Népművelés, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

A nehezen bontakozó idei tavasz első derűs vasárnapján, igazi tavaszköszöntőként, dalos találkozó volt öttevényben, előben a bécsi országútra tekintő, takaros magyar községben. Ilyen találkozó ma már nem megy ritkaságszámba, s ennek tiszta szívből örülhetünk. De az öttevényi találkozó s a reá való visszaemlékezés különösen átmelegíti a szívet. Annyi őszinteség, annyi derék szándék s a jól végzett munkát kísérő annyi szép eredmény volt benne, őszinteség? Szándék? Eredmény? Még ennél is több: egy országosan javasolható kulturális kezdeményezés szökkent szárba az öttevényi tavaszban! A meghívó így szólt: „Az öttevényi földművesszövetkezet Éneklő Családja a Hazafias Népfrontbizottsággal karöltve április 13-án dalos találkozót rendez öttevényen (győri járás).” A találkozón öttevényi, lébényi, rábapatonai, győrszentiváni és győri öntevékeny csoportok vettek részt, köztük — s ez épp a kezdeményezés — a lébényi meg az öttevényi Éneklő Család. Egy újarcú emberi közösség keresési és magáratalálási vágyának új formáját véljük felfedezni ebben az „Éneklő Család "-mozgalomban. Mert itt már többről van szó, mint dalos kedvű magyarok alkalmi barátkozásáról. Az Éneklő Család, legalábbis Öttevényben és Lébényen, szilárd fundamentumra épül s a társadalom meg az erkölcs kötése mellett a kultúra kötelékeivel is szorosabbra fogja szocialista sorsunk letéteményesét, az alapsejtet. Az az új és a megható ezeknek a falusi magyaroknak a tűzélesztésében, hogy apák, anyák és gyermekek együtt vannak, együtt énekelnek, együtt részesülnek a szépség titokzatos, megtisztító sugárzásában. S amikor itt, öttevény dobogóján fiatal hangokon zúg fel: „Békét a világnak, békét minden népnek!” — egy nép a leghitelesebb módon adja tudtul országnak-világnak: bár ezer nehéz esztendő görbítette hátát, most mégis felegyenesedve, ifjan és tüzes lélekkel megy az idők elébe. Szép és nagy dolog ez még akkor is, ha csak az énekesek részesülnének az élmény megragadó zuhatagában. De még szebb és még nagyobb dolog, hogy a magyar falu egyszerű népe átszellemülten vett részt ebben a csodában, s hogy akár a békét óhajtó ének csendült fel a teremben, akár a tájban fogant népdal, vagy ha Mozart, ha Brahms, ha Kodály, ha Szvesnyikov megy a szívek válasza. 1958-ban íme hát elértük, hogy egy magyar falu paraszti népe vörösre tapsolja a tenyerét Mozart muzsikája után! Igaz, a színpad fölött ott olvashattuk Kodály szavát... öttevényben valósággá vált: a zene mindenkié! Hogyan csinálták ezt, érdemes néhány szót vesztegetni rá. Persze elsősorban ez is a „lélek s szabad nép” műve, mint annyi minden a mai Magyarországon. De ide álmodozó, tiszta, kultúrától ihletett emberi szándék is kellett s nem is kevés. Győr táján — s már az ország sok más táján is — telik a szándékból sokra. A szocializmus első évtizedeinek Körösi Csoma Sándorai itt élnek közöttünk, a nép között kutatják fel a már-már veszendőbe ment Magna Hungáriát. Ezek a „néppel tűzön-vízen át" emberek többnyire fiatal, igen lelkes és nagyon jól képzett pedagógusok, meg kulturális vezetők, akiknek — a jelek és tapasztalatok szerint — jószándékkal siet segítségére a környék minden hivatalos helye. A párt, a Hazafias Népfront, a tanács illetékes dolgozói, a földművesszövetkezet, de még a vasút is kezüket nyújtották egymásnak — s a 450 részvevőnek. Létre is jött hát s ilyen eredménnyel járt az öttevényi találkozó. Ildomtalan volna, ha a magyar kultúra e vidéki munkásainak legalább a nevét nem jegyezné föl a krónikás. Íme hát sorjában neveik: öttevényben Csányi Miklós, Csányi Miklósné és Mirkovics Jánosné; Lébényben Németh Ferencné és Tarr János; Győrszentivánon Andrásfi Ida; Rábapatonán Nagy Ottilia és Kulacs Béla; Győrből pedig Bakonyi Tibor, Barsi Ernő, Bolla József, Nagy Miklós és Pethő Kálmán, őket dicséri elsősorban a szervezés és kivitelezés sikere. A műsor változatossága tartalmassá tette a négyórás tartamot, ami nem csekély dolog. A kórusok, táncszámok, zenekari számok pergő egymásutánja cseppet sem volt fárasztó. A színvonal