Népművelés, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1956-06-01 / 6. szám
Ford it lut — Benamy Sándor színműve az Egressy Színpadon — Egy évadbankét új magyar drámát íratni, színrehozni: nem kis dolog. A Textiles Szakszervezet központi színjátszó együttese pedig ezt tette, ezzel félreérthetetlenül bebizonyította, hogy a színjátszó mozgalom legjobb, új utakat kereső, kísérletező csoportjai közt élen jár, ha nem az első. Benamy Sándor Fordulata népi demokráciánk története egyik feledhetetlen mozzanatát illusztrálja: a gyárak államosítását. Kovács Dénes gyáros, aki száz munkással dolgozó textilüzeme hasznából gondtalanul él budai villájában, a lányának udvarló miniszteri titkártól véletlenül megtudja a gyárak államosításának előkészületeit. Vagyona mentésére három dolgot kísérel meg: mindenre kapható lányával külföldi kézre akarja játszani, menteni az üzemet, a szomszédos, jóval kisebb textumahelynek akarja eladni gyára egy részét, hogy kikerüljön az államosítás kereteiből, s végül elrejt egy szállítmány árut. Családja semmiről nem tud semmit, a leány születésnapi mulatságán derül ki minden: a külföldi segítség kútba esett, a szomszéd kisgyáros nem áll ketélnek, a miniszteri titkár is meglép a színről, s végül megjelennek a detektívek, hogy a bűnösöket magvakkal vigyék, s az otthon maradt két úrinőt s a here fiatalurat ott hagyják a nem fizetés miatt az estélyről dühösen távozó zenekar megvetésének. Benamy érdekes kísérletet tett: a volt uralkodó osztály tagjainak magatartását igyekezett megmutatni a kisajátítás történelmi helyzetében, tehát harc közben. Mondjuk meg magyarul: ez nem sikerült. Nem is azért, mert hiányzott a színről a másik fél, a győztes munkásosztály, hiszen a kommunista mérnök szólamban mindent elmondott, hanem egyszerűen: nem volt harc. Ha szabad triviális hasonlattal élnem, három felvonáson át csupán egykiütött ökölvívó vergődését láttuk, hogy fejét felemelje, vagy legalább felkönyököljön a földről. A valóságban nem ilyen árnyék ellenfelektől kellett elragadnunk s nem ilyen egyszerű harc után a legfontosabb termelőeszközöket. Természetesen ilyen szervi bajjal is lehetne életképes még a darab, ha például emberileg érdekes figuráikat teremtett volna Benamy. De csak annyiszor színre vitt s még mindig feltámadó sémákat tudott adni. A gyárosok előre tudott gesztusaitól, sorsától elütően mennyire érdekelt volna bennünket például egy olyan ember formálódása ebben a történelmi helyzetben, mint a régi könyvelő, aki szervilizmusában mindjárt az erősebbhez, a győzteshez csatlakozik. Benamyt azonban nem az emberileg érdekes, hanem történelmileg tudott dolgok színrevitele érdekelte, s mivel az elsőt elmulasztotta, a történelmet sem tudta művészileg kifejezni. Ezért illusztráció s nem dráma a Fordulat. A textiles színjátszók rengeteg időt, tehetséget áldoztak ez előadásra. Vegenaszt Róbert műkedvelő színpadon alig látott pompájú, hiteles díszletet adott, Somlai Pál pedig sok-sok rendezői ötlettel, egyénítéssel iparkodott élővé tenni a helyzeteket, embereket. (Elég utalni a teljesen egy helyben topogó második felvonás talpraállítására, a rendezői segítségnyújtás csúcsa volt.) A szereplők sokat küzdöttek, de alakításuk így is meszsze átlag fölötti. Rab Edit, Réczey Tibor, Pauli Antal nevétkülön ki kell emelnünk a tehetséges kollektívából A Központi Tiszti Ház képzőművészkörének kiállítása A Magyar Népihadsereg Központi Tiszti Házának Képzőművészeti Köre május elseje tiszteletére kiállítást rendezett a kör tagjainak munkáiból. Az 1950- ben, Kurucz Dezső kezdeményezésére alakult kör már több kiállítást rendezett s jelenlegi vezetője — Szalatnyai József — működése óta immár negyedszer lépnek tagjai a közönség elé. A körnek jelenleg 20 tagja van, felerészben tisztek és hozzátartozóik, felerészben honvédek és a néphadsereg polgári alkalmazottai. Németh Miklós temperáiban dekoratív színhatásokra épít. Színkultúrájához képest rajzbeli készsége azonban hátramarad, ugyancsak sok kívánnivalót hagy képeinek technikai kivitele is. Erősen kolorista szándék nyilvánul meg Deim Pál akvarelljeiben is. A Szentendrei utca tompán izzó színeivel, az Üzletablak gazdag részleteivel és vibráló fényeivel sejteti a festői tehetséget. A Tiszti klub kertje c. akvarellbe’ ugyanúgy a fényt állítja problémái előterébe, akárcsak Ülő gyerek és Fiú c. tónusos grafikáiban. Balogh Ervin Dunai táj c. akvarellje párás atmoszférájának szürkésbarna színeivel és elmosódó fényeivel vonja magára a figyelmet. Az illusztrációk gyermekfejének lendületes festőisége és — némileg még tanulmányszerű — Fiatalasszoy és Itt volt a télapó c. olajképei a kör legizmosabb tehetségének mutatják. Általában megállapíthatjuk, hogy a kör tagjai a maguk választotta intimebb témákkal könnyebben birkóznak meg. Nem is helyeselhetjük, ha kezdőktől átfogó, nagy, mozgalmas témák megoldását kívánják meg. A kör feladatát a festői és a rajzolási készség kiművelésében és a vizuális kultúrára való nevelésben látjuk. Bojár Iván Fiú, Deim Pál krétarajza S még egy: vajon nem volna mód arra, hogy olyan színművet is kipróbáljanak az Egressy Színpadon, melyért később a hivatásos színházak is versenyeznek? Okvetlenül a versenyben lemaradt művekkel kell kísérletezni? Gondolkozzunk ezen. Varga Imre Az Egressy Színpad négy bemutatója Április második felében négy bemutatót tartott az Egressy Színpad: két magyar dráma, egy klasszikus orosz, meg egy szovjet vígjáték szerepelt műsorrendjén. Két darabbal jöttek a Salgótarjáni Acélárugyár színjátszói. Elismerés illeti őket, hogy új magyar színpadi alkotás megszólaltatására vállalkoztak: Török Tamás Dél keresztje c. drámáját előttük csupán a szegedi Nemzeti Színház mutatta be. Az eltüsszentett birodalom c. mesejátékban már elárulta a fiatal drámaíró ígéretes színpadi érzékét — a Dél Keresztjével tovább lépett Török Tamás: sűrűvérű drámát írt néhány Dél-Amerikába szakadt s oda disszidált magyar zsákutcába tartó életéről. Csics Györgynek (aki Vertich József társaságában rendezte is az előadást) nem volt könnyű dolga a főszerepben: bonyolult, ellentmondásos figurát kellett alakítania; ez többé-kevésbé sikerült is. A legvilágosabban értelmezett alakítás a színpadon meglepő otthonossággal mozgó Tordai Zsuzsáé, még akkor is bírta erővel, amikor az író huzamosabb ideig szöveg nélkül magára hagyta: minden idegével együtt éltek- 57