidók és keresztények házasságára vonatkozó törvényjavaslat elvetésére befolytak, s inti hazánk katolikusait, hogy valahányszor a katolikus ügyekért kell küzdeni, hasonló egyetértést, kitartást, és állhatatosságot tanúsítsanak. Aztán következik ama tanügyi rész, mely mai számunkban olvasható. Látható az egészből, hogy XIII. Leo pápa nem csak a kától, főpapságnak szól, hanem szól az egész nemzetnek, szól minden katolikusnak, — s a körlevél tanügyi része szól különösen minden katolikus tanférfiúnak. Megérthetik ebből mindenek felett az illetékes körök, hogy 1) szentséges atyánk a felekezetnélküli, közös és vallásközönyös iskolákat határozottan elitéli; — 2) a katolikus szülőket és családokat ezek kerülésére inti és kéri; — 4) a kifogástalan és vallásos szellemű tanítóktól legtöbbet vár, az ilyenek nevelését sürgeti; — 4) a vallásosságot a felsőbb iskoláknál is hathatósan megköveteli, s a Pázmány alapította egyetem „katolikus“ jellegének visszaállítását is követeli; — 5)