is eléggé egyenletes, nagyobb hiba nem akadt. Egykét kiemelkedő produkció viszont megérdemel néhány szót. — Az öttevényiek Hassler „Ünnepre jöttünk” zengő hangjaival már prológusként bizonyságot tettek magas igényeikről. Szépen, lelkesen, ízes szövegmondással énekelt a lébényi Éneklő Család kórusa. A győrszentiváni általános iskola Kodály-tolmácsolása színes és érett produkció. Üde színfolt volt a lébényi gyermekek ritmikus tánca, az öttevényi és rábapatonai fiatalok népi tánca. A győri Bercsényi gimnázium sokoldalúan mutatta meg, hogy ének, tánc és hangszeres muzsika területén egyforma igényességgel akarja birtokba venni a művészetet. Kiemelkedő volt még az egyébként országos hírű győri Pedagógus Énekkar szereplése. Szívből jövő, tiszta éneklésük és szólistájuk nemes hangvétele forró sikert aratott. A találkozón részt vevő valamennyi énekes szólaltatta meg végül az ünnepi kánon felemelő hangjait. Az öttevényi temetőben most nyiladozik a gólyahír meg a pimpó. Tizenhárom esztendeje gyermekhalott alig kerül az öttevényi anyaföldbe. A fejfák hatvan, hatvanöt, sőt gyakran hetven fölötti életek elmúlásáról vallanak, öttevény népe egészséges, és élni akar. Nem akar letört virágként idő előtt elenyészni, öttevény élni szeret és énekelni akar. Ma már annyi módon igyekszünk népünk feje fölül elhessegetni a sötétség hatalmait: segítsen ebben minket még erősebben az ének fényes, zengő, diadalmas hatalma! Bales István Az Országos Népművelési Tanács legutóbbi ülésének napirendjén a megyei, járási, városi és községi művelődésügyi tanácsok megalakításának tervezete szerepelt. A tervezetet Gacsó László, a Népművelési Tanács tagja ismertette. A vita végén az ülés részvevői úgy döntöttek, hogy a tanulságokat összegezik és javaslataikat eljuttatják az illetékes szervekhez. 1f. A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM KÖZMŰVELŐDÉSI FŐOSZTÁLYA kiosztotta — az elmúlt év őszén meghirdetett sajtókampány feltételei alapján —, a „Népművelést”-t legjobban terjesztőknek szánt jutalmat. A kiírt tervszámot csupán két megye lépte túl: Zala és Komárom. Zala megye 2000, Komárom pedig 1000 forintos pénzjutalomban részesült. Jó eredményt ért el még Hajdú (főként a debreceni járás), Baranya (főként a pécsváradi járás) és Békés megye; a jutalom összege: 800, 700 illetve 600 Ft. Könyvjutalmat kapott Veszprém megye, valamint az előfizetésgyűjtő ívek tanúsága szerint jó szervező munkát kifejtő (a jelentkezéseket itt azonban nem támasztják alá beküldött előfizetési díjak) Somogy és Pest megye. A kiadott jutalmakat a megyei tanácsok művelődésügyi osztálya, a Népművelés terjesztéséért legjobban fáradozók közt osztják szét.• Az 1868-ban alapított gyulai Városi Könyvtár, amely nyolc évvel ezelőtt fejlődött járási könyvtárrá, az idén tartja 90 esztendős jubileumát. A mintegy húszezer kötetes könyvtárhoz a járás községeiből 9 fiók- és 15 letéti könyvtár tartozik.• A Békés megyei Medgyesbodzás község májusban ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A tervek szerint az ünnepségek keretében avatják fel a községfejlesztési alapból épülő 340 személyes művelődési otthont. • Fellendült a művelődési élet Pusztadoboson A pusztadobos tömegszervezetek és a helyi pedagógusok összefogása nyomán eleven élet pezseg a kis nyírségi községben. A művelődési otthon színjátszócsoportja 40 tagot számlál. Vezetőjük Demcsák Miklós 55 esztendős dolgozó paraszt, aki immár 30 éve vesz részt a műkedvelők előadásain és jelenleg is rendszeresen képezi magát. A „Zeng az erdő” és a „Fehér Anna” c. darabok után jelenleg a „Szabadság, szerelem” színrehozatalán dolgoznak. A kézimunka szakkör tagjai Hatala Anna vezetésével helyi motívumokkal díszített kézimunkákat készítenek a járási népművészeti kiállításra. A községben lakó cigányok részére analfabétatanfolyamot szerveztek a helyi népművelők. A 120 órás tanfolyam 18 részvevőjét Bicskei Júlia tanítónő oktatja a betűvetésre. A szükséges tankönyveket díjmentesen kapták a Művelődésügyi Minisztériumtól. Írószerekkel és füzetekkel pedig a helyi művelődési otthon látta el a részvevőket. A. A.