Népművelés, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

n a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a Vas me­gyei Genesen született. Közép­iskolái végeztével a jogi pá­lyát választotta élethivatásul. Ügyvéd lett és 1904-ben, a va­sutassztrájk vezetői ellen indí­tott­­bűnpernek, a „tizenhár­mak perének” védőügyvédje­ként került szoros kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ez időtől kezdődően a szocializ­mus lelkes harcosaként tevé­kenykedett a Szociáldemokrata Párt soraiban, ám hamarosan szembe került annak opportu­nista vezetőségével. A német és osztrák reformisták uszá­lyába sodródott pártvezetőség megalkuvó politikájával szem­ben Landler már ekkor az orosz szociáldemokrácia forra­dalmi irányzatát, a bolsevikok politikáját tekintette példaké­pének, és ez vezette az 1907-es villamosvasúti sztrájk, vala­mint az 1912-es politikai tö­megmegmozdulások szervezé­sében. Az első világháború éveiben a háborúból kivezető tömegharc útját kereste. 1918 nyarán a MÁVAG dolgozói el­leni csendőrsortűz hatására ki­bontakozott sztrájkmozgalom­mal kapcsolatban bebörtönöz­ték és csak a forradalom sza­badította ki. Mikor 1918. no­vemberében megalakult a KMP, Landler a Szociáldemok­rata Pártban maradt ugyan, de tevékenysége arra irányult, hogy a pártot balfelé vigye. A A Magyar Tanácsköztársaság idején rendíthetetlenül küzdött a proletárdiktatúra megerősí­téséért. Előbb belügyi népbiz­tosként vette fel a harcot az ellenforradalmi szervezkedé­sek ellen, majd a Vörös Had­sereg főparancsnokaként a honvédő harcok irányításával szerzett hervadhatatlan érde­meket. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben élt emigrációban és minden ener­giáját a magyarországi illegá­lis mozgalom szolgálatába állí­totta. Miközben szorgalmasan tanította a Magyarországra kül­dendő fiatal kádereket, tevé­keny részt vett a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom irányításában is, míg egyre súlyosbodó szívbaja — ezelőtt 30 esztendővel — el nem ra­gadta az élők sorából. Párizs­ban halt meg, ahonnan ham­vait Moszkvába szállították, s ott a Kreml falában helyezték örök pihenőre. " KISFALUDY KÁROLY (1788. febr. 5—1830. nov. 21) akit jogosan nevezhetünk a magyar vígjáték megteremtő­jének, 170 esztendővel ezelőtt született a Győr megyei Téten. Atyja gyűlölködése által meg­keserített gyermekkor, a szel­lem szabad szárnyalását meg­bénító katonai fegyelemmel való birkózás, majd a festészet terén való többé-kevésbé si­kertelen kísérletezés után, a váratlan színpadi siker lendí­tette végre a tehetségének megfelelő irányba. 1819-ben mutatta be Székesfehérvárott Éder színtársulata „Tatárok Magyarországban” című szín­művét s a darab kevéssel ez­után a fővárosban, sőt Bécs­ben is sikert aratott. Gyors egymásutánban írta ezután da­rabjait, és működésének sike­rült a magyar közönség érdek­lődését a színpad felé irányí­tania. Hamarosan a pesti Iro­dalmi élet vezére lett. A kor fiatal írói, Vörösmarty, Bajza és Toldy vezetésével, közötte és az általa 1822-ben megindí­tott „Auróra” körül csoporto­sultak, és Kisfaludy szervező munkája irodalmunk fejlődő életében éppen olyan jelentős­sé vált, mint korábban a Ka­zinczy Ferencé. Bár a szer­kesztés és az irodalmi élet irá­nyítása sok idejét rabolta el, szorgalmasan dolgozott ő maga is. Színdarabjain kívül, ame­lyek közül „A kérők”, „Csaló­dások”, „Pártütők”, „Stibor vajda”, „Iréné” és „Mátyás deák” a legjelentősebbek, no­vellákat és verseket is írt, me­lyekben olykor a költészet legmagasabb régióiba emelke­dett. „Mohács" című elégiája költészetünk