Népművelés, 1955 (2. évfolyam, 7-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
felkavarja még a házasságát is. Egyszóval: politikailag is, művészileg is bántó volt az előadás s az Egresssy Gábor Színpad Irányítóié a felelősség, hogy ilyen produkciót közönség elé engedtek. Új, háromfelvonásos drámában új szerzőt is avatott a műkedvelő színjátszók színpada: Bende Ágostont Hajnal előtt című művével. A darab 1944-ben játszódik Újpesten, a Horthy-fasizmus haldoklásának, a születő új vajúdásának drámai pillanatában, s arról szól, hogyan áll egy orvos a népe mellé, hogyan tesz hitet az illegalitásban héroszian harcoló kommunisták mellett. Vagyis: a felszabadulás konfliktusokkal teli születésének drámai műve ez, sorrendben a negyedik immár ebben a tárgykörben s a negyedik abban is, hogy az értelmiség felszabadulását állítja a dráma fővonalába. Bár — és ez igen nagy erénye a műnek — az előző három darabbal szemben azt is megmutatni s ábrázolni igyekszik a cselekményvonal másik szálában, hogy mit tettek a kommunisták azért, hogy valóban ráköszöntsön a hajnal az országra. Bende Ágoston ügyes dialógusszövő, azonban hiányzik belőle az a képesség, amely íróvá teszi az írót. Munkájának súlyos szerkezeti, dramaturgiai fogyatékosságai vannak, ezeken az előadás sem tudott segíteni. A TRANSZVILL vállalat színjátszói bábáskodtak a darabon, Obersovszky Gyula és Sólymosi Imre rendezésében. Világos törekvésekkel, jó vonalvezetéssel segítették kibontani a dráma eszmei mondanivalóját.. Kár azonban, hogy alig másfél hónapi munkával került színre a mű, meg kellett volna várni, míg beérik a játék, mert így bizony egy kicsit zöldnek hatott a mnimölcs. A szereplők jó szándékkal, becsületes színjátszómunkával segítettek írót, darabot. Az előadás kimagasló alakítása Szentirmai István Schulz főhadnagya volt. Hiba, hogy a pozitív tábor vezetője, Kállai Imre s az orvost megszemélyesítő Lőcsei János játéka elszürkült mellette. Szervei Attila jó képességeiről ismét megbizonyosodhattuk. V. Bernad Jolán Annája, Márton Irén Szántó Máriája egyszerű emberábrázolás s éppen ezért figurájuk közel is tudott kerülni a nézőhöz. Az áruló Torna alakját Győri József vitte színre, sajnálatos, hogy időleges hadarásai miatt, néha érthetetlen volt a szövege. Szénási Géza polgármester szerepében Fonó Gábor gyűlöltetni tudott, Kerekes Lívia és Cs. Faragó Jutka a polgármesterné és a leánya alakításánál kevesebb több lett volna. Moldoványi Ferenc, Molnár István, Kiss Gyula, Kiss Emma, Gere Mária, Liszka László és Udvardi Ferenc a kisebb, de nem könnyebb feladatot jelentő szerepeikben képességeikhez méltóan dolgoztak a sikerért, összevetve: hasznos kezdeményezés volt ez a bemutató, de tanulsággal szolgálhat írónak, színjátszónak, rendezőnek egyaránt. Ami pedig az Egressy Gábor Színpad júniusi műsorát illeti: több igényességet a mai darabok tolmácsolásával, az előadások színvonalával szemben, ezt parancsolja az öntevékeny színjátszás etikája, s ezzel tartozunk annak a közönségnek, amely előadásról előadásra megtölti a színház — lassan már kicsinek bizonyuló — nézőterét. D. Szabó László Klasszikusok. A Madách Imre Gimnázium színjátszó csoportjának nevét ismeri már a fővárosi közönség a tavalyi Madách-bemutatója, Az ember tragédiájának színrevitele óta. Ez alkalommal is — nyilván a magyar iskolákban évszázadokon át folytatott szokás szerint — klasszikus alkotással mutatkoztak be az Egressy Színpad közönségének. Sophoklesnek, az i. e. 5. században élt nagy tragédiaírónak Oidipus-trilógiája harmadik gyöngyszemét, az Antigonét adták elő, a színházat mindhárom estén zsúfolásig megtöltő figyelmes közönség előtt. A két és félezer esztendővel íródott tragédia színrevitele nem csekély színjátszói tudást igényel. A Madách Gimnázium színjátszói, megértvén és átélvén az emberi művészet egyik legrégibb alkotásának lényegét, nagy lelkesedéssel és je