Népiskolai Tanügy, 1891 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-14 / 7. szám
EGER, február 14. 1891. 7. szám. Huszonegyedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHERVÁR-, BESZTERCZEBÁNYA-EGYHÁZMEGYEI R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. Az előfizetési feltételek: Megjelen minden szombaton. Kr. A szerkesztő lakása és a kiadó hivatal : — n Eger, érs. írnevelő-int., hová minden küldemény •50 n intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. Egész évre a Ceciliával. . . 6 frt. Cecilia nélkül. . a Cecilia magában. Pályázati közlésért: tíz sorig, először 1 frt. másod vagy harmadszor 50—50 kr. ; tiz soron túl először 2 frt, azután 1—1 frt fizetendő , előlegesen beküldve. (A kától, tanitók nagygyűlése. fy [UNK]* VL ? Içk. kától, tanítók tervbe vett „első“ ^i&orsz. nagygyűlésének története és a Komlóssy-féle mozgalom. A kától, tanitó-egyesületek országos szervezkedéses történetének első korszakából az tűnt ki főleg, hogy úgy az egyesület mint a nagygyűlés létrejöttéhez egyedüli természetes út a tanítóegyesületek társulása. E második korszak egyrészt bővebben kifejti ezen igazságot, másrészt és kiváltképen a nagygyűlés általunk sürgetett három követelményének szükségességét és törvényszerűségét tünteti föl, t. i. a) hogy országos jellegű mozgalomban szükséges oly középpontot teremteni, mely az összes érdekelteknek nem utólagos tudomásával, hanem vagy hódolati, vagy tényleg akarati hozzájárulásával legyen kiszemelve, fölkérve, helybenhagyva ; b) hogy a nagygyűlés elhatározásának és szervezkedésének munkájába a katol, tanítók egyetemessége igenis bevonható és bevonandó ; c) hogy az ily üdvös és égetőn szükségesnek látszó mozgalom érdemleges megindításához a kegyelmes főpásztorok előleges helybenhagyása és buzdítása nélkül fogni, sem nem szabad, sem eredményes nem lehet. ") Nem ismeretlen előttünk a liberális ügybuzgalomnak azon, Magyarországban már divatossá vált, minden megfontolás nélkül szájról-szájra járó szólama: „Ha fölülről nem mozognak, alulról kell tevékenyeknek lennünk.“ Hát ugyan ki is látott valaha a tábor vezérkarában oly sürgés-forgást, oly élénk mozgalmat, mint a sereg zömében ? Mindazáltal nem tartanók-e tudatlan és oktalannak, aki e különbséget látván, kárhoztatná a táborkart nyugalmasnak látszó magatartásáért? Sőt mi lenne a hadseregből, ha a sereg izgalma a táborkarra is elragadna? mi, ha a sereg lázas munkája nem a vezérkar akarata vagy engedélye szerint, hanem annak ellenére folyna , ha kényszeríteni akarná a vezéreket, hogy vele tartson, ha győzni s nem elveszni akar ? A tanító-testület köztevékenységének szép példáját mutattuk be legközelebbi czikkeinkben. A mozgalom alant tűnt föl, erőszakoskodó hatás nélkül fölfelé : nem vágott elébe sem a társak állásszülte jogának, sem a felsőbbség tiszteletet érdemlő határozatának. Tevékenysége alázatosan, panasz nélkül csendesült, mihelyt a vezérek biztató szava nem élesztette. A katól, tanítók egységgé szervezkedése történetének második, vagyis a nagygyűlés közelebb hozott kérdésének korszaka még tökéletesebb és kizártabb képét mutatja egy igazán kátor, szellemű demokratikus tevékenységnek, éppen olyant, a minőt legújabban Zichy Nándor grófnak f. é. jan. 13-án kelt nyilatkozatában láttunk. Az 1883-ban Budapesten tartott „II. orsz. képviseleti tanitőgyülés“ új, csaknem a teljes megvalósulás stádiumába vitte a kától, tanítók országos szervezkedésének s evvel a kától, tanítók nagygyűléseinek kérdését is. A szervezkedés kezdettől fogva nem volt kasztszerű sem érdek, sem tér tekintetéből ; nem alapult gyarló önbizalmon s nem használta eszközül a demokrácia kinövéseit. Minthogy ugyanis a nevezett gyűlésen a kormány határozata értelmében, tagjaik számarányában, *) Népisk. Tanügy, 1890. évf. 41. sz. „A IV. egyet. liber. tanitógyülés után.“