egyik kimagasló műremeke, bár klasszikus for­májával elüt Kisfaludy élet­művének egyéb kincseitől. Re­alista vígjátékai mutatják leg­­világosabban Kisfaludy Irodal­mi törekvését, és nem vélet­len, hogy éppen ezek a mű­vei azok, amelyek színpadja­inknak ma is műsordarabjai. KOMJÁTHY JENŐ (1858. febr. 2—1895. jan. 23.) A XIX. század második felé­nek már-már elfeledett költő­je, 100 esztendővel ezelőtt szü­letett Nógrád megyei tisztvi­selő-családból. Tanári pályára készült, de már egyetemi ta­nulmányai idején a költészet felé fordult minden érdeklő­dése. Anyagi körülményei meg­akadályozták az egyetem el­végzésében. Alig 22 esztendős, amikor polgári iskolai tanári állást kell vállalnia Balassa­gyarmaton, ahonnan hét év múlva a Nyitra megyei Szenié­ré helyezik s az eldugott fel­vidéki városkában éli le rö­­vidreszabott életét. Mindössze 37 éves, amikor az egyik buda­pesti kórházban örökre le­hunyja szemét, éppen azon a napon, amelyen egyetlen ránk­maradt verseskötete — „A ho­mályból” — megjelent. LANDLER JENŐ (1875. nov. 22—1928. febr. 25.) Kedves­ OLVASÓNK! Biztosabban kézhez kap­ja lapunk minden számát, ha példányonkénti vásárlás helyett előfizet rá. Ezért kér­jük, hogy az alábbi meg­rendelőlapot töltse ki és kivágás után dobja be a legközelebbi postaládába. Reméljük, kedves olva­sónk megszerette lapunkat és annak állandó előfizetője lesz. Előfizetési ár negyedévre: 9 Ft, fél évre 18 Ft, egy év­re 36 Ft — — — — — — — — — — — itt revaganad­ — — —— — — — — — — MEGRENDELŐLAP 1958. év .....................................................hó 1-től megrendelem a NÉPMŰVELÉS című lapot. Az esedékes előfizetési díjat az Önök által kiküldendő posta csekkbefizetési lapon fizetem be. A megrendelő pontos címe, ahová a lap kézbesítését kéri: Név:..................................................................................................................................... Foglalkozás: .................................................. ............................................................ Város: Község: ............................................................................................................................ ..................................... kerület.......... ............................................. utca ....................... házszám .. .. emelet.. ., ajtó. 195.. évi ........................... hó ...­­.. ........................................................... előfizető aláírása 29 Jelentős évfordulók február hónapban: 1533. febr. 6. szül.: Dudiih András -orvos, haladó szellemű természettudós (425 éve) — 1828. febr. 8. szül.: Jules verne, francia író (ISO éve) — 1923. febr. 10. megh.: W. K. Rönt­gen, német fizikus (35 éve) — 1828. febr. 12. szül.: G. Mere­dith, angol író (130 éve) — 1873. febr. 13. szül.: F. I. Saljapin, orosz operaénekes (85 éve) — 1813. febr. 14. szül.: A. Sz. Dar­­gomizsszkij, orosz zeneszerző (145 éve) — 1848. febr. 15: meg­jelenik a Kommunista Kiált­vány (110 éve) — 1863. febr. 18: szül.: Justh Zsigmond író (95 éve) — 1673. febr. 17: megh.: J. B. P. Moliére, francia drá­maíró (285 éve) — 1948. febr. 18: a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írása (10 éve) — 1788. febr. 22. szül.: A. Schopenhauer, német filozófus (170 éve) - 1873. febr. 25. szül.: E. Caruso, olasz ope­raénekes (85 éve) — 1808. febr. 28. szül.: N­. Datm­ler, francia festő és grafikus (150 éve) — 1533. febr. 28. szül.: M. Mon­taigne, francia író és filozó­fus (425 éve) — 1883. febr. 28. szül.: R. A. F. Réaumur, fran­cia természettudós (275 éve). Zsadányi Ede

